Keresés ebben a blogban

2009. december 27., vasárnap

Egy őrült politikai végrendelete


Egy őrült politikai végrendelete.


Hitlernek nemcsak irodalma van. Már a Hitler irodalomnak is irodalma van... Ebbe a műfajba tartozik John Lukacs könyve "A történelmi Hitler" [Európa Könyvkiadó - 1998]. Most, újra lapozgatva a könyvet, olyan hivatkozásra bukkantam, amit eddig még nem húzgáltam alá. "... Végrendeletének legutolsó mondatában, néhány órával halála előtt ... ezt diktálta: történjék bármi, de a német nemzetnek nem szabad engednie, hogy a zsidók visszatérjenek."

Mi sem természetesebb, minthogy ilyenkor azok a jelzők ugranak be először, amelyekkel a zsidó újságok, könyvek, stb. telenyomják az ember fejét [igénybe véve a szinoníma szótár teljes készletét]. A legtöbb asszociáció az őrült szóra jön be: "őrült, féleszű, elmebeteg, mániákus, mániás, beteg elméjű, bolond, elmebeteg, elmebajos, elmeháboro dott, bolond, hülye, agyalágyult, gyagyás, buggyant, elvakult, bigott, rugalmatlan, megrögzött, meghülyült, dilis, bedili zett, ádáz, szörnyű, stb.

A második, a szerencsésebb, gondolat: hol a végrendelet? Megvan, az
Interneten (!). Ugorjon oda, aki nem röstelli a fáradtságot. Ott a mondat. De tán' nem ez a legérdekesebb, hanem az alulról számított ötödik. Ez így szól."Németország azok közt a népek közt fogja legmegbízhatóbb barátait megtalálni, akik lényükben immunisak a zsidó méregre. Meg vagyok róla győződve, hogy a japánok, a kínaiak és az iszlám népei mindig közelebb fognak hozzánk állni, mint teszem azt Franciaország, és ez a köztünk levő vérrokonság ellenére [lesz így]. A szerencsétlenség azt akarta, hogy Franciaország az évszázadok folyamán deformálódott, és vezető erői a zsidó lélek áldozataivá lettek. Ez már olyan mértékű, hogy nem lehet visszacsinálni. Franciaország arra van ítélve, hogy a zsidók politikáját gyakorolja."

Az utolsó mondat pedig a következő."Bármi is történik, a természet törvénye marad ebben a kegyetlen világban, mely bennünket két nagy háborúba vetett vissza, hogy csak azoknak a fehér népeknek van esélyük a túlélésre és az újra kivirágzásra, amelyek képesek kitartani, és a teljes reménytelenségben is megőrizni a bátorságot, hogy halálukig harcoljanak. Ezekkel a tulajdon sággal csak azok a népek bírnak, melyek a zsidó mérget kivágták testükből."

Célszerű a két mondatot együtt szemügyre venni, abból a szempontból, mit mond a jelen kornak, mit a németeknek és mit nekünk? Harcolni - látjuk - momentán valóban azok képesek, akik testébe a zsidó méreg egyáltalán be sem hatolt, vagyis eleve immunisak voltak: az iszlám népek fiai leányai, akik nemhogy halálukig képesek harcolni, de rögtön életüket vetik a harc serpenyőjébe: az "öngyilkos terroristák".

Ami a "fertőzötteket" illeti, előbb embervoltukat kell(ene) visszanyerniük, ehhez ki kell vágniuk testükből a mérget, értelemszerüen a mérgezett, fertőzött szövetrészeket. Ezt az "Őrült" 1945 februárjában így fejezte ki "...Én legalább felszúrtam a zsidó tályogot". [Id. mű 189. old.]

A dolog több hasonlattal fejezhető ki, ám többé - kevésbé mindegyik sántítani fog. A hangsúly tulajdonképp nem a zsidó elemen van, hiszen ők ezúttal megpattanhatnak ha igazán fenyegetve érzik magukat, [a "genetikailag legértékesebb" egyedek: Konrád, Kertész máris külföldön érzik jobban magukat...], hanem az általuk fertőzött "szövetrészekkel", amelyek csakúgy bűzlenek a karizmától. Kétségtelen, hogy a bázisról indulva a német nép sűllyedt a legmagasabbról a legmélyebbre. Csak így válhatott országuk olyan mocsárrá, amelyben említett hüllőink jobban érzik magukat, mint "itthon", saját "hazájukban"...

Nem lenne ildomos semmiféle ajánlást fogalmazni a németek számára. Nekik kell tudni a magukét. Rájuk jellemző, viszont hogy "megtűrik" az iszlám közösségek létezését, sőt "virágzását" saját földjükön. A hülye zsidók most azzal viccelnek, hogy tán' Eurisztán lesz Európa? Néha a persze leghülyébbnek vélt vicc is beválik. Ha megalakul Eurisztán, nyilván Németországban alakul és a fővárosa sem Judapest lesz.

Az a helyes ha minden nép a saját portája előtt söpröget, még helyesebben szólva saját furunkulusait, tályogjait veszi szemügyre. Ha mi majd lefújjuk magunkról az "Együttélés" púderét, bizony kitetszik alóla a lepra, amely már nem a kezdeti stádium ban van. Ez a mi keresztünk, a mi sorsunk, "sorstalanságunk".

De most térjünk vissza a végrendeletre és annak alkotójára. Hitler "anticipálta" [anticipáció - olyan előzetes feltevés amit később a tapasztalat igazol] a huszonegyedik század "regényét". De ez csak egy fogalom. Valójában honnan a fenéből vette, vagy melyik újjából szopta, hogy a jövőt a zsidó fertőzéstől mentes, vagy attól megszabadult, népek írják majd, vérrel és vassal tanítva a héber zsarnokokat? Attól tartok, erre nincs reális, főleg nincs hétköznapi magyarázat. Nostradamus "titkát" sem fejtették meg. Leonardo da Vinci gépeire és terveire sincs magyarázat. Nem is kell, hogy legyen. Elég róluk annyit, hogy földi haláluk után valahogy "beleragadtak" az emberi gondolkodásba.

Ezt viszont Hitlerről is megállapíthatjuk, minden tulzás nélkül!

Hitler ugyan egyetlen [kétrészes] könyvet írt, sittrevágva, úgyszólván unalmában: a Mein Kampfot, mindössze 367 oldal terjedelemben, amiben benne van Mónus Áron utószava is...

Mi ez a szélhámos szófosó Elie Wiesel ötvenhét könyvéhez, vagy Lukács Löwinger György harmincnégy könyvéhez képest? Utóbbi írta "Az ész trónfosztása" c. könyvet, amelyben elsősorban Nietzscét, de végsősoron mindazokat igyekezett agyagba döngöl ni [pl. Wagnert...], akiknek szelleméből a "nácizmus" kisarjadzott, legalábbis szerinte. Voltak persze tisztelői. A lukács iskola, mások szerint "óvoda", ma is élő fonnyadt árnyai, köztük is a legaszottabb Heller Ágnes, akiknek könnybelábad a szemük nevének megemlítésére is.

