Keresés ebben a blogban

2009. december 27., vasárnap

Egy őrült politikai végrendelete


Egy őrült politikai végrendelete.


Hitlernek nemcsak irodalma van. Már a Hitler irodalomnak is irodalma van... Ebbe a műfajba tartozik John Lukacs könyve "A történelmi Hitler" [Európa Könyvkiadó - 1998]. Most, újra lapozgatva a könyvet, olyan hivatkozásra bukkantam, amit eddig még nem húzgáltam alá. "... Végrendeletének legutolsó mondatában, néhány órával halála előtt ... ezt diktálta: történjék bármi, de a német nemzetnek nem szabad engednie, hogy a zsidók visszatérjenek."

Mi sem természetesebb, minthogy ilyenkor azok a jelzők ugranak be először, amelyekkel a zsidó újságok, könyvek, stb. telenyomják az ember fejét [igénybe véve a szinoníma szótár teljes készletét]. A legtöbb asszociáció az őrült szóra jön be: "őrült, féleszű, elmebeteg, mániákus, mániás, beteg elméjű, bolond, elmebeteg, elmebajos, elmeháboro dott, bolond, hülye, agyalágyult, gyagyás, buggyant, elvakult, bigott, rugalmatlan, megrögzött, meghülyült, dilis, bedili zett, ádáz, szörnyű, stb.

A második, a szerencsésebb, gondolat: hol a végrendelet? Megvan, az
Interneten (!). Ugorjon oda, aki nem röstelli a fáradtságot. Ott a mondat. De tán' nem ez a legérdekesebb, hanem az alulról számított ötödik. Ez így szól."Németország azok közt a népek közt fogja legmegbízhatóbb barátait megtalálni, akik lényükben immunisak a zsidó méregre. Meg vagyok róla győződve, hogy a japánok, a kínaiak és az iszlám népei mindig közelebb fognak hozzánk állni, mint teszem azt Franciaország, és ez a köztünk levő vérrokonság ellenére [lesz így]. A szerencsétlenség azt akarta, hogy Franciaország az évszázadok folyamán deformálódott, és vezető erői a zsidó lélek áldozataivá lettek. Ez már olyan mértékű, hogy nem lehet visszacsinálni. Franciaország arra van ítélve, hogy a zsidók politikáját gyakorolja."

Az utolsó mondat pedig a következő."Bármi is történik, a természet törvénye marad ebben a kegyetlen világban, mely bennünket két nagy háborúba vetett vissza, hogy csak azoknak a fehér népeknek van esélyük a túlélésre és az újra kivirágzásra, amelyek képesek kitartani, és a teljes reménytelenségben is megőrizni a bátorságot, hogy halálukig harcoljanak. Ezekkel a tulajdon sággal csak azok a népek bírnak, melyek a zsidó mérget kivágták testükből."

Célszerű a két mondatot együtt szemügyre venni, abból a szempontból, mit mond a jelen kornak, mit a németeknek és mit nekünk? Harcolni - látjuk - momentán valóban azok képesek, akik testébe a zsidó méreg egyáltalán be sem hatolt, vagyis eleve immunisak voltak: az iszlám népek fiai leányai, akik nemhogy halálukig képesek harcolni, de rögtön életüket vetik a harc serpenyőjébe: az "öngyilkos terroristák".

Ami a "fertőzötteket" illeti, előbb embervoltukat kell(ene) visszanyerniük, ehhez ki kell vágniuk testükből a mérget, értelemszerüen a mérgezett, fertőzött szövetrészeket. Ezt az "Őrült" 1945 februárjában így fejezte ki "...Én legalább felszúrtam a zsidó tályogot". [Id. mű 189. old.]

