Keresés ebben a blogban

2008. december 16., kedd

"Automatikus" angyalok.

Reggeli csevely a televízióban [tökmindegy melyikben]. Egy már nem fiatalka interjúalany arról mesél, hogy márpedig ő beszélgetni tud az angyalokkal (!). Nem viccesen mondja, "élményszerüen" adja elő. A riporter sem röhög, ami annyit jelent, hogy a nézők irányában hitelt érdemlőnek fogadja el az elhangzó totál hülyeségeket. A blogírásra akkor határoztam el magam, amikor a hölgy, ugyancsak halálkomolyan, kijelentette, hogy a Gondviselő minden ember mellé "automatikusan" őrangyalt rendel...

Ez nálunk nem vicc! Magyarországon fordulhatott elő, hogy Leonardo da Vinci "Utolsó vacsoráját" - Áfás számlán - megvette Stadler József [akinek immár Honlapja is van. Ez sem vicc, a link: http://www.stadler.co.hu/ ]. Nálunk ajánlottak fel pénzt a kancsal rabszolgalány Isaura kiszabadításáért [a gaz Leonció úr körmei közül]. Nálunk lehet ötvennégyezer forintos bankjegyért birkát venni. Stb. Nálunk különösen mély a hülyeség kútja. Nálunk méreg minden hülyeség, amit bekevernek a kutvízbe, azaz a köztudatba.

Ez nem igazságos! Ha én, teszem azt, téglával fejbevágok valakit, aki meggyógyul, "csak" hülye marad, biztos kapok három évet. Ha államköltségen okoznak ilyenfajta maradandó károsodást százezreknek, vagy millióknak, azért gázsi jár, nem is kevés.

De van ennél egy sokkal intenzívebb hülyítés. Ez az ATV-n folyik, a "700-asok Klubja" állandó rovat keretében. Pat Robertson, a fagyott mosolyu "lelkész", hozza szinre, úgyszólván nap - mint nap. A mutatvány lényege, hogy jelentkezik valami nyomorult csodaváró [akinek nem sikerül kommunikálni a mellé kirendelt "automatikus angyallal"] és "gyógyító imát" kér. Pat-atya ilyenkor összekapaszkodik egy, fiatalosnak mondható szőke hölggyel, [aki felesége, cicája, vagy macája] és imát mond, úgy tűnik Jézuskához. Könyörög, hogy Jézuska gyógyítsa meg a benne bizakodót: lohadjon le a púpja, szünjön meg vérvizelése, boltosodjon a lúdtalpa, stb. A guru azt sejtteti, hogy ezek a könyörgések maghallgattatnak és a szegény Lázárok felkelnek és járnak, stb.


Őszintén szólva nem tudom, mikor kerül sor arra, hogy Jézus más irányú csodatevő képességeit is előcsalja valaki egy kis imádkozással. A halak megszaporítására gondolok. A fekete Afrikában milliókat kellene és lehetne (?) megmenteni - ha csoda történnék. Csakhogy csodák nincsenek! Olyan csoda sincs, hogy a Rotschild trezorokban púpozott dollár billiókból néhány milliárd kenyérré és vízzé változzék. Így lehetséges, hogy amikor az éhhalál karmaiban utolsót lélegzik a kisded, a mellérendelt "automatikus angyal", dolgavégezetlenül, visszarepül az égi karba és új beosztást kér...

De - a kutya betyár úristenit (!) - meddig lehet velünk ezt csinálni? Meddig lehet figyelmünket égető problémáinkról a mocsár fölött lebegő délibábok irányába terelni. Hát addig, amig az államilag szponzorált kút, azaz lélekmérgezést nem "gleitschaltolják".

Sz. Gy.








2008. október 23., csütörtök

Mi közöm hozzá?




Megkérdezték tőlem ma este, hogyan képzeli a nemzeti egységet egy olyan magamfajta alak, aki honlapja fórumát böngészi, amíg Budapesten...

Nos, mi is van tulajdonképp Budapesten? Undorító "nemzeti" passiójáték. Földi porhüvelyemet nem zötyögtetem oda - vissza, mert semmi értelme. Lelkem azonban visszaszállt a múltba. Hogy is volt? Nem politizáltam akkoriban, ejtőernyőztem. 1956 nyarán egy párttaggyűlésen a párttitkár asszony "határozati javaslatot" tett arranézve, hogy a taggyűlés itélje el a "Petőfi Köri Jelenségeket". Kötekedő kedvemben voltam éppen és, mielőtt a kezek magasba emelkedtek volna, szót kértem. Mondtam, "Elvtársnő, szivesen elitélem a jelenségeket, úgy hogy belekékülnek, de mik azok a jelenségek?" Hát ezt az elvtársnő nem tudta, mert a leiratnak csak a "rendelkező részét" volt ideje elolvasni, az indokolását nem. Abban maradtunk, menjek be majd a pártirodába és megbeszéljük. A szavazás elmaradt. Így avatkoztam be a történelem menetébe, én a 12/4 sz. Épületburkoló és Kályhaépéítő vállalat jogtanácsosa. A feleségemmel eztán mindíg megvétettem az Irodalmi Újságot és onnantól már kezdtem kapiskálni valamit. Nagyon tetszett pl. Háy Gyula cikke: "Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?" Október 23-án nem jutottam el a Rádió[ostromá]ig, mert a Bródy utca sarkánál kifelé áramlott a tömeg, a könnygázzal együtt, és feleségem nyomban könnyezni kezdett. A forradalomba is úgy sodródtam bele, mint Pilátus a krédóba. Épp valami periratot fabrikáltam harmadik emeleti irodámban, amikor egy pihegő hírnök jött azzal, hogy a "munkásság" a földszinti nagyteremben gyülekezik és vért akar inni. Lementem. Nem féltem tőlük. [Mint jogtanácsos ugyanis fegyelmi és kártéritési ügyekben igyekeztem a zsebükhöz nem nyúlni és, mint ejtőernyőst, magukhoz hasonló vagánynak ismertek el. Nekik (is) "a Gyula" voltam...] A hangulat tényleg olyan volt, amilyen a kocsmai verekedések kitörése előtti pillanatokban szokott lenni. A derék burkolók jócskán be voltak már szeszelve és összevissza ordítoztak, persze egyáltalán nem értve egymást. És ekkor jött a sugallat [nem először és nem utoljára]. Ami történt, tulajdonképp kivülállóként éltem meg. Aki átélt már ilyet, rögtön megérti,- aki nem, annak úgyis hiába magyaráznám. Szóval felkaptam egy széket és rávágtam egy asztalra. Erre mindenki odafigyelt. A pillanatnyi csöndben én még hangosabban kezdtem ordítani, hogy "ne pofázzon összevissza mindenki, valaki mondja meg, mit akartok"? Hát persze legtalább öten - hatan valakiknek tartották magukat és már csak ennyien kezdtek egyszerre beszélni. Erre - a bennem levő másik - kijelentette: "tudom már, munkástanácsot akartok alakítani!" Erre, egy emberként bődültek fel: "azt hát". Amire addig senki sem gondolt, egy másodperc alatt közakarattá vált. [Ekkor kezdtem kapiskálni, mi is az a tömeglélektan...] Meg is választottak - közfelkiáltással - elnöknek, de azt nem fogadtam el. Melós legyen az elnök, én meg leszek a titkár. Így lett. Az elnök elment piálni, így a forradalmi hatalom-átvétel és gyakorlás rám maradt. Hát az gyorsan ment. Még aznap lefoglaltam a párttitkár és a személyzetis íratait. Ebéd utánra elkészültek a felmondólevelek a "bukott rezsim" káderei [igazgató, párttitkár, szakszervezeti titkár, stb.] részére. A levelekhez olyan záradékot fűztem, hogy a "győzedelmes forradalom" nem akarja hátrányos helyzetbe hozni, ezért az ön részére a munkástanács szakképzettségének megfelelő [...] állást és munkabeosztást biztosit, ha kéri. Nem kérték! Azután egy deklaráció készült, hogy a vállalat elvben csatlakozik ugyan az országos sztrájkhoz, de tevékenységét, nem szüneteltethető, közszolgáltatásnak minősíti...



Rögtön elrendeltem a vállalati anyagraktárak leltározását. Közhírré tettem továbbá, hogy "sztrájkpénz" nincs. Aki nem melózik, egy lyukas garast se' kap.


A vállalat irányitása sem okozott semmiféle gondot. Rákosiéknak még volt annyi eszük, hogy az összes középvezetői állást szakemberekkel töltötték be. A burkoóipar fele sváb, fele zsidó kézben volt. Ezek lettek az osztályvezetők. Az elvtárs titulust hamar megszokták és, immár egy fedél alatt, voltaképp ugyanúgy tekli - mekliztek, mint maszek korukban. Így ma már csak én tudom, hogy Terner Vilmos és Schmergel Géza közül melyik volt a zsidó, melyik a sváb. Persze már mindegy... A káderenyagokat olvasgatva bukkantam egy osztályvezető dossziéjára aki - civilben - horthysta katonatiszt volt. Káderanyaga azt tartalmazta, hogy mint osztályidegent, nyomban el kell bocsájtani, ha helye más szakemberrel betölthető. Mikor megjegyeztem, hogy "szép kis káder vagy" megrettenve érdeklődött, netán el akarom e küldeni? Megnyugtattam. Nos a poén az, hogy ő volt az utolsó, akinek vagy 35 év mulva, felmondtak, mikor a vállalat megszünt. Ő vezényelte le a felszámolást...

Pünkösdi királyságom Zsukov miatt szünt meg. Tankjai megdöntötték a forradalmat és engem is. A vállalatok élére kormánybiztosok kerültek. Kezdtem csomagolni. Mégis meglepetés ért! Gattyán János - a kormánybiztos - ugyanis kompromisszumot ajánlott. Indokolása szerint nagyon súlyos hibát vétettem azáltal, hogy szembekerültem a Párttal. Javamra írta viszont, hogy nem volt sztrájk és vagyonfelélés. Summa - summárum, ha egy töredelmes önkritikát gyakorolnék, a párttagság színe előtt, mint megtévedt fiatal elvtárs, és elhatárolódnék ellenforradalmi múltamtól, továbbra is dolgozhatnánk együtt. Ekkor megint megszólalt helyettem "az a másik". Megköszöntem szíves jóindulatát, de leszögeztem "az események megitélését illetően nem én vagyok tévedésben, hanem ön!" Hát ettől kifeküdt, én pedig önként felmondtam... Ekkor pályáztam át az ügyvédi pályára. A Debreceni Ügyvédi Kamara által rólam kért vállalati jellemzés azt tartalmazta: "feltétlen Nagy Imréék híve volt és emellett 'végig' kitartott." Azt persze nem tudtam, hogy nálam mi volt a "végig". Hogy megtudjam, kb 35 évnek kellett eltelnie. Mikusovszky Ferencné párttitkár elvtársnő ugyanis nem volt olyan kuláns, mint Gattyán János és szép csendesen feljelentett a nyomozó osztálynál. Ez Gödöllőn egy repülőnapi borozás keretében derült ki amikoris egyik ejtőernyős barátom [aki '56-tól belügyi nyomozó volt] megkérdezte, tudom e, neki köszönhetem hogy '57-ben nem rugták szét a vesém, vagy a tököm. Csodálkoztam és hitetlenkedtem kissé. Erre fejből elkezdte sorolni azokat a komcsikat, akiket annakidején kirugtam a vállalattól. El kellett hinnem, ez az ember tud valamit. Elmondta, hogy némi töprengés után "félretette" a dossziémat. Azidőtájt még akkora volt a kupleráj, hogy megtehette. Igenám, de a párttitkár elvtársnő nem nyugodott és telefonon érdeklődött ügyem "állása" felől. Barátom feltalálta magát és azt válaszolta, hogy a feljelentés ellentmondásos, igy tartalmi valósága kétséges. Ő már gondolt rá, hogy az egészet személyi bosszú motíválta. Ezt a feltevését most megerősítve látja azáltal, hogy M.-né nem átall beavatkozni a hatóság munkájába. Kilátásba helyezte, hogy rövidesen be lesz hivatva... Több telefonálás nem volt... Így alakult szaros kis magánéletem a nagy időkben.