És miket írtak a Löwinger könyvről magyarul is. "Igazán színvonalasnak szánt, a kor legnagyobb intellektuális kérdéseivel szembesülő, az érvényességre igényt tartó terjedelmesebb munka ezért a marxizmus történetében csak kettő van, Lenin Materializmus és empiriokri ticizmusa, illetve Lukácstól maga az Az ész trónfosztása. A marxizmus huszadik századi történelméből tudhatjuk, hogy valóban milyen hatalmas hatása volt mind a két műnek, hiszen, mint jelzésszerűen kitérünk rá, a huszadik században a munkáspártok marxizmusa mellett felnőtt egy új, értelmiségi osztály marxizmusa is, amely számára mind Lenin, mind Lukács műve gyakor latilag meghatározóbb szerepet játszott, mint maguk a marxi indittatások." [Kiss Endre tanulmánya]

Hát' kettejüknek legyen mondva! De vajon melyik liberbolsi könyvről lehet elmondani, hogy a világ úgyszólván minden kulturnyelvére lefordították, továbbá hogy az érdeklődés trendje meredeken emelkedik és valami féle guiness rekordot fog dönteni, hacsak nem döntött máris.

Ha mármost egy írásmű "szerepjátszása" fölött merengünk, eszünkbe kell jutnia, hogy a Mein Kampf milyen szerepet fog játszani a politikai gondolkodásban? Továbbá milyen hatást gyakorol a történelem alakulására? Semmilyet?

Meglátjuk!

Sz. Gy.

2009. december 23., szerda

Realpolitik. Szittyák Transszilvániában.

Felhangzott a szó, zeng az induló
Győztesek megint régi zászlaink
Nézd a gúnyhatárt, széttiporva már
Várnak újra mind, ősi bérceink
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.



Reálpol.

Szittyák Transszilvániában.


Tudom, hogy magamat idézni minimum paranoia, most mégsem kerülhetem el. A "Maroknyi székely" c. 2009.12.07-i írásomra gondolok, amely a Honlapomon jelent meg. Most az abban elkövetett melléfogásaimat is revideálni kívánom a későbbi események tükrében.

Abból a tényből, hogy a romániai elnökválasztáson az RMDSZ Geoanát támogatta Basescuval szemben az Orbán - Tőkés féle MPP pedig Basescut, arra a látszólag logikus következetésre jutottam, hogy mivel "Tőkésnek sikerült ugyan az RMDSZ-t kettészakítva devalválni, de arra már kevés volt a vágott dohánya, hogy fajsúlyos nemzeti mozgalmat, ill. pártot hozzon létre. Az RMDSZ-el együtt köthettek volna választási – politikai alkut, de nem kötöttek ...az RMDSZ kiesett a befutó Basescu piksziséből, a MPP pedig nem került be oda, mert voksaik értéke annyi mint a színházjegyé az előadás után. A magyarság mint politikai, következésképp mint etnikai, tényező súlytalanná vált."


Mindezek után - kilencedikén - még okosnak tarthattam magam, mert ekkor még a Népszabadság is arról tudósított, hogy... "Teljes politikai hírzárlat volt kedden Bukarestben. Mindössze annyi szivárgott ki, hogy a Demokrata-Liberális Párt (DLP) és a Szociáldemokrata Párt [SZDP] vezetői a nyilvánosságtól elvonulva hosszú órákon át egyeztettek. A két párthoz közel álló források tudni vélik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség [RMDSZ] a szocdemek kérésére kimarad a koalícióból, és ellenzékbe szorul, annak ellenére, hogy hétfőn Emil Boc DLP-elnök még azt nyilatkozta, hogy a szövetségre valamennyi koalíciós képlet esetében számítanak." Továbbá ... "Kedden az SZDP több vezető politikusa is világossá tette, hogy az RMDSZ-re vonatkozó feltételüket azért támasztották, mert ezt erdélyi szervezeteik hangsúlyosan követelték a párt hétfői országos fórumán. A szociáldemokraták szerint azért sincs szükség az RMDSZ-re, mert a két nagy párt közel 70 százalékkal rendelkezik a törvényhozásban. Titus Corlateanu SZDP-főtitkár szerint az a feltétel, hogy az RMDSZ kimaradjon a koalícióból, 'nem képezheti alku tárgyát'." Csak később derült ki, hogy a politikában minden (!) alku tárgyát képezheti...

Persze jött a Fidesz is és - szokása szerint - belebarmolt az ügybe. "Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője szerint ha Magyarországon jövőre Orbán Viktor vezetésével alakul kormány, a román és a magyar nép közös történel mében szinte példátlanul jó együttműködés veheti kezdetét. Az indoklás szerint ez, valamint kettejük [Basescu - Orbán] személyes jó viszonya a garancia arra, hogy, amennyiben Magyarországon Orbán Viktor vezetésével alakul kormány, a két nép közös történelmében szinte példátlanul jó együttműködés veheti kezdetét. A szóvivő úgy fogalmazott: az Orbán Viktor, Traian Băsescu és pártjaik közötti szoros kapcsolat első számú kedvezményezettjei az erdélyi magyarok lesznek." [Figyelő 2009. december 09]
Hát' ha fideszéknél a helyettes szóvivő is ilyen hülye, milyen lehet maga a szóvivő?

Aztán a derült égből beütött a mennykő! Basescu és a miniszterelnök Emil Boc mégis lepaktáltak az RMDSZ-el, ill. Markó Bélával, de még hogy! Tehát: nem az erdélyi Fidesz ügynökséggel paktáltak le. Vajon miért?

Amint azóta ismertté vált ... "A Boc által javasolt mostani kormánynak néggyel kevesebb minisztériuma lenne, mint az októberben megbuktatott, szintén általa vezetett kabinetnek. Ennek ellenére ... A Romániai Ma gyar Demokrata Szövetség [RMDSZ] négy posztot kap az új kormányban, így Markó Béla a miniszterelnök-helyettesi, Borbély László a környezetvédelmi, Cseke Attila az egészségügyi, Kelemen Hunor pedig a kulturális miniszteri tisztséget töltheti majd be. Markó már korábban is betöltötte ezt a tisztséget, a Tariceanu-kormány idején." [MTI, 2009. december 20]

Hogy is van ez? A román külpolitika általában eredményes. Amikor pl. Trianont tető alá hozták, az volt... A hiénák marakodása során jókora darabot sikerült kiharapnia Magyarország vérző testéből. Érthető, hogy - annyi idő után - nem akarja visszaböfögni, amit akkor befalt és részben már meg is emésztett.

Nyitott kérdés, hogy az RMDSZ kooptálása az új kormányba valami újat hoz, vagy csupán része az elhúzódó emésztési folyamatnak? Ha Basescu sunyi rókaképére nézek, ez utóbbira kell gondolnom. Most azt kérdez hetjük tétova önmagunktól, jó e nekünk, ami tőlünk függetlenül, amúgy is bekövetkezett? Hogyan jobb: a román kormányon belül, vagy azon kivül?

Ha bármi előny származhat abból, hogy Tőkés és Morvai Brüsszelben képviselnek bennünket, miért lenne hátrányos, hogy Markó és csapata a bukaresti parlamentben teszik ugyanezt. Kétségtelen, a brüsszeli bagázs rangosabb, de Bukarest közelebb van... A többire pedig senki sem mondhat többet, mint a vak ember: majd meglátjuk...