A dolog több hasonlattal fejezhető ki, ám többé - kevésbé mindegyik sántítani fog. A hangsúly tulajdonképp nem a zsidó elemen van, hiszen ők ezúttal megpattanhatnak ha igazán fenyegetve érzik magukat, [a "genetikailag legértékesebb" egyedek: Konrád, Kertész máris külföldön érzik jobban magukat...], hanem az általuk fertőzött "szövetrészekkel", amelyek csakúgy bűzlenek a karizmától. Kétségtelen, hogy a bázisról indulva a német nép sűllyedt a legmagasabbról a legmélyebbre. Csak így válhatott országuk olyan mocsárrá, amelyben említett hüllőink jobban érzik magukat, mint "itthon", saját "hazájukban"...

Nem lenne ildomos semmiféle ajánlást fogalmazni a németek számára. Nekik kell tudni a magukét. Rájuk jellemző, viszont hogy "megtűrik" az iszlám közösségek létezését, sőt "virágzását" saját földjükön. A hülye zsidók most azzal viccelnek, hogy tán' Eurisztán lesz Európa? Néha a persze leghülyébbnek vélt vicc is beválik. Ha megalakul Eurisztán, nyilván Németországban alakul és a fővárosa sem Judapest lesz.

Az a helyes ha minden nép a saját portája előtt söpröget, még helyesebben szólva saját furunkulusait, tályogjait veszi szemügyre. Ha mi majd lefújjuk magunkról az "Együttélés" púderét, bizony kitetszik alóla a lepra, amely már nem a kezdeti stádium ban van. Ez a mi keresztünk, a mi sorsunk, "sorstalanságunk".

De most térjünk vissza a végrendeletre és annak alkotójára. Hitler "anticipálta" [anticipáció - olyan előzetes feltevés amit később a tapasztalat igazol] a huszonegyedik század "regényét". De ez csak egy fogalom. Valójában honnan a fenéből vette, vagy melyik újjából szopta, hogy a jövőt a zsidó fertőzéstől mentes, vagy attól megszabadult, népek írják majd, vérrel és vassal tanítva a héber zsarnokokat? Attól tartok, erre nincs reális, főleg nincs hétköznapi magyarázat. Nostradamus "titkát" sem fejtették meg. Leonardo da Vinci gépeire és terveire sincs magyarázat. Nem is kell, hogy legyen. Elég róluk annyit, hogy földi haláluk után valahogy "beleragadtak" az emberi gondolkodásba.

Ezt viszont Hitlerről is megállapíthatjuk, minden tulzás nélkül!

Hitler ugyan egyetlen [kétrészes] könyvet írt, sittrevágva, úgyszólván unalmában: a Mein Kampfot, mindössze 367 oldal terjedelemben, amiben benne van Mónus Áron utószava is...

Mi ez a szélhámos szófosó Elie Wiesel ötvenhét könyvéhez, vagy Lukács Löwinger György harmincnégy könyvéhez képest? Utóbbi írta "Az ész trónfosztása" c. könyvet, amelyben elsősorban Nietzscét, de végsősoron mindazokat igyekezett agyagba döngöl ni [pl. Wagnert...], akiknek szelleméből a "nácizmus" kisarjadzott, legalábbis szerinte. Voltak persze tisztelői. A lukács iskola, mások szerint "óvoda", ma is élő fonnyadt árnyai, köztük is a legaszottabb Heller Ágnes, akiknek könnybelábad a szemük nevének megemlítésére is.

És miket írtak a Löwinger könyvről magyarul is. "Igazán színvonalasnak szánt, a kor legnagyobb intellektuális kérdéseivel szembesülő, az érvényességre igényt tartó terjedelmesebb munka ezért a marxizmus történetében csak kettő van, Lenin Materializmus és empiriokri ticizmusa, illetve Lukácstól maga az Az ész trónfosztása. A marxizmus huszadik századi történelméből tudhatjuk, hogy valóban milyen hatalmas hatása volt mind a két műnek, hiszen, mint jelzésszerűen kitérünk rá, a huszadik században a munkáspártok marxizmusa mellett felnőtt egy új, értelmiségi osztály marxizmusa is, amely számára mind Lenin, mind Lukács műve gyakor latilag meghatározóbb szerepet játszott, mint maguk a marxi indittatások." [Kiss Endre tanulmánya]

Hát' kettejüknek legyen mondva! De vajon melyik liberbolsi könyvről lehet elmondani, hogy a világ úgyszólván minden kulturnyelvére lefordították, továbbá hogy az érdeklődés trendje meredeken emelkedik és valami féle guiness rekordot fog dönteni, hacsak nem döntött máris.

