Keresés ebben a blogban

2010. május 15., szombat

Vona, mellény, elbocsátott légió?

Vajh' kinek szólt a parlamenti mellény-hecc? Mindenkinek szíve joga találgatni, tehát nekem is. Arra tippelek, hogy a mellény a Magyar Gárdának szóló hűségnyilatkozat volt, ill. akart lenni.

A Gárdát máris temetik a liberbolsik. A
Népszava örömmel jelenti.

"Eltűnt az erősödő kampányban a Magyar Gárda Alig ad jelet magáról a választási kampány utolsó szakaszában a feloszlatott Magyar Gárda, pedig korábban jelentős szerepük volt az őket létrehozó Jobbik népszerűsítésében, megismertetésében. A nyilvánosságban most leginkább egyes gárdisták és jobbikosok botrányai tűnnek fel, ezek az interneten és elsősorban a Fidesz-közeli sajtóban kapnak nagy teret."

A gárda létrehozásának, betiltás előtti és utáni működésének is megvoltak a logikai korlátai. A mostani választási félgyőzelem legnagyobb vesztese ennélfogva maga a Gárda.

Kétségtelen, hogy a Gárda egy pillanatig sem volt igazi félkatonai szervezet. A most következő sötét Orbán diktatúrában még kevésbé válhatik azzá. Akkor meg mire az egész?

Nincs abban túlzó rosszindulat ha azt mondom, a Gárda a Hic Rhodus, hic salta helyzetébe került. [Aesopus 203. meséjében egy kérkedő azzal dicsekszik, hogy ő Rhodusban valamikor roppant nagyot ugrott, és tanukra hivatkozik, akik ezt látták. Mire azt mondja valaki: 'Barátom, ha ugy van, nincs szükség tanukra. Itt van Rhodus, itt ugorj', azaz most mutasd meg, hogy mit tudsz.]

De hát mit is tud a Gárda? Legjobban tán masírozni és még ennél is jobban öltözködni. Ez a korszak azonban, Vona parlamenti átöltözésével, végleg lezárult. Mint korábban írtam, a falusi kertek alján tyúktolvajokra vadászni Pintér előjoga lesz eztán. Ez mindenesetre sokat levon a Gárda, mint nemzeti cigány elhárító csapat, értékéből.

Ugrani kell tehát, de hova lehet, hova érdemes?

A Gárda radikalizálódhat. Ez a "budaháziasitás" azonban csak kevesek számára teremhet babért és ezek közül is csak "post mortem" babérokra számíthatnának legtöbben. Ehhez olyan fanatizmus kellene, amilyen az "öngyilkos terroristákban" lobog. A Gárda, legalábbis annak zöme, kétségtelenül nem ilyen.

Gondolom, a Gárdisták észrevették, hogy a Jobbik képviselők - akiket ők juttattak a Parlamentbe - a Szent Koronára tettek esküt. Ez azt jelenti, hogy a judeo-keresztény Európához - az EU-hoz - tartozónak vallják magukat. Ez nem a hősiesség, ez nem az önfeláldozás útja. Ez a megalkuvás útja. Kétségtelen ez az út a legsimább, legszélesebb, legbiztosabb ,,, a nemzeti temető irányába. Ez az egyik alternatíva.

Van viszont egy másik!

Nem vonható kétségbe, hogy a Jobbiknak, hogyan - hogyan nem - sikerült egy olyan "pártszolgálatot" létrehozni, amely páratlanul értékes emberanyagot gyűjtött össze és tart egyben, ideig - óráig.

A pártszolgálatoknak, miként az ókori római légióknak, megvannak a maguk társadalmi, politikai, gazdasági, stb. korlátai. A légiók, dicsőségük csúcspontján, maguk választottak császárt és ha az nem szolgált jól nekik, lecsapták a fejét és másikat tettek a helyébe. Nos a Magyar Gárdának nem volt és már nem is lesz ilyen aranykora.

Mint pártszolgálat nem játszhatta el a mór szerepét, tehát - mint mór - sem mehet (a nagyvilágba).

De van egy tanulságos, viszonylag közeli, példa is: az SA szomorú históriája. Hitler kedvenc gyermekei voltak, amíg testükkel védték népgyüléseit és vállaikra hágva felmászhatott a kancellári székbe. De ott új szövetségeseket kellett találnia. A rohamcsapat ehhez már nem kellett. Lemészárolta hát a vezéreket és szétkergette, ill. a hadseregbe olvasztotta a nyájat.

Vona - bár "kilátásba helyezte" - nem lett kancellár. Nem fogja tehát a "hosszú kések éjszakáját" megrendezni, inkább csöndben elsomfordál a Gárda mellől.

Hacsak...

Hacsak az operettszerű pártszolgálat nem alakul át valami mássá. Átalakulhat! A nemzet, rosszabb esetben a Jobbik, logisztikai bázisává válhat! Kérdés hogyan?

Hogy is forgattuk ki a parasztpolitikára vonatkozó lenini hármas jelszót a marxista egyetemen? "Tanulni! Tanulni! Tanulni!"

Ehhez a fogasra lehet, ill. kell akasztani a hímzett jelmezeket és ki kell sámfázni a bakancsokat. A kakastollaknak sem kell a szélben lobogniuk.

A gárda - egységekből tanulóköröket, önképzőköröket (!) kell alakítani. Hogy mi legyen a tananyag? Hát minden olyan tudomány, aminek "adott esetben" hasznát veheti a tanuló és főleg az Ország.

A legfontosabb, a csapatszellem, talán már adott, de ez szüntelen tökéletesítésre szorul.

Minden egyéb besorolható a sport, ill. az intellektuális tevékenység valamelyik ágába. Manapság a "dolgok intézéséhez" néha kellenek ugyan fegyverek ("sportlövészet"), de a "játék" kimenetelét nem ezek determinálják, hanem a emocionális és az intellektuális felkészültség. Az meg nem tilos, pontosabban fogalmazva, nem lehet eredményesen betiltani.

A legelcsépeltebb szlogenek egyike - "a tudás hatalom" - mára mindenfajta hadviselés kulcsmondata lett! A "hadviselés" szót úgy értelmezem, mint békés, vagy nem békés, de mindenképp totális (!) ellenállást mindazzal szemben ami ellenünk, leigázásunk érdekében, folyik.

Erre a küzdelemre nem vonatkozik az az elv, hogy nem válogat eszközökben. Az eszközöket igenis meg kell válogatni és a leghatékonyabbat kell alkalmazni.

Könnyen lehet, hogy miközben írok, elalszom és valami egészen sanyarú valóságra ébredek. Nem járnak viszont jobban azok sem, akik ébren álmodoznak - egy fejtörés és izzadtság nélkül elérhető jövőről.

Sz. Gy.