Most pedig legyünk empatikusak és képzeljük magunkat a szimpatikus Basescu helyébe. Minden további következtetésünk premisszája az a közhely lehetne, hogy a politika a lehetséges művészete. Csakhogy ez így nem igaz! A politika a vélt legkisebb rossz választása a mindíg fenyegető helyzetben. Lehet művészet is, de többnyire csak ösztönös cselekvés. Napoleon mondta, "a politika nem más, mint hogy az ember kigondol valamit, belevág - aztán majd meglátja..." [Hitlernek nagyon tetszett ez az aforizma...]

Basescunak azonban az adott esetben nem kellett túlerőltetni sem a szemét, sem az agyát. Választhatott a "szittyák", ill. a romániai magyarok között... Hát a kettő nem ugyanaz? Nem bizony! A "szittyák", azaz Orbán és Tőkés bepalizott csőbehúzott és magukra hagyott hívei, most olyan nyájként bégetnek az édes Erdélyben, mint akiket otthagyott a pásztor, a puli és még a kolompot is eltökítette valaki. Ez a szánalmassá lett, szánalmassá tett társaság nem lehet politikai támasza, szövetségese semmilyen hatalomnak, még egy seggtörlés erejéig sem. Ők nem tántorogtak el még a szavazófülkékig sem, ahogy korábban írtam. Basescu sem hülye. Látnia kell, hogy Orbán és Tőkés miután két táborra osztották az erdélyi magyarságot, leléceltek. Orbán "hazatért" Magyarországra, hogy előkészítse magának a miniszterelnöki bársonyszéket [meg a sámlit, hogy ne a levegőben kalimpáljon a lába]. Tőkés pedig eltélakolt Brüsszelbe és most ott prédikál. De amíg egy református gyülekezetben ő lehetett a próféta, Brüsszelben csak egy huszonhetedik senki lehet, egy Erdélyből szalajtott "bozgor". [Ez a házatlan - hazátlan magyarok román gúnyneve.]
A Morvai egészen más. Ő zsidó. Ez nem kevesebbet jelent mint azt, hogy bármit tesz vagy mond. titokban kacsintgatnak a zsidók. Ezt tették Bácsfi Diana esetében is. Erről most csak ennyit.

Őket, a nemszavazókat, látva kísérteties érzésünk támad. E tétova árnyak tánca emlékeztet valamire. De mire? Megvan, azokra az anyaországi pártokra, amelyek fogékonyak voltak a Fidesz szirénhangjaira és szövetkeztek, vagy akár csak kokettáltak vele. Be lettek darálva mindannyian!

Orbán ilyen okos, ilyen ügyes lenne? Nem! A törpe csak eszköze a háttérhatalomnak, amely olyan ügyes, hogy többé kevésbé el tud rejtezni abban a csekély elmosódó árnyékban is, amit ez a figura a környezetére vetni képes.

Jut eszembe, lassan meg kellene írni a Fidesz gondosan tervezett - szervezett ámokfutását a magyar jobboldal tyúkszemeit érintően. E "műben" kiemelt szerep jut majd az egyetlen különösségnek, amellyel Orbán kitüntetheti magát a többi gyászmagyar között. Senkinek se' sikerült korábban annyi "karizmatikus" rongyembert fogni a szekerébe, mint neki. Nyilván ennek is van reális magyarázata, csak még rá kell bukkanni.


Az mindenesetre kétségbeejtő, hogy egy "ilyen" társaság készül a kormányrudat megragadni. Ezt csak egy olyan nép körében teheti, amilyenné a magyar vált.

2009.12.23

Sz. Gy.

2009. december 18., péntek



Bíró puzzle

Halálosztók


Tegnap halálra ítélték védencemet, Magyar Lászlót. A Debreceni Ítélőtáblán esett a dolog. A verdiktet Dr. Kardos Sándor hadbíró ezredes hirdette ki. Az ügy száma Bf.292/2009.

Magyar életét nem „úgy” veszik el, ahogy régebben dukált. Régebben, az elítélt előtt ismertették, hogy kegyelmi kérvénye elutasítást nyert. Ezután áthelyezték a siralomházba. Ott szerény utolsó kívánságát is teljesítették. Másnap reggel kivitték a vesztőhelyre és az ítélet rendelkező részének felolvasása után átadták a hóhérnak. A két segéd futva vezette a cölöp elé. Hipp hopp felállították a sámlira. A hóhér a nyakába vetette a hurkot, a segédek kihúzták alóla a sámlit. Az elítélt ebben a másodpercben elveszítette az eszméletét. Számára tehát megszűnt a félelem, a szenvedés, a világ. Az a további 10 – 14 perc, amíg teste görcsösen rángatózott, folyt a nyála, a vizelete, és lassan megállt a szíve, már obligón kívül történt.A jog akkor arra kötelezte a bírót, hogy nézzen az általa elítélt szemébe és nézze végig – mit csinált.

Magyar nem ilyen szerencsés. A bíró nem nézett a szemébe. Miután elpöntyögte az ítéletet kihömpölygött a tárgyalóteremből. Egy bőséges ebéd után vélhetőleg már nem is gondol többé áldozatára. A hamut pedig már mamunak sem tudja mondani, amikor a bivalyerős, egészséges ember teste és a lelke még mindig rohadni fog a rácsok között. Milliószor kívánhatja a kegyes halált, de azt nem nyerheti el, mert a liberális jogrendszer humánus és persze a bírák is olyanok.

Az ám a jogrendszer! Szépen hangzik, hogy minálunk a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. Épp ez a baj! A jogi karokon kötelező tantárgy ugyan az etika, ill. a logika, de a bírák magatartása csak igen ritkán tükrözi, hogy ezt a két egzotikus tantárgyat igazán elsajátították volna. Márpedig a kultúrember az etika és a logika szabályainak „alá van vetve”, azaz viselkedéséből sugárzik, hogy e korlátok között gondolkodik, ill. cselekszik.

A görög bölcselet még az emberi alkotók közé sorolta az igazságosságot, a méltányosságot, stb. A héber istenember Solt Pál képére és dicsőségére formált bíróságok falai közül viszont száműzték a kultúra, azaz az emberlét, ezen elveit. Kimondatott, hogy a bírák egyetlen feladata a törvény alkalmazása.

De mi is az a törvény. Holt betűk halmaza, amelynek értelmét olykor alkotói sem tudják megfejteni. Ezért az állandó toldás – foldás, reformálgatás. Ennek folytán a jog nem útmutató sem annak akire alkalmazzák, sem annak, aki alkalmazza. A „jogalkotó” tulajdonképp egy karakterkészletet ad a bíró kezébe, aki szabadon játszadozhat vele és amit kirak, az az ítélet.

Most hadd magyarázzam meg az alcímet – "halálosztók". A sajtó halálosztóknak nevezte azt a rabló szindikátust amely, úgyszólván az egész országot bekalandozva, öreg embereket szemelt ki áldozatul és éjnek évadján rájuk törve elrabolták, amit találtak. Meg is kínozták áldozataikat, hogy azt is előadják, amit nem találtak.

