Keresés ebben a blogban

2007. november 29., csütörtök

Sátáni versek

Egy karrier állomásai.

Sátáni versek - az Iszlám halálos itélete [fatva] - Nobel díj - magyarországi diadalút ... Mi lesz a következő állomás?

Salman Rushdie felhágott a Parnasszus csúcsaira. Annyira nagy író? Igen, annyira mint pl. hazai Nobel-díjasunk Kertész Imre. Mit tesz egy pennarágót "nagy íróvá"? Írásművészete? Egy frászt! A szerencsés témaválasztás. Soroljuk fel gondolatban - Kertész Imrén túl - a többi hazai kiválóságokat: Jancsó Miklós, Szabó István, Konrád György, Esterházy Péter, esatöbbi.

A receptjük egyszerü. Valakit, valamit szapulni kell, hogy másvalakit, másvalamit az egekig magasztalhassunk. Persze hazugság az előbbi is, az utóbbi is. Ám annál értékesebb a mű, minél élesebbre sikerül a kontraszt. "Magyar íróinknál" a képlet világos. A céltábla a magyar nemzet, a nemzetnek valamilyen sajátossága, vagy a népközösség valamely csoportja, tagja. Az erre a platformra hordott fekália fölött pedig megjelenik valami fénylő, valami magasztos kép - látvány, amely csak egy keretbe illesztehető, ez pedig a hatágú csillag a Magen David.

Valami érthetetlen, ill. megfoghatatlan okból ezek az urak "itthon" és magyar nyelven szeretnek alkotni, folytonos rossz érzéssel küszködve és erről panaszkodva, mert - úgymond - utálják őket.

Hát persze, ez így is van. De vajon ki utálná Kertész Imrét, ha Németországban lakna, németül alkotna és német adómárkákból szponzorálták volna szuper költséges és szuper rossz filmjét a "Sorstalanságot"?

De ez nem elég! Rajtuk kivül sztárolnunk kell még Rushdiet is, akinek feje fölött fatva lebeg. Sorsa igazolja, hogy isten malmai lassan őrölnek. Ha nem így lenne, az iszlám-gyalázó már rövidebb lenne egy fejjel. Ám korántsem biztos, hogy ami késik, egyuttal múlik is. Aki a hatodik emeletről kiesik, a második emelet magasságában nem értékelheti túl azt a körülményt, hogy "még" nincs semmi baja.

Ez persze nem a mi ügyünk. Az viszont igen, miért törekszünk mindenáron arra hogy a görbe kard nálunk is lesújtson? A büszke spanyolok se' hitték, hogy felrobbantják náluk a vonatokat és olyanok lakolnak, akik nem vétkeztek.

Szentigaz, a fanatizmus nem válogatós. De a terrorizmus is fejlődik. Képes lesz egykor arra, hogy "sebészi pontosságú" csapásokat mérjen, mint az amerikai - izraeli helikopteres halálkomman dók? Kizárt, hogy azok kerülnek célkeresztbe, akik a vészt mások fejére idézik? Nem kizárt!

Közülük épp a 'díszvendég' Rushdie életkilátásai a legbizonytalanabbak. Már az is példaértékű lesz, ha őt utoléri a végzete.

Sz. Gy.







2007. november 24., szombat

Ne szakadjunk el a "Gutenberg galaxistól!"


