Keresés ebben a blogban

2010. április 27., kedd

Újbeszél, duplagondol - Orbán 2010

Egyáltalán nem szükségeltetik betegesen túlfűtött fantázia ahoz, hogy Orbánról épp Orwell jusson az ember eszébe.

Az író "1984" c. könyvében az emberi gondolkodás manipulálását minősíti a hatalom-gyakorlás legfontosabb eszközének és emiatt bőven foglalkozik vele. A "Nagy Testvér" birodalmának hivatalos nyelve az újbeszél, amely "
az egyetlen nyelv a világon, amelynek a szótára évről évre vékonyabb? ... Minden évben kevesebb a szó, és a gondolkodás területe mindig kisebb valamivel."

Figyeljék csak meg, Orbán politikai beszédeiben - különös tekintettel a választási beszédekre - legfeljebb ha kétszáz kifejezés fordul elő és ezek döntő többsége frázis, semmiféle konkrét jelentés-tartalommal nem bír.

Idézzük őt, miket mondott a választásokkal a választókkal kapcsolatban. "2010-ben ... az egységet, a biztonságot választották. Magyarország polgárai magukra, saját életükre, jövőjükre, Magyarország jövőjére adtak le szavazatot, és győztek, 'legyőzték a reménytelenséget'. Megmutatták, hogy Magyarország egységes, van benne erő, nagy dolgokra képes, munkát, rendet és biztonságot akar, Magyarország polgárai megmutatták a világnak, hogy ismét jó magyarnak lenni Magyarország felemelt fejjel tért vissza a történelem főutcájára. Meg kell mutatni magunknak és a világnak, hogy nem egyszerű fellángolás történt, hanem elszánt, kitartó akarat vezérelte a választókat."

Az ilyen beszédre "óbeszélül" azt mondjuk, csupa lózung.

A szavazófülke ostobaságot generáló áporodott levegőjében a polgár ugyanolyan primitív módon gondolkodik, ahogy Orbán beszél hozzá.

Legtöbbjüknek biztos eszébe jutott az adó. Orbán "a
tavalyi év végén még 'egyszeri, nagy arányú' adócsökkentést ígért 2010-re".

Még azt is hozzátette "minél nagyobb bajban van az Ország, annál inkább adót kell csökkenteni."

Hülye ez az ember? Áh dehogy! Pofátlanul másokat néz hülyének.

Aztán az idétlen viccek! A felcsúti hangulatképek!

Részlet egy interjúból. "Van-e olyan a Fidesz csomagjában, amit nehéz lesz megemészteni? ... Lesznek ilyen fogások is, de mint minden nehezen emészthető ételnél, a párolás a fontos, vagyis először meg kell puhítani a dolgokat. Ezt a politikában ... úgy csinálják, hogy beszélnek róla."

Aztán a melldöngetés. Nekünk nem fölöttesünk, tehát nem parancsol se az EU, se az IMF. De a beszéd fonala gombolyodik tovább. Kér e Magyarország lazítást a költségvetési hiány százalékos mértékén? Erre nincs válasz. Ehelyett arról beszél, ő nulla (!) százalékos hiányt akar (!), mert ez a dolgok rendje. De hogy képzeli? Rejtély.

No meg a közbiztonság! A tyúktolvajokat megint a rendőrök kergetik, nem a községi jegyzők. Éljen. Ez tyúkászás fog menni, főleg ha a kipróbált, megbízható (!) Pintér doktor lesz megint a belügyminiszter.

Ennek fejében ráncba szedi a fegyveres civil szolgálatokat. Ez is menni fog mint a karikacsapás. Pintér - Mr. Security - máris átpasszolta cégeit valakiknek. Most ő lesz a securityk réme, Orbán ostora. Hát persze. Minden világos.

Ennek a rendőrattaknak még egy hozadéka lesz. Felszámolják a törvénytelen "félkatonai" szervezeteket. Nyilván a Magyar Gárdára céloz. De hát mitől félkatonai ez a színtársulat? Ha a harci értéket ki akarnánk fejezni, a számláló jóval nagyobb lenne mint kettő, mondjuk nyolc...

Lelki szemeimmel már - már látni vélem, hogy János gazda kertje végében a tolvaj cigányokat leső nemzeti gárdista vállát megveregeti az orbánrendőr: "hé faszikám, hazamehetsz, mától itt én szolgálok és védek, én vigyázom a tyúkok nyugalmát!"

Most jövök rá lelki szemeim előtt délibáb villózik. Mikor, hol, hány órát töltöttek a gárdisták a falusi kertek végibe? Hány cigányt fogtak? Himzett hófehér ingben lehet egyáltalán tyúkokat, őrizni? De hagyjuk! Majd a Viktor!

Ám nem csak erről, tulajdonképp nem is erről van szó.

Hírlik, soha nem látott hatalom koncentráció készül. Összevonják a rendőrséget, vámőrséget és a határőrséget. Újból feláll az adórendőrség. Mindezt hideg fejjel és főleg tiszta kézzel fogja igazgatni a magyar Dzerzsinszkij, alias Pintér Sándor. [Simicskát még nem látom a táblán. Majdcsak feltünik ő is...]

Vajon mire ez a nagy gyürkőzés? Orbán az "adókerülők" elleni hatékonyabb fellépésről beszél. Ezt lehet. Ha viszont csak lafatyol az adócsökkentésről, de "meghajtja" a szürke zónát [a feketét nem fogja, mert nem tudja, nem tudta az első menetben sem, most sem fogja tudni], ennek egy kézzelfogható eredménye lesz: meredeken emelkedik a vállalkozói csődök száma.

Ezzel a kétharmaddal kapcsolatban [megint] van egy jó kis testhezálló összeesküvés elméletem, ami így szól.

A háttérhatalom egyetértése nélkül a Fidesz nem lehetne kétharmados.

A kétharmadra három nyomós okból van szükség. Az egyik: az adóprés megcsavarása, a nemzetközi adósságszolgálati teljesitmény növelése,- a másik: az izraeli betelepülés vélt vagy valós akadályainak elhárítása,- a harmadik: a nyolc éve "nélkülöző" pretoriánus gárda jóllakatása [Ez utóbbi a jutalom az előző kettőért. A nyomtató lónak adandó engedmény: nem kötik be a száját...]

Ebben az egészben nem Orbán önteltsége a legíjesztőbb, hanem a "hivők" viselkedése.

Orwell szerint "ha az ember ... párthű - újbeszélül: 'jógondolos' - minden körülmények között tudni fogja, anélkül hogy töprengene rajta, mi a helyes nézet vagy az óhajtott érzelem." Nos Orbánt szemmelláthatóan ilyen "jógondolos" hívek ricsajozzák körül. Ők nem meditálnak a pufogó frázisok értelmén.

Fő a párthűség, a pártfegyelem.