Az ügy tárgyalásain teljes konszenzus alakult ki a bírák, az ügyész, a védők, sőt a vádlottak között is arra nézve, hogy ezek bizony ocsmány dolgok és a vádlottak nem úszhatják meg olcsón. Egyikük ugyan feltűnően olcsón úszta meg, de ez egy más történet.

Az a tény, hogy Magyar László halált osztott volna az egyik áldozat +Gudmanné esetében nem bizonyosodott be, a másik áldozat +Wittmanné esetében pedig épp az igazolódott, hogy életét nem Magyar László oltotta ki, hanem a szívinfarktus. Persze emiatt is el lehetett nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt ítélni, és „Tschibo ítélettel” lehetett sújtani. [Tschibo = a legtöbb mi adható, mondotta volt egy valódi halálosztó Magda Marinko, mikor öt hat emberért ugyanennyit kapott].

Kardos ezredes-bíró úr sajátos jogi technikákat alkalmazott ebben az ügyben. [Csak azért nem emlegetek praktikákat, mert nem nagy kedvem lenne bíróságra járkálni az ezredes úr reputációja miatt. Nota bene: reputációját kereste rajtam annakidején, Dr. Bánáti János ügyvéd úr segítségével, Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr is. Rajtam kerestek is vagy másfélmilliót, de biz’ a reputációt hiába keresték…]

Mindazonáltal, a jogi csűrés – csavarás miatti felháborodásomban arra határoztam, hogy – tanulmányszerűen „kipreparálom” az ügyet és egy füst alatt a bíró urat is.

Ez persze nem e blog keretében kerül kifejtésre. A blog, a históriát csak felvillantva, pusztán szándéknyilatkozatnak tekinthető. Szándékomban áll ugyanis a kb. ötven évnyi csendet kissé megtörni annak kimutatása végett, amiről így vallott Illyés Gyula...


"Hol zsarnokság van,ott zsarnokság van
…nemcsak a füst-sötéten gomolygó
vádbeszédben,beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös ítéletében:
bűnös! – ott zsarnokság van ..." stb.


… az napjaink undorító és tűrhetetlen valósága. Ezt a valóságot tükrözi Kardos úr verdiktje, mint a tengert annak egy csöppje.

Írok hát egy cseppet elöljáróban. Miért is? Mindjárt megmagyarázom.

E szennyes ügy már feküdt Kardos úr asztalán. Akkor hatálytalanította a Szolnoki Megyei bíróság ítéletét és elvi éllel rámutatott, hogy a számba jöhető elkövetők Nyiszter József és Magyar László vonatkozásában testre szabva kell megállapítani, ki – mit cselekedett. Nem használható tehát a kettejükre vetített szótoldat: megfog-ták, megragad-ták, ütöt-ték, fojtogat-ták, stb.

A Szolnoki Megyei Bíróság nagy ívben [...] eltekintett attól, hogy Kardos úr iránymutatásainak megfelelően bírálja el az ügyet és indokolja újabb ítéletét. Így az megint tele volt …ták, …ték, szóvégződésekkel. És mit tett erre Kardos úr? Egyszerűen eltekintett saját korábbi álláspontjától. Kicsorbult tehát az elvi él a száznyolcvan fokos fordulat közben, ill. miatt.

Ez rendben is volna, hiszen – már Bismarck is mondotta - csak az ökör következetes. Így "érthető", hogyKardos úr immár elítélhetőnek látta, el is ítélte, mindkét urat. [Csak Magyar Józsefet kissé jobban.]

De tulajdonképp nem emiatt van ez a blog, ill. nem emiatt lesz (!) a „preparátum”.

Kardos úr, az ítélethozatal előtt, egy végzést hozott és megállapította, hogy a Wittmanné terhére elkövetett cselekmény [Btk. 166.§. (1) bekezdése: „aki mást megöl”], a (2) bekezdés szerint minősülhet. Ez a bekezdés ugyanis húsz évig terjedő, vagy (!) életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé, ha a cselekményt pl. nyereségvágyból követik el.

Bár Wittmannét a szíve [infarktus] ölte meg, a bíró úr – a jelek szerint - már a végzés meghozatalakor amondó lehetett, hogy Magyar László is megöl-hette volna. Cselekménye ezért - jobb híján - kísérletnek minősülhet. Ez jó lesz, mert a megkísérelt bűncselekmény „elkövetőjére” is ugyanaz a büntetési tétel érvényes, mint a befejezett büntett elkövetőjére.

Igaz, a törvényhozó bölcsessége folytán [Btk. 83.§. (3) bek.], kísérlet esetén a büntetés kiszabásánál „kétszeres leszállás” engedélyezett, hisz az elkövető az áldozat életét végülis nem oltotta ki, nem ölte meg. Cselekményének tárgyi súlya tehát lényegesen kisebb.

De hát a bíró úr a jelek szerint úgy gondolta, hogy kísérlet ide – kísérlet oda, ő a súlyosabb büntetési formát választja a választhatók közül: az életfogytig tartót és még ebből a kategóriából is a súlyosabbat a tényleges [virtigli] életfogytig tartót fogja alkalmazni, élve [visszaélve (?)] azzal a szinte korlátlan hatalommal, amit a törvény [Btk. 47/A. §-a] a kezébe adott.

A tárgyaláson perbeszédet mondtam, nem tudván, hogy Kardos úr lelkében már el van boronálva védencem sorsa.

Ezért bocsátkoztam annak taglalásába is, hogy a büntetésnek belső és külső arányosságot kell tükröznie. A külső alatt azt értettem, hogy egy cselekmény megkísérlőjét nem lehet egy kalap alá venni egy szadista sorozatgyilkossal. Amerikában pl., ha az elkövetőt nem végzik ki, a szabadságvesztés mértékében úgy fejezik ki a törvény, ill. a bíróság rosszallását, hogy pl. 183 évet sóznak ki, stb., stb,

Falra hánytam tehát a borsót. Ez manapság a védő alapélménye ilyen bíráskodás és ilyen bírák mellett.
No és most ki a "halálosztó"? Magyar László az egyik esetben nem bizonyítottan az. A másikban bizonyítottan nem az. A halálosztó az, aki őt halálra ítélte. Ne legyen neki könnyű a föld.

A történteknek tehát folytatásuk lesz.
2009.12.18
Sz. Gy.













2009. november 20., péntek

A Homlokszemű



Mi tűrés tagadás, meg vagyok akadva Dr. Papp Lajossal. Megütközéseimet sohasem rejtettem véka alá, sőt számot adtam róluk itt - ott.

Írásaimból a rosszalláson kivül a kiváncsiság, sőt az álmélkodás is kitetszik a derék sebész maskarái miatt. Tőle nem kérdezhettem, megjelenése mit szimbolizál. Még szerencse, hogy szeretek olvasgatni, nem utolsó sorban a "vak-tyúk effektus" miatt...

Mostanában Várkonyi Nándor "Sziriat oszlopai" c. könyvét olvasgatom. [A szerző régész - iró, valójában polihisztor és hogy nem akárki, bárki láthatja ha nevét beüti a Gooogle-ba.]


