Keresés ebben a blogban

2010. június 4., péntek

Szabadkőmüves demonstráció a Kossuth Téren

2010. május. 29-e nagy nap a magyar történelemben. Fellépett az új miniszterelnök - egy kék pódiumra. Van ennek valami jelentősége? Van!

Először, mit jelent a sötét bilikék és mit jelent a pódium? A szín a szabadkőművesség kedvenc színe. (A fenti kép azzal az aláírással jelent meg, hogy Obama alá is hasonló pódiumot tettek... Nem véletlenül.)

Másodszor, ki ez az ember? Aki rá szavaztak tudják?

Mondják, hogy szabadkőműves, "az angolszász orientációhoz, vagyis az Angliai Nagypáholyhoz (Szent János-féle szabadkőművesség) tartozik, akikkel még 1989-90-ben került kapcsolatba, amikor a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanult."

Hírt adott a sajtó arról is, hogy "1996. május 11-12-én Prágában arra a nagyszabású nemzetközi konferenciára, ahol testet öltött, szervezetté formálódott az az "új atlanti kezdeményezésnek" nevezett mozgalom, amelyet 1994-ben neves amerikai és európai személyiségek, köztük Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski, Margaret Thatcher és Helmut Schmidt kezdeményezett. Csak aki ismeri az említett személyiségek HÁLÓZATBAN viselt magas rangját és fontos irányító szerepét, tudja kellően felmérni a prágai tanácskozás jelentőségét."

Mondják - írják ... De miért nem beszél erről ő maga? Ez a "szűkszavúság" érthető, mivel a szabadkőmüvesek szigorú titoktartást fogadnak mikor felveszik őket a rendbe. Ez rendben is lenne, de egy miniszterelnöknek lehetnek titkai a nemzet, vagy legalábbis választói előtt?

Jó kérdés...

Tényleg jó kérdés, mert a szabadkőműves eskü valahogy így szól.

„Esküszöm, hogy nincs más hazám, mint széles e világ! Esküszöm, hogy szűnöm meg végsőkig és mindenek felett küzdeni a nemzeti határok ellen! Esküszöm, hogy egzisztenciámat is feláldozom a progresszió és az egyetemes egység diadaláért! Esküszöm, hogy életem árán is leverem azokat, akik istentiszteletből ember és ember közé válaszfalakat emelnek!"

A miniszterelnöki eskü viszont így.

„Én Orbán Viktor esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; miniszterelnöki feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen!”

Mintha ellentmondás lenne a kettő között. Ez az ellentmondás azonban kiköszöbölhető, ha az eskütevő úgy spekulál, hogy kétharmada birtokában az alkotmányt utólag megváltoztatja és lekiismeretéhez igazítja. (Orbán így spekulál. Megmondta.)

A kétféle eskü azonban nem csupán lelkiismereti kérdés, magatartási norma is.

Ezen egy blogíró ekként morfondírozott anno.

"... Tegyünk fel egy kérdést hazánkra vonatkozóan. Mi az oka annak, hogy a legkülönbözőbb kormányoknak Lázár György, Grósz Károly, Németh Miklós, Antall József, Boros Péter, Horn Gyula és - sajnos - Orbán Viktor (első) kormányának is a monetáris politikája - jelentéktelen ingadozásoktól eltekintve - a lényeget
illetően szinte teljesen változatlanul tart a mai napig? Kinek kedvez ez az adósságfizetést a legfőbb nemzeti kötelezettséggé tevő politika? Hogyan lehetséges, hogy látszólag oly ellentétes politikai pártok ennyire azonosan ezt a politikát folytatták és folytatják? Mindez puszta véletlen? Csakúgy magától történik? Hogy ezt a vak hitet a véletlen eme abszolút hatalmában elfogad hassuk, ahhoz fatalistának kellene lennünk, szélsőségesen irracionálisnak."

A szegény naiv még moralizál is.

"A közélet szereplőinek lojalitása egy titkos, vagy csak titkolódzó társasághoz konfliktusba kerülhet az alkotmány iránti és a választóikkal szemben vállalt kötelezettségeikkel. Ezért kellene mielőbb alkotmányosan szabályozni, hogy a megválasztott párt és politikusa kormányzó erőként kötve legyen választási programjához, ha pedig azt nem tudja teljesíteni, akkor köteles legyen idő előtt lemondani. A népszuverenitásból származó legitimitás csak addig illetheti meg a kormányt és a választott politikust, amíg olyan programot hajt végre, amelyért megválasztották."

Ez csak látszólagos bökkenő. A "kétharmad" kilencvenkilenc százalékának ugyanis halvány lila gőze sincs arról, hogy miféle program kedvéért szavazott Orbánra. A golyóstollakat a tudatalatti mozgatta a szavazófülkékben. A tudatalatti pedig azt a baromságot sugallta a fölöttes énnek, hogy Orbán alatt jobb lesz.

A marhák! A kétharmadra, Orbánra és Pintérre nem nekik van szükségük, hanem a háttérhatalomnak az újabb, az eddigieknél is könyörtelenebb adósságbehaj táshoz.

Orbán és a kormány most úgy ébredeznek, mint akinek a keze álmában az éjjeliedénybe ért. Jé', sokkal rosszabb mint gondoltuk (amikor vigyorogtunk, jópofiskodtunk). Jé' ki hitte volna, hogy épp a csőd szélén vagyunk.

És most Orbán haptákban áll Brüsszelben és, ahogy a Népszabadság írja "Euroatlanti elkötelezettségét hangsúlyozta Orbán Viktor csütörtökön Brüsszelben, az EU-ban és a NATO-ban. Az unióban lényegében egyetértett abban, hogy a kétharmados többség birtokában az új magyar kormány legsürgetőbb feladata a fiskális konszolidáció, és a mélyreható strukturális reformok elindítása."

Seggfej választó! Tudod mi az a fiskális konszolidáció?

Még mélyebb szakadék az adóbehajtó elit és a birka nép között, amely négyévenként egy napra választóvá válik, de azután jönnek a "dolgos napok", vagyis a gyötrő ügyeskedés a felszinen maradásért, a csekkek rakosgatása az asztalon, várakozás a rendelőben, várakozás a várólistán, meleg alsó a hideg szobában, ésatöbbi.

De a pakli nem az "áldozatokat vállaló" milliókra megy, hanem a szürke gazdaság kifosztására. Arra a vállalkozói rétegre amely nem ad számlát, mert ha adna - becsődölne. Ezekre zúdúl az adónyomozók (adókopók) népes csapata rövidesen. Újgazdagok, ti következtek. Ha a Fideszre szavaztak, meg is érdemlik.

Nem szóltam a valódi fekete gazdaságról. Nem szóltam, mert róluk nincs is szó. Ők összefonódtak (voltaképp azonosak) a demokratikusan választott előtér hatalommal. A nemzeti jövedelemből őket megillető részt továbbra is le fogják hasítani.

(Már régen ex-főügyész voltam, mikor rájöttem, hogy az "olajszőkítés" tulajdonképp a nemzeti jövedelem szervezett újraelosztásának egyik módszere volt. Dehát erről többet tudnának nálam Orbán Viktor, Pintér Sándor és Kupa Mihály, meg a MOL és a MÁV akkori vezetői. De hát őket senki sem fogja kérdezni. Egyébként mos Orbán és Pintér a kérdezők...)

A kérdés az, hogy a kapitalista világgazdaság mélyülő válsága a süllyedő Magyarországon kiválthat e még valamiféle tömegellenállást. Éhséglázadásra pl. csak azok képesek, akik még nem elég éhesek.

A Gyurcsány idején létrehozott és "kellő" gyakorlatot szerzett terrorgépezet mindenesetre készenlétben áll.

De változtassunk témát és vessünk egy pillantást a sakktáblára, Orbán nyitó lépéseire. Kinek ment neki először? Simor Andrásnak az MNB elnökének, mert állítólag off-shore befektető. Lehet. De ki jön helyette?

Hát a jó Surányi György, aki eladta a Nemzeti Bank aranykészletét. (Nota bene! Épp tegnap hallottam a fél hülye Pat Robertsont az ATV 700-ak Klubjában. És mit mondott? Csak az arany jelent biztonságot.)

"Aki tudni akarja, ki a hunyó a gazdaságpolitikában, olvassa el Surányi György Népszabadságban megjelent cikkét" - írta kedden (saját) Facebook-oldalán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. A bejegyzés nemcsak azért meglepő, mert Orbán a kormányhoz közel álló Népszabadságban megjelent cikket ajánl a Fidesz szimpatizánsainak, hanem azért is, mert Surányi tevékenysége inkább az MSZP-SZDSZ kormányokhoz kötődött." (Népszabadság 2010. 02. 03 - Szabó András)

Mi a közös Orbánban és Surányiban? Hát, elég ha csak annyit mondok: az atlanti elkötelezettség. Persze többet is mondhatok. A "Corpiscuit" c. honlap "A sátán szolgái" c. cikkében közzétett listában a derék bankár is szerepel: "58.) Surányi György B' NAI-BRITH (USA) MNB" Ha ez igaz, a szabadkőművesség világ hierarchiájában Surányi több grádiccsal feljebb van mint Orbán Viktor.

Itt köszön vissza a fentebb írt látszólagos paradox, hogy a látszólagos politikai ellenfelek egy kérdésben "az adósságfizetést a legfőbb nemzeti kötelezettséggé tevő politikát" folytatnak.

Egyébként... Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!