"Fáradhatatlan rugalmasságra van szükség a tények kezelésében. A kulcsszó itt a feketefehér. Mint oly sok újbeszél szónak, ennek is két, egymásnak ellentmondó jelentése van. Ellenfélre alkalmazva azt jelenti, hogy az illető szemérmetlenül, a nyilvánvaló tényeknek ellentmondva azt állítja, hogy a fekete fehér. Párttagra alkalmazva azonban azt jelenti, hogy az illető lojálisan hajlandó a feketéről az állítani, hogy fehér, ha a pártfegyelem ezt kívánja."

Továbbá.

"Jelenti azt a képességet is, hogy az ember elhiggye, hogy a fekete fehér, sőt tudja, hogy a fekete fehér, s elfelejtse, hogy valaha bárki is az ellenkezőjét hitte. Ez megköveteli a múlt folytonos változtatását, ezt pedig az a gondolkodásmód teszi lehetővé, amely lényegében minden egyebet is magába foglal s amelynek újbeszélül duplagondol a neve."

Végezetül.

A lezser, mondhatni léha, orbáni frazeológia és a rideg valóságnak engedő kényszercselekvések között olyan mély szakadék tátong, hogy amidőn majd a birkatermészetű istenadta nép ismét rájön hogy megint átverték számára már csak annak mérlegelése marad, hogy az őszödi, vagy a felcsúti átverés volt e az igazi nagy átverés (?).

Orbánt azért lesz nehéz majd szaván fogni, mert "újbeszélül" fejezi ki magát, azaz semmi megfoghatót nem mond, Azaz, mégis mondott valamit: vért pisál majd, akinek magyar földre fáj a foga! Hát a "testvéri" Likudnak biztos fáj, sőt talán már meg is vettek bennünket, hacsak Peresz nem füllentett, amikor ezt kijelentette. Ismerjük az első Orbán kormányzás idején a zsebszerződések elleni Orbán - attakot is. Sok luxus terepjáró, aztán - semmi.

De most a Magosz gyűlésen sokan hallották, mit ígért. Ezt be lehet vasalni rajta.

Figyelünk.

Sz. Gy.

2010. április 24., szombat

Olvasóimnak!

Kellemes hírt kaptam ma reggel. A "hírnök" szerint sokan olvasgatják és ajánlják egymásnak blogjaimat. Üzentem nekik. Üzenetemet le is írom - blog formában.

Azt sejtem, hogy vannak olvasóim. Honlapom statisztikai számlálója ugyanis napi ezer körüli belépést regisztrál. Ami idegesít, az a csend, amely "irodalmi munkásságomat" körüllengi.

Ha az ember magában morfondírozik óhatatlan, hogy képzetei, sőt kényszerképzetei támadjanak. Ráadásul ezek a képzetek egymással ellentétesek is.

Néha azt hiszem, olyan okosakat írok, hogy olvasóimnak nincs mit hozzátenniük, vagy belőle elvenniük. Máskor meg azt gondolom, csupa marhaságokat firkálok amik szóra - válaszra sem érdemesek.

Ebbe is beletörődnék, de akkor minek olvasnak? Abban reménykednek, hogy később esetleg megjön az eszem és belejövök az írásba, a blogírásba is?

Ugyan mikor? Hetvenhét éves vagyok. Lassan (...) abba a korba érek, amikor az ember inkább felejt, mint tanul.

Azt kérem tehát tisztelt olvasóimtól, hogy - amíg nem késő - tegyék "interaktívvá" honlapjaimat, vagyis tiszteljenek meg azzal, hogy - ha már meglátogatnak - írjanak is valamit "vendégkönyvembe".

Ebből tudnám meg igazán azt, hogy nem a pusztába kiáltozok.

Kérem önöket, a sokszor cinikus felhangok által ne engedjék megtéveszteni magukat. "Vicceim" halálosan komolyak.

Tudom, manapság több embert fenyeget (egzisztenciális) veszély, mint akár a legsötétebb diktatúrák idején és hogy ebben a "demokráciában" életveszélyes minden olyan vélemény kinyilvánítása, amely az "illemszabályoknak" nem felel meg. Én mindenkit felmentek az alól, hogy véleménye mellé nevét is adja. A név amúgy is lehet hamis. A vélemény azonban tükrözi az író gondolatait. Számomra e gondolatok fontosak, nem "tisztelőim" névsora.

Sz. Gy.




2010. április 17., szombat

Ki ölte meg Lech Kaczynskit?



A közvetlen tettes látszólag a pilóta a derék Arkadiusz Protasiuk, aki állítólag "pilótahibát" követett el azzal, hogy erdőbe vitte és kivégezte a "lengyel tisztikar" újabb csoportját. De ha így is volt, kinek engedelmeskedett? Ki a közvetett tettes? Kaczynski, vagy más?

A gép mindkét fekete dobozát megtalálták. Nem tudom, mennyi idő kell a pilótafülke és az utastér között folytatott (?) beszélgetések lejátszásához. Gondolom, mostanra kiköphették volna, hogy valóban
Kaczynski parancsolta e a halálba magát, feleségét és a többi utast.

Akár volt parancs, akár nem, a "pilótahiba" variáns több mint büdös. A szart buzgón kevergető média nyilván nem vesz fáradtságot, hogy utána nézzen a dolgoknak. Én ezt bátorkodtam megtenni és most kijelenteni, nem hiszek a pilótahibában, se a pilóta öngyilkosságában.

A Tu-154 kissé koros, de kitűnően műszerezett gép, amely leszálláskor nem kénytelen a repülőtér leszállító berendezéseire támaszkodni, mert bőségesen el van látva olyan autonóm fedélzeti műszerekkel, amelyek alapján a pilóták a gép földhöz viszonyított távolságát és a vízszinteshez viszonyított pozícióit kellő pontossággal képesek meghatározni. A Ferihegyi Repülőtér lelkes műszaki személyzete és pilótái képekkel illusztrált ódákat zengtek a jó öreg TU-154-esről és ezt az Internetre is feltették. (Aki nem röstelli, ugorjon oda.)

A műleírásból ide illesztek három passzust, ami ugyan kínai, de kivehetők a magasságmérő képességre való utalások.
Távbefolyásolás

"A műhorizonttól jobbra egy másik VAR-30 varióméter található, efölött az UAP-12KI állásszög és túlterhelésjelző, alatta az UVO-15M1B magasságmérő (1), utóbbi alatt egy IKU 1A rádióirányszög indikátor. A mellette levő oszlopban felülről egy AGR 72A tartalék műhorizont, alatta egy UV-5 rádió-magasságmérő (2) , ezalatt egy UVID-15 FK barometrikus magasságmérő (3) (lábban kalibrálva), majd alatta egy VM 15K barometrikus méteres magasságmérő (4) , az oszlopban legalul pedig a vészfékrendszer UII-240 nyomásmérője.