A könyvet többször elolvastam már. Benne mindíg új részleteket fedezek fel. Ezúttal a 495 oldalon bukkantam a "szemre". Jelesül a homlokszemű mitikus alakokról van szó, eképpen.

"Tudott dolog, hogy az ember szívesen ölti fel az efféle képességek jelvényeit, pótlékait, 'ha az eredetinek híjával van'. [...] Ez a gyökere a világszerte dívó lárvakultusznak, s ilyen lárvának, pótjelvénynek foghatjuk fel például a királyi korona ősét, a szalaggal homlokra erősített diadémot, amelynek legáltalánosabb formája a gomb, vagy gömbalak. ... [A szalag] Sokféle díszt nyerhet ... de mindíg mindenütt rangjelző, a tömegek fölé emeltség, a vezéri hivatás, a kiválóság jelvénye."

Már csak azt nem tudom, hogy Papp Lajos e jelvényeket honnan vette, miért aggatja magára, miért parádézik velük? Esetleg Orbán adományozta neki?

Ha egy régészeti leletről lenne szó, nem akadnék fenn a dolgon. Sajnos egy potenciálisan veszélyes pojácáról van szó. Emlékezzünk csak! Hogyan indokolta, miért dobja el a sebészkést? Hogyan meakulpázott állítólagos "bűnei", a műtéti kockázat körébe tartozó, neki fel nem róható, halálese tek miatt.

Nos, nem mondott igazat! Mára nyilvánvalóvá lett, hogy sokkal jobban smakkol neki [pl.] a ráckevei templomban mórikálni, mint a sebészi maszk alatt izzadni. Az a paradox, hogy Papp Lajos voltaképp akkor húzott maszkot, mikor hivatásának maszkja alól kibújt.

Orbán csapatában menetel, de hová tart ez a színtársulat?

[Most pl. Orbán Moszkvába készül - pártkongresszusra... A legutóbbi választásokon mintegy 80 százalékos győzelmet aratott Egységes Oroszország Párt - Vladimir Putyin pártjának - kongresszusára. Azt eddig is tudtam, hogy Orbán képén nincs bőr. Az hogy most odapofátlankodik úgyszólván természetes - neki. Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy a Fideszt, mint "testvérpártot" fogják üdvözölni? Megy a Likud is?

No' erről holnap szándékozom bővebben (!) megemlékezni.]

Végezetül annyit. Díszmagyarok! A történelem hamarost' gyászmagyaro
kat csinál belőletek! Megérdemlitek!

Sz. Gy.








2009. november 17., kedd

A tőkés meg a pap



Hazánk elitje: a karizmatikus értelmiség - a kiveszettnek hitt "homo sapiens" - újra, újra és megint újra hallat magáról. Másszóval mindenhol megjelenik, ahol hitvány önmagában, arcmásában, hangjában, gyönyörködhet. Egyikük székelyféle condrába bújik és varkocsba fogott haját, no és persze a fejét, pánttal abroncsozza. Szakasztott úgy fest, mint egy jámbor passiójáték sámán-figurája.

Csakhogy ezek az urak nem passiójátékot játszanak. Egy gyalázatos akció ágensei ők. Behízelgő szavaik fülbemászó bogarakként lepik el az együgyűek agyát. Ők egy sajátságos kergemarha - kór terjesztői. Aki megfertőződik azt hiszi, hogy pont az a népfaj segít most rajta, amely kiüldözi hazájukból a palesztinokat, nőket, gyermekeket gyilkol a gázai övezetben és máris Magyarország tulajdonosának, sőt a világ urának képzeli magát, kerül amibe kerül.


Az átlagember többnyire nem talál szavakat, hogy "méltassa" ezeket a gyászmagya rokat. Egy költő ilyenkor könnyebb helyzetben van... Ezt bizonyítja Zas Lóránt egyik legfrissebb verse, amit ideplántálok.

A TŐKÉS MEG A PAP
Tőkést és Papp Lajost aposztrofálni
beszédeikből is lehet, számuk zsáknyi.
Előttük út van, ahonnan látni :
a lejtőn nem lehet megállni.
Ott a nádas, ott a berek :
Tel Avivba én elmegyek !
Itt a csillag, hol a csillag ?
Macesz szövi álmaikat.
Templom, oltár, harang, kvázi
szabad kérni, mórikálni.
Püspök, sebész, csodaszerek :
Jeruzsálem szép, és szeret!
A nagyvilágon e kívül számukra
nincsen hely. Akna visít, dörög a puska.
Izrael: papuska és mamuska.
De ott - velük - csak meghalni lehet.
Zas Lóránt
Mexikó, 2009. nov. 18
Hát persze jut is marad is valami tán' a prózaíróknak is...

Ámen.
Sz. Gy.


2009. június 27., szombat

Valósággal belebotlottam a "Sanghaj" folytatásába. A tudatalattiból indult. A délutáni szundikáláshoz kerestem valami olvasnivalót. Tétova pillantásom Dábik János "Uzsoracivilizáció" c. Könyvén állapodott meg.- Na ez jó lesz. Találomra nyitottam ki. "A szabadkőműves bankok és az Egyesült Államok északi tagállamai." c. alfejezetben a következőket olvastam.