Még néhány apróság. Tüntettem október 25-én a Kossuth téren. [A vállalat Báthory utca 10 sz. alatti székházától 3 perc járás] és mivel hallottam, valami balhé lesz, ott volt a helyem. A géppisztolyok hangját viszonylag hamar felismertem és a Parlament előtt félkarélyban álló tankok közül egy T.54-es mögé feküdtem. Szar volt a helyzet, de a szovjet őrség kinyitotta a földszinti kapukat és beengedte az embereket a folyosóra. Én az ajtó közelében maradtam. Egy mokány kis kalmük mellé húzódtam, aki automata puskájával szemmellátható élvezettel lövöldözött a Földművelésügyi Minisztérium irányába. Amikor elült a harcizaj, az emberek a dunai rakpartok irányába léceltek le. Némi meglepetés akkor ért, mikor a feleségem arról érdeklődött, hogyan sebesültem meg. Hát' sehogy, csak vállalati viharkabátom eleje volt véres [belemásztam valakinek a vérébe úgy, hogy észre se vettem, persze belekúsztam volna akkor is, ha észreveszem, valahogy nem voltam finnyás ...].


Én nem fényképen láttam a felkoncolt ávósok hulláit a Köztársaság téren, hanem naturban. Életem egyik lenyűgöző élménye a Rákóczi út - Körút sarkán esett. Valami éktelen, elképzelhetetlen zajra mentem oda. A látvány is infernális volt. Két traktor a Sztálin szobor torzóját vontatta a körúton. Leírhatatlan a dübörgő bronz óriás, a láncok és a lánctalpak keltette zaj és az ordítozás. A "szerelvényt" őrjöngő tömeg kisérte. Összecsavart újság - fáklyákkal világítottak. Akiknél ütőeszköz volt, útközben is csépelték a kadávert, hogy egy egy darabot letörhessenek belőle szuvenírnek. Egy kalapácsos ember, nagy rimánkodásra, nekem is adott egy kis darabot.

Aztán jöttek a tankok 4-én hajnalban. A Wesselényi utcában laktunk - közel a Körúthoz - a harmadik emeleten. Arra ébredtem, hogy az ágy szabályszerüen hintázik alattam. Szinte egyidőben már a tankágyúk dörejét is hallottam. A szoba falán furcsa fények villóztak. Az ablak felé néztem. A torkolattüzek fényeit láttam, a felhős éjszakai égről visszavetülni. Feleségem is felébredt és kérdezte, mi van. Az oroszok megtámadták Budapestet - válaszoltam.

A tankok mögött, mint már tudjuk, nyomultak a kommunisták, köztük Apró Antal elvtárs is. Apró elvtárs unokájának férje a jelenlegi miniszterelnök, aki most arról példálózik, hogy '56 örökségét úgyszólván már csak ő [ők] ápolják. Maradandó élményem volt a nagy magyar (!) kercegprímás Péhm József 56'-os beszéde is, a "bukott rendszer örököseinek" szóló intelmekkel. Üldözője, a zsidó ügynökprímás Paskai, épp most kap kitüntetést, mint "Esztergom szépítője". [Akkor nem is az ő vezetésével sikkasztották el a papneveldére adott 340 milliós kormánytámogatást (?), ami a mai értékben az összeg négyszerese lenne. Pedig én úgy tudtam...]


Szóval: ez már nem az én világom. Pesthez, amely most a forradalom kommunista "örököseinek" tanyája, már semmi közöm. Az utcákon hömpölygő "nemzeti" kavalkádhoz sem. Én a nagy idők tanúja ebben a piti időben nem megyek Pestre. Persze, ha értelme lesz, revideálom az álláspontomat. Budapest, te bűnös város, beh' rádférne ismét egy jó kis purgálás... Arra felmennék. A fekete vonat ingyen felvinne, hacsak addig...

Sz. Gy.






2008. szeptember 9., kedd

Szívlövés!

A szívlövés nem a fenevadat, hanem az orosz népet érte. Nem is lövés volt, hanem lopás! Putyin örökre belopta magát minden oroszok szivébe.

Nincs még egy olyan nép a világon, amely annyit szenvedett volna mint az orosz. Szenvedett amikor legyőzték. Szenvedett amikor győzött. Legtöbbet azonban akkor szenvedett, amikor a "tavistock stratégia" módszereivel, a madárszaros-fejű Gorbacsov árulása révén, "bársonyosan" hátba döfték. Persze a Szovjetúnió szétzúzása csak az első húzás volt a játszmában. A cél Oroszország volt! Be akarták fejezni, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal elkezdtek: Oroszországot, a "bűnös" orosz népet a cionizmus igája alá kényszeríteni.

"Bársonyos forradalmak" rőzselángjai vetnek "játékos" árnyékokat az orosz falakra most is.

Mára evidenciává lett, hogy a kommunizmus és a cionizmus az emberiség elleni támadás két hadoszlopa, amelyek egy cél felé törnek, egy vezérkar irányításával. Oroszországban is úgyszólván minden készen állt egy "bársonyos forradalomra"! Arra, hogy az orosz - zsidó pénzügyi, ill. olaj maffia a newyorki tőzsdére pöccintse Oroszország nemzeti vagyonának meghatározó részét: a gáz és az olajvagyont. A hideg szemű kágébés azonban idejében meghúzta a ravaszt. Az ismert Hodorkovszkij a sitten, a kevésbé ismert sameszek pedig a túlvilágon "ébredtek fel".

Emiatt aztán elindult a hajsza. A kapitalizmus által mozgósítható minden hiéna Oroszország körül csahol. Hát persze ez "csak" a lényeg. A látszat egészen más. Most legutóbb [a sztálinista] Grúzia fedezte fel a liberalizmus "szépségeit", a függetlenség édes ízét. És Amerika máris segít. Hadihajókkal szállit tápszert a [nem éhező] grúz gyermekeknek. [Ötszázezer iraki kisgyermeket, a blokáddal, ugyanennek a flottának a segítségével gyilkolt meg a jóságos tápszerfuvaros: Uncle Samu bácsi.]

Oroszországot azonban már nem lehet zsarolni. Az orosz szivek egy ütemre dobbanak. Van már cár atyuskájuk! Ezen mindenki röhöghet akinek jólesik és aki nem ismeri, helyesebben nem akarja megérteni az orosz lelket.

De most voltaképp nem lelkendezni akarok. Csupán arról elmélkedem - néhány mondat erejéig - mit tesz az, ha egy vezető jó lövő.

Hitler a Mein Kampfban valami furcsát írt. Azt írta, hogy eszmerendszere a lövészárkokból (!?) nőtt ki, hogy Németországot mégegyszer ne döfhessék hátba [dolchstoss].

Még pontosan nem tudjuk, de már sejtjük, hogy néz ki az a szellem, amely a látszólag elhagyott, betemetődött, orosz lövészárkok fölött ölt egyre fenyegetőbb alakot. Nincs feledés! A bűnökért a bűnös és minden pereputtya hetedíziglen bünhődik. A szellemkezek Newyork keleti fertálya irányába mutatnak. Az orosz nép holocaustját ott tervezték meg. Az ötven - százmillió halott, úgy látszik, nem elég a héber bosszúvágy csillapítására.

Az emberiség "kultúrtörténete" a kegyetlenebbnél kegyetlenebb háborúskodások története. Naggyá az a nép válhatott, amelynek "nagy" volt a hadserege. Naggyá pedig az a hadsereg lehetett, amelynek nagy hadvezért adományozott az isten - vagy az ördög...

Néhányezer makedón aligha hódíthatta volna az akkor ismert világ nagyrészét, ha nem Nagy Sándor a vezérük. Bizánc szörnyű pusztulása sem szórna dicsfényt napjainkig e volt birodalomra, ha az utolsó császár Konstantin, közkatonaként harcolva, nem temetkezik a romok alá?

Romantikus? Hát persze! És kik az igazi nagy romantikusok? Hát az oroszok! Én nem feledkeznék meg erről az elfogó háló kötözgetése közben.


És ne feledjük, az U.S. Army utolsó "nagy győzelmét" Hirosima és Nagaszaki fölött aratta. Azóta nem igazán jó a lapjárás. Dehát náluk a haderőnek egy dislexiás parancsol. Egy hülyére militarizált, computerizált rablóállam karizmatikus vezető nélkül agyagfejű óriás.

Szóval: aki nem kifedjezetten hülye, csinján bánik a "romantikusokkal".

Sz. Gy.



2008. szeptember 6., szombat

Az "igazi" Magyar Charta.

Stop! Helyben vagyunk. Már van kóser "Demokratikus Magyar Chartánk!"

Most hallgatom a rádióban, hogy máris háromszáz jelentkező van. Gondolom a "magyar" értelmiség színe - java. Nem bosszankodom, csak elgondolkodom e hírrel kapcsolatban, "saját" Magyar Chartám sanyarú sorsán. 2004-ben írtam első változatát és ez évben határoztam el "tatarozását". Hát ehhez nem csatlakozott senki sem, egysem!

Csupa hülyeséget írsogáltam volna? Könnyen meglehet. De abban nem tévedtem, hogy valamiféle chartára szükség van. Őszintén szólva eszembe jutott a szépemlékű [esernyővel oltalmazott] "Demokratikus Charta" példája is. Lám most Gyurcsánynak is eszébe jutott. Gyurcsánynak, akinek kifelé áll a szekere rúdja. Bukott ember a szó erkölcsi és politikai értelmében egyaránt. Már azok [SZDSZ] is vesztére esküsznek, akikre hallgatott, akik ezáltal tönkretették.


És mégis, ez erkölcsi hulla teteme fölött nem csupán dögkeselyűlk gyülekeznek, hanem héják és galambok is, hogy vijjogásukkal, szárnyaik verdesésével elhárítsák a vészt és segítsék a továbbélésben, vagy legalább meghosszabbítsák az agóniát, hátha az életbe fordul vissza a tetszhalál.

Meg kell mondanom irígylem a liberális [zsidó] értelmiséget [akiket állandóan szapúlok], sőt bizonyos értelemben bámulom is őket. Eszembe jutnak ugyanis Horthy emlékiratai, aki beszámol arról, hogy amikor - Estorilban - bekopogott ajtójukon a nyomor, egy csekk érkezett... A zsidó Chorin báró küldte és aztán minden hónapban... A megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz azonban sok. Az emigráns "magyaroknak" ilyesmi nem jutott eszükbe, holott közülük nem mindenki volt szegény.

De vissza a Chartához. A Fletó-Charta életrehívását - úgymond - az indokolja, hogy az elmúlt 18 évben a demokrácia és intézményei még sohasem voltak olyan súlyos veszélyben, mint manapság. Szó - ami szó, ez a "demokrácia", hál' istennek, tényleg veszélyben van, az utolsókat rugja. csakúgy mint maga a Fletó.

[A "demokrácia" mint gyüjtőfogalom egyébként néhányszáz magyargyűlölő zsidó értelmiségit és kb. ugyanennyi - a zsidónál is rosszabb - "magyar" értelmiségit takar.]

De, kérdezem tisztelettel, az elmúlt 18 évben a magyarság egészét fenyegette e olyan súlyos veszély, mint napjainkban? És ha az én Chartám senkinek se' kell, hol van az aki "merész ajakát hadi dalnak eresztvén a riadó vak mélységet felverné szavával" , vagy Chartájával.