Tóth Judit [Toronto - Kanada - Hazánkért] komponálta honlapomba az itt látható képet. Arról eszembe jutott saját, porosodó, "könyvtáram" és elgondolkodtam egyről - másról.
A cybertér vándora lettem magam is, szinte a függőségig. Nem jól van ez így! Ez a világ csalóka! Keresőszavainkra hamar kapunk választ. A válasz azonban gyakran hamis - félrevezető. Az egész valahogy egyre jobban hasonlit egy bazi nagy "Sulinethez", vagy Wikipédiához. Isten óvjon mindkettőtől.
Manipulálnak azzal, amit beirnak. Manipulálnak azzal is, amit kitörölnek. Erre - megvallom - voltaképp hiúságom kiélése közben jöttem rá. Az ember szégyelli az orrát piszkálni, ha látják. Szégyelli azt is, ha narcisztikus késztetés hatására, beveri saját nevét a Goooogle-ba.
Nos én hódolok néha e szégyenteljes szokásnak és rájöttem egyre másra.
Az egyik legjobb és legolvasottabb Honlap az euroASTRA volt, már amíg Pósváry Sándor szerkesztette. Sándor magyar volt, bogaras és zseni! Aztán állitólag vételi ajánlatot kapott a lapra. Álliktólag nem fogadta el. Állitólag - emiatt - megmérgezték. Állitólag korábban makkegészséges volt. Aztán 47 éves korábban meghalt. Ez az egy tuti ...
Nos amikor elkezdtem saját nyomaimat kutatni az Interneten, a legtöbb találatot az euroASTRA eredményezte [cikkek, interjúk, fórum].
Azután kezdtem gyérülni, majd úgyszólván eltüntem. Nem mondom, nagy kár volt értem, de valami nem világos. Ha a Világhálón a hivatkozás megmarad és a lapgazda - a jelen esetben Joannes, a jófiú - törli azt a fájlt, amire a link mutat, ezt a szerver jelzi. Így rendben is volna. Mindenki takarít, még az üregi nyúl is. Nekem sohasem tetszett Joannes [a pofája se']. Rájöttem, ő is így van velem. Teljességgel érthető ha lapátra tett. De hova lettek a világürben keringő linkek? Űrszemétté váltak? Az "űrporszivó" beszippantotta őket? Van fönt ilyen porszívó? Milyen algoritmus szerint működik?
Azt tudjuk, hogy a honlapirók agyalmányait az u.n. "keresőrobotok" fedezik fel és lövik a világürbe. De ha feltették, le is szedik? Sorra mindet, vagy soronkivül egyet - kettőt, ezret? A fene se' ismeri ki magát.
A Gutenberg galaxis, a könyvek világa, egészen más! Amit kiturkáltál az antikváriumban, vagy [méregdrágán, fogadat szíva] megvettél a könyvesboltban: a tiéd és nem változik. A múlt fölötti uralom a kezedben van. Nem más tökíti el a könyvet helyetted. Legfeljebb nem találod a magad köré épitett kuplerájban. Él viszont benned a remény, hogy megtalálod egyszer [mikor épp nem keresed ...]. Ebbe a régióba nem tud beférkőzni az orwelli világ megannyi "vívmánya". A fájlokat nem pusztítják a vírusok, a férgek és más kórokozók. Nálam példáúl egér sincs.
És milyen meghitt foglalatosság egy könyvről lefújni a port, bevonulni vele valahová [akár a budiba is], felütni és elmélyedni benne, elmerengeni az olvasottakon.
Az egész olyan emberi. És hogy a lényeget ne felejtsem, a könyv "wysiwyg" rendszerü. Azt látod, amit olvasol, vagy fordítva ... Egyszóval: érdemes időnként visszatérni a való világba, ahol a dologi valóság az úr, nem a virtualitás, mely néha kancsalul festett egeket láttat veled.
Olvass!
2007.11.24
Sz. Gy.

2007. november 17., szombat




Reggeli reveláció

A "demokratikus játékszabályok".



A reveláció [hirtelen megvilágosodás, felismerés] egyszerre csak úgy rájön az emberre, mint a cifrafosás, vagy a röhögés.

Velem ma úgy esett, hogy reggel a rádió felébresztett. Nem csörgött. Ennél kissé bonyolultabb a dolog. Ha korán ébredek, bekapcsolom kisrádiómat és a fülembe dugom az egyik dugaszt. Ettől szinte nyomban visszaalszom, de nem „annyira”. Ha a szöveg érdektelen, szundítok. Ha érdekes, feljövök félálomba és agyam rögzíteni kezdi a hallottakat.

Ma a következő szövegre eszméltem [talán a Kossuth volt]. Németországban érvényesülnek a „demokratikus játékszabályok” mert a politikai rendszer kikényszeríti azok maradéktalan betartását. Ebben a „demokráciában” a radikális jobboldalt nem illeti meg sem a szólás, sem a gyülekezési szabadsága. Ebbeli törekvéseit elsősorban nem rendőri, hanem „társadalmi” akciókkal hiúsítják meg a „demokratikus erők”. Ezen erők egységfrontot alkotva lépnek fel, függetlenül pillanatnyilag hatalomgyakorló, vagy ellenzéki pozíciójuktól. A játékszabályok megkívánják, hogy a kormány,- illetve ellenzéki pártok tagsága, de főleg vezetői, együttesen álljanak ki a „szélsőségesekkel” szemben, szóval - tettel.

