Keresés ebben a blogban

2007. július 28., szombat

Lövések...

Fogát csattogtatja a liberális média. Bírófejet követel. Ugyan mi történt? A Legfelsőbb Bíróság, büncselekmény hiányában, felmentette - az egyébként kivégzett - Krtistóf László csendőrfő-
törzsőrmestert, "Ságvári gyilkosát".

Az itéletből az derül ki, hogy a csendőr a szolgálati szabályzatnak megfelelően járt el. Hát nem egészen...

A Magyar Királyi Csendőrség Szolgálati Szabályzata [amelyet a Bíróság idéz] a következő eljárást írja elő.

"A 49. §. 330. pontja értelmében a szolgálatban álló csendőr a fegyverét jogosult mindenki ellen használni, aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti."

A citált rész hosszabb, de ennyi tökéletesen elegendő! A veszélyes elemnek minősitett Ságvári Endre fegyvert rántott. Ezzel maradéktalanúl megvalósitotta a fentieket. A nyomozónak ebben a pillanatban agyon kellett volna lőnie!

[Emlitem, a közlekedési bíráskodásban a gépkocsivezetők reakció-idejét 1.0, illetve 0.7 másodpercre teszik. Amikor ejtőernyős voltam a rövid reakcióidő fontos volt. Több mérésnél sikerült 0.3 másodpercet teljesitenem...]

A nyomozó nem lőtt. Ezzel lehetővé tette, hogy Ságvári belelőjön és harcképtelenné tegye. A csendőrnek nem volt joga úgy eljárni, hogy ezt lehetővé tegye. Lehetővé tette továbbá, hogy Ságvári az erő, ill. létszámfölény ellenére kimeneküljön a helyiségből. Lehetővé tette, hogy az utcán még tűzharcot vívjon és halálra sebezze egy bajtársát. Ehhez sem volt "joga". A csendőrt emiatt akár katonai biróság elé is lehetett volna állítani.

A csndőrmúlasztások időnként sokba kerültek, másoknak...

Tisza Istvánt, aki nem volt sem 'csóvás ember', sem 'gyujtogató', sem 'geszti bolond', sem 'úrnak magyarnak egyformán rongy', dezertőr katonák részben azért gyilkolhatták meg, mert a gyilkosok az őrzésére kirendelt csendőröket, erőszak nélkül, lefegyverezték (?).

Másrészt azért kellett halállal lakolnia, elnemkövetett bűn miatt, mert keresztény úriember volt.

Tisza, a bátor huszártiszt, lemondott a miniszterelnökségről és visszament alakulatához a Hazáért harcolni. Csőre töltött fegyverrel fogadta gyilkosait. Aztán azok "felszólitására" néhány lépést hátrált és letette a fegyvert. A pisztoly egy hozzáértő kézben sokkal veszélyesebb fegyver, mint a frontlógósok mannlicherei. Vajon miért nem lőtte agyon a támadóit, vagy közülük annyit, amennyire ideje futotta volna? Rejtély! Közelében álló szeretteit féltette egy tűzpárbajtól? Lehet.

Amerika évekig zengett a Goertz affér miatti vitáktól. Röviden az történt, hogy a becsületes, többgyermekes fehér családapát a newyorki metrón körbefogta egy négerekből álló rablóbanda és mielőtt földre teperték, összerugdosták és kirabolták volna egy kicsit "mórikáltak" vele. A rendőrség persze nem találta meg a támadókat. Goertz nem háborgott. Vásárolt egy pisztolyt és gyakorolt. Megtanult pontosan és gyorsan (!) lőni. Azután békésen járt tovább a metrón munkahelyére meg vissza.

És mit tesz isten! Néhány év telt el csupán, amikor 'déjá vu' érzése támadt. Felszállt egy néger banda és "mórikálni" kezdtek vele. Goertz ekkor elővette a pisztolyát és lőtt, fordult - lőtt, fordult - lőtt. Belelőtt az őt körbevevő öt vagy hat támadó mindegyikébe. Kurva szerencséjük volt, mind túlélte a haslövéseket. Csak egy bénult le közülük, mert a gerincébe ment a lövedék.

Öt - hat évig rángatták az eset miatt Goertz-öt. Végül felmentették. Ki tetszenek találni, mi volt a legérdekesebb az itélet indokolásában? Hát az, hogy ha a támadás közvetlen veszélye fenyeget, a megtámadott jogos védelmi helyzetbe kerül, azaz nem köteles megvárni amig a támadás olyan stádiumba jut, hogy ellene eredményesen védekezni már nem lehet.

Ságvári Endre támadása ellen a csendőrök védekezése nem volt "eredményes", mert nem akadályozta meg a támadó magatartás kifejlődését, sérelembe fordúlását.

Rosszúl teszi, akinek a volt legfőbb ügyész "intelme" [együtt kell éni a bűnözéssel] jut eszébe, ha támadással fenyegetik. A legfontosabb a gyors reflex! Ez lesz a "trendi" hamarosan.

Sz. Gy.