Nincs ilyen. És tudják, miért nem? Tudják, de sunnyognak! A "magyar" olyan fajta, hogy kést vág annak a hátába, aki azzal akar "kitünni", hogy segíteni próbál másokon.


Most mondhatnám Madách Imrével:

E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.
Mondom, mondhatnám, de nem mondom, mert nem vagyok olyan marha, hogy ilyesmiket mondjak. Szó sincs ugyanis nyomorról! Az általam olyannyira utált, megvetett "karizmatikus" értelmiségről van szó. Őket - rohadt mentalitásukat - testvéröcsém egykori professzora jellemezte eképpen: "tudja Szeszák, tízezer forint fizetésen felül már minden forint számít."

Hát' nem lövöm tökön magam "saját chartám" miatt. 77-éves vagyok és mi lehet még nekem hátra, tíz - húsz év (?). Miben reménykedjek hát? Hát reménykedem még valamiben, abban hogy megérem - megrohadtok. Ha, nektek is köszönhetően, Magyarország Új Izrael lesz, nem lesz már rátok szükség. Ki fognak benneteket írtani, ahogy a hódító mindíg kiirtja a meghóditott nép tudathordozó rétegét. Ti ugyan semmiféle nemzeti tudatot nem hordoztok, de mégis - biztos ami biztos.

És ezúton üzenek nektek valamit. No nem azt, amit valójában gondolok, csak annyit: rohanjatok a Chartát aláírni!
Sz. Gy.

2008. augusztus 27., szerda

Madarat tolláról



Orbán nyaral. Napozik. Kérdezném, minek hisz bőre [nem szezonálisan] barna amúgy is. De hát ő Amerikában nyaral. Az a besugárzás, ami ott éri, leégést okoz. Persze nem neki, hanem nekünk – magyaroknak.

Ma reggel [az egyre fölényesebb, türelmetlenebb] Adurák Csabával csevegett a TV2 műsorában. Elmesélte az - ezúttal csupa mosoly - szépfiúnak, hogy ifjabb Bush elnök úrhoz készül, akivel „régi jó barátságot ápolnak”. A baráti találkozó remélt haszna az, hogy Magyarországon is „bevezessenek olyasmiket, amiket Amerikában találtak ki és nálunk is használhatók”. Ezúttal sem mondta, hogy pontosan mire gondol. [Máskor sem szokta megmondani, mire gondol.]

Orbán újabban valósággal tüntet Amerika iránti lojalitásával [legutóbb a grúziai válság kapcsán tette].

E tüsténkedés emlékeztetett valamire. Hát persze! A halhatatlan Karinthy Frigyes „Így írtok ti” c. szatírájában Tóth Árpád és Ady Endre viszonyát jellemezte ekképpen.


"Mester, egy ifjú agg, setétlő, béna, sánta
Szól félszegen feléd, motyogva és szelíden:
Kinek halk nyála folyt, borongó, furcsa ívben
Olvasva énekid a vénhedt utcasárba...
S ki elmekegte őket, nyifegve csendesen,
S halk, holdas esteken, vetvén a keshedt ágyot
Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott
Málé kis inasod én szörnyű Mesterem."


Honnan ez a nagy szimpátia? Viselt dolgaik és megnyilatkozásaik ismeretében annyit mindenesetre megállapíthatunk, kettejükben van valami közös: az erkölcsi értékek iránti teljes közömbösség [morális insania].

Erre, Bush esetében, abból lehet következtetni, hogy köztörvényes bűncselekmények miatt több mint kétszáz eljárás folyik ellene. Az „Impeach Bush” Amerikában a legismertebb fogalmak egyike.

Ezen túlmenően Bush politikai bűnöző is, ha úgy tetszik háborús bűnös, akit ugyanolyan joggal és ugyanolyan módon illene felkötni, ahogy ezt a győztes hatalmak a nürnbergi per egyes vádlottjaival tették.

Ez eddig tiszta sor. Mint ahogy az is, hogy Orbán csöppet sem finnyás. Mentális hasonlóságuk barátságuk felhőtlen voltát garantálja, hosszú távra.

Csakhogy.

Orbán követői, helyesebben imádói, olyan körökből verbuválódnak, ahol a fehér glaszékesztyűt jóformán az ágyban sem illik levetni. Ahol sikk a vallásosság, szólam az erkölcsösség és erény a "hazafiság". E jámbor lelkekben fel sem merül (?), hogy Amerika érdekei esetleg ellentétesek lehetnek a magyarság létérdekeivel?

Arra lennék kíváncsi, hogy az a sok finom úr és hölgy, akik egymás tyúkszemein tapodva igyekeznek az Orbánt „támogató íveket" aláírni, ilyenkor mit szólnak bálványukhoz? És mit szólnak önmagukhoz, ha tükörbe néznek. Nem támad köphetnékjük?

A kérdés egyáltalán nem költői!

A Holocaust ideológia művelői halálos bűnnek bélyegzik már keresztény passzivitást, az erkölcsi közömbösséget is, ha róluk van szó. Sőt e bűnöket rávetítik az utódokra is, és nemcsak hetedíziglen.

A Második Világháború után a "civilizált" európai országokban bestiálisan kegyetlen megtorlást alkalmaztak a „kollaboránsokkal” szemben is. Ezt a fogalmat az elképzelhető legtágabban értelmezték. Kollaboránsnak minősült a kurva, aki a németekkel lefeküdt, és mindenki más, aki őket bármilyen egyéb módon, kiszolgálta.

Nos, aki prostituálja magát az „orbán kurzusban” számot vethet azzal, hogy [legalább] kopaszra nyírják.
Sz. Gy.

2008. augusztus 24., vasárnap

Gyermektápszer Batumiba...

Óh a jóságos Uncle Samu bácsi! Érzékeny lelkén viseli a grúz kisgyermekek sorsát. Gyermetápszert szállit Batumiba. Igaz, hadihajókkal, dehát az U.S. Navy mindenütt készenlétben áll, hogy segithessen hasonló helyzetekben. [Ezért tartják fent.] Meg a hadihajók gyorsabbak is, mint az élelmiszer szállitó teherhajók. Nem csodálkoznék ha egy - két repülőgéphordozót is befognának erre a célra, hisz biztos sok az éhező gyermek, sok tápszerre van szükség. A grúziai gyermekéhezésnek ugyan ellentmondanak személyes tapasztalataim, dehát Samu bácsi nyilván jobban tudja.

[Jártam Grúziában. A csodás Georgia az ókori, a középkori és az újkori világ, többek között a Szovjetunió, éléskamrája volt. Ha gyermekeim éheznének kiküldeném őket a házikertbe, ahol tucatnyi csodálatos gyümölccsel csillapíthatnák éhüket. A kisebbek táplálására pedig, ha netán kevés lenne az anyatej, csak meg kellene fejni a kecskét. Amúgy sok nép történetében vannak feljegyezve éhinségek. Grúziáról ilyesmit soha sem hallottam, soha nem olvastam.]

Az ám a gyermekek!

Emlékezzünk csak az Irak ellen elrendelt és szigoruan betartott, betartatott, amerikai [!] embargóra. Ez kiterjedt mindenre, a gyermektápszerekre, sőt az életmentő gyógyszerekre is! Ezeket Irak olajkincséből meg lehetett volna vásárolni. Csakhogy Irakot exportálni sem engedték, nemcsak importálni. Hja' ilyen az embargó.

Közben, óvatos becslések szerint is, ötszázezer [!!!] gyermek halt meg Irakban alultápláltság, vitaminhiány és - gyógyszerek hiányában nem kezelhető - betegségek következtében.

A "human rights" összes kirakatintézménye hallgatott, tüntetően kussolt. A blokád humanitárius okokból való áttörésére sem mert vállalkozni senki.

Már többször utaltam rá, mit mondott a vérszomjas zsidó szuka Madelaine Albright "asszony", az USA akkori külügyminisztere, erről a dologról.

Szerinte megnövekedett gyermekhalandóság elfogadható "ár" volt a blokád céljához és eredményéhez képest.

Az amerikai gengszter-politikusokkal nem foglalkozom, kivülesnek a hatókörön. De a "magyar politikusok"! A hupikék törpike, Orbán, egyenest karikát akar fűzni az orosz medve orrába. Albraight kollegája, a kócos Göncz Kinga, pedig a dolog "sokoldalú mérlegelése" mellett tör lándzsát.

A számonkérés azokat érheti el, akik "Amerikához lojálisak", ahogy ezt pl. Orbánról egy SZDSZ-es politikus, T.G.M. megállapitotta. Gyilkosok között az is cinkos, aki néma. De ezek pofáznak...

Sz. Gy.

2008. augusztus 21., csütörtök

Post festam. Rémek reggele.

Istenigazából most gurultam dühbe Ormós Mária "forradalom, versus demokrácia, elmélete" miatt. Lásd lentebb.

Eljött, majd elmúlt a nagy nap, a Biblia évében Szent István napja.

A királyi tévé egész álló nap nyomta a képet, zenét, szöveget. Hiába no’ Gyurcsánynak is tetszik a nagy király szellemisége, hisz ez a szellemiség, ezer év óta, minden nemzetnyomorító rezsim „alkotmányos” alapja.

Lezörgött minden szép és jó, ami a magyar szíveket melengeti, szemeket gyönyörködteti. Egy két apró változás azért volt. Fletó a kormány-batárokon Pestre szállíttatta az általa kiválasztott - tojástalan - ünneplőket, costet was costet. Lássuk be, mindez hülyeség, de azért van benne rendszer. Ez a megoldás ugyanis pártsemleges. Lehet hogy Orbánnak is szüksége lesz majd rá, néhány évi eurokompatibilis uralkodás után.

A másik, hogy nem volt „ott” a Korona [másolata]. Ez magas labda Orbánnak, aki második királyságát nyilván azzal kezdi majd, hogy visszaállítja [nem létező] jogaiba az ereklyét és ezzel legalább egy évre kiikszelheti a kevésbé fontos tennivalókat.

Aztán az egyházi ünnep! Erről fórumom egyik írója – olvasója a következő helyszíni tudósítást küldte.

"A körmenet és a szentmise valami orwelli állapotot idézett. Az elkordonozott Bazilikába egy muslica sem juthatott be. A perselyvivők is a beléptető kapun közlekedtek. Az atyák a kordonon keresztül áldoztatták a híveket [rácson át a büntetés-végrehajtási intézetekben sem veszik magukhoz Krisztus testét az őrizetes hívek]. A kordon borzasztóan szomorú kellék egy misén. Már kezdek kételkedni: Regnum Marianum, vagy az ördög országa ez? A szertartás közben bagózó rágógumizó smasszerek mintha a pokol redves bugyraiból vigyorognának kifelé. Érdemben. Ilyen langyos „szentbeszédet” ebben az évezredben még nem hallhattunk. Néhány év múlva tizenöt emberrel sétáltatják meg Szent István szellemét ebben a nyüves országban (?!)"

A nép, az istenadta nép, a Duna partján élvezte a cirkuszt [circenses], feledve hogy egyre kisebb és egyre drágább lesz a kenyér [panem], amely szintén szimbóluma lenne augusztus huszadikának, de már nem emlegetjük, mert kellemetlen asszociációkat gerjeszthet. Nem is beszélve a Népszabadságról, amely kifejtette, a kenyér rangját vesztette, mert legtöbben „fogyóznak”. De ha így van, minek gajdolják a hívek: „test már a kenyér, a bor igaz vér”. Hej’ [zsidó] hercegprímások itt az ideje, hogy átírjátok a zsoltároskönyvet. A pászka elmenne, mert az nincs a fogyózók tilalmi listáján és egyébként is kosher, mint ti magatok.