Ha mármost egy írásmű "szerepjátszása" fölött merengünk, eszünkbe kell jutnia, hogy a Mein Kampf milyen szerepet fog játszani a politikai gondolkodásban? Továbbá milyen hatást gyakorol a történelem alakulására? Semmilyet?

Meglátjuk!

Sz. Gy.

2009. december 23., szerda

Realpolitik. Szittyák Transszilvániában.

Felhangzott a szó, zeng az induló
Győztesek megint régi zászlaink
Nézd a gúnyhatárt, széttiporva már
Várnak újra mind, ősi bérceink
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.



Reálpol.

Szittyák Transszilvániában.


Tudom, hogy magamat idézni minimum paranoia, most mégsem kerülhetem el. A "Maroknyi székely" c. 2009.12.07-i írásomra gondolok, amely a Honlapomon jelent meg. Most az abban elkövetett melléfogásaimat is revideálni kívánom a későbbi események tükrében.

Abból a tényből, hogy a romániai elnökválasztáson az RMDSZ Geoanát támogatta Basescuval szemben az Orbán - Tőkés féle MPP pedig Basescut, arra a látszólag logikus következetésre jutottam, hogy mivel "Tőkésnek sikerült ugyan az RMDSZ-t kettészakítva devalválni, de arra már kevés volt a vágott dohánya, hogy fajsúlyos nemzeti mozgalmat, ill. pártot hozzon létre. Az RMDSZ-el együtt köthettek volna választási – politikai alkut, de nem kötöttek ...az RMDSZ kiesett a befutó Basescu piksziséből, a MPP pedig nem került be oda, mert voksaik értéke annyi mint a színházjegyé az előadás után. A magyarság mint politikai, következésképp mint etnikai, tényező súlytalanná vált."


Mindezek után - kilencedikén - még okosnak tarthattam magam, mert ekkor még a Népszabadság is arról tudósított, hogy... "Teljes politikai hírzárlat volt kedden Bukarestben. Mindössze annyi szivárgott ki, hogy a Demokrata-Liberális Párt (DLP) és a Szociáldemokrata Párt [SZDP] vezetői a nyilvánosságtól elvonulva hosszú órákon át egyeztettek. A két párthoz közel álló források tudni vélik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség [RMDSZ] a szocdemek kérésére kimarad a koalícióból, és ellenzékbe szorul, annak ellenére, hogy hétfőn Emil Boc DLP-elnök még azt nyilatkozta, hogy a szövetségre valamennyi koalíciós képlet esetében számítanak." Továbbá ... "Kedden az SZDP több vezető politikusa is világossá tette, hogy az RMDSZ-re vonatkozó feltételüket azért támasztották, mert ezt erdélyi szervezeteik hangsúlyosan követelték a párt hétfői országos fórumán. A szociáldemokraták szerint azért sincs szükség az RMDSZ-re, mert a két nagy párt közel 70 százalékkal rendelkezik a törvényhozásban. Titus Corlateanu SZDP-főtitkár szerint az a feltétel, hogy az RMDSZ kimaradjon a koalícióból, 'nem képezheti alku tárgyát'." Csak később derült ki, hogy a politikában minden (!) alku tárgyát képezheti...

Persze jött a Fidesz is és - szokása szerint - belebarmolt az ügybe. "Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője szerint ha Magyarországon jövőre Orbán Viktor vezetésével alakul kormány, a román és a magyar nép közös történel mében szinte példátlanul jó együttműködés veheti kezdetét. Az indoklás szerint ez, valamint kettejük [Basescu - Orbán] személyes jó viszonya a garancia arra, hogy, amennyiben Magyarországon Orbán Viktor vezetésével alakul kormány, a két nép közös történelmében szinte példátlanul jó együttműködés veheti kezdetét. A szóvivő úgy fogalmazott: az Orbán Viktor, Traian Băsescu és pártjaik közötti szoros kapcsolat első számú kedvezményezettjei az erdélyi magyarok lesznek." [Figyelő 2009. december 09]
Hát' ha fideszéknél a helyettes szóvivő is ilyen hülye, milyen lehet maga a szóvivő?