A rendszer ortodromikus koordinátarendszerben integrálja a különböző jeladókból érkező jeleket, és így egy autonom (!) - a földi jeladóktól független (!) - navigációs rendszert képez. A két egységből az egyik számol, a másikon lehet beállítani a következő szakasz adatait; a fordulóponthoz érve automatikusan átkapcsol.

Ugorjunk vissza balra. Az interceptor karja alatt egy kapcsoló látható, felirata csak félig betűzhető ki: SzP-50 - ILS. A kétnormás - katonai-polgári - vakleszállító rendszer (!) átkapcsolóját az exportra gyártott gépeken mindig ILS állásban kellett tartani, hiszen az SzP-50 csak a volt Szovjetunió katonai repülőterein volt használható (!). Az SzP-50 rendszer ugyanúgy működik, mint az ILS, csak a két modulációs sugárnyaláb - a 90 Hz-es és a 150 Hz-es - fel van cserélve egymással...

Ezek után már csak azt kellene elhinnünk, hogy a szmolenszki Szevernij repülőtéren még egy rongyos irányadó sem volt. A repülőtér polgári és katonai jellegére nézve is ellentétesek a közlések. Ezekből azt lehet kihámozni, hogy jelenleg főleg polgári célokra használják a katonai alkalmasság fenntartása mellett. Mindenesetre, amíg katonai reptér volt, az akkori időnek megfelelő modern gépek használták.

Persze megy a szarkeverés a leszállási kísérletek számát illetően is. Mára talán kiderült, hogy már az elsőre sikerült a gépet letenni...

Aztán parancsnoka nyilatkozott arról is, hogy Protasiuk jól ismerte (!) a szmolenszki repülőteret.

Mint tapasztalt, higgadt pilóta tehát - ép ésszel - nem követhette el a neki tulajdonított durva hibát!

Az ám, az ép ész! Ráadásul nem is egy, hanem két ép ész. A jobboldalon ülő segédpilóta ugyanazokat a műszereket látja, ugyanazon berendezéseket kezeli, amit a kapitány, mert minden funkció duplikált!

A gépen különben is a kapitány dirigál, nem holmi államfő.

És most egy kis "összeesküvés elmélet".

A "kinek érdeke" (cui prodest) kérdése általában akkor merült fel, két vagy még több ezer év óta, ha a bűncselekmény megtörténte bizonyosodott. Ez csak addig volt érvényes, amíg nem volt CIA. Azóta gyanakvóbbak a népek, és máris ezt kérdezik ha csak zavaros valami... Ez a história pedig zavaros!

A lengyel - orosz kézfogás nagyon nem tetszik Amerikának és ha jobban belegondolunk, legalább annyira nem tetszik Izraelnek sem. Gondoljunk csak a Lengyelországba tervezett amerikai rakéta telepítésre és a Magyarországra tervezett zsidó telepítésre (az is van olyan veszélyes, mint a rakéta).

Már csak arra a kérdésre kell választ adni, hogy a pilóta, pilóták esetében elképzelhető e olyan tudati, ill. akarati manipuláció, amely az egyedül lehetséges (!) magyarázat azokra az öngyilkosan durva hibákra, amelyeket elkövettek.

A megoldás a tudat távmanipulációja! A Hun-Vieweren
olvashatók erről épületes dolgok (hol is máshol...). A tanulmányból egy jellemző passzust mindenesetre beillesztek.

"Wilhem Reich által az 1940-es évek végén felfedezett [kifejlesztett] tudatmanipulációs tecnológiáról. Reich 1947-1952 között a CIA-nak dolgozott egy olyan módszer kifejlesztésében és tökéletesítésében, amely rádióhullámok továbbításával különféle cselekedetek elvégzésére veszi rá az egyéneket anélkül, hogy ők maguk tudnának róla. A fejlesztések valódi célját persze Reich nem tudta, a kutatások eredményeinek felhasználásáról elfelejtették tájékoztatni."

A fentiekkel csak azt próbálom érzékeltetni, ami lehetséges. Ezt azért teszem, mert mindaz, amit "pilótahibaként" firkál a sajtó nem lehetséges (!), se műszakilag, se emberileg!

A többit meg majd meglátjuk...

Sz.- Gy.










2010. április 13., kedd

A Jobbik hajszálrepedései

Ezúttal nem a Jobbik mint párt repedéseiről lesz szó, hanem annak a logikának a repedéseiről, amelynek jegyében valakik létrehozták és működtetik a Jobbikot, felfújták a Morvai lufit, a Vona lufit és a Gaudi lufit.

(Lehet, hogy nagyot tévedtek? Vagy éppen ezt akarták?)

A témavizsgálat ama tény kapcsán vált időszerűvé, hogy az idei országgyűlési választásokon Budapesten az LMP megverte a Jobbikot. A tudósítás így szól.

"
Több mint 419 ezer szavazattal 46,2 százalékot ért el a Fidesz-KDNP területi listája Budapesten. Messze lemaradva 25,54 százalékkal lett második az MSZP, 12,76-tal harmadik az LMP, a negyedik helyen a Jobbik végzett 10,78%-kkal. Területi listán 13 mandátumot szerzett a Fidesz, 7-et a szocialisták, 4-et az LMP, 3-at Jobbik."

Vagyis az ifjú biboldók csipet - csapata rávert a Jobbikra (Vonástól, Morvaistól, Gaudistól, Nemzeti Gárdástól).

A párt vezetője Schiffer András erről úgy nyilatkozott, hogy "a csoda bekövetkezett!" Csodák, mint tudjuk, csak a Tórában vannak. Ami történt, nem csoda, csupán ügyes szemfényvesztés. Mindössze arról van szó, hogy a Szadesz új alakban jelent meg, ahogy a főnix madár is önnön hamvaiból kel új életre. Ügyes, mondaná erre, és mondja is, Kohn bácsi.

(Figyeljük csak meg, hogy a zsidóság, amely abszolút racionális gondolkodású, mennyi csodával veszi magát körül. Ezekben persze maga nem hisz, ám elvárja, hogy a gójok higgyenek bennük és elismerjék felsőbbrendűségüket.)

Hagyjuk tehát a csodákat és próbáljuk értékelni, ill. kommentálni a fenti számok által jelzett tényeket. A kérdés tehát az, miért kaptak Schifferék többet és Vonáék tőlük kevesebbet? "Ráadásul az, hogy a Jobbik nem előzte meg országosan az MSZP-t, a budapestieknek köszönhető: itt nemcsak a szocialisták előzték meg a radikális pártot, hanem a LMP is."

Pedig a LMP szinte észrevétlenül lépett pályára, látszólag óriási handycap-pel.