De hát a fontos és egyben jelképes dolgok egy „echte” demokráciában nem ott történnek, ahol egymillió ember tolong, hanem a „demokrácia szentélyében” a parlamentben. Itt viszont Kulcsár Kálmán, egy volt kommunista kormány volt igazságügyi minisztere, kapott plecsnit. Na, miért? Hát „a demokratikus alkotmány kidolgozásáért” [sic!] És közben kivel parolázott ez az úriszabó? Hát Kun Béla unokájával Mekk Elekkel, aki az Alkotmánybíróság nevű javító műhelyben évekig toldozgatta – foldozgatta az úriszabó fércmúvét: a magyar, demokratikus, sztálini alkotmányt. Így ráz a kéz – kezet, ill. mos a kéz - kezet.

Aztán, ahogy lenni szokott, a nagy ünnepet dolgos hétköznap követi. Igen. Ma [21-én] reggel a tévében folytatódott a nemzeti agykéreg sejtjeinek pusztítása.

Két rémalak beszélgetett, a beszédhibás – orrpolipos Bethlen János és a hitlernyálazó Ormos Mária.

És miről folyik a csevely? Hát a forradalmakról és a demokráciákról. Jóllehet - huszadikán – a koronás címer és a szentistváni „állameszme” kiütéssel győzött a Kossuth címer és a ’48-as forradalom szelleme fölött, a kéregirtó párka tovább irtotta a nemzettudat sejtjeit.

A banya vadonatúj, de az eddigieknél jóval primitívebb, tézissel rukkolt elő.

A lényeg . ’48 idusára már megalkották pozsonyi törvényeket, a forradalomra már nem lett volna szükség (!). A problémákat a parlament „szentélyében” kellett és lehetett volna megvitatni, ill. megoldani. Odacsippentett a Francia Forradalomnak is. Nem kellett volna ezreket és a királyi házaspárt is kivégezni. [Nesze neked Marseillaise.]

Őszintén szólva, fogalmam sincs arról, hogy magukat történelemtudósnak valló egyének mit képzelnek azokról, akik nem történelemtudósok. Mindenesetre az Ormós nyilatkozat arcátlansága minden emberi mértéket messze alulmúl.

A Francia Forradalom és a magyar '48 után következik ugyanis az 1917-es Nagy Okt. Szoc. Forr. és nem sokkal utána a magyar '56.

A '17-es azzal kezdődött, hogy a Cár lemondott (!) és megalakulhatott a polgári (!)Ideiglenes Kormány, Kerenszki vezetésével. Jellemző epizód, hogy a polgári (!) forradalmat ünneplő menetben felvonult a cári testőrség is. [Szegény hülyék, az életükkel lakoltak naivitásukért.] A kormányt azért nevezték "ideiglenesnek", mert egy alkotmányozó nemzegyűlést akartak összehivni. A "végleges" kormány a létrehozandó alkotmány rendelkezései szerint alakult volna meg. Adva volt tehát a "szentély" ahol meg lehetett volna vitatni és oldani - á la ormosmária - a felgyülemlett súlyos problémákat. De ezt a bolsevikok nem várták meg. Fegyveres puccsal megdöntötték Kerenszki kormányát, egyuttal szétzavarták az ideiglenes nemzetgyülést is.

És itt lép a képbe az "antiszemitizmus". Mára történelmileg bizonyított tény, hogy a "forradalmi élcsapat" csupa zsidókból állt, akik a Kelet Newyorki Kehillah "védőszárnyai" alatt szerveződtek gyilkos kommandóvá Trockíj "elvtárs" vezetésével.
A "Forr." célja az orosz polgárság, értelmiség és papság totális megsemmisítése volt. Elvégeztetett. A hagymázos, őrült, nemibeteg, szadista Lenin ebben a játszmában csak stróman [strohmann] volt. Trockijt a zsidó marxista, liberális, stb. értelmiség ma is tiszta, lánglelkű forradalmárként, mártirként siratja - bálványozza [mivel Sztálin bosszúló keze, Ramon Mercader jégcsákánya képében, szétzúzta a koponyáját].

[Ma is őrzöm Lukács (Lhokacs) György bársonyba kötött, Lenint dicsőitő könyvét. Itt és most azonban ezzel már külön nem bosszantom fel magam.]

Tehát, Ormos Mária! Hogy illik bele történelmi tablójába az oroszországi zsidó "forradalom", mint történelmi tény és mint filozófia. Hogy viszonylik mindez "demokrácia elméletéhez"? És hogy áll '56-al? Az is fölösleges volt?
Várjuk további kinyilatkozatásait.

Ti pedig, tűzijátéknézők! Hányan láttátok, hallottátok a ma reggeli csevegést? És ha láttátok, hallottátok, hányótoknak jutott eszébe, hogy valami nem stimmel?

Közmondás, akit az isten el akar veszejteni, annak előbb elveszi az eszét. A ti eszeteket, magyar testvéreim, nem az isten veszi el. Titeket a saját hülyeségetek fog elpusztítani, zsidó sakterek keze által.

Megérdemlitek!




Sz. Gy.


2008. augusztus 15., péntek

Jammerolás.


Ekként hörög a "Human Rights Watch" [nemzetközi jogvédő szervezet a grúziai sajnálatos események [GSE] kapcsán.

"Fürtös bombákat is bevetett az orosz légierő az elmúlt napokban a Grúziában végrehajtott légitámadásai során ... A fürtös bombák azért veszélyesek, mert több apró bombából állnak, amelyek nem mindegyike robban fel becsapódáskor. Így viszont egy-egy konfliktus után hónapokig vagy akár évekig veszélyt jelentenek az emberekre. Alkalmazásukat az államok többsége tiltja - mondta Marc Garlasco, a HRW katonai szakértője.

Példáúl Amerika is tiltja - más államoknak...
Az emberi jogi szervezet a bombázások túlélőinek, orvosoknak és katonáknak a beszámolóira alapozta állítását, és azt közölte, videofelvétellel is rendelkezik az egyik szóban forgó akcióról. Anatolij Novogicin vezérezredes tagadta a fürtös bombák beveztését. "Soha nem használunk fürtös bombákat. Nincs szükség erre" - mondta." [origo] 2008.08.15

Ha az olvasó nem lusta és elugrik a szervezet
http://www.hrw.org/ c. Honlapjára láthat is egy döglött [...] szivart, ami felőlem akár fürtös bomba is lehet. Aztán eszembe jutottak a budapesti lakónegyedekre (!) ledobott sokmázsás amerikai bombák és azt mondtam, ezek az izék tényleg veszélyesek, akár vannak fürtjeik, akár nincsenek.

Ezután a kánikulától [is] zilált elmémbe valahogy beugrott és benne ragadt a helyzethez nem illő, azaz illetlen kifejezés a "jammerolás".

El is szégyelltem magam. Ez a szégyenérzés nyomasztott mindaddig, amig a Neten, a jogvédő szervezet utáni [igen rövid] keresgélés után, rá nem bukkantam az általam zsigerből utált HVG egy korábbi kommentárjára.

[Azért utálom őket, mert 1992-ben mint ujdonsült főügyész egy büntetőjogi szimpozionon azt mertem hozzászólni, hogy az "Igazságtételt", vagyis az '56 miatti törvénytelen megtorlások kivizsgálását, helyeslem. Emiatt a legaljasabb támadást kellett tőlük elviselnem, ami életem folyamán valaha is ért.]

Nos, így jammerolt a HVG 2008. január 31-én.

"Nincsnek következmények! Human Rights Watch: Nyugaton elnézőek a diktátorokkal!

A Human Rights Watch (HRW) elnevezésű nemzetközi jogvédő szervezet szerint részben a nyugati demokráciák elnéző magatartása okolható azért, hogy a világ több országában zsarnoki vezetők megsértik az emberi jogokat."
Először azt hittem, hogy a dislexiás Bushról lesz szó, de nem!

"Az önkényuralmi rendszerek jogsértéseinek nincsenek nemzetközi következményeik. Ez jelentős részben annak tudható be, hogy az Egyesült Államok, továbbá az európai és más földrészek megállapodott demokráciái "elfogadják" az érintett államok azon érvelését, hogy a választások megrendezése demokratikussá teszi őket - tartalmazza a New York-i székhelyű szervezet csütörtökön nyilvánosságra hozott világjelentése.

A jogvédő csoport úgy látja: a nyugati demokráciák elnéző magatartása, az, hogy nem szólítják fel a jogsértőket állampolgáraik jogainak, valamint a valódi demokrácia egyéb elemeinek tiszteletben tartására, mindenhol veszélyezteti az emberi jogokat.

Kenneth Roth, a HRW igazgatója 'Despoták demokrata álarcban' című tanulmányában mindenesetre reménykeltőnek nevezi azt, hogy a diktátorok, ha színlelt módon is, de mindinkább a demokrácia kellékeivel igyekeznek biztosítani legitimitásukat.

A szervezet a 'demokráciájukat' legsúlyosabb mértékben megsértő államok között említi Kenyát, Pakisztánt, Jordániát, Nigériát, valamint Oroszországot és Thaiföldet. A további jogsértők között szerepel Kína, Kolumbia, Kongó, Etiópia, Irán, Észak-Korea, Szaúd-Arábia és Líbia.

A HRW szerint 2007-ben az emberi jogokat az Egyesült Államokban, Francia országban és Nagy-Britanniában is megsértették a terrorellenes küzdelem jegyében. Sean McCormack amerikai külügyi szóvivő látatlanban annyit fűzött a jelentéshez: 'kétség sem férhet hozzá, hogy az Egyesült Államok a demokrácia előmozdítását pártolja.'

Tetszenek látni, érteni, szagolni (!?) ezt az egetverő pimaszságot?

Én mindezt megtettem és emiatt döntöttem úgy, hogy utánanézek, mi is "jammerolás" [aktuális judapesti] jelentése. Kincset leltem! Rátaláltam Kertész Péter író, újságíró blogjára és ott egy egész szófüzért találtam, amit az író - ujságíró úr Mikola fejére tett, mert (az egyébként általam is utált) volt fideszes egészségügyi miniszter kritizálta Gyilkos Ágnes egészségügyi politikáját. A blogíró úr, miután agyagba döngöli és betapossa Mikolát, annak álláspontját ekként méltatja: "ami azon túl, hogy szuper jammerolás és 'pénecolás', úgy baromság, ahogy van." Nos tanultam valamit. A jammerolás etimológiai vonatkozásaival nagyjából tisztában voltamm, eredetileg is. Tudtam azt is, mi a baromság. Ám a "pénecolás" új volt nekem. E kifejezés alighanem a talmudi gyülölet okádékának egyik alkotó eleme.

Ezután egyből sorbarendeződtek fejemben a gondolatok.

Egy olyan bizottság, amely ennyire otromba módon alkalmaz kétféle mértéket, azaz hamis mérleget, semmivel sem különb azoknál a kufároknál akiket Jézus, kötélből ostort fonván, kihajtott a templomból.

Ergo: egy ilyen jelentés "azon túl, hogy szuper jammerolás és pénecolás, úgy baromság, ahogy van."
Sz. Gy.

2008. augusztus 14., csütörtök

Neokohn


Oroszország budapesti nagykövete, Igor Szergejevics Szavolszkij úr [elvtárs] ma azt találta mondani, egy televiziós interjú keretében, hogy Orbán Viktor legutóbbi oroszellenes kirohanása egy "amerikai [ihletésű] "neokon reakció", amely belőle "undort" vált ki.

Mit is mondott leendő miniszterelnökünk, hazánk jobbik felének reménye, szemefé- nye?

