Keresés ebben a blogban

2010. december 2., csütörtök

A vendégház lakója - Orbán Moszkvaban


Jóelőre elhatároztam, hogy egy ünnepi blogot írok Orbán első hivatalos moszkvai látogatásáról. Egy ilyen blog csak akkor lehet ropogósan friss, ha az ember előre elkészíti a sablont és abba gyorsan beilleszti az aktuális hírtartalmat. Olyan ez mint egy űrlapkitöltés az interneten.

Az első nagy csinnadratta Orbán júliusi berlini látogatása idején volt, amikor Angela Merkelt meglátogatta. [Őt nevezi "Teflon Ladynak" ez a kötnivaló Wiki Leaks...] Nos az innen onnan összeollózott juliusi szövegekből az alábbi űrlap - panelt készítettem.

"Az új magyar kormányfő az orosz miniszterelnök meghívására ... napos látogatásra érkezett az orosz fővárosba. Az orosz és a magyar miniszterelnök elvonult a díszszázad előtt, és felhangzott a két ország himnusza is. Az ünnepélyes fogadtatás után Orbán Viktor miniszterelnök és vendéglátója azonnal megkezdte a hivatalos tárgyalásokat, amelyekről kora délután közös sajtóértekezleten tájékoztatták a sajtó képviselőit. A két politikus láthatóan oldott hangulatban volt. Óriási média érdek lődés kísérte Orbán Viktor moszkvai útját. A miniszterelnök délutáni előadására az orosz ... Társaságnál több mint 350 érdeklődő jelentkezett be. Mint lapunknak egy moszkvai forrásunk elmondta, nemrégiben egy szlovák előadást is rendeztek, amire tízen jöttek el."

Aztán semmi sem úgy történt. Rá kellett jönnöm (a rest kétszer fárad), hogy a sablon nem ér szart se.

Pedig Orbán jó szívvel indult, díszes szütyőben ajándékot is vitt. Mondják, valami tőrt (?). Persze lehetett füstöltkolbász is.

Ám a fogadtatás...

Ha a sablon jó lett volna, bele lehetett volna illeszteni a repülőtéri fogadást, a repülőgép lépcsőjéhez passzított vörös [vagy az orbáni ízléshez igazított] sötét bilikék szőnyeggel, balról zászlócskákat lengető lelkes moszkvaiakkal, jobbról rezesbandával, a lépcső alján várakozó orosz miniszterelnökkel. Ilyesmiről azonban se kép se hang nem jött Moszkvából. Sebaj! Majd a katonai parádé a Vörös Téren, amikor a kormányfők ellépnek a dísszázad feszes sorai előtt... Semmi! Ezt is ki kellett húzni a sablonból. De volt még remény. A baráti tárgyalások képei a Kreml valamelyik csodálatos termében a csillogó arany, a velencei csillárok, a festmények, a bársony drapériák milliőjében, mint egykor Gyurcsánnyal...

Jelent is meg ilyesfajta kép, de micsoda malőr! Valamelyik hülye jóvoltából az orosz ITAR-TASSZ hírügynökség Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin fotójával illusztrálta a Putyin-Orbán találkozót. A képaláírásban az szerepelt: "Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök". A képen azonban Putyin mellett Gyurcsány volt látható...

Madár - madár, mondhatná az ember, ha a többi stimmelt volna. De ezután se stimmelt semm
i!

A magas (!) vendéget Putyin az orosz kormány vendégházában (!?) fogadta. A tárgyalás témáit, hangnemét nem ismerjük, de az eredmény "dácsaszintű" volt. Azaz nyilván megették - megitták ami erre volt szánva, átadták az ajándékokat, de szemmel láthatóan nem állapodtak meg egyetlen lényeges kérdésben sem. Orbán Moszkvában nem tartott sehol, semmiféle előadást. Elmaradt a sajtótájékoztató is. Orbán csak Varsóban nyilatkozott arról, hogy ... magyar - lengyel két jóbarát,együttesen tesznek csodát - mint az EU társelnökei.

A helyzet most a következő. Rendezetlen maradt az orosz - magyar gazdasági és politikai viszonyrendszer. A helyzet tehát cikis - több okból.

A jelek szerint Putyin ugyanúgy undorodik Orbántól - az amerikabérenc, likudtestvér neokontól - mint az egykori budapesti orosz nagykövet Igor Szergejevics Szavolszkij úr. Erről még 2008.08,14-én írtam egy blogot "Neokohn" címmel. [A téma érdekes lehetett, mert a sztorival a Wiki Leakson találkoztam a napokban.] Orbánnak, mint ellenzéki politikusnak, akkor még nem volt érvényes lapja a pakliban, mégis belepofázott a játszmába, a grúz válság kapcsán imígyen. "... Ezért egyértelmuen és erőteljesen ki kell nyilvánítani, hogy az Amerikával együttmuködo (!) Európának igenis van felelossége, és vannak eszközei (!), amelyeket ilyen történelmi pillanatban, józanul és okosan, használni kell." Szavolszkíj, nyilván nem ismeri a "kíbic kuss" formulát, ezért fejezte ki magát kissé nyakatekerten.

A keleti szelek javában fujtak már akkor, de Orbán nem érezte azokat. A második írás 2009.01.24-én jelent meg, "Tűzveszély - Az első magyar Olaj-Svejk" címmel. Ebben idéztem a fülkeforradalmárt, aki akkor így lamentált. "Magyarország, a leggyengébb energialáncszem? - címmel cikket jelentett meg Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke a European Voice című brüsszeli hetilapban [...] Az ellenzéki vezető egyebek között úgy vélte, azzal, hogy szabad utat engedett a Kék Áramlat beruházásnak [még ha hivatalos döntést nem is jelentettek be], Magyarország nem csupán pofont adott az Európai Unió kifejlődőben lévő közös energiapolitikájának, hanem lökést adott az európai energiapiac átvételére irányuló orosz kísérleteknek".