Gondoljunk csak a Szadesz (undorító részletekkel tarkított) szétrohadására és az általa, ill. Demszky által uralt Budapesti intézményrendszer belefulladására saját korrupciós mocskába.

És mégis! Miért?

Van egy idegen szó: "szignifikáns". Ennek egyik magyar megfelelője a "jelzésértékű". Nos, ahogy az amerikai elnökválasztásokon sem mindegy, ki melyik államban győz, Magyarországon pláne nem mindegy, kire szavaznak a budapestiek.

A Jobbik ugyanis, minden ellenkező beállítás dacára, fővárosi (!) párt. Itt él a tagság meghatározó hányada, itt védi a Hont a Magyar Gárda zöme, itt hangoztatja leggyakrabban a "magukfajtákkal" és a "magunkfajtákkal" kapcsolatos kliséit Morvai Krisztina. Az ő fogalomrendszerében kifejezve a "magukfajták" győztek. Ezen mit sem változtat, hogy maga Morvai Krisztina is "magukfajta", azaz egyszerre győztes is - vesztes is ebben a nemes vetélkedésben. Senki se csodálkozna ha a kulcslyukon keresztül megleshetné, amint az egyik szemével sír, a másikkal meg nevet. Ez a felemásság a Jobbik egyik fő baja, de erről lentebb.

Hogyan következhetett be, hogy a sok masírozás, zászlólengetés, hazaffyas duma és zsidózás után mégis a biboldók sepertek be több voksot?

Erre persze legyinthetünk egyet és kijelenthetjük - a pestiek hülyék, nem tudják mit cselekszenek. A pestiek azonban nem hülyék és pontosan tudják, mit - miért csinálnak. Az a mondás járja, Budapesten nincsenek titkok. Ez azt jelenti, hogy a pesti ember a legnagyobb pletykás egyfelől, ill. minden titkok tudója másfelől.

A közelmúltban megfordultam néhányszor Budapesten. Mondhatom, egy - egy rövid eszmecsere után többet tudtam meg a napi események kulisszái mögött történtekről, mint itthon Debrecenben egy heti böngészés eredményeképp.

A pestiek tehát átlátnak a Jobbikon és értéke szerint taksálják, ha a szavazófülkében egyedül maradnak a golyóstollal... Például Borsodban viszont nem ismerik (igazán) a Jobbikot, ezért ott értékükön felül adhatják el magukat.

Szóval, mi a baj a Jobbikkal? Nem hiteles (!), csakúgy mint nemtője Morvai Krisztina.

A Jobbik nem főnixként startolt. Szép lassan kezdett nőni a fű között, mígnem akkorára dagadt, mint egy pöfeteg gomba. Persze minden hasonlat sántít, ez is. A pöfetegről ugyanis tudjuk, hogy növekedésének mik a hajtóerői. Pl. ahol megkerül egy kis birkatrágya, nyomban puffadni kezd, ha egy kis esőt is kap. A Jobbik növekedésének okait azonban nem lehet megfejteni, magyarán szólva mindeddig sikerült titokban tartani, kitől kapják a zsozsót, ez pedig nem mindegy.

Aztán a Jobbik legendás "radikalizmusa"... Ők minden olyan célt bátran zászlajukra tűznek, amiről mindenki tudja, hogy - úgy ahogy a Jobbik mondja - nem lehet megvalósítani, vagyis...

  • amint a kutyából nem lesz szalonna, a zsidókból se lesz "magunkfajta", se szappan...
  • a cigányok továbbra is szaporodni és lopni fognak (a szociális segélyek kiegészítése végett...)
  • a magyar határok nem helyezhetők vissza a Kárpátok bérceire, mert a trianoni rendszer felszámolására nincs katonai kapacitásunk és nem él már a Führer, aki a Bécsi Döntések érvényét szavatolná...
  • nem remélhető, hogy a Jobbik segítségével megszabadulhatnánk a nemzetközi uzsoratőke karmaiból. Ez csak akkor válna lehetővé ha tényleg Oroszország, vagy Kína, vagy az Al Kaida pénzelné és segítené a Jobbikot. Ez nem reális lehetőség. Egyébként a Jobbik csak szavakban nemzeti, valójában atlanti kötődésű (!) párt amely az euroszkeptikusokkal szövetkezve próbálná a magyar érdekeket érvényesíteni. Ebből egyelőre annyi realizálódik, hogy Morvai Krisztina meredek szövegeket ereget Brüsszelben, amelyek legjobb esetben is csak csodálkozásra késztetik a más modorhoz szokott küldötteket.

A címben kitett hajszálrepedések kitágulhatnak a Jobbik Parlamentbe jutása folytán.

A Jobbik megszűnik fél (vagy inkább negyed) katonai alakulatokat masíroztató nemzeti mozgalom lenni. Parlamenti kis-középpárt lesz, amelyet jobbról balra, ill. balról jobbra minduntalan le fognak szavazni minden olyan kérdésben amely a Jobbik verbális radikalizmusát próbálja érvényre juttatni,

Szerepváltás előtt áll a Magyar Gárda is. Senki se gondolhatja komolyan, hogy amit a Jobbik nem tud elérni a parlamenti padok között érveléssel, szavazások útján, azt majd a Gárda által a Parlamentre gyakorolt külső nyomással fogja elérni. A Gárda méretbeli alkalmatlansága most válik nyilvánvalóvá. Díszelgő alakulatnak, rendező gárdának, túlságosan nagy. Rendfenntartó erőnek pedig túlságosan kicsi.

Vona persze megjelenhet a Házban, a Gárda egyenruhájában, ha a portaszolgálat beengedi. Ennek azonban csak úgy lenne értelme, ahogy annak idején Tejero alezredes cselekedett a Spanyol Parlamentben. Ő katonái élén hatolt be. Pisztolyával néhányszor a mennyezetbe lőtt. Majd a padok alá parancsolta a képviselőket. A parlamenti demokrácia ilyetén kezelésének kétségtelenül lenne értelme, létjogosultsága - ha sikerül. Sajnos Tejeronak nem sikerült. Életfogytiglanit kapott...

Én tulajdonképp tán' drukkolnék Vonának, ha lőni óhajtana és nem bohóckodni.

Hülye ötlet volt továbbá a legendás magyar csendőrséget a Gárda "csendőralakulataival" parodizálni.

A Gárda alighanem dolgavégezetlen jut a "mór" sorsára és válik "elbocsátott légióvá".

Ha a közeljövő embere annak idején visszatekint a közelmúltra, ill. eszébe jut az egykori Jobbik, alighanem a shakespeare-i cím jut eszébe: "Sok hűhó semmiért".

Sz. Gy.

2010. április 11., vasárnap

Eutanáziák. Megszólal a szívsebész.
