"...Felhívta a figyelmet arra, hogy "a puszta tények szerint" idegen csapatok állomásoznak egy másik ország területén, szétlõnek városokat, és ártatlan civilek halnak meg. "... Ezért egyértelmûen és erõteljesen ki kell nyilvánítani, hogy az Amerikával együttmûködõ (!) Európának igenis van felelõssége, és vannak eszközei (!), amelyeket ilyen történelmi pillanatban, józanul és okosan, használni kell. Úgy vélte, hogy Magyarországnak nem egy külsõ szemlélõ szerepét érdemes elfoglalnia, hanem egy közép-európai ország szerepét. Szintén kérdésre Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a Fidesz minden áldozattal együtt érez, legyen nemzetiségét tekintve grúz, oszét vagy orosz." [MTI. 2008. augusztus 14]

Ha bárhol - bármikor hallotta valaki, hogy Orbán hasonló szellemben nyilatkozott az Irak és Afganisztán elleni amerikai, vagy a Palesztina és Libanon elleni izraeli agresszióról, adja meg a hozzáférést és küldjön egy csekket, amin a tiszteletdíjat postázhatom.

Dehát mi fán teremnek a neokonok?

Ezt egy "magyar" író, ujságíró Seres László írása alapján értjük meg leghamarabb.
"Mi a neokonzervatív politika lényege, kik a neokonok, és fõleg: mi közünk az egészhez? ...A 'neokon-kérdés' idehaza, számunkra is megkerülhetetlen, releváns. A három évtizede létezõ, markáns álláspontokat megfogalmazó amerikai neokonzervatív áramlat olyan érvényes külpolitikai és kulturális üzeneteket hordoz, amelyek megismerése elengedhetetlen Izrael, a Közel-Kelet, a világ globális átrendezõdésének jobb megértéséhez. És nem csupán zsidó szemszögbõl.
Bal- és jobboldali ellenségei természetesen 'zsidó ügynek' tartják a neokonok elõretörését – ennek ellenére sok szempontból zsidó ügy is. Konspirációs elméletekben utazó bal- és jobboldali 'elemzõk' a zsidó világuralmi törekvések diadalaként könyvelik el, hogy a határozottan Izrael-barát neokon publicisták, elemzõk, stratégák és társadalomtudósok a Bush-adminisztráció legfontosabb döntéshozói posztjaira kerültek.

[A neokonok között valóban sok a zsidó származású, ám legalább annyi a protestáns, evangéliumi keresztény.] 'Hatalomra került a hetilapunk!' – örült ironikusan a neokon fõorgánum, a Weekly Standard szerkesztõségi cikke, amikor mérleget vont kétségtelen személyi és publicisztikai befolyásáról. Történt ez annak ellenére, hogy – a Reagan-érától eltérõen – a Bush-kormány eredetileg a külpolitikailag fantáziátlan, hagyományos paleokonzervatív izolacionizmust követte, egészen a 2001-es sokkig. A szeptember 11-i támadás azonban sokak szemét felnyitotta: az egypólusú liberális-kapitalista világ, a sokat idézett 'történelem vége' illúzió csupán.

A neokonok elõre látták, hogy a Szovjetunió felbomlása után új, nem kevésbé veszélyes ellenséggel kell szembenéznie a szabad világnak: a nemzetközi terrorizmus, ezen belül is a radikális iszlámista mozgalmak kis helyi sejtekre épülõ, hálózatszerûen szervezõdõ veszélyével. A 70-es évek elején elõtûnt, a 80-as évek elején öntudatosan elõretört neokonok Reagan idején következetes hidegháborús logikával óvtak a 'gonosz birodalmától', sikerrel fegyverkezték halálra a Szovjetuniót – a 90-es évek elejétõl pedig ugyanilyen kíméletlen fellépést ajánlottak a nemzetközi terrorizmus és az azt támogató államokkal szemben. Õk találták ki Reagan számára a 'gonosz birodalmát', és ifj. Bush is tõlük kölcsönözte a 'gonosz tengelyét.'

Jó vagy rossz, szabadság vagy elnyomás, 'velünk vagy ellenünk' [Bush]: a neokonok mélyen morális emberek, s a tiszta erkölcsbõl vezetik le politikai válaszaikat. Gazdaságilag szabadpiaci libertáriusok, de nem vetik meg a jóléti reformokat, külpolitikailag és kulturálisan pedig az erõs állam hívei. Három jelenség hozta õket elõ: a [szélsõ] baloldali ellenkultúra válsága, hamissága; a hagyományos jobboldal elavultsága; az amerikai külpolitika posztvietnami bénultsága. Sokan Leo Strauss tanítványai , ...mások, mint Irving Kristol, Christopher Hitchens, James Burnham vagy Norman Podhoretz korábban trockisták voltak, ám szembenéztek és radikálisan leszámoltak baloldaliságukkal. A Pat Buchanan-féle ókonzervatívok szerint ma is a világ megváltása, a „permanens forradalom” a céljuk, csak most 'jobbról.' Joggal mutatnak rá neokon publicisták, hogy ez az érvelés nettó zsidózás, hiszen azt hirdeti, hogy egy militáns, felforgató kisebbség behatolt az amerikai kormányzatba, hogy keresztül erõszakoljon egy Izrael-barát külpolitikát. Amibõl annyi igaz, hogy a neokonok Izrael legkövetkezetesebb barátai."

Eddig az írás. A magam részéről ehhez csak annyit, hogy a 700-as Klub adásaiban [ATV] vicsorgó és bohóckodó Pat Robertson is egy ilyen neokon. [Már írtam róla.]

Seres úr becses és szimpatikus személyével már foglalkoztam korábban. Arcátlansága nem változott. Agresszivitása annál inkább [fokozódott]. Ostobasága a régi. Ez most abból derül ki, hogy tagadás formájában fogalmazza meg azt, ami szemünk előtt játszódik letagadhatatlanul, félremagyarázhatatlanul. [Lásd a vastagitott szöveg részeket.]

Még annyit, hogy kinek, miért írtam ezt a Blogot?

Hát' csak szeretném tudni, hogy Fidesz-kortes, karizmatizált, díszmagyarjaink [Tőkés, Melocco, Makovecz PappLajos] mit szólnak ehhez? No nem a nyilvánosság, hanem a tükör előtt?

Sz. Gy.

2008. július 26., szombat

Csillagösvény - lidércnyomás ébrenléti állapotban.


Ebben a liberalizmusban minden másképp van, Még a lidércnyomás is egészen más!

A normális
„lidércnyomás az a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező érzés, mely szerint az alvón mintha valamely súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány vagy ehhez hasonló valamely rémjelenség ülne, s amely az alvót mintegy elzsibbasztja, tétlenné és bénulttá tenni látszik. Felébredéskor az egyén élénken izzad, szíve hevesen dobog és élénk izgalma csak lassanként csökken … Az ideges alkat magában véve diszponál a lidércnyomásra. Élénk álmú avagy kövér egyének, akik este bőséges vacsorát élveztek, szintén érezhetnek lidércnyomást. Utóbbi rendszerint ideges hajlamnak levén egyik nyilvánulása, ellene ésszerűen csakis a test edzésével küzdhetünk, tanácsos este csakis könnyű vacsorát elfogyasztani”.
A "liberális lidércnyomás" akkor is rájön az emberre ha felébredve [de még ágyban fekve] bekapcsolja a tévét. Én is így tettem ma [2008.07.26 – szombat]. Gyanútlan voltam, mert este nem zabáltam be, viszont lenyomtam negyven fekvőtámaszt [bizonyisten], Továbbá jó csatornát, a nemzetiszín Duna tévét, kapcsoltam.

A Csíksomlyói Búcsút közvetítették. Elébb egy dagadt kanonokféle szövegelt, mint házigazda. Ebben a minőségében alázattal köszöntötte a magyar Szentkorona várományosát (!). A kamera ekkor a [díszhelyen] szerényen üldögélő Habsburg Gyurira és szeretteire fordult.Ekkor, őszinte meglepetésem dacára, nyomban beugrott egy emlék, amit a Történelmi Lexikon így ad vissza.

Mi is történt valójában [Erdélyben – 1948-ban]? „Az ún. 2. balázsfalvi nemzetgyűlés után, Avram Iancu és – a Habsburg udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849. januárjában Nagyenyeden egy 8000-9000 fős román felkelő csapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel 800 embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román-magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is."


Tudtam persze, hogy nem történelmi szimpozion zajlik, de mégis. A közönséget nyilván nem zavarták az emlékek, így magasra szállt az ének „Uram irgalmazz - Krisztus kegyelmezz.” [A birkák, bégetés helyett, szintén így fejeznék ki magukat, ha tudnának énekelni.]

A java azonban még hátra volt. A [vélhetőleg Makovecz Imre által tervezett és épített] csicsás fa-baldachin alatt Paskai ex hercegprímás jelent meg. Be kell vallanom, ettől a fizimiskától akkor is herótot kapok, ha hallgat. De ő beszélt. Illetve előbb ima-fohászt mondott. Ügyes volt. Minden strófa végén megállt, hogy az „áment” a gyülekezet mondhassa ki. Így szereti a Róm. Kath. Egyh.! Ment is, mint a karikacsapás.

A textus is jól lett megválasztva. A Krisztushordozó Mária, Erzsébetnél lett látogatásának evangéliumi története került kibontásra.

Megtudtuk, sok a hitehagyott és még több a potenciális hitehagyó. Milyen lesz így a jövő? [Hát az Egyházé nyilván rózsás lesz, és tán’ a jámbor hívők is meglesznek valahogy. Bár a fene tudja.]

A szónoki teljesítmény kiválónak mondható [annak ellenére, hogy egyszer kínos másodpercekre elvesztette a fonalat] a mondanivaló ugyanis a szónoklattan szabályai szerint kacskaringózott a poén drámai magasságába.

Csiksomlyói Mária felruháztatott azzal a csodás képességgel, hogy megváltoztassa a szíveket. Ez úgy értendő, hogy Mária az egész emberiséget pártfogolja és ennek keretén belül mi is igénybe vehetjük, vesszük kegyes közbenjárását. Hogy mire? Hát arra, hogy életünk Krisztushoz méltó legyen.
Szent igaz mindannyiinkra ráférne egy kis megigazulás, de főleg a pedofil – buzi papokra, akik miatt épp nemrég pironkodott az erkölcsös (!) Amerika előtt Paskai főnöke, XVI. Benedek.

Miközben Paskai szárnyalását hallgattam, előbb azon törtem a fejem, van e fogsora, vagy nincs. Aztán nem is a pedofília ugrott be, hanem Paskai nagy elődje Kolonics Lipót „esztergomi érsek, államférfi, bíboros … az ellenreformáció egyik legfőbb szorgalmazója …tagja volt az 1673-74-ben a protestáns papok felett ítélkező pozsonyi bíróságnak, [melynek gálya lett a vége] …1691-től kalocsai, 1695-től esztergomi érsek … a magyar ügyek legnagyobb szakértőjének tartották. 1688-ban őt bízták meg, hogy készítsen tervet Magyarország visszahódított részeinek berendezésére. Kolonics Magyarországot a Habsburg abszolutizmus támaszává akarta tenni. A bécsi udvar egyetértett a nemesség megadóztatásával, a németek betelepítésével, de elzárkóztak attól, hogy a gazdasági élet fellendülésével Magyarország az örökös tartományokhoz hasonló elbánásban részesülhessen …1692-ben a bécsi udvari kamara vezetője lett, 1694-ben pedig a titkos tanács elnöke”.

Kolonics Lipót amúgy druszájának Habsburg Lipót császárnak, a szellemileg degenerált uralkodónak, "láncos" kutyája volt. A gazdi „egész idejét vallásos gyakorlatokkal töltötte, tehetséges embert környezetében meg nem tűrt, kizárólag gyóntatóira, a jezsuitákra hallgatott s kinek világi tanácsadói is általában erkölcsileg züllött és kapzsi emberek voltak. Magyar ügyekben kizárólag Kolonics prímásra hallgatott, akinek híres mondása az volt, hogy Magyarországot koldussá, katolikussá és németté fogja tenni.”

