Keresés ebben a blogban

2010. március 29., hétfő

A nemzet színésze, meg a gázsija...

Sokoldalúnak lenni nem boszorkányság, csak olyannak, vagy olyan helyre kell születni. Morvai Krisztina a napos oldalon született. Így módjában áll istenadta tehetségeit kibontakoztatni és nem is keres vele rosszul...

Várható volt viszont, hogy mielőtt köztársasági elnökként bevonul a Sándor palotába borsot törnek az orra alá, tormát szagoltatnak vele, stb.

Ezúttal Lévai Katalin, volt esélyegyenlőségi miniszter, tett alája ezzel a 950.000 Ft.-os kormány megbízással. Ennek kapcsán nem akarok a kárörvendőkhöz csatlakozni, sem róla (még több) keresztvizet leszedni. A pénzt se sajnálom tőle. Biztos megdolgozott érte.

De hogyan?

Ezen bökkentem meg kissé. Lévai Katalin ugyanis azt mondja, "a megbízás arra vonatkozott, hogy az ország több pontján megtartandó kampány eseményeken 'dramatizált előadásban' dolgozza fel a témát." [Index] Szent-igaz! Ha valaki képes és hajlamos arra, hogy kampány eseményeken dramatizált előadásban dolgozza fel a témát, hát Morvai aztán képes rá.

Nem is akarom felhozni, hogy a kormány miért nem olyan kismamákat, vagy nagymamákat kért fel a dramatizálásra, akiket meggyapált a férjük, vagy az unokájuk. Ezeknek ugyanis nem kellene dramatizálniuk, elegendő lenne élményeikről beszámolniuk. Ez nem művészi teljesítmény, tehát kevesebb pénzből is kihozható lett volna az előadás.

De hát a Medgyessy kormánynak egy jogász kellett - a dramatizáláshoz, tehát olyan gázsit kellett fizetni, mint egy jogásznak és dramaturgnak, együtt. Lehet, ezért kóstált ennyibe a tiszteletdíj.

Ami engem foglalkoztat, az az empátia. Hogy képes egy olyan nő a családon belüli erőszakot érzékeltetni (dramatizálni), aki olyan mint Morvai, a férje meg olyan mint Baló? Megfoghatatlan!

Viszont vízióm támadt azzal kapcsolatban, ha van a Morvai családon belüli erőszak, hogy nézhet ki. Víziómat a fenti kép jeleníti meg...

Ja! Majd elfelejtettem. Kénytelen leszek megint visszatérni kissé a Jobbik és Morvai Krisztina témájára, mert rá kellett jönnöm, a politikai prostitúciónak nincs diszkrét bája. (Tévedtem, amikor ezt írtam.)

Sz. Gy.