Aztán a derült égből beütött a mennykő! Basescu és a miniszterelnök Emil Boc mégis lepaktáltak az RMDSZ-el, ill. Markó Bélával, de még hogy! Tehát: nem az erdélyi Fidesz ügynökséggel paktáltak le. Vajon miért?

Amint azóta ismertté vált ... "A Boc által javasolt mostani kormánynak néggyel kevesebb minisztériuma lenne, mint az októberben megbuktatott, szintén általa vezetett kabinetnek. Ennek ellenére ... A Romániai Ma gyar Demokrata Szövetség [RMDSZ] négy posztot kap az új kormányban, így Markó Béla a miniszterelnök-helyettesi, Borbély László a környezetvédelmi, Cseke Attila az egészségügyi, Kelemen Hunor pedig a kulturális miniszteri tisztséget töltheti majd be. Markó már korábban is betöltötte ezt a tisztséget, a Tariceanu-kormány idején." [MTI, 2009. december 20]

Hogy is van ez? A román külpolitika általában eredményes. Amikor pl. Trianont tető alá hozták, az volt... A hiénák marakodása során jókora darabot sikerült kiharapnia Magyarország vérző testéből. Érthető, hogy - annyi idő után - nem akarja visszaböfögni, amit akkor befalt és részben már meg is emésztett.

Nyitott kérdés, hogy az RMDSZ kooptálása az új kormányba valami újat hoz, vagy csupán része az elhúzódó emésztési folyamatnak? Ha Basescu sunyi rókaképére nézek, ez utóbbira kell gondolnom. Most azt kérdez hetjük tétova önmagunktól, jó e nekünk, ami tőlünk függetlenül, amúgy is bekövetkezett? Hogyan jobb: a román kormányon belül, vagy azon kivül?

Ha bármi előny származhat abból, hogy Tőkés és Morvai Brüsszelben képviselnek bennünket, miért lenne hátrányos, hogy Markó és csapata a bukaresti parlamentben teszik ugyanezt. Kétségtelen, a brüsszeli bagázs rangosabb, de Bukarest közelebb van... A többire pedig senki sem mondhat többet, mint a vak ember: majd meglátjuk...

Most pedig legyünk empatikusak és képzeljük magunkat a szimpatikus Basescu helyébe. Minden további következtetésünk premisszája az a közhely lehetne, hogy a politika a lehetséges művészete. Csakhogy ez így nem igaz! A politika a vélt legkisebb rossz választása a mindíg fenyegető helyzetben. Lehet művészet is, de többnyire csak ösztönös cselekvés. Napoleon mondta, "a politika nem más, mint hogy az ember kigondol valamit, belevág - aztán majd meglátja..." [Hitlernek nagyon tetszett ez az aforizma...]

Basescunak azonban az adott esetben nem kellett túlerőltetni sem a szemét, sem az agyát. Választhatott a "szittyák", ill. a romániai magyarok között... Hát a kettő nem ugyanaz? Nem bizony! A "szittyák", azaz Orbán és Tőkés bepalizott csőbehúzott és magukra hagyott hívei, most olyan nyájként bégetnek az édes Erdélyben, mint akiket otthagyott a pásztor, a puli és még a kolompot is eltökítette valaki. Ez a szánalmassá lett, szánalmassá tett társaság nem lehet politikai támasza, szövetségese semmilyen hatalomnak, még egy seggtörlés erejéig sem. Ők nem tántorogtak el még a szavazófülkékig sem, ahogy korábban írtam. Basescu sem hülye. Látnia kell, hogy Orbán és Tőkés miután két táborra osztották az erdélyi magyarságot, leléceltek. Orbán "hazatért" Magyarországra, hogy előkészítse magának a miniszterelnöki bársonyszéket [meg a sámlit, hogy ne a levegőben kalimpáljon a lába]. Tőkés pedig eltélakolt Brüsszelbe és most ott prédikál. De amíg egy református gyülekezetben ő lehetett a próféta, Brüsszelben csak egy huszonhetedik senki lehet, egy Erdélyből szalajtott "bozgor". [Ez a házatlan - hazátlan magyarok román gúnyneve.]
A Morvai egészen más. Ő zsidó. Ez nem kevesebbet jelent mint azt, hogy bármit tesz vagy mond. titokban kacsintgatnak a zsidók. Ezt tették Bácsfi Diana esetében is. Erről most csak ennyit.