Kb. ilyesmikre gondoltam, de rájöttem, némileg elkalandoztam a műsortól. Hát tényleg hülyeség Koloniccsal foglalkozni, mikor itt van Paskai. Róla az a hír járja, hogy az egyik aláírója volt a „Rózsadombi Paktumnak”. Ezt a bizalmat kiérdemelte, mivel a Vatikán és az Egyházügyi Hivatal (?) inkvizítoraként egyik üldözője volt Mindszenty Józsefnek, a nagy magyar (!) Hercegprímásnak.

Tapintalanságra vall, hogy ki merték állitani a csíksomlyói gyülekezet elé. De bejött ez is. Elnéztem a nézőket. A szklerotikusak derűsek voltak. Ők már nem emlékeznek. A süldőlánykák röhencseltek, mint szövőlányok, akik nem tudnak kartellekről. Átszellemültséget néhány apáca fonnyadt arcán láttam. Hát igen, nekik szegényeknek, ez jut – az anyaság helyett.

Ez már nem az a nép, melyet Csaba királyfi, a csillagösvényről jövet, győzelemre vezethetne. Nem Erdély földje veszett el, hanem népének lelke. Boldogok a leki szegények, mert övék lesz a mennyek országa. Isten jámbor bárányai engedelmesen ballagnak raccsoló, aranyföveges, aranypalástos pásztoruk, a mezítlábas Jézus utóda, nyomában.

Te Deum laudamus!
Sz. Gy.



2008. július 22., kedd

Már jól vagyok!


Már jól vagyok! A bolondok házában vagyok. Magam is totál hülyeként. És megnyugodtam. Gumidominó! Szép a világ. A dokik barátságosak. A betegtársak szolidárisak. A koszt jó. Süt a nap, ha nem esik az eső.
Az agyamban akkor kottyant meg valami, amikor a szürke marhák odysseiájáról először hallottam. A história kifejezetten banálisnak indult. Ellopta valaki [persze a világért sem egy cigány] a villanypásztor akkumulátorát. A szürkemarhák meg elunták magukat és elindultak, csapatkötelékben (!), az ígéret földje felé. No' nem negyven évig bóklásztak, csak másfélig...

Az én kis antik világom emiatt omlott össze. Rájöttem, hülyeség volt minden amit nekem tanitottak mások és én tanultam másoktól. A délibáb még rendben is volna, de a többi!? Példúl a 'számadó' gulyás? Hogy is mondta a rigmust édesapám? "Hej' tavasszal, kihajtáskor, minden bamba lehet pásztor. De már ősszel behajtáskor, csak az aki jól számol!" Persze Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. Az árendán felül elkelt még egy kis hús is. Így aztán el - eltörte a lábát egy borjú, amit - ugye - le kellett vágni. Mivel akkor még a pusztán ritkaságszámba ment, ha ment egyáltalán, a Gorenje teknológia. A húst meg kellett enni, hogy meg ne romoljon.

De ha a jószág elbódorgott, vagy ellopták, mindjárt más lett az ábra. A gulyáslegények lóra kaptak és hetedhét határon át követték az elbitangolt, vagy bitangok kezére jutott marha nyomát, szőrét, szarát. A hajsza szinte mindig eredményes volt, annyiban is, hogy hasadt a bőr, törött a csont.

Hát még a legendás betyárkorszak, amikor Ráday Gedeon uram szilaj pandúrjai pásztázták a pusztát a szegénylegények nyomában.
De félre a hagymázos álmokkal. Ébredjünk inkább a liberális magyar valóságra! Itt a marha is öntörvényű lesz! Kóborol, zabál, tapos. De hol vannak, mi a faszt csinálnak, az őrzők, a számadók - kerek másfél évig?

Hát ettől hülyül meg az ember! Azáltal, hogy 'ezt' a valóságot nem fogadja el! A multjába, az emlékeibe menekül. Ehhez viszont kellenek a diliház biztonságos falai, a csönd és, ha úgy esik jól, a magány.
Most hogy belülről kifelé kukucskálva nézem a "normálisokat", azt gondolom, ti vagytok a hülyék, rohadjatok meg! Kiköpnék feléjük az ablakon, de az be van zárva. Hát' szarok rájuk. A jó meleg, puha pelenkámba!
Napoleon.

2008. július 11., péntek

A száműzött Aphrodité

Aphroditének mennie kellett...

Távoznia kellett talpazatáról a Hitler ajándékozta Aphroditének. A szobrot egy raktárba száműzték.

Linz városa eltávolította Aphrodité szobrát egy parkból, miután kiderült, hogy a szerelem istennője Hitler ajándéka volt. Ausztria harmadik legnagyobb városának hatóságai közölték: ellenőrizték a szobor eredetét, miután valaki egy névtelen levélben bejelentette, hogy a szerelem görög istennőjének szobrát a náci vezér ajándékozta a városnak.

A linzi levéltárban végzett kutatások bebizonyították, hogy az állítás igaz volt: a szobrot így azonnal eltávolították a talapzatról és egy raktárba száműzték.A bronzszobor egy kis oszlopos pavilonban állt egy linzi parkban 1942 óta, amikor Ausztria már a Harmadik Birodalom része volt. Hitler a Linztől nem messze fekvő felső-ausztriai Braunau városkában született.
[MTI - Népszava 2008.07.11]

Hitler és Aphrodité tehát lelepleződtek, megbuktak. Ennek be kellett következnie. Az éberséget [és névtelen levélírókat] az olyan nyálas demokráciák sem nélkülözhetik, mint az ausztriai, ill. a németországi. [Érthető, hogy Konrád és Kertész miért szeretnek annyira az utóbbi helyen tanyázni.]


Értjük tehát, már hogyne értenénk, a linzi "magisztrátus" döntését is. A linzi polgárok nyugalmát nyilván zavarta a pavilonban álldogáló céda, náci szimpatizáns, nőszemély. Hát persze, a gemütlich linziek petyhüdt idegei valami másra vágynak! Toleranciára! Az utcákat és tereket elözönlő, kékre - zöldre pingált, narkós, röhögő, visítozó buzeránsokra! A honatyák egyszerüen "trendisek" akarnak lenni. Világos!


Csak egyet nem értek, de azt az istennek se'!

Az "index.hu" írja,
kisebb botrány kerekedett abból, hogy csütörtökön a "Google Trends" - a legnépszerűbb kifejezéseket megjelenitő keresési lista - első helyén a rossz emlékű horogkereszt, más értelemben svasztika, tanyázott. [Nem a kifejezés, hanem a szimbólum.]

Nem értem, hol és hogyan kerekedhet egy letöltési statisztikából botrány? Támadt viszont egy szörnyű gyanúm. Az ilyesfajta jelenségek között esetleg valami összefüggés lehet (?). Kérem olvasóimat, nyugtassanak meg, hogy tévedek.

Ámbár ... Pl. Drezda lakói, 1945 februárja óta, már tudják, mit jelentenek ezek a szavak: "i hate you". Drezda porráégetése és Aphrodité raktárba toloncolása között talán mégis van valami összefüggés (?).

"I hate you!"

Hát ez az! Az olthatatlan talmudi gyűlölködés. A gyűlölködésnek viszont, mint tudjuk, kockázata - mellékhatása van. Tüzet gerjeszt. A tüzet pedig a szél - néha - a gyujtogató irányába tereli...


Ami pedig a linzi magisztrátust illeti. Gondosan válogattam, agyam szinonima szótárában, egy őket "megillető" kifejezés után. A "köcsögök" kifejezésig jutottam, de mivel még ez a szó sem fejezi ki a lényeget, inkább tekintsék úgy, hogy 'no comment'.

Sz. Gy.







2008. június 14., szombat

Reggeli csevely - "néptársak" nyégyszemközt.


Konrád és Verebes beszélgetnek. Mit beszélgetnek? Éldelegnek! Szeretik egymást. Téma a nagy író aktuális közérzete. Igazi szombat reggeli téma az egyik legnézettebb tévéműsorban. Konrád filozófikus magasságokból indít. Az ifjúkor sajátja az álmodozás, a férfikoré a cselekvés, az öregkoré pedig az elmélkedés. Verebes nyomban tódít. A nagy író egyik prózai művéből jeleníti meg előttünk amint a nagy író sokdioptriás lencséjén a felhőket nézegeti miközben a világmindenség föléje borul. [Az ég nem szakad rá.] Csupa fény és derű minden. A mosoly országa vagyunk - majdnem. Konrád úgy vélekedik, jó hogy már "nem ölnek gyermekeket" és a jövőben sem fognak! Hát persze még nem fenékig tejfel minden. Az ujságos standok egyikénél - másikánál még nem kaphatók olyan sajtótermékek, amelyeket pedig buzgóbban kellene terjeszteni. Viszont megtalálhatók olyanok, amelyeknek nem szabadna ott lenniük. Szóval a "sajtószabadság" körül még nincs minden rendben. Na meg az ujságárusok arckifejezése. Abban is van valami nyugtalanitó. [Bosszantó szeplők ezek Judapest fényes ábrázatán.]

Ami Konrádot illeti, nem passzol a beszéd, se így - se úgy.

Az író tollával cselekszik. Eszerint Konrád még a legszebb férfikorban van. Persze a férfikornak is vannak korszakai. Konrádnál is elkülöníthetők ilyenek. Egy időben a könnyüdrogok népszerű sítése, ill. legalizálása érdekében koptatta tollát. Ez a vetés, miként a vadkender, szépen zöldell. Az író joggal hanyatt dőlhetne, hogy átadja magát a szemlélődésnek, az elmélkedésnek.

De nem ezt teszi. Tolla csöndesen perceg továbbra is. Alóla veszedelmes betühangyák kelnek életre. Az író már nem könnyüdrogokkal, hanem világnézettel, világlátással házal, vagyis olyan szemüveget kínál amin keresztül, mi gójok, azt látjuk amit velünk láttatni akar. Konrád "kozmikus vakságot" szeretne nálunk előidézni. Mi azonban jobban szeretjük Vörösmartyt, mint Konrádot és tudunk disztingválni.

Nézd a világot, annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.


Kár tehát a gőzért. Erre a bóvlira nem vagyunk vevők. De nem csupán erről van szó. Krisztus is megtehette volna, hogy prédikációba fog: híveim, ne vásároljatok a kúfároktól. De nem ezt tette, hanem "kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból". A liberalizmus legveszélyesebb mérge a "marketing". A döntést nem lehet a piacon őgyelgőkre, főleg a gyermekekre, a fiatalokra bízni. Marokba kell fogni a kötélostort.

Hála az Internetnek az ember már képes magát "egyidejüleg" beleélni a való világba. A kozmikus vakság immár jellemhiba. Annak előidézése pedig bűn - kútmérgezés!

Az, hogy "nem ölnek gyereket", úgy értendő, hogy Magyarországon, Judapesten, nem ölnek zsidógyerekeket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Konrád hitsorsosai, "néptársai" [Herzl], ne öldösnék, ne öldöshetnék a gyermekeket - máshol, példáúl Palesztinában, vagy Libanonban. De "képzelegjünk" tovább. A Világon többmilliárd ember éhezik és közülük mintegy nyolcszázmillió áll az éhhalál küszöbén. Ezek javarésze ártatlan kisgyermek. Mit lát a könyörtelen égen az az anya, akinek ölében épp meghal kisgyermeke? A szelíden kergetőző bárányfelhőkben gyönyörködik - á la Konrád?

Ha jól hallottam a legszívesebben lovagolt vesszőparipát, a "gyűlöletbeszédet" ezúttal nem lovagolták. Ezért szóbahozom én.