No' nem a "homlokszemű" szólalt meg a szívbetegek védelmében. Az most templomokban prédikál (mórikál). Akiről most szó lesz, egyszerű magyar etalon-ember. Ugyanúgy elmenne darukezelőnek, mezőgazdának, igazgatónak, mint ahogy most a szívsebész alakját ölti. Péterffy Árpád életpálya vezetése rendhagyó. A szakmai csúcsot a meredekebb oldalon, Svédországban mászta meg. Aztán hazajött. [Egyébként normális, kiegyensúlyozott ember...] A közelmúltban a várólistás szívbetegek mulandóságáról ejtett néhány szót. Lehet, hogy szavai egy lavinát indítanak el?

Lássuk, mit is mondott?


A debreceni szívsebészeti klinika "ellátási körzetében", 2006 augusztusától 2009 decemberéig, 70 "várólistás" szívbeteg halt meg műtéti ellátás nélkül. Utóbb pontosítva: a betegek átlag életkora 66 év volt. [Alig magasabb a nyugdíjkorhatárnál...] A várakozási idők átlaga 49 nap. A szélső értékek 2 nap - 278 nap (!).


Hogy miről van szó tulajdonképpen? Demonstrációra - corpus delicti gyanánt - a Bajcsy Zsilinszky Kórház szülészeti osztályának Interneten közzétett táblázatát használom fel, amely a következőket tartalmazza.

--------------------------------------------------------
Műtéti fajták.
a.) Sürgős műtét - perceken belül megoldandó invazív beavatkozás
b.) Sürgető műtét - néhány percen belül megfontolandó műtéti feladat
c.) Heteken belül megoldandó műtét
d.)Tervezett (elektiv) műtét, amelynek elhalasztása (aktuálisan) nem jár a beteg tartós, vagy átmeneti további egészségkárosodásának veszélyével

A várólistára felkerülés feltételei

1. Egészségi állapot szerinti felvétel
1.1. Megfelelő általános állapot
1.2. Kivizsgálást követő megfelelő laborérték és belgyógyászati vizsgálat
2. Beteggel nem az egészségi állapota szerint
2.1. Beteg kérésére
2.2. Beteg jelentkezésének időpontja szerint
2.3. Egyéb, a beteggel kapcsolatban nem látható feltételek szerint

A kórházzal kapcsolatos feltételek

- TVK (teljesítmény volumen korlát) - az OEP határozza meg, hogy a kórhá- zaknak az adott időszakban mekkora lehet a teljesítménye
- OEP garancia szabály - nem sürgős elektív műtéteknél figyelembe kell venni, hogy előzetes hospitalizáció, korábbi kezelés, ne rontsa a tervezett műtét finanszírozását
- Finanszírozási keretek (anyagköltségek)
- Műtőkapacitás
- Ágyszám limit
- Egyéb, előre nem látható ... változások
--------------------------------------------------------------

A szövegnek kb. nyolctizede laikus számára nem érthető. A "TVK-t", azaz a "teljesítmény volumen korlátot" azonban dekódolni kell, hogy maga a blog némiképp érthető legyen. A TVK azt jelenti, hogy a műtétről nem az egészségügyi intézmény, nem az orvos, hanem az OEP dönt, költségkalkuláció alapján.

Ez azonban a valóságban - Debrecenben - úgy működött, hogy a pénzcsapot prof. Dr. Édes István kezelte. Az Édesúr persze nyomban reagált Péterffy nyilatkozatára mint akit a darázs csípett meg,

"Nem tudjuk, hogy mi a halálok. Én azt valószínűsítem, hogy az eseteknek a nagyon túlnyomó részében ez olyan halálok, pl. agyvérzés, daganatos betegségek, balesetek, combnyaktörés, befolyásolhatatlan végstádium, szívelégtelenség,- amit nem lehet szívműtéttel megelőzni. Ezt a várólisták statisztikai adatai is alátámasztják. Így az elhunytak többsége 70 év feletti volt és több társbetegségben szenvedett. A fele cukorbeteg volt, 80 %-a magas vérnyomásos, egyharmaduk pedig krónikus vesebeteg volt."

Édesúr ebben a kérdésben mint "döntnök" nyilatkozik, légből kapva minden mondatot, minden szót. Ő azonban e kérdésben érdekelt, mint halálesetek egyik felelőse! Nem menti ha majd azzal védekezik, hogy "parancsra tettem".

Előzetesen annyit, hogy a várólistások felvételükkor műtétre alkalmasak voltak. A várakozási kényszer folytán váltak "moribundokká".

Ezeket az embereket, mint "várólistás nemzeti csoport" tagjait, megölték! Eseteiket ennek alapján kell vizsgálni a büntető törvény és a büntető eljárásról szóló törvény szabályai szerint. A cselekmény a Büntető Törvénykönyv 155.§-a szerinti népirtásnak minősül. E bűncselekményt az követi el, aki valamely nemzeti .... csoport teljes, vagy részleges kiirtása céljából ... c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt, vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik.

A büntető törvénykönyv szerint a bűncselekményért az elkövetők tettesek - társtettesek, felbujtók és a bűnsegédek felelnek! A bűncselekményt tevőleges magatartással, ill. szándékos mulasztással is el lehet követni.

Bűnelkövető aki valamely törvény tilalmát, vagy cselekvési parancsát megszegi, vagy kijátssza. Van olyan törvény amelyet a "kedvesurak" megszegtek, megszegnek? Van! a büntető törvénykönyv fenti rendelkezései ugyanis részben az Alkotmányhoz, részben az Egészségügyi Törvényhez kapcsolódnak.

Az Alkotmány szerint 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével ... valósítja meg.

Az Egészségügyi Törvény szerint 1. § A törvény célja a) elősegíteni az egyén és ezáltal a lakosság egészségi állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közreműködők feladatainak meghatározásával, d) meghatározni - a szolgáltatók jogállásától és az ellátások fedezetétől függetlenül - az egészségügyi szolgáltatások általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit, e) biztosítani az egészségügyi dolgozók és a szolgáltatást nyújtó intézmények védelmét jogaik és kötelezettségeik meghatározásával, valamint az egészségügyi szolgáltatás sajátos jellegéből fakadó garanciális jellegű intézkedésekkel.

A fenti paragrafusok értelmezése és alkalmazása körében egy kérdés vitatható, a törvényben megkívánt "célzat" fennforgása.

Ennek értelmezéséhez némi kitérőt kell tennünk, az "eutanázia" mint fogalom értelmezéséhez. A szó a klasszikus értelmezésben a következőket jelenti. Az eutanázia a görög ευθανασία -'ευ jó, szép, és θανατος halál szavakból áll össze. Az eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő – aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.

Ezt a fogalmat többen, közöttük a Führer is, kiforgatták eredeti értelmezéséből.

Németországban már 1933-ban elrendelték a genetikai betegségeket hordozók sterilizálását, aztán a veszélyeztetett terhességek megszakítását, a fogyatékos gyermekek kegyes halálát és végül a felnőttek eutanáziáját.