Őket, a nemszavazókat, látva kísérteties érzésünk támad. E tétova árnyak tánca emlékeztet valamire. De mire? Megvan, azokra az anyaországi pártokra, amelyek fogékonyak voltak a Fidesz szirénhangjaira és szövetkeztek, vagy akár csak kokettáltak vele. Be lettek darálva mindannyian!

Orbán ilyen okos, ilyen ügyes lenne? Nem! A törpe csak eszköze a háttérhatalomnak, amely olyan ügyes, hogy többé kevésbé el tud rejtezni abban a csekély elmosódó árnyékban is, amit ez a figura a környezetére vetni képes.

Jut eszembe, lassan meg kellene írni a Fidesz gondosan tervezett - szervezett ámokfutását a magyar jobboldal tyúkszemeit érintően. E "műben" kiemelt szerep jut majd az egyetlen különösségnek, amellyel Orbán kitüntetheti magát a többi gyászmagyar között. Senkinek se' sikerült korábban annyi "karizmatikus" rongyembert fogni a szekerébe, mint neki. Nyilván ennek is van reális magyarázata, csak még rá kell bukkanni.


Az mindenesetre kétségbeejtő, hogy egy "ilyen" társaság készül a kormányrudat megragadni. Ezt csak egy olyan nép körében teheti, amilyenné a magyar vált.

2009.12.23

Sz. Gy.

2009. december 18., péntek



Bíró puzzle

Halálosztók


Tegnap halálra ítélték védencemet, Magyar Lászlót. A Debreceni Ítélőtáblán esett a dolog. A verdiktet Dr. Kardos Sándor hadbíró ezredes hirdette ki. Az ügy száma Bf.292/2009.

Magyar életét nem „úgy” veszik el, ahogy régebben dukált. Régebben, az elítélt előtt ismertették, hogy kegyelmi kérvénye elutasítást nyert. Ezután áthelyezték a siralomházba. Ott szerény utolsó kívánságát is teljesítették. Másnap reggel kivitték a vesztőhelyre és az ítélet rendelkező részének felolvasása után átadták a hóhérnak. A két segéd futva vezette a cölöp elé. Hipp hopp felállították a sámlira. A hóhér a nyakába vetette a hurkot, a segédek kihúzták alóla a sámlit. Az elítélt ebben a másodpercben elveszítette az eszméletét. Számára tehát megszűnt a félelem, a szenvedés, a világ. Az a további 10 – 14 perc, amíg teste görcsösen rángatózott, folyt a nyála, a vizelete, és lassan megállt a szíve, már obligón kívül történt.A jog akkor arra kötelezte a bírót, hogy nézzen az általa elítélt szemébe és nézze végig – mit csinált.

Magyar nem ilyen szerencsés. A bíró nem nézett a szemébe. Miután elpöntyögte az ítéletet kihömpölygött a tárgyalóteremből. Egy bőséges ebéd után vélhetőleg már nem is gondol többé áldozatára. A hamut pedig már mamunak sem tudja mondani, amikor a bivalyerős, egészséges ember teste és a lelke még mindig rohadni fog a rácsok között. Milliószor kívánhatja a kegyes halált, de azt nem nyerheti el, mert a liberális jogrendszer humánus és persze a bírák is olyanok.