[Értem már, hogy a „legnagyobb magyar írók” - Konrád, Kertész - miért érzik magukat jobban Németországban, mint „hazájukban”, vagy akár a saját bőrükben …]

Ennek a politikai felfogásnak, illetve gyakorlatnak, a magyarázata - a szpíker szerint - pofonegyszerű. A parttalan demokráciák, [pl. a Weimari Köztársaság] teret engedhetnek egy fasiszta mozgalomnak, ill. népvezérnek arra, hogy a hatalmat demokratikus választások útján szerezze meg, mint Hitler pártja a NSDAP. Majd erről a bázisról diktatúrába váltson, megsemmisítve a demokráciát. Igaz, ami igaz: Hitler, választási győztesként bevonulva a Reichstagba, „lazán” odavetette a kisebbségbe szorult szocialista képviselőknek: „uraim, önökre nincs többé szükség”. [Többségüket csakhamar el is nyelték a koncentrációs táborok ...] Hitler demokrácia felfogása kétségtelenül „eredeti” volt.

Mindenesetre örülök, hogy felébredtem, mert megértettem valamit és ez a valami hatott rám revelációként.

A „nemzeti radikálisok” semmit sem remélhetnek a „demokratikus” jogszabályoktól, intézményektől, ill. választásoktól! Nem remélhetnek, mert azt a mezsgyét, amely a megtűrt mérsékeltet a tiltott „szélsőségestől” elválasztja, nem jelölik sem térképi vonalak, sem közérthető definíciók formájában. Ezeket a vonalakat az a hatalom tologatja ide - oda a politikai erőtérben, amely magát a demokrácia „letéteményesének” minősíti, olyankor is, amikor politikai szénája
1 – 2 % körül mozog, mint manapság a szabaddemokratáké.

A „letéteményes” az a fogalom, illetve politikai kategória, amelyet az értelmező szótárba, később a célpontok jegyzékébe, fel kell venni mindazoknak, akik a valóságot nem mások szemüvegén keresztül óhajtják szemlélni.

A demokrácia fentiek szerinti értelmezése és alkalmazása nyilvánvalóvá teszi, hogy a négyévenkénti szavazólapok, a golyóstollak és a szavazók, a demokráciának nem alkotói, csupán megtévesztő jelképei.

A választás nem választás, mivel szavazni csak olyan politikai pártokra, ill. pártszövetségekre lehet, amelyek a „demokratikus játékszabályok” adta keretek között éppen kormányoznak, vagy ellenzékieskednek.

Némileg más lenne a helyzet, ha a „játékszabályok” körvonalazottak lennének és a választók e szabályok betartását - két választás közötti időszakban is - számon kérhetnék a választottakon és eltérés esetén a „játékszabályok” betartására szoríthatnák azokat. Erről azonban szó sem lehet. Elsősorban azért nem, mert egyszerűen nincsenek "demokratikus játékszabályok"!

Ilyen címen, ill. tartalommal nem léteznek írott források és az internetes keresés eredménye is csupán annyi, hogy a fogalompár több száz találata mögött nincs tartalom.

Ha lennének demokratikus játékszabályok, azok biztos tilalmaznák azt, hogy egy pártszövetség vezetője [ne találgassunk, Gyurcsányra gondolok] szándékosan rászedje a választókat azzal, hogy életkörülményeik javításának ígéretével kicsalja szavazataikat, majd egy általa, de főleg a hátán lovagoló gnóm [megint ne találgassunk: a Szadesz] által alkotott téveszmerendszer jegyében súlyos megszorításokat kényszerítsen a nemzetre, ha kell gumibotozás árán is.

A fogalompár: „demokratikus játékszabályok” tehát pillanatnyilag üres és azt a játékban résztvevők, vagyis a politikai pártok, sohasem fogják kitölteni sem balról, sem „jobbról”, mert nem áll érdekükben.