1939. szeptember 1-én kelt az a parancs, melyben Hitler elrendelte a Harmadik Birodalom szellemileg és fizikailag fogyatékos felnőtteinek halálba segítő programját. ... A később "T4" akcióként elhíresült programot 1941 októberében az egyház és a társadalom nyomására ezért színleg megszüntették, a gyakorlatban azonban folytatódott. 1941-ig mintegy 70 ezer ember esett áldozatul a nácik barbarizmusának.

A számok érdekesek... A 70 ezer a kb. nyolcvanmilliós lélekszámhoz viszonyítandó. Az élve születések száma viszont ennek sokszorosára növekedett, más "führer parancsok" eredményeként.

A magyar eutanázia "eredmény-számai" a hetvenezret egész biztosan meghaladják. Pl. a sebészetek "termelési eredményei" gyorsan és könnyen kalkulálhatók és minden számcsoporthoz illeszthető a közvetlen felelős, a területileg illetékes Édesúr. Az összesítést az abszolút szám szerint, továbbá a lakosság lélekszámához viszonyított százalékos arányban is, értékelni kell. Az értékelés eredménye kétségtelenül az lesz, hogy a magyar "népesség gyérítés" a nácikénál alaposabb, eredményesebb.

Elemzést igényelnek természetesen a "humanitárius" szempontok is. A náci eutanázia a természet kegyetlen törvényét utánozta, az életképtelen egyedek kirostálása formájában. Olyanok hullottak ki a rostán, akik (többnyire) önhibájukon kívül, a társadalom számára semmi hasznot nem hajtottak, viszont vegetálásuk anyagi eszközráfordítást igényelt. Olyan egyénekről volt szó, akik jelentős része a neki szánt kegyetlen sorsot felfogni - átélni sem tudta.

A "liberalizmus" áldozatai döntő többségükben nyilván értelmes emberek (voltak). A társadalom (volt) hasznos tagjai, akik egy - egy életet éltek le maguk, családjuk és a társadalom szolgálatában. Sokan nyugdíjas munkát is végezhettek, vagy mint nagyszülők a cseperedő generációk istápolásában hasznositották magukat. Nem terhet jelentettek tehát a közösség számára, hanem...

De miket is beszélek?

Hát hogyne terhelték volna a költségvetést, ha pl. nyugdíjasok voltak! Térjünk csak vissza az átlagéletkorra, amely, mint fentebb láttuk, 66 év volt. Ebből levonható olyan következtetés, hogy az elhaltak "nyugdíjközeliek", nyugdíjjogosultak, "nyugdíj-élvezők", ill. "nyugdíj-túlélvezők" voltak. Ez utóbbi a kategóriába tartozom jómagam is. Engem 62 éves koromban zavart nyugdíjba Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész. Most 77 éves vagyok és évről évre egyre jobban szégyellem magam, hogy még élek és terhelem a költségvetést.

Dehát egyelőre (?) nem rólam van szó, hanem azoknak a nyugdíjáról, akik nem tudták kivárni, amíg az Édesurak kegye folytán a sebészkés alá fekhettek volna. Ezeknek a nyugdíját ugyanis nem kell tovább fizetni. Haláluk költségvetési megtakarítást eredményezett, eredményez. Ennek "volumene" nem egzakt szám, de a valószínűségszámítás módszereivel viszonylagos pontossággal kalkulálható. Sok milliárd forintról van szó.

És most ezt az egészet vonjuk be egy magasabb összefüggésbe.

Az egész világ, az egész világgazdaság történetének legsúlyosabb válságát éli, pontosabban nyögi. Ez a válság nem a rothadó kapitalizmus objektív törvényeiből következik. A válság tervezett és szervezett pénzügyi manipuláció eredménye. A célja az, hogy az amerikai és izraeli imperializmus háborús költekezése nyomán keletkezett óriási deficiteket szétterítsék a földgolyón és a deficit lehető legnagyobb hányadát a dollárövezetben senyvedő országokra, ezen országok népeire hárítsák át. Ennek törvényszerű következménye az érintett országok elszegényedése, társadalmi - biológiai leépülése, a népességszám alakulásának szabályozhatatlansága (népességfogyás - túlnépesedés).

Magyarország halmozottan hátrányos helyzetben van. Számunkra gyorsított ütemű (!) népességfogyás van "előírva", hogy az Izraelből elkívánkozók számára elegendő népesség nélküli föld jusson.

Na mármost! Ha a magyar holokauszt sikerül, a "Kedvesurakról" utcákat fognak elnevezni Judapesten és más zsidó városokban.

De ha nem sikerül, mi lesz akkor?

Nos akkor ítélőszék elé hurcolják a bűnösöket. Remélhetőleg az akkori bétékába ismét beiktatnak egy régi/új büntetési nemet...


Sz. Gy.

2010. április 5., hétfő

Helyére kerül a Jobbik! Összeesküvés elmélet a javából...














Lehet, pont a "Pont 7-re" ébredtem ma reggel. Mindenesetre sikerült elkapnom azt a csevejt, amit Jeszenszky és Bánó hoztak színre.

Jeszenszky épp a Jobbikot szapulta és közben valami érdekeset is mondott. A Jobbik az orosz és a kínai kapcsolatok ápolásának, a "keletre nyitásnak" a híve, állította.

Még alfában lehettem, amikor ez a kijelentés elhangzott, így beugrott egy sor asszociáció. Közülük a legtriviálisabb illik ide. A Magyar Bálint-féle Sulinet Arany János személyének és írói munkásságának "méltatásánál" fókuszba helyezte azt a tényt (?), hogy a költő óriás lábán lágyfekély volt. Nos, miért kell az ilyesmit emlegetni? Hát az "asszociációs reflex" agyba-ültetése végett. Tuti, ha az agy manipulált egyén valaha is hall vagy olvas Aranyról, a tudatalattijából a lágyfekély ugrik felszínre és undorral csukja be - mondjuk - Ágnes asszony balladáját...

Manapság sok ezer magyar töri a fejét azon, hogyan mászhatnánk ki abból a slamasztikából, amely lassan de biztosan elpusztít minket.

Nyilván sokaknak eszébe jut a kisebbik rossz, a keletre nyitás lehetősége. Nyilván nem csupán én tudok róla hogy Putyin cár kitessékelte a Szent Oroszországból az imperialista rablótőkét, lecsukatta - kiirtotta a komprádor burzsoázia ágenseit és a nemzet szolgálatába igyekszik állítani az állam bevételét. E forrásból tette ismét félelmetes erővé a hadsereget, ebből számolja fel a mély szegénységet, ebből konszolidálja a mezőgazdasági termelést és állítja helyre a középosztály rangját, stb.