Az ám a jogrendszer! Szépen hangzik, hogy minálunk a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. Épp ez a baj! A jogi karokon kötelező tantárgy ugyan az etika, ill. a logika, de a bírák magatartása csak igen ritkán tükrözi, hogy ezt a két egzotikus tantárgyat igazán elsajátították volna. Márpedig a kultúrember az etika és a logika szabályainak „alá van vetve”, azaz viselkedéséből sugárzik, hogy e korlátok között gondolkodik, ill. cselekszik.

A görög bölcselet még az emberi alkotók közé sorolta az igazságosságot, a méltányosságot, stb. A héber istenember Solt Pál képére és dicsőségére formált bíróságok falai közül viszont száműzték a kultúra, azaz az emberlét, ezen elveit. Kimondatott, hogy a bírák egyetlen feladata a törvény alkalmazása.

De mi is az a törvény. Holt betűk halmaza, amelynek értelmét olykor alkotói sem tudják megfejteni. Ezért az állandó toldás – foldás, reformálgatás. Ennek folytán a jog nem útmutató sem annak akire alkalmazzák, sem annak, aki alkalmazza. A „jogalkotó” tulajdonképp egy karakterkészletet ad a bíró kezébe, aki szabadon játszadozhat vele és amit kirak, az az ítélet.

Most hadd magyarázzam meg az alcímet – "halálosztók". A sajtó halálosztóknak nevezte azt a rabló szindikátust amely, úgyszólván az egész országot bekalandozva, öreg embereket szemelt ki áldozatul és éjnek évadján rájuk törve elrabolták, amit találtak. Meg is kínozták áldozataikat, hogy azt is előadják, amit nem találtak.

Az ügy tárgyalásain teljes konszenzus alakult ki a bírák, az ügyész, a védők, sőt a vádlottak között is arra nézve, hogy ezek bizony ocsmány dolgok és a vádlottak nem úszhatják meg olcsón. Egyikük ugyan feltűnően olcsón úszta meg, de ez egy más történet.

Az a tény, hogy Magyar László halált osztott volna az egyik áldozat +Gudmanné esetében nem bizonyosodott be, a másik áldozat +Wittmanné esetében pedig épp az igazolódott, hogy életét nem Magyar László oltotta ki, hanem a szívinfarktus. Persze emiatt is el lehetett nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt ítélni, és „Tschibo ítélettel” lehetett sújtani. [Tschibo = a legtöbb mi adható, mondotta volt egy valódi halálosztó Magda Marinko, mikor öt hat emberért ugyanennyit kapott].

Kardos ezredes-bíró úr sajátos jogi technikákat alkalmazott ebben az ügyben. [Csak azért nem emlegetek praktikákat, mert nem nagy kedvem lenne bíróságra járkálni az ezredes úr reputációja miatt. Nota bene: reputációját kereste rajtam annakidején, Dr. Bánáti János ügyvéd úr segítségével, Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr is. Rajtam kerestek is vagy másfélmilliót, de biz’ a reputációt hiába keresték…]

Mindazonáltal, a jogi csűrés – csavarás miatti felháborodásomban arra határoztam, hogy – tanulmányszerűen „kipreparálom” az ügyet és egy füst alatt a bíró urat is.

Ez persze nem e blog keretében kerül kifejtésre. A blog, a históriát csak felvillantva, pusztán szándéknyilatkozatnak tekinthető. Szándékomban áll ugyanis a kb. ötven évnyi csendet kissé megtörni annak kimutatása végett, amiről így vallott Illyés Gyula...


"Hol zsarnokság van,ott zsarnokság van
…nemcsak a füst-sötéten gomolygó
vádbeszédben,beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös ítéletében:
bűnös! – ott zsarnokság van ..." stb.


… az napjaink undorító és tűrhetetlen valósága. Ezt a valóságot tükrözi Kardos úr verdiktje, mint a tengert annak egy csöppje.

Írok hát egy cseppet elöljáróban. Miért is? Mindjárt megmagyarázom.