Ha valaki "újbeszélül" beszél és "duplagondol" módban gondolkodik [Orwell] maga is meghülyűl a végén. Szerfölött érdekes, hogy ezen fogalomról mit ír [zagyvál] a Wikipédia.

Ha a gyűlölet szubjektív okból keletkezik, vagyis alaptalan, érzelmi zavarnak minősül, kezelése a pszichológia, ill. a pszichiátria hatásköre. [Világos. Így gondolkodtak az ellenzékiekről a Szovjetúnióban is. Kezelésüket meg is kapták...]

A gyűlöletet kiválthatja objektív ok is: "a gyűlöletet kiváltó személy agressziója, vagy egyéb magatartása". És a gyógymód? Nahát ez a jellemző a "wikipediális", vagyis liberális gondolkodásra. Szó szerint idézve. "Objektiv [megalapozott] gyűlölet esetén, szélsőséges esetekben, a bünűldözésnek, az áldozat védelmének, jut szerep."

Tehát! Ha agresszió, vagy egyéb magatartás, másokban gyűlöletet vált ki és a gyűlölet szélsőséges formát ölt [az agresszorral való hangsúlyos, vagy pláne tevőleges szembeszegülés mindíg szélsőséges] az agresszor válik áldozattá és becses személye, ill. agresszója (!) igényt tarthat a "bűnüldözés" segitségére.

E jellegzetes [talmudi] logika és "erkölcs" alapján gyilkolják a Markawa harckocsikon űlő "áldozatok" a "szélsőségesen gyűlölködőket" köztük az asszonyokat és a gyermekeket is.

Nemrég emlékeztem meg Amerika - szintén "néptárs" - volt külgyminiszterasszonyáról aki kijelentette, hogy az Irak elleni embargó mérlege annak ellenére pozitív, hogy az egyik serpenyőt ötszázezer, éhségtől és nem kezelt betegségektől elpusztult, kisgyemek teteme nyomja. Hogy pontosabban fejezzem ki magam: ezt "elfogadható politikai (!) árnak" minősitette a vérszomjas szuka.

Ez a logika, ill. "erkölcs" azonban nem egyedülvaló a világon. Vannak másféle logikai rendszerek, ill. erkölcsi felfogások is.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy nincs olyan isten az égben, aki - amely megengedhetné magának azt a luxust, hogy egy kiválasztott néppel [Ó és ÚJ] szövetségeket kössön más népek rovására, főleg olyképpen, hogy más népeket a kiválasztott "kezére ad". Ez az arány ma tizenötmillió a hat és fél milliárdhoz. Azok az elmebetegek, akik azt hiszik, hogy a pénz és a cselszövés képes lesz erőt venni a sokaságon, tévednek.

Úgy vélem, a kertész nem gyűlöli a kártevőt, amikor permetez, hogy fája gyümölcsöt teremjen, legfeljebb utálja. A kettő nem ugyanaz.
Sz. Gy.

2008. június 4., szerda

A nyolcadik csapás. Harmadik felvonás [befejező rész].


Egyiptomot tíz csapással sújtotta az Úr [Jahve úr]. A dolog úgy esett, hogy
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

Egyiptomnak a zsidók miatt kellett faszolnia [hát persze, mi másért, merthogy fogságban tartották az Úr kiválasztott népét...]. A Fáraó belátta, jobb a békesség, hát elbocsátotta őket.

Minket "csak" a nyolcadik csapás sújt, de az régóta. és nem akar szünni, jóllehet mi senkit sem tartunk fogságban, sőt szivesen szárnyra bocsájtanánk mindenkit. [Példáúl az olyanokat, akik külföldön szeretnek cirpelni és "itthon" zabálni és piszkolni.] Mégis itt legelnek. Az első példányok keletről jöttek [vissza], 1944-től kezdődöen, a felszabaditó szovjet csapatokkal együtt.

Az első felvonás az államositással kezdődött. Ennek során "állami" tulajdonba kerültek a gyárak, a bányák, a nagybirtokok, az értékesebb házingatlanok, stb. A tulajdonosi jogosultságokat [birtoklás, rendelkezés és a haszonvétel] azonban a sáskák gyakorolták. Nyilván elsősorban ők jártak és laktak jól. A első felvonás második szinében a paraszti közép és kisbirtokokat rabolták el a parasztoktól a "téesz-mozgalom" keretében. A parasztok névleges tulajdonosok maradhattak, ha beléptek, kivéve a "kulálokat". [Ez egy importált kifejezés. A sáskák hozták magukkal keleti élőhelyükről.]

A második felvonásig több évtized telt el. A szovjet csapatok kivonultak, de a sáskák és azok leszármazottai maradtak. Ők hozták szinre a második felvonást, amelynek fejezetcíme "rendszerváltás" volt. Ennek során a sáskák és leszármazottaik a korábban általuk államositott, ill. szövetkezetesitett vagyon jelentős hányadát "külföldi" vásárlók tulajdonába seftelték. Az esetek egyrészében a külföldi vevő csak strómankodott, az igazi vevő valamelyik sáska, vagy leszármazottja, volt. A vagyon másik, ugyancsak meghatározó, hányadát [szarért - hugyért] maguknak privatizálták. A "külföldi" vevő, ill. a "honi privatizátor" államkölcsönt is kaphatott, hogy kedve szottyanjon a kótyavetyén magyar javakat szerezni. Ami kis készpénz az államnak jutott, azzal a pénzkezelő szervezeteket uraló sáskák rendelkeztek. "Össz-sáska relációban" ez azt jelenti, hogy a sáskák voltak az eladók és a vevők egyaránt. Az üzleten senki sem vesztett - a szerződő felek közül - hiszen nemcsak a holló okos. A sáskák sem vájják ki egymás szemét.
Persze voltak akik rosszul jártak. A kevésszámú egykori gyártulajdonos és földbirtokos, valamint a nagyszámú, mintegy kilenc és félmillió, egykori munkás és paraszt, "szellemi dolgozó", ill. ezek leszármazottai.

A nagy kopasztások után a nemzeti összvagyon kissebb hányada még ezen abszolút, de csendes, többség kezén maradt. Arról a vagyoni hányadról van szó, amelyet a sáskák, szocialista korukban, "személyi tulajdonnak" minősitettek és tulajdonosaiknál hagytak, mert még volt egyéb zabálnivaló. [Lásd fent.]

A harmadik felvonás már megkezdődött! Ennek sorsán a sáskák a milliók személyi tulajdonát fogják felzabálni. A kártevőknek közös tulajdonságuk a csillapithatatlan mohóság. Ez jellemző a sáskákra is. Tulajdonképp nem tehetnek róla... De mégis!

Az első és a második felvonás után már lement a függöny. Nincs róluk mit beszélni. Tudjuk, mi történt, hogy történt. Közhelyszámba menne minden szó. Azazhogy hideg vizet lehet rá inni - a büfében.

Csakhogy! Az első és második felvonás úgy is elképzelhető, mint a harmadik felvonás előjátéka. Pontosabban elképzelhető volna, ha mi - díszmagyarok - nem lennénk "fogyatékkal élők". Emlékezőtehetségünk és fantáziánk ugyanis nincs!

Az első és második felvonás kevesek roppant meggazdagodását és milliók elszegényedését eredményezte. A szegénység folytán kerül az egyén abba a kilátástalan, szorongatott, szorongásos, állapotba amelyben elvesziti józan itélőképességét és fogékonnyá válik a szirének énekére. Engedi hogy sorsa a szirtek felé, majd közé sodorja.

Az új jelzáloghitel "offenzíváról" van szó! Arról, hogy néhány százezer forintos adósság miatt a "rossz" adós elveszítheti maga és családja, köztük gyermekei, feje felől az egyetlen menedéket, a lakást. Az offenzíva = harc! A szociál - liberál - judeo - bolsik rágyujthatnak kedvenc dalukra [tán' már zümmögik is]: "Ez a harc lesz a végső".

Az "írástudók" pontosan tudják, miről van szó, de nem kiáltanak! Nem kiáltanak mert már azon jár az eszük, hogy férhetnek közelebb a Fidesz - vadászat után, a teritékhez maguk is.
Ebben a tülekedésben különösen visszataszitó a "jogvédők" viselkedése. Őket az egyetemeken arra tanítják, hogy a bűnözés elleni harcban a legeredményesebb módszer a megelőzés.
Mit tehetnének? Sokat!

a) Élhetnének a "jogpropaganda" eszközeivel.
b) Követelhetnék, hogy a meddő vitáktól hangos "T. HÁZBAN" a honatyák és a honanyák egy percre fogják be a pofájukat, szálljanak magukba és gondolkodjanak el azon, mit mulasztanak.
c) Kezdeményezhetnék, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az uzsora e legveszélyesebb és legundoritóbb formájával szemben.
d) Kopogtathatnának az Alkotmánybíróságnál. Hátha valamelyik kazuisztikától szikkadt agyban feldereng egy gondolat és a renyhe újjak, belekotorva a "láthatatlan alkotmányba", kihalásznak onnan valamit, ami használható.
e) Morvai Krisztina is bedobhatna egy akkora rikácsot, mint amit akkor csapott, amikor megnézték valamelyik árúházban a kézitáskáját.

Tudomisén mit lehetne tenni, de őrjítő ez a sunnyogás! A "tudomisén" persze csak a jelenlegi állapotomat, ill. hangulatomat tükrözi. Azért próbálok kitalálni valamit.
Sz. Gy.

2008. május 5., hétfő

Szolgálunk és tarhálunk.

Rosszul, egyre rosszabbul, megy a bolt. Be kellett vetni a rendőrséget. Zéró tolerancia, úgymond a "szabálytalankodókkal" szemben. Mennyire új és mennyire régi ez a "törvényes", hatósági zsákmányolás.

Rákosiék kezdték. Nem a padlássöprésre gondolok, hanem a "barangoló birságolókra". Ezek akkor a parasztságot izélgették, hogy lépjen be a téeszbe, plusz fizetgessen akkor is, ha az adót meg a beszolgáltatást már teljesitette.

A rendőrök akkor se' voltak okosabbak, de akkor is a kezükbe adtak egy okos kis könyvecskét. Az állt benne, hogy milyen okkal - ürüggyel lehet a parasztot bírságolni. A könyvben sok tétel volt, többek között a "kapitányvíz". Arról van szó, hogy minden paraszt köteles volt az udvarán egy x-literes hordót tartani, szinültig töltve vizzel, tűzoltáshoz. Ennek nyáron még volt is valami értelme, télen azonban abszolúte semmi. A nádtető sem gyullad meg. ha vastagon borítja a hó. A tárolás is problémás, ha a fahordóba belefagy a kapitányvíz. A büdös parasztja képes volt arra, hogy télére kiborítsa a hordót. Igenám, de a rendeletben nem volt olyan megszoritás hogy a "kapitányvíz" csak nyáron kötelező.

A "közegek" se' idénymunkára voltak szegődve. Kopogtattak télen nyáron. A téli vizitek többnyire a ház végénél értek véget. Ha minden rendben találtatott és a paraszt már se élő, se holt nem volt a zavicálástól, a zsernyák bemondta az ultimót: na, 'nízzük' a hordót! A paraszt bukta a partit... Bukta, mert ez a játszma cinkelt kártyákkal folyt.

Most is csak a hülye gondolja, hogy a kormányzatot a közúti balesetek csökkentése foglalkoztatja. A kormányzat már rég áttért az intézményes pénzbehajtásra, mindenkivel szemben akinek a zsebéből még pénzt lehet kiemelni, tökmindegy milyen jogcímen. Itt és most viszont már nem csak egy társadalmi rétegről van szó, hanem mindannyiunkról.