Kína még nagyobbat mer álmodni. Álma egy új valutarendszer, amely nem a kamatos kamat gyilkos törvényét követi. Ismerjük persze a "sárga veszedelem" mítoszát. Csakhogy azt is tudjuk, hogy a "Mennyei Birodalom" kultúrtörténetének és politikatörténetének több mint négyezer éve alatt sokkal inkább védekezett, mintsem hódított volna. Ma már tudjuk, hogy a nyugati hajótípusoknál sokkal hatékonyabb hajói segítségével blokád alá vonhatta volna a hozzá képest légypiszoknyi Angliát, hogy rákényszerítse áruinak befogadására, de pont fordítva történt.

Nos a háttérhatalom ehhez az eszmei erjedéshez kapcsolja, asszociálja a Jobbikot!

Ez két szempontból hasznosítható. A nem önálló gondolkodók (azaz a lakosság kilenctized része) zsigerből elutasít mindent, ami a keleti irányvételre mutat.

A másik, a fontosabb, előny pedig a következő.

Ha a keleti orientáció irányában, ill.- érdekében valaki - valami mozdul, a Jobbik nyomban az élre áll. Igen ám, csakhogy a Jobbik szélsőséges szervezet, amelyre bármikor lecsaphat a közhatalom, azaz a rendőrséget helyettesítő valamelyik Security. Épp ebben van a poén!

Mert "akkor" kit fognak csépelni? A Jobbikot? A Gárdát? Vonát? Morvait? Egy fenét! Azokkal fognak leszámolni akik a nemzeti felelősség alapján indulnak kelet felé.

Sokan látták filmen a műegyetemisták '56-os tüntetését. Szoros alakzatban, egymást karolva haladtak. Miért? Nagyon egyszerű. A hatalom bevett módszere az elégedetlen tömeg soraiba provokátorokat csempészni, akik valami olyat tesznek, amiért a tömeget fel lehet oszlatni, szét lehet verni, sorai közé lehet lőni.

De hát ezt Morvai Krisztina is nagyon jól tudja a Civil Jogász Bizottság vizsgálatai alapján. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, hecceli a békés tömeget.

Nos, valaha kíváncsi voltam ki tölti a Jobbik zsákját. Már nem vagyok kíváncsi, mert belső meggyőződés alapján tudom! Nem Putyin és nem a kínaiak!

Ami bennünket illet. Ha majd vonulunk, formáljunk szoros menetalakzatot, karoljunk egymásba és vigyázzunk, hogy jobbikosok ne furakodhassanak a menetbe. Masírozzanak ők - külön!

És még valamit.

A Géza szóba hozta, hogy internetes levelezés formájában is igyekszik nézeteit terjeszteni. Valami véletlen folytán belekeveredtem abba a levelező listába, ahol Jeszenszky vitézkedik. Nos gyepre fogom hívni.

Sz. Gy.







2010. április 3., szombat

A nemzeti ügyek politikusa - Orbán Viktor

Mielőtt szavazni megyek tudnom kellene, hogy Orbánt tulajdonképp merre húzza a szíve. Megmondom, miért kavarodtam bele a politikába.

Először Vona Gábor beszélt a földkérdésről és a tőle megszokott szellemeskedéssel vázolta, miért fog vért pisálni az a külföldi aki magyar földet akarna venni.

Aztán a MAGOSZ közgyűlésén felszólalt Orbán és kijelentette: a magyar föld nem eladó. Majd ugyanazt mondta, amit Vona, csak nem annyira cifrázva. Plagizált tehát, a fiatalabbtól. Pfúj!

Mindenesetre ismét fellapoztam a Fidesz 2010-es választási programját. Orbán "A nemzeti ügyek politikáját vázolva - egy szót sem szól a földről (!?).

Valamiféle gazdasági koncepcióról Matolcsy György értekezik
"A magyar mezőgazdaság megújítása" c. fejezet keretében, de abban sem esik szó a termőföld védelméről.

Orbán tehát megint linkel!

A jelek szerint az a (III/III-as ügynöknek mondott) Martonyi lesz ismét a külügyminisztere, aki 2003-ban Brüsszelben aláírta az EU csatlakozási szerződést, amely "A tőke szabad áramlása" c. fejezet keretében árúvá minősíti a magyar földet is és csupán addig és azért köt ki moratóriumot, mert a magyar föld ára alacsony és a moratórium csak addig szól, amíg az árak kiegyenlítődnek.

Orbán mondotta volt - Kossuth után szabadon - Antallékra, hogy hazudik a kormány. Nos annyit a rendszerváltás óta egyetlen kormány, kormányfő sem hazudott, mint Orbán Viktor. Még Gyurcsány se' aki pedig saját beismerése szerint éjjel - nappal hazudott.

Nos egy nagy és veszélyes átverés készül, amely bőven megér egy alapos kommentárt, ami - reményeim szerint - még ma (most hogy a blogot írom hajnal van) estére elkészül és felkerül.

Sz. Gy.


2010. április 1., csütörtök

Korrupt e a Bronzember?

A szó büntetőjogi értelmében semmiképp, hisz nem érték tetten. Bűnösségét jogerős bírósági ítélet nem állapította meg (ártatlanság vélelme). Meg aztán, mi is az a korrupció? A rendszerváltást szeretik „gengszterváltásnak” aposztrofálni, holott nem errõl, ill. nem csupán errõl van szó. A rendszerváltást a régi rendszer emberei hajtották végre. Váltás tehát nem történt.

Az átalakulás célja az állami tulajdon „magánosítása” (privatizáció) volt. Ennek lényege a közvagyon kiárusítása külföldieknek (főleg „piacvásárlóknak”), illetve az új „magyar” tőkésosztály tagjainak. Ezen osztály tagjai döntő többségükben a régi kommunista káderekből, ill. azok leszármazóiból kerültek ki.Ez a kétféle vagyon - kótyavetye azzal az eredménnyel járt, hogy a termelő tőkeként funkcionáló közvagyonnak csak kis része maradt termelő tőke, még kisebb részéből lett új termelő tőke.

A volt és a "lett" uralkodó osztály összetétele lényegében nem változott. Ez a régi – új osztály a szó közgazdasági értelmében nem vált kizsákmányoló osztállyá, mivel a tőkés termelésbe gyakorlatilag nem kapcsolódott be. Az a néhány, aki bekapcsolódott (pl. Kapolyi László) nem annyira saját munkásain, mint az államon élősködött, élősködik.

Az élősdiségnek ez a formája, teszi érthetővé a bűnözésnek a „rendszerváltással” öltött új arculatát, korszakát.