Pedig akkor már csak a hülye - meg Orbán - nem tudta, hogy a németek suttyomban lepaktáltak az oroszokkal, mert nem tehettek mást. Angela Merkel, a "Teflon Lady", jókat röhöghetett magában, mikor Orbánnal a szőnyegen masírozott a dísszázad sorfala előtt.

A harmadik írás a neokonokról szól 2009.06.07 én jelent meg, "Lélevesztők az olaj tengeren" címen. Idézek abból is egy passzust. "Az egyik ilyen találgatás, hogy a leges legújabb értelmezés szerint, az 'ígéret földje' immár az egész világ! E paranoid tudat hordozó rétege pedig nem a jesivákban a Talmud fölé görnyedő ortodox rabbinátus, hanem a zsidó pénzügyi 'elit', az izrael - lobby, az u.n. 'neokon - csoport'. Ezt az őrült gengszterekből verbuválódott bandát ugyan már 'búcsúztatják' az okosok, de - azt hiszem - túl korán. Almási Miklós cikkéből idézek."

A negyedik írás 2009.11.21-én jelent meg, Orbán nemhivatalos moszkvai pofavizitjéről szól "Rapport? Törpe a medvebarlangban" címen. Innen is egy kis kóstoló. "Nagy volt a pofája, nem is olyan régen. Feltünt! Nekem legalábbis. Ennek apropóján írtam 2009.01.24-én egy kommentárt 'Tűzveszély, az első magyar olaj-svejk', és egy másikat 2009.06.07-én 'Lélekvesztők az olajtengeren'cimmel. Visszhangja persze nem volt, egyiknek se'. Dehát a magyar nem szivesen visszhangzik [már a tihanyi visszhang is elnémult]. A kolbásztöltő persze tartja az irányt, de közben elfordult alatta a föld. Útiránya immár Moszkva felé mutat... Hát nem furcsa?"

Már csak hab a tortán a bakui hakni. Az ötödik írás 2010.09.18-án jelent meg, "Soros legjobb magyar tanítványa, Orbán Bakuban" címen. Ebből is egy szeletke. "Az oroszok olaj-szaglóér zéke (is) kiváló. Évekkel előre gondolkodnak és furakodnak. Szívósak mint a teveszar és van pénzük is. Mindezek folytán képesek a zsákmányt, vagy annak legnagyobb, legízletesebb falatját, a fenevad karmai közül kiragadni. Ezek után, ennek fényében lássuk mit művel a fülkeforradalmár a világpolitika legingoványosabb területén az olajpolitikában? A jelek szerint a GUAM [Grouping of Georgia, Ukraine, Azerbaijan, and Moldova]bohócaival óhajt fogózni. Tizenkétmillióért bérelt repülőgép re pattan, hipp - hopp Bakuban terem és ott aláírja az olajszerződést."

Ekkor immár miniszterelnökként bizonyította, semmit sem ért az olajpolitikához.

* * *

Hát' ez az ember volt most Putyin cár "partnere" Moszkvában. Mi következik most? Putyin viszontlátogatása az Orbán családnál, ebéddel, kutyapisíltetéssel, stb? Vagy edzőmérkőzés a felcsúti focipályán? Aligha! Putyin és Orbán, finoman szólva, nem barátokként váltak el.

Mondjuk, mondhatjuk e, Orbán elcsúszott az olajon? Hát éppen mondhatjuk, de ez csak a valóság egy része. Nem csupán és nem is elsősorban az orosz olajpolitikáról, hanem az orosz geopoliti káról (!) van szó. Az [egyelőre virtuális] orosz geopolitikai térbe nem illik bele, sőt nem is fér bele a kétharmados Orbán rezsim, mint zsidó bevándorlási
ügynökség. Nem fér bele egy kárpát medencei Új Izrael, mint Oroszország és Nyugat európa közé ékelt amerikai hídfő állás sem.

Tény, ha egy sakkjátszmát előre próbálunk játszani, annál nagyobb a hibalehetőség, minél több lépést szeretnénk kitalálni. Írásaim azt látszanak bizonyítani, hogy kapiskáltam egyet - mást az akkor még csak lehetséges jövőből.

Most azt látom, hogy gombamód nőnek ki a földből a Lukoil üzemanyagtöltő állomások, viszont Orbán kedvenc rögeszméjéről a Nabuccoról inkább a hasonló nevű opera halhatatlan dallamai jutnak eszünkbe. A probléma - Orbánnal - a következő. Hajlékony természete folytán számára semmi gondot nem jelentene eljátszani az Arany ballada alábbi jelenetét


"Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen."


Sőt! Még nem is csikorogna, ha a déli szél, azaz a "Déli Áramlat" forgatná engelyén. De rá nehezebb szerep vár. Két úr szolgáját kellene eljátszania. Ő azonban a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít Carlo Goldoni főhősére Truffaldinora, a szolgá ra, aki félreértésből és némi számí tásból egyszerre két urat is szolgál, akiket természetesen a dramaturgia ördöge egymás közelébe hoz, így egyik szerepéből a másikba ugrándozva kell helytállnia, szeretnivaló bájjal, szerencsés megoldásokat eredményező ügyetlenséggel.

Nos, ha ez a mutatvány nem sikerűl, Orbán egymaga nagyobbat bukhat, mint Medgyessy és Gyurcsány együttvéve.

Erre tippelek!

Sz. Gy.