Egy harmincéves Skodával is lehet úgy "száguldani", hogy az üzembentartó a gatyáját is ráfizesse a sietségre. Ám azok, akik - isten tudja miből - sokmilliós autócsodákban döntögetik a sebességi rekordokat az országutakon és a belterületeken, szarnak az egészre. Ezek már beszerezték, vagy legalábbis megrendelték azokat a kütyüket, amelyek közömbösitik a zsaroló állam által kibocsájtott halálsugarakat, vagy legalábbis időben jelzik ezeket. Ha ez nem jön be, jön a kenés. Ne mondják, hogy ezt nem lehet! Vérminta sem tünhetne el a rendőrségről, mégis eltűnik. És ha minden kötél szakad, na bumm [és nyasgem], mellényzsebből kipengetik azt a kis lóvét. Fizetni, megint a "gazdagok" a skodások fognak. Ők vannak sokan. A kuldusfillérekből lehet milliárdokat tarhálni.

Ez a mohóság viszont - tünet. Ha világosabban akarom magam kifejezni, hullafolt. Söprés következik! No, nem a kisemberek padlásán. Fentebb!

Sz. Gy.

2008. április 17., csütörtök

Tiara - a gyalázat szimbóluma.

A Népszabadság mindent kitünően csinál. Tördelni is nagyon tudnak. Az április 17-i számban egymás mellett "hozzák" A Pekingi Olimpia körüli heccet és az amerikai pápalátogatást. Előrebocsájtom, hogy a pápai rendszámok között nagyok a különbözőségek, mint pl. II. János Pál és XVI. Benedek rendszámai között. Mára mégis világossá vált, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Mert miről is van szó? Nem kevesebbről, mint hogy az általános erkölcsi normák iránt teljes közöm- bösséget mutat a német pápa is, csakúgy mint lengyel elődje. Régen a fejedelmek alázkodtak meg a pápák előtt, ezt nevezték "canossa járásnak". Most a pápák alázkodnak meg az aranyborjú tulajdonosai előtt. Gyalázatos! Undoritó!

Nem vitás, hogy Kina, az imperialista nagyhatalom, annektálta Tibetet. Emigrá- cióba kényszeritette annak papkirályát a dalai lámát. Most pedig mindenkinek a tyúkszemére tapos, aki bársonyos forra- dalommal, vagy ehhez hasonlóval kisérletezik. Ha a politika és az erkölcs egy napon lennének emlegethetők, joggal mondhatnánk, hogy amit Kína tesz, erkölcstelen.

Most olvasgatom éppen, hogy viszont Amerika, a demokrácia mintaállama, hány független orszá- got [jobbára szigeteket] annektált az utóbbi százötven - kétszáz év alatt és milyen állati kegyetlen- séggel tört le, ill. torolt meg mindenfajta ellenállást. Azzal már nem is untatom az olvasót, hogy most mit művel Irakban és Afganisztánban, mire készül Iránban. És mit csinál Közelkeleten az Amerika hátán lovagló törpe szörny-állam. Annyi bizonyos, hogy az eddigi "mérlegadatok" alapján Kínának még további ötezer évig kell fennállnia, hogy az emberiség ellen elkövetett büntettek száma és súlya tekintetében utolérje a mai Amerikát.

Ezt a pápának is tudnia kell(ene). Ha tehát egyes államok a Kínai Olimpia bojkottját, mások a nyitó ünnepség bojkottját fontolgatják - erkölcsi megfontolások - alapján, úgy a pápa milyen erkölcsi megfontolások alapján nyalja a piros szőnyeget Washingtonban és másutt?

De tulajdonképp nem is emiatt húztam fel a vizet. Mindjárt mondom miért. Csak még annyit: a pápa azt is megtehette volna, hogy aféle (nyári) Mikulásként haknizza végig Amerikátl és zsákjából édességet oszt a jóknak, virgácsot a rosszaknak. A házigazda Bush kétségtelenűl virgácsot érdemelne, hisz amellett, hogy rég kötélre érett háborús bűnös, köztörvényes bűnöző is. Mikor ezzel a Commentben foglalkoztam, kb. 240 büntető eljárás folyt ellene [Impeach Bush]. Hogy kissé tovább árnyaljuk a dolgot, látnunk kell, nem minden háborús bűnös - despota volt rabló, csaló, sikkasztó és szélhámos is egyúttal. Sztálin pl. 'csak' postarabló volt. Ám egyesek szerint nem saját zsebére dolgozott, hanem a pártkassza feltöltése végett buzgólkodott. Hitler viszont nem követett el közönséges büncselekményeket. Még a zsidók sem állitanak ilyet.

Nem! Ez a pápa azért ment Amerikába a legszégyenteljesebb módon megalázza saját egyházát. Mert nem a mocskos pedofil,.buzi főpapokról, hanem a keresztény hívők százmillióiról van szó!. Sokszázmillió bárányról, akiknek alázkodniuk, szégyenkezniük kell, a talmudista gyűlölködők és kárörvendők előtt, szarházi, köcsög "pásztoraik" miatt.


Woytila dicstelen canossajárásai szinte diadalmenetek voltak ehhez a nyálas csiga-araszoláshoz képest.

Nincs akkora záptojás, amit eme utazó fejéhez kellene vágni, amikor legközelebb kidugja a fejét [urbi et orbi] a Vatikán Szent Péter térre néző ablakán.


Sz. Gy.









2008. április 12., szombat

A politika rangja.

Túlzás nélkül szólva, lázban ég az Ország! Istenkém mi lesz most? Tényleg soron kivül bukik a Fletó? Orbány - az alkalmas - lesz a miniszterelnök megint? Visszatérnek a pintéri szép idők, az orvlövések - robbantások?

Nem akarnék nosztalgiázni, de micsoda elhatározás volt amikor Orbány miniszterelnök elhatározta, utána jár a dunántúli zsebszerződéseknek, mert - úgymond - az ezeréves magyar fődet nem aggyuk. Meg is vettek sebtiben vagy másfélszáz luxusterepjárót. Fogtak is - tán egy zsebszerződőt. Ami az Ország zsebét illeti: hát az persze könnyebb lett a terepjárók árával és üzemeltetési költségeivel is.


Annyi biztos, zörög a haraszt. A Felcsúti SE elnöke a kunbélaunokával sumákol. Az ilyenből mindíg kisül valami. De mi?

Megváltozik a kapitalizmus ragadozó természete? Egy frászt! Néhány épületes történelmi mozaik következik. A vége lesz igazán röhejes, amikor odaírom az évszámot...

A magyar nem kedveli tulságosan az irodalmat. A történelmi marxizmust meg pláne nem. Kár!

A poén kedvéért a neveket és a címeket a szerkesztőségemben tárolom.

Egy "dúsgazdag" véleményét idézem bevezetésül. "Egy jottányit sem számít, hogy melyik politikai párt van hatalmon és milyen [...] elnök tartja kezében a gyeplőt. Mi nem v agyunk sem politikusok, sem közéleti gondolkodók; mi vagyunk a gazdagok; miénk [...]; megszereztük, isten tudja hogyan, de ha lehet, meg is fogjuk tartani, s ennek érdekében latba vetjük támogatásunk, befolyásunk, pénzünk, politikai összeköttetésünk, megvásárolt [...] képviselőink, éhes [...] tagjaink, demagóg szónokaink mérhetetlen súlyát minden olyan törvény, politikai platform, minden olyan [...] választási hadjárat ellen, amely tulajdonunk sértetlenségét fenyegeti. Az osztály, amelyet én képviselek, nem törődik a politikával." [108]

E szemlélet tökéletesen tükrözi azt a társadalmi, gazdasági rendet, amelynek jellemzői a következők.
  • A munka ... árúvá vált ... árát ugyanolyan lélektelenül számitották ki, akárcsak az acél termelési költségét. Árúcikk, amelyet végül teljesen a kereslet és a kinálat törvénye fogh szabályozni. A munkáltató ugyanolyan érzéssel viseltetik az ember iránt, mint gépe iránt. [109]
  • A demarkációs vonal a rabló és a kirabolt egyén között húzódik. [49]
  • A rabszolgaság a dolgozó ember természetes és normális helyzete ... A szabad társadalomról szóló elmélet - tévhit. [27]
  • A szédületes lopások esztendeiben ömlött a vér. [37]
  • A kor busásan jövedelmezett. Sohasem burjánzott ilyen nyiltan a korrupció, sohasem volt ily általános a mindenáron való meggazdagodás vágya.
  • Egy tisztességtelen üzlet miatt elmarasztalt honatya így vigasztalta önmagát. "Fel a fejjel, pajtás! Hiszen nem veszett oda más, csak a becsületed"! [57]
  • A gazdaság időnként, gondosan megtervezett, recessziók állapotába kerül. Ilyenkor a sajtó és a papok egyre azt erősitgetik, nem gazdasági [pláne nem spekulációs] okai vannak a pangásnak, hanem az emberek jellemében bekövetkezett romlás. [61]
  • A ... szörnyű megalázottságban, amelyet akkor érez az ember, ha nem tud enni adni a gyermekeinek ... sürűsödni kezd az emberekben a méreg. [62]
  • Az ilyen társadalomban hősi 'populista' (!) felkelések törnek ki.[25]
  • A tüntetések tetőfokána rendőrség rátáémad a felvonulókra. Jobbra - balra sújtanak a rendőrbotok ... Nők és gyermekek sikoltva futnak minden irányban. Sokukra rátaposnak. A lovasrendőrök az ácsorgó kiváncsiakat is legázolják. [62]
  • Felbéreltek és felfegyvereztek egy polgári személyekből álló bandát ... amely a rendőrséghez csatlakozva orvtámadásokat, rajtaütéseket hajtott végre ... Ezek az alakulatok már legalább annyira hozzá tartoznak a részvénytársaságokhoz, mint azok könyvelési részlegei ... Ez a sajátos, magánkézben levő fegyveres erő nem áll az [...] kormányának szolgálatában, hanem részvénytársaságok, vagy tőkések érdekében tartják fent. [97]
  • A rendszer egy választott képviselője nagy nyilvánosság előtt jelenti kei, hogy [...]-nak az a rendeltetése, hogy a világ ura legyen [...]-nak profitot szerezzen és parancsoljon az alsóbbrendű fajoknak (!). [146] [Félreértés ne essék, nem Hitlerről van szó!]
  • Ez a rendszer azért fejlődhet ki és maradhat fent, mert:
    -A munkásság elaprózza erejét.
    -Zártkörű, egymással vetélkedő tagozatokba tömörül.
    -Annak az egy szakmai csoportnak a kivételével, amelynek [éppen] sérelmei voltak,
    rendszerint az összes többi folytatta a munkát. [149]
  • Végül az összkép. Az ország a [...] tulajdonában van. Így többé nem a nép kormánya igazgat a nép által, a népért, hanem a [...] kormánya a [...]-ért. Az ország egyszerű tömegei rabszolgák. A monopólium az úr ... A pénz uralkodik ... az egyszerü embereket kirabolják ... a népet sakkban tartják.

Kérdem, hajaz e mindez a jelen állapotokra? Hajaz! És mi a poén, mi a vicc? Az hogy mindez az ezernyolcszázhetvenes évek Amerikájában történt, az akkori Amerikában, az akkori Amerikáról íródott! Az idézetek Richard D. Boyer és Herbert M. Morais "TŰZZEL ÉS VÉRREL!" c. könyvéből valók [Kossuth Könyvkiadó - 1957]. A zárójeles számok a könyv oldalszámaira utalnak. A kép Jack London hasonló tárgyú könyvének: "Vaspata", illusztrációja.

* * *

És most mit mondhatnék azoknak, akik a képernyők előtt, körmeiket rágva, drukkolnak mi lesz. Drukkolnak? Álmodnak! Orbáni illúziókba ringatják magukat.

Mit mondhatnék nekik, róluk? Buta gójok!

Sz. Gy.