A „nagy elosztó rendszereket” az új állam nem merte egyből lebontani. Viszont egy új elosztó rendszert hozott létre: a bűnözést. Ez az elosztó rendszer ugyanúgy része (alkotója) a „demokráciának”, mint pl. a nyugdíjbiztosítás, vagy az egészségbiztosítás. Ezen nem változtat az a tény hogy ennek a rendszernek az elemei nincsenek nevesítve. "Intézményeire" nem tesznek ki névtáblákat. Erre nincs is szükség, ill. lehetőség, hisz ez az elosztó rendszer benne van a „demokrácia” minden intézményében, sõt minden porcikájában: a Parlamentben, az állami intézményekben, a pártokban, stb.

Ennek a „bűnözés alapú” elosztási rendszernek a korrupció fontos ismérve, de csak az egyik ismérve. A rendszer ugyanis többféle módszert alkalmaz „feladatainak” ellátása során. A bűnözés mint szentesített új elosztó rendszer, belső logikájának engedelmeskedve szipolyozza az államot, uzsorázza ki az adófizetőket ill. csökkenti a többi elosztó rendszer részesedését. Törvényszerű tehát, a bérből, nyugdíjból, ill. egyéb szociális juttatásból élők tömeges elszegényedése. Tömegjelenséggé válik a munkaképes lakosság tömeges kiszorulása a termelésből, stb.

Az egyensúly megbomlását az magyarázza, hogy a bűnözés – ha „államalkotó erõvé” válik - nem képes semmiféle önértékelésre, még kevésbé önkorlátozásra.

E felismerésekre akkor és azáltal tettem szert, hogy utólag részletesen elemeztem az „olajügyeket”. Ennek során arra a megdöbbentő felfedezésre jutottam, hogy a kettős olajár létrehozása és az abból kinyerhető haszon kisajátítása parlamentileg szentesített „állami vállalkozás” volt. Az olajprofit felosztása során mindazon szervezetek, ill. magánszemélyek megkapták részesedésüket amelyek és akik a profitnyereséget a maguk helyén, módján és eszközeivel elérhetővé tették.

Ez az elosztási rendszer nem felel meg sem a korrupció jogi, sem köznapi fogalmának! A hagyományos korrupció a tőkeerős (aktív) vesztegető és a jellem gyenge, könnyelmű, megszorult döntéshozó (passzív) vesztegető alkalmi kapcsolata. E kapcsolat akkor is alkalmi, ha sok korrupciós eset fordul elõ. Az aktív és a passzív oldal megkülönböztetése is azt fejezi ki, hogy a kezdeményezés kívülről, kívülálló részéről történik. Ebben az esetben a korrupció (elvileg) leküzdhető, mivel az apparátusok egészséges elemei elhatárolódhatnak és - miként az egészséges testszövet – immunreakcióval válaszolhatnak a külső „támadásra”.

Merőben más a helyzet, ha a „korrupció” intézményesül valamely társadalomban, ill. államrendszerben. Ebben az esetben az aktív és a passzív oldal felcserélődik. A döntéshozó maga szabja meg "kedvező" döntésének árát, pl. közbeszerzési eljárásokban, egyéb (közpénzből finanszírozott) szolgáltatások megrendelésénél, hitelkérelem, állás, pályázat elbírálásánál, stb. Ezt a folyamodónak tudnia kell. Ha netán nem tudná, a döntéshozó egyszerűen közli vele. Ebben a viszonyrendszerben a csábítási trükkök nem működnek, mert szükségtelenek. Megszűnik a hagyományos értelemben vett lobbizás is. A „versenyhelyzeteket” viszont ez a rendszer sem küszöböli ki, hisz a kedvező döntés „kikiáltási árára” rá lehet licitálni…

Ez a rendszer egy másodlagos elosztást is működtet. A közvetlen döntéshozóknak bevételük egy részét át kell adniuk a fölöttes, vagyis közvetett döntéshozóknak, akik a közvetlen döntéshozókat kinevezik és tevékenységüket felügyelik, pl. a "törvényesség" szempontjából.

Ez a rendszer a „korrupció” felszámolására nem képes, de nem is hajlandó. Nem képes, mert „bűnüldöző szervei” maguk is részei az elosztási rendszernek, hisz pl. az „egérútnak” is ára van, stb. Nem is hajlandó, mert a „korrupciós” bevétel az õ "jogos" külön részesedése a nemzeti jövedelemből.

Most röviden arról, hogy jött létre maga a rendszer?

Nem spontán módon keletkezett!

Átgondolt, minden fontos részletre kiterjedő, tervezés alapján helyeztek el ágenseket a társadalmi, állami, gazdasági szervezetek „forró pontjaira”, majd velük – általuk hajtották, hajtatták végre a programot.

Néhány epizód, néhány epizódszereplő a „rendszerváltás” idejébõl.

  • Göncz Árpád köztársasági elnök szerepe a liberális parlamenti törvényhozásban realizálódott.
  • Antall József miniszterelnök a (rabló) privatizáció fővédnöke,
  • Szabad György házelnök a parlamenti „munka” karmestere.
  • Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az „érték semleges” bíráskodás bábája,
  • Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, „bűnüldöző” a bűnözéssel való „együttélés” doktrínájának megalkotója, az együttélési rendszer egyik megteremtõje,
  • Boross Péter belügyminiszter a rendőrség bűnüldözési képességének és hajlandóságának „mérséklője”.
  • Pintér Sándor országos rendőr főkapitány a bűnözéssel való együttélés (koegzisztencia) gyakorlati módszereinek kialakítója,
  • Sárközy Tamás a jogliberalizáció vezető „tudósa”, stb., stb.

Hogy mindezekhez mi a köze egy vidéki polgármesternek? Nem sok, illetve maga része maga is a rendszernek. A többi meg már csak hab a tortán.

A szexuális kaland(ok)? Hol vannak a bizonyítékok?

A kenõpénzek? Egy veréb kezdett csak énekelni, az is visszatáncolt!

A Dámakör? Azt az asszony szervezte, nem az ura. Hogy főleg bírák vannak benne? Ki látta a tagnévsort? Miről folyik a traccs a körben? Van róla hangfelvétel? A bírák részrehajlók tán ha a polgármesterről ill. érdekköréről van szó? Hogy lehet ezt bizonyítani?

Hogy az Ítélõtábla elnök asszonya Kerékgyártó Judit túlzott hálát táplálna a Táblának juttatott százmilliókért? Ugyan!

Hogy a MODEM-ben netán a közízlést, sõt a közerkölcsiséget romboló ocsmány "kiállítások" váltják egymás. Mit tehet arról a bronz mellszobor az előcsarnokban?

Szóval, úgy néz ki, hogy a Cívisvárosban minden a legnagyobb rendben van. Vagy mégsem? Megbukhat egy ilyen derék polgármester, egy igazi honatya? Aligha.

Hacsak... Hacsak vigyázatlanul, egy banánhéjra lépve, el nem csúszik. Banánhéjak mindenesetre vannak körülötte. A többi a jószerencsén múlik.

Sz. Gy.