E szennyes ügy már feküdt Kardos úr asztalán. Akkor hatálytalanította a Szolnoki Megyei bíróság ítéletét és elvi éllel rámutatott, hogy a számba jöhető elkövetők Nyiszter József és Magyar László vonatkozásában testre szabva kell megállapítani, ki – mit cselekedett. Nem használható tehát a kettejükre vetített szótoldat: megfog-ták, megragad-ták, ütöt-ték, fojtogat-ták, stb.

A Szolnoki Megyei Bíróság nagy ívben [...] eltekintett attól, hogy Kardos úr iránymutatásainak megfelelően bírálja el az ügyet és indokolja újabb ítéletét. Így az megint tele volt …ták, …ték, szóvégződésekkel. És mit tett erre Kardos úr? Egyszerűen eltekintett saját korábbi álláspontjától. Kicsorbult tehát az elvi él a száznyolcvan fokos fordulat közben, ill. miatt.

Ez rendben is volna, hiszen – már Bismarck is mondotta - csak az ökör következetes. Így "érthető", hogyKardos úr immár elítélhetőnek látta, el is ítélte, mindkét urat. [Csak Magyar Józsefet kissé jobban.]

De tulajdonképp nem emiatt van ez a blog, ill. nem emiatt lesz (!) a „preparátum”.

Kardos úr, az ítélethozatal előtt, egy végzést hozott és megállapította, hogy a Wittmanné terhére elkövetett cselekmény [Btk. 166.§. (1) bekezdése: „aki mást megöl”], a (2) bekezdés szerint minősülhet. Ez a bekezdés ugyanis húsz évig terjedő, vagy (!) életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé, ha a cselekményt pl. nyereségvágyból követik el.

Bár Wittmannét a szíve [infarktus] ölte meg, a bíró úr – a jelek szerint - már a végzés meghozatalakor amondó lehetett, hogy Magyar László is megöl-hette volna. Cselekménye ezért - jobb híján - kísérletnek minősülhet. Ez jó lesz, mert a megkísérelt bűncselekmény „elkövetőjére” is ugyanaz a büntetési tétel érvényes, mint a befejezett büntett elkövetőjére.

Igaz, a törvényhozó bölcsessége folytán [Btk. 83.§. (3) bek.], kísérlet esetén a büntetés kiszabásánál „kétszeres leszállás” engedélyezett, hisz az elkövető az áldozat életét végülis nem oltotta ki, nem ölte meg. Cselekményének tárgyi súlya tehát lényegesen kisebb.

De hát a bíró úr a jelek szerint úgy gondolta, hogy kísérlet ide – kísérlet oda, ő a súlyosabb büntetési formát választja a választhatók közül: az életfogytig tartót és még ebből a kategóriából is a súlyosabbat a tényleges [virtigli] életfogytig tartót fogja alkalmazni, élve [visszaélve (?)] azzal a szinte korlátlan hatalommal, amit a törvény [Btk. 47/A. §-a] a kezébe adott.

A tárgyaláson perbeszédet mondtam, nem tudván, hogy Kardos úr lelkében már el van boronálva védencem sorsa.

Ezért bocsátkoztam annak taglalásába is, hogy a büntetésnek belső és külső arányosságot kell tükröznie. A külső alatt azt értettem, hogy egy cselekmény megkísérlőjét nem lehet egy kalap alá venni egy szadista sorozatgyilkossal. Amerikában pl., ha az elkövetőt nem végzik ki, a szabadságvesztés mértékében úgy fejezik ki a törvény, ill. a bíróság rosszallását, hogy pl. 183 évet sóznak ki, stb., stb,

Falra hánytam tehát a borsót. Ez manapság a védő alapélménye ilyen bíráskodás és ilyen bírák mellett.
No és most ki a "halálosztó"? Magyar László az egyik esetben nem bizonyítottan az. A másikban bizonyítottan nem az. A halálosztó az, aki őt halálra ítélte. Ne legyen neki könnyű a föld.

A történteknek tehát folytatásuk lesz.
2009.12.18
Sz. Gy.