Azért sem áll érdekükben, mert már a fogalmi alapok meghatározásánál kiderülne, hogy „demokratikus játékszabályokat” csak olyan „játékra” lehetne alkotni, amely játékban egyik fél a nép, a „démosz”, lenne. De hát a népnek ebben a „demokráciában” nem osztanak lapot. Egy nyomorúságos tökalsót se kap …

A tisztességes játék alapvető fogalmi eleme [kelléke], hogy nyerési esélyt biztosítson mindkét fél számára. A [megválasztott] tolvaj és a meglopott [választó] között azonban nem játék folyik, hanem küzdelem. Az egyik fél a zsákmányért, a másik a puszta megélhetésért küzd. Az adott „jogviszonyok” között az a megoldás sem jöhet szóba, hogy a meglopott galléron ragadja a tolvajt és átadja a rendőrnek. Ha történetesen a rendőr [ügyész, bíró] is tolvaj, orgazda, vagy bűnpártoló, úgy a meglopott húzza a rövidebbet. A „rendszerváltás” óta eltelt csaknem két évtized a bűnözők megdicsőülésének és az áldozatok megalázásának undorító krónikája.

A „jogos (ön)védelem” illuzórikus, ha az erő, az esélyek és a törvény a tolvaj oldalán állnak.

A „demós” –nak előbb – utóbb el kell gondolkodnia azon, miként gyakorolhatja valóságosan uralmát a „-kráciát”!

Mindenekelőtt látnia kell, hogy életlehetőségeit egyetlen törvény szabályozza: nemzetközi rablótőke alaptörvénye, a profit maximalizálásának törvénye.

E törvény Amerika szupremáciája [főhatalma] képében realizálódik. Korábban említettem Tamás Gáspár Miklós nyilatkozatát a Napkeltében [riporter Aczél György], amelynek keretében világosan megfogalmazta azt a zsinórmértéket, amely határvonalat húz jók és rosszak, barát és ellenség, szalonképes és szalonképtelen között. Ez pedig az Amerika iránti hűség és az amerikaellenesség között húzódik.

Az előbbi magában foglalja Amerika háborús bűnök végtelen sorozatából álló „külpolitikája” és Magyarország Izrael általi „felvásárlása” támogatását, vagy a cinkos némaságot.

Teljesen világos, hogy a magyarság létérdekei már nem védelmezhetők abban a koordináta rendszerben, amelyet a „demokratikus játékszabályok” jelölnek.

Kezünket a Világ többi „szalonképtelene” felé kell nyújtanunk. A vén kurva [Európa] emlői nem táplálnak bennünket. Utódainkat még kevésbé. Vissza kell szoknunk a lovaink tejéből készített kumiszra?


Sz. Gy.


2007. november 13., kedd

Hakni.




A Magyar Szinházművészeti Lexikon szerint a hakni: "a színész fellépése [színházilag ellátatlan területen, ill. színházba rendszeresen nem járó közönség előtt] nem színházi, vegyes típusú egyvelegekben, esztrád- és kabaréműsorokban, művelődési intézményekben, ill. vendéglátó v. szórakoztató helyen tartott előadásokban. A körülmények és a társulatok esetlegessége miatt gyakran a művészi színvonal alacsonyabb szintje jellemzi, és így csak a színész pénzkereseti, fizetéskiegészítési forrása."


A társulat, amelyről szólni akarok, nem "esetleges" [a hasonlat tehát sántit]. A Morvai Krisztina Gaudi Nagy Tamás duó, a Civil Jogász Bizottság és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetői, hosszú távra álltak össze. Ők lesznek (?) hivatottak egy eljövendő (?) "jobboldali" rezsimben az igazságszolgáltatás vezető posztjait betölteni. Minthogy a magyarországi közállapotokról jelentésüket megírták és a vádló Morvay Krisztina, valamint a "vádlott" Bencze József országos rendőrfőkapitány egyetértésre jutottak abban, hogy jövőbeni kapcsolatukat ezután a konstruktiv együttműködés fogja jellemezni, a kifent szablyákat [gondoljanak csak Morvay nyelvére ...] tokba kellett volna dugni. Csakhogy rendkivüli választások, a jelek szerint, nem lesznek. A következő választásokig pedig Orbán eltökölget a népszavazással [meg a jófene tudja, mi jut még addig eszébe]. Ez pedig hosszú idő, amely megártana a legjobb damaszkuszi pengének is. A karddal pedig - ha nem vágunk vele - nagyszerüen lehet ... parádézni.


Most ez történik a nyugati féltekén, ahol a furcsa pár sorra járja a nagyvárosokat és a jelentéssel, meg annak mellékleteivel házalnak: szónokolnak, hang és kép és videofelvételekkel szórakoztatják a nagyérdemü közönséget. Ez már valódi hakni. Hogy miért? Hát erre könnyű válaszolni.

Pótcselekvés ez is, mint minden amit őfelsége ellenzékének vezére Orbán Viktor és hívei művelnek. [Itt most közbevetek valamit. Tamás Gazsi Miklós, a nemhivatalos "nemzeti orákulum", a minap televizióbeszélgetést folytatott Aczél Endrével. Ennek során Gazsi kimondta az "őszintét". Azt nevezetesen, hogy Orbán Viktor egy kérdésben következetes, ez pedig az Amerikával szembeni lojalitás. Ennek jellemzésére vigyorogva emlitette, hogy gondosan kiherélt minden kényes kérdést a népszavazási ívekről, így a földkérdést is ... ]

Nem különbek a követők, a nyiltan Orbán-imádó Morvay és a csöndes Orbán-hívő Gaudi sem.

Világos! Amíg az októberi és más "sajnálatos események" dokumentumaival házalnak odakint, nem kell [és nem is lenne "korrekt"] a rendőrséget zaklatni - idehaza.

Próbáltam hiteles értesüléseket szerezni arról, mi a célja ennek a műsornak? Mibe kerül és ki fizeti a cehhet? A Nemzeti Jogvédő Alapitvány szegény mint a templom egere. Igaz, hogy Morvay Krisztinát összefüggésbe hozzák egy olyan alapítvánnyal, amelynek céljai, anyagi forrásai sehogyse' passzolnak a Morvay féle szövegekhez.

Kanadai ismerősöm Tóth Judit a következőkről tájékoztatott.

"Morvai és Gaudi megkezdték a világjárást. Tegnap Ottawaban tartották az agitprop -gyűlést! Nem vagyok Magyar Gárdista, de módfelett feltűnő, hogy míg Tom Lantos kitiltotta őket, a "fasisztákat" az USA-ból, addig ez a duó nyugodtan utazgathat mindenhová. És úgy tudom, a kormánytól kapott közpénzen! Itt megint a Golitsyn könyvre gondolok: ..... irányított minden... ál-demokrácia, ál-szabadság, ál-ellenzék....stb. Valamikor az első feleségével Hodosán Rózával, Demszky is így járkálta körbe a magyar kolóniákat, összeszedve többezer dollárt! Még a montreáli magyar katolikus templom se maradt ki a szimpátia-partiból! Undorító!

Túl sok részletet nem tudok. Valaki telefonált nekem Ottawaból, ahol tegnap este volt a Morvai-Gaudi-rendezvény. Az ismerősöm szerint kizárólag "emberi jogok"-ról volt szó: videófilmeket mutattak be, hogy a rendőrség hogyan üti a magyarokat, vízágyúk, lovasrendőrség... stb. Másról gyakorlatilag nem volt szó, mert az előadásra bevonultak a konzulátus tagjai is, akik nagy figyelemmel hallgatták, mi hangzik el, ki és mit kérdez vagy mond. [Gondolom még jegyzeteltek is, ami tőlük nem meglepő!.] Érdekes, hogy már itt is hallottak Morvai Krisztina férjéről, a TV-nagyság Baló Györgyről, akitől -- a "nemzetes asszony" állítólag már elvált.

Az előadás végén a "duo" barátságosan elvegyült a hallgatóság között, mindenkivel kezetfogtak, de a kényesebb kérdéseket ügyesen elkerülték. Kiderült, hogy a világjárás további állomásai: Ottawa, Toronto, New York és Washington ... és még ki tudja hová vetődnek."


Itthon pedig minden csendes. Az ügyészség sorra keni el az októberi és máskori magyarverők "ügyeit". A "nyomozások" amúgy sem lehetnek sikeresek, mert az utcai erőművészeken nem volt rendszám. Azóta nagyot változott a világ. A Kormány, pénzhiány miatt, bezárja ugyan a kórházakat és megszünteti a veszteséges vasúti vonalakat, stb. De a rendőrségre [vagy az őrző védőkre (?)] volt pénz doszt'. A legutóbbi tüntetéseken egy tüntetőre már öt rendőr és öt vipera jutott. [Pontosabban négy, mert az egyik balfasz elejtette és fel sem merte venni a szerszámát ...] Így aztán a rendezett [!] macska - egér játék a kandúrok abszolut győzelmével végződött.

De majd másképp lesz, ha a vándorok hazatérnek és kipihenik az út fáradalmait.


Vagy nem?


Sz. Gy.