"Miután az amerikai polgárháború kitört, azok a brit szabadkőműves érdekeltségek, amelyek finanszírozták a déli szakadárok lázadását, felajánlották Lincolnak is ugyanezt a segítséget, ha engedélyezi számukra egy központi bank felállítását. Lincoln, aki ügyvédként átlátott az összefüggéseken, ezt az ajánlatot visszautasította, mert felismerte, hogy ha elfogadja, akkor az Egyesült Államokban bevezetésre kerül a magánkibocsátású fedezetlen pénz, amelynek a használatáért az azt kibocsátó magánbankoknak kamatot kell fizetni. Lincoln úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok maga is ki tudja bocsátani a saját maga papírpénzét kamatmentesen és adósságmentesen és ennek megfelelően 1862. februárjában az amerikaiak kézbe vehették a Lincoln által kibocsátott zöld színű dollárt, a "Greenback"-et. Anglia és Franciaország - arra számítva, hogy Lincoln elutasítja egy magán központi bank engedélyezését - úgy vonultatta fel haderejét, hogy nyomást gyakorolhasson a Lincoln kormányra egy olyan amerikai központi bank létrehozása érdekében, amely az európai és a brit szabadkőműves bankárok közös ellenőrzése alatt állna. 1861. november 8-án a londoni kormány 8000 főnyi csapatkontingenst küldött Kanadába. Ezzel egyidejűleg pedig francia katonák szálltak partra Mexikóban. .... Lincoln elnök tisztában volt azzal, hogy a londoni és a párizsi kormánynak ezt a manőverét az európai kontinens és a brit bankárok támogatják és céljuk rákényszeríteni az Egyesült Államokra egy irányításuk alatt álló központi bankot. A bekerítéstől félő amerikai elnök ekkor kényszerűségből II. Sándor orosz cárhoz fordult segítségért. ... II. Sándor parancsot adott az orosz birodalmi haditengerészetnek, hogy hajózzon át a keleti parti New York és a nyugati parti San Francisco kikötőjébe. Az orosz hadihajók 1863. szeptemberében érkeztek meg a két nagy amerikai kikötőbe. Lincoln, aki élet-halál küzdelmet vívott a nemzetközi pénzoligarchiával, és a szolgálatában álló brit és francia kormánnyal, az orosz csapatokkal a háta mögött győztesen került ki a küzdelemből. A szabadkőműves pénzoligarchia azonban nem adta fel a küzdelmet és újabb akciókat készített elő.
Lincoln elnök nem volt képes megfékezni az így mozgásba hozott Kongresszust, amely elfogadta a National Banking Act-et (Nemzeti Banki Törvényt), amely létrehozta az Egyesült Államok szövetségi szinten engedélyezett nemzeti bankját. Ennek az új banknak joga volt U. S. Bank Note-okat, azaz olyan bankjegyeket kibocsátani, amelyek valójában magánbankárok által kibocsátott pénzt képeztek, amelyet ezek a magánbankárok kamat ellenében kikölcsönözhettek a kormánynak. Ennek a pénznek nem volt arany vagy más nemesfém fedezete, hanem olyan államadósságot jelentett, amelynek fedezete az állam által beszedett adó. Néhány hónappal később a City of Londonban működő Rothschild bank levelet írt New York vezető bankáraihoz és pénzembereihez. Ebben kifejeződik, hogy a szabadkőműves bankárelit hogyan vélekedik valójában az emberek érdekeiről: "Azok a kevesek, akik megértik ezt a rendszert (a kamatozó magánkibocsátású fedezetlen papírpénz rendszerét vagy annyira érdekeltek lesznek a hasznában, és függenek majd a kegyeitől, hogy az ő részükről nem várható ellenállás; a lakosság nagy része viszont szellemileg nem képes felfogni, hogy a pénztőkések mekkora előnyöket húznak ebből a rendszerből, panasz nélkül viseli majd terheit, és talán még csak nem is sejti, hogy ez a pénzrendszer mennyire hátrányos az érdekeire."


Lincoln tehát tréfli lett [mint később - ugyanazért (!) - Kennedy]. A folytatás "logikus" volt, mármint a szabadkőmüves recept szerint. "Újraválasztása után öt nappal egy színházi előadáson vett részt, ahol a rosszul megszervezett védelmet kihasználva rálőttek. Másnap reggel 7 órakor válságos állapotba került és 7 óra 22 perckor örök nyugalomra tért. Merénylőjét,
John Wilkes Booth nevű, a déliekkel szimpatizáló színészt 12 nappal később, üldözés közben megölték. Booth három társát nem sokkal később felakasztották."

Azután néhány pihentagyú [ Martin Plimmer & Brian King: A véletlen játékai] bizonyos összefüggéskeket fedezett fel.

"Számos könyv és tanulmány foglalja össze a két volt amerikai elnök életét-halálát. Kisebb csúsztatások akadnak, de az alábbiakban egyetértenek:
- Lincolnt 1846 választották képviselőnek, 1860-ban elnöknek, Kennedyt 1946-ban képviselőnek, 1960-ban elnöknek
- mindketten polgárjogi élharcosok voltak
- mindkettőjüket pénteki napon lőtték le, feleségük jelenlétében, továbbá hátulról a koponyájukba hatoló puskagolyó végzett velük
- Lincoln ellen a Ford Színházban követtek el merényletet, Kennedyt egy a Ford által gyártott Lincoln Continental nyitott gépkocsiban lőtték le
- mindkettőjüket Johnson nevű elnökhelyettesük követte, akik déli demokraták és szenátorok voltak. Egyikük 1808-ban született, míg a másik 100 évvel később...

- John Wilkes Booth 1839-ben született, míg Lee Harvey Oswald 1939-ben. (itt van némi csúsztatás, ugyanis Booth valójában 1838-ban született... és a fenti számmisztikában hívők ezért sem tekintik Oswaldot az igazi merénylőnek, hiszen a többi kérdés mellett nem stimmel a születési idő)
- mindkét merénylő délről származott, és egyikük sem jutott el a bíróságig. Előtte meggyilkolták őket.
- Booth színházban lőtte le Lincolnt, majd egy csűrbe menekült. Oswald egy raktárépületből lőtt, majd egy színházba menekült
- Amerikában a merénylők rendszerint (több merénylet adatai alapján) szíven, vagy egyéb érzékeny testrészen lövik áldozataikat. Itt mindkét esetben fejlövés végzett az elnökökkel.
- mindkét elnök gondatlan volt a saját biztonságát illetően, nem szerették a testőröket. Kennedy lenyittata a kocsi tetejét, hogy jól lehessen látni őket, Lincoln őrzésével megbízott rendőr pedig többször magára hagyta az elnököt, hogy jobban lássa az előadást, illetve hogy igyon valamit.
- a merénylet alatt mindkét elnök a saját felesége és egy házaspár társaságában volt. Mindkét esetben a másik férfit is megsebesítette a merénylő.
- mindkét elnök a felesége mellett ült a lövés pillanatában, és mindkét asszony a karjában tartotta a haldokló fejét. Mindketten 24 éves korukban mentek férjhez, három gyerekük született, ezek közül egy meghalt, amíg a Fehér Házban éltek.
- nem sokkal a merénylet után mindkét merénylőt megállították, kérdezősködtek náluk, majd továbbengedték őket
- a két merénylőt hasonló módon ölték meg. Fényforrás alatt haltak meg, egy Colt pisztolytól, egyetlen lövéstől.
- mindkét merénylő neve 3 tagból áll, és összesen 15 betűből...


Mindössze egy összefüggést nem vettek észre a tojásfejüek, vagy nem írsogálnak róla: mindkettejüknek azért kellett meghalniuk, mert amerikai, nemzeti pénzt akartak a zsidópénz helyett. A hármas szám bűvös szám. Mi azt mondjuk, három a magyar igazság! Hát az amerikai? Nem kizárt, újabb "vad" vár a "bérkilövőre": Barack Obama.

A Kossuth Rádió szerint [2009-01-26] "Barack Obama nyíltan Abraham Lincoln politikai örökösének tartja magát. Az Egyesült Államok 44. elnökével amerikaiak millió azonosulnak, és sokan úgy gondolják, hogy az ő beiktatásával teljesedtek ki a polgárjogi küzdelmek, most váltak végleg egyenrangúvá Amerika különböző társadalmi csoportjai.Abraham Lincoln újjászületett. Legalábbis a szellemisége, és legalábbis az amerikaiak túlnyomó többségének reményei szerint. Abraham Lincoln az az elnöke volt az Egyesült Államoknak, akinek a véres polgárháború után sikerült lélekben is egyesítenie az országot. Barack Obama deklaráltan Lincoln politikai örökösének tartja magát. [A beiktatási ünnepség előtt például szimbolikusan is megtette Lincoln útját: Philadelphiában, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat városában vonatra ült, és ugyanazon az útvonalon jött Washingtonba, mint amelyen 1861-ben Lincoln vonatozott a saját elnöki beiktatására.] A héten rendezett beiktatási ünnepségen sokan Obamát is országegyesítőként ünnepelték. A washingtoni jeges hidegben nevettek és összeölelkeztek, sírtak és éljeneztek az amerikaiak. A Barack Obama iránti, rajongással vegyes szeretetnek sok oka és magyarázata van: például a radikális szakítás vágya az elmúlt nyolc évvel, a többféle és súlyos válságból való kilábalás reménye, Obama karizmája, és nem utolsósorban: az a tény, hogy az új elnök – félvér. Amerikai feketék milliói azonosulnak vele, mintha maga az afro-amerikai közösség került volna hatalomra."


Mindez nagyon szépen hangzik. Ám ha ezt Obama komolyan gondolja és netán lépik is egyet Lincoln nyomdokain, tuti hogy agyonlövik.


Hacsak.


E hacsak miatt határoztam a mai blogírás mellett. Ugyancsak Drábik János "Leleplezőjében" olvastam ugyanis, hogy egyes jövőbelátók azt jövendölik, hogy Amerikát az erkölcsi, gazdasági, politikai és meg vagy húszféle válság tobb önálló "egyesült" államra fogja darabolni. Ez is lehet. De ha Obama Lincoln reinkarná ciójának gondolja magát, óhatatlanul eszébe jut, hogy a szellemi üknagypapi behívta az orosz flottát...


Há' nem? Mér' ne?! Ahogy elnézem Putyint, ő is van olyan faszagyerek, mint II. Sándor cár. Ha [plusz - grátisz] néhány kágébést [efeszbést] is vezényel Obama őrzésére, úgy lelövik röptében a merénylőt, mint a főnökük a szibériai tigrist.

Persze mindez nem lesz olcsó. Putyinnak vastag a plajbásza...

Megátjuk - mondotta a vak.


Sz. Gy.

2009. június 24., szerda

Már "aggódnak" - jó jel...



Mint várható volt, Iránban elkezdődött a rendcsinálás, Ahmadinejad módra. Ezt természetesen nem tetszik azoknak, akiknek egy szavuk se' volt, amikor Budapesten Gyurcsány módra tettek rendet, a "venég" pribékek. A mai napon [06.24], az egységes EU zsarolás keretében, a következők történtek.

"Iklódy Gábor külügyi szakállamtitkár a Külügyminisz tériumba kérette az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetét és ... Visszautasította azt az iráni vádat, amely szerint egyes EU-tagállamok az iráni elnökválasztással összefüggésben beavatkoztak volna Irán belügyeibe. Hangsúlyozta, az EU-tagállamok joga, hogy az egyetemes demokratikus normák érvényesülésére tekintettel nyilatkozzanak 'az aggodalomra okot adó iráni helyzetről'... Szóvá tette azt is, hogy az iráni hatóságok feladata eloszlatni a választásokkal kapcsolatban Iránban megfogalmazódott kételyeket és biztosítani a véleménynyilvánítás szabadságát... Hangsúlyozta: a tiltakozóknak joguk van a 'békés' demonstrációra, és Magyarországot aggasztják a médiát, a sajtó munkatársait korlátozó intézkedések."

Mondhatnám, hogy a Gábor totál hülye, de nem mondom, mert "EU szabvány" szerint járt el [lásd fent], így az EU-akciót kommentálom.

Nem állítanám, hogy Iránban [elsősorban] az EU keverné a szart, mert a CIA keveri, Izraeli megrendelésre.

Nem tudom, mik azok az "egyetemes demokratikus normák", csak azt tudom, hogy ilyes mikről szó sem esik, ha pl. az izraeli tankok a Gázai övezetben ölik a civileket. Neda Soitamit mártírrá avatják, miközben a kitaposott belű, szétlapított fejü gazai kisgyerekek százairól szó sem esik. Ez természetes is, hiszen a "demokráca" és a képmutatás hasonló értelmű szavak, azaz inkább egymás szinonimái...

Nem tudom, melyik EU-barom találta ki, hogy az iráni hatóságoknak 'kötelessége' lenne bizonyos 'kételyeket' eloszlatni?

Végül: nem tudom, mit értenek europáék a 'békés' tüntetések fogalma alatt. A tévéközve títések ugyanis rendőrverésről, gyujtogatásról szólnak. Vagy ezek nem Teheránban történtek volna?

Ezt le kellett szögeznem, de kijelentem: ezekkel az unalmas közhelyekkel nem untatnám olvasóimat [annak ellenére sem, hogy én most a Balatonnál speciel unatkozom, mert rossz az idő].

Azért vettem [ölbe] a gépet, mert látom, 'liberálisék' és 'demokratáék' szemmelláthatóan nem értik, mit jelent - az általuk kitalált - globalizmus - 'terrorizmus' formájában. Olyasmit emlegetnek, hogy világcsendőrséget kell létrehozni 'azonnali reagálású' erők formájában és közben nem veszik észre, vagy nem veszik tudomásul, hogy ilyen erők már léteznek, a másik oldalon...

Nem arra gondolok, hogy Oroszország ilyenkor [hamar] leteszi a garast. Letette, most is. Alighanem Kína is követni fogja a szokott "finom" módján.

Arra gondolok és utalok, hogy Irán és pl. az Al Kaida között operatív [!] kapcsolatok jöttek létre, amelyek lehetővé teszik, hogy Ahmadinejad annyi kaidás 'önkéntest' hívjon le [be], amennyire szükség van. Máris emlegetik, hogy a Baszidzs milicia mellett 'más' [!] miliciák bevetésére is sor kerülhet. Na! Ki, mire gondol? Szabad a gazda!

De tulajdonképp nem is erről van szó, hanem arról, hogy a [szinte azonnali] válaszcsa pás nem feltétlenül, sőt nem is elsősorban ott következik be, ahol a csapás történt, hanem a világ más, tetszőleges [!] pontján, ahol azt nem-, vagy csak nehezen lehet kivédeni.

Tessenek a pakisztáni követségekre gondolni. A Népszabadság mai, harmatosan friss híre, hogy... "a pakisztáni hatóságok meghiúsítottak egy merényletsorozatot, amelynek öt európai állam – köztük Magyarország – iszlámábádi nagykövetsége, és a Dél-afrikai Köztársaság diplomáciai képviselete volt a célpontja – közölték szerdán a pakisztáni fővárosban diplomáciai források."

Mázlink van! De meddig?

Mára ugyanis eljutottunk odáig, a hont nem védő - expedíciós hadseregünk idegen érdekeket szolgáló szerepvállalásai révén, hogy Magyarország [bel külföldi viszonylatban] a terrorizmusnak nem tranzitországa lesz, mint Carlos a Sakál idején, hanem célországa. Úgy látszik, hogy pl. a madridi merényletsorozat nem tudja meggyőzni honi barmainkat arról, hogy Európa védtelen, ha "precíziós csapást" akarnak rámérni.

Épp most olvasom, hogy - izraeli nyilatkozata szerint - Bajnai karanténba óhajtja helyezni a Jobbikot. Nem mondom, lenne benne valami, de azért mégis...

Száz blognak is egy a vége. A "génkoktélosok" és "magyar" csahosaik nem nyughatnak, amíg valaki [célzottan] a fejükre nem üt.

Be fog következni. Az ökör is arról ért, ha orrbavágják...


Sz. Gy.








2009. június 23., kedd

Sanghaj

Ezuttal nem a nénikémről írok [aki táncosnő volt Sanghajban], hanem valami másról.

Most nem akarok nagy feneket keriteni a dolognak - mivelhogy nyaralok - de mégis...

A FED-del kell kezdenem, mert a "modern" világ csaknem összes nyavalyáját ez a zsidó talámány - a Federal Reserve System - okozza. Aki tudja miről beszélek érteni fogja. Aki nem tudja, nézzen utána előbb - a névnek...


Kérdezem: "ki ölte meg Kennedyt?" Azaz: egy fenét kérdezem. Így csak azok kérdeznek, akik már akkor is hazudnak, ha kérdeznek. Tudvalévő ugyanis, hogy egy profi gyilkosság elkövetőjét a megbízótól több biztonsági réteg választja el és ezeken áthatolni semmiféle nyomozó szerv nem képes. A kérdés helyesen így hangzik: "miért kellett Kennedynek meghalnia?" Erre viszont már van hiteles válasz. Qui Prodest? Azért, mert a FED pénzkibocsátási és egyéb jogait visszakövetelte az Amerikai Állam, amerikai nép, számára!

Utóda Lyndon B. Johnson - első lépésként - Kennedy ezirányú intézkedéseit hatálytalanította.


Minden épeszű ember [a nemzetiszín "magyar" politikusokat sajnos nem sorolhatom közéjük] tisztában van azzal, hogy a világ bajai nem orvosolhatók addig, amíg a glóbusz az amerikai rablótőke szabad prédája, vadászterülete marad.

Az imperializmus persze erős. Eszelős félelmében fegyverkezik. Most helyezik hadrendbe az új szuper - hiper repülőgéphordozót a Ronald Reagant. Ez a masina látszólag az óceánokon úszik, valójában a dollár piszkos hullámain. Ha ezt a közeget lecsapolják, béna kacsa lesz az egész verkli.

Nos a "Sanghaji Értekezlet" fedőnevet viselő "összeesküvés" résztvevői valami ilyesmin törik a fejüket. Az illusztris résztvevők között Kínát és Oroszországot érdemes említeni. Közülük Kína ismerhette meg leghamarabb, mit jelent a gyarmatositás. Ellene viseltek flottás - ágyús "ópiumháborút" a tőkések, mert császáruk megtiltotta az ópium behozatalát. Most pedig - talán - Kína szenvedte meg leginkbb a "pénzügyi világválságnak" becézett gengszterakció következményeit.

És Oroszország! Hát' az oroszoknak is van mire emlékezniük... Ők a "bolsevik forradalmat" kapták - Kelet New Yorkból - azért, mert a cárok hagyták, hogy a nép időnként fellázadjon szipolyozói ellen ["pogromok"].

Nos, a jelek szerint, nem kevesebbről van szó, minthogy az értekezlet államai felkarolják a másság, mégpedig a "monetáris másság" amúgy liberális (!) eszméjét és új - másik [!] világpénzt, világ-pénzrendszert, hoznak létre!

Persze, Oroszország és Kina is megérik a pénzüket. Senki se' gondoljon arra, hogy netán majd altruisták lesznek. Egy dologban reménykedhetünk, Normálisak lesznek.

Persze most minden olvasóm gyanakodhat arra, hogy tán én nem vagyok normális, pláne ha "így" folytatom, márpedig folytatom...

Minenekelőtt visszamutatok arra amit, Konrád György agymenései kapcsán, az állitólag kiváló minőségű, kosher "génkoktélról" írtam. Ez az "eszme" gonoszságot, de mindenekelőtt ŐRÜLTSÉGET [!] tükröz. Mázlim volt, hogy véletlenül megvásároltam a "Lelepező" egyik számát és abban felfedeztem a [zsidó] Gilad Atzmon "A zsidó történelem vége?" c. írását. A mű méltatását ezúttal mellőzöm [még visszatérek rá]. Most csupán annyit említek, hogy a szerző, a gázai övezetben végrehajtott szadista tömeggyilkosságok kapcsán, a katona - hóhérokról olyan lélektani analízist ad, amely maradéktalanul érvényes bizonyos amerikai pénzemberekre és politikusokra, akik a szó orvosi és köznapi értelmében ŐRÜLTEK, a "koktél" miatt...

A téma taglalását azért is halasztom későbbre, mert laptoppal a térdemen írok és érzem, altestem zsibbadni kezd. Az agyam azonban - egyelőre - friss és folytatásra elszánt.

[Megjegyzem: az emlitett akadályok miatt írok blog-formában, mert valamivel kényelmesebb.]

Sz. Gy.











2009. június 22., hétfő

Balatoni emlék...

1954. "Vándorugrás" Székesfehérvárról Balatonlellére.

A Li-2 "Teve" ajtónyilásán kidugva a fejem láttam a Balatont. Már csak Lellét kellett megtalálnom. Ez eddig simán ment - vasúton és közúton... A helységnévtáblák és az állomásnevek ugyanis nem egyformák. A mólók viszont azok.

Az ugratóparancsnoknak nagy az ő felelőssége, mert országos botrány, sőt közröhej támad, ha Balatonlelle helyett mondjuk Balatonszemesen
"dob". A navigálásért a pilóta felelős, hozzáfordultam hát. "hol vagyunk, bazmeg?" A válasz ijesztő volt: "fogalmam sincs, bazmeg!" Abban egyeztünk meg, hogy lemegy amennyire lehet, 400 méterre, és majd "filácsolunk". És így lőn. Ám a lellei mólón az élményre szomjazó budapestiekben nem volt semmi empátia. Először kifeszítettek ugyan egy kb. 1.5x1.5 m-es piros kendőt, de aztán gyorsan lemondtak rólam, a szokásos "hülye ez a Gyula" formulát alkalmazva...

Én pedig sóhajtottam egyet és mondtam a pilótának, menjen fel 800-ra és bízza rám. Így is lett. Azon pont főlött, amit Lellének véltem, kidobtam a társaságot. [Bekötve, kioldózsinórral, ugrottak.

Ezután következett az "attrakció", azaz zuhanó ugrás 1500-ról. Ezt én abszolváltam, egy ernyővel [mentőernyő nélkül] ...

Kellemes volt. Egy vitorlás volt alattam, amely úgy növekedett, ahogy zuhanva közeledtem felé, mint mikor zoomolunk a kamerával. Telt - múlt az idő, mármint az a 20 másodperc, amit magamnak engedélyeztem, és kétjegyű számokkal, fejben számolva, mértem.

Nyitás, lebegés, aztán placcs! Vizet értem. Egy rendőr-motorcsónak jött értem. A parancsnoktól megkérdeztem "hol vagyok?" Azt hitte a jóember, viccelek. Pedig nem... Viszont a kapott válasz megnyugtatott. Disznóm van! Eltrafáltam Balatonlellét. Nem semmi, az "adottságokra" tekintettel. A rendőr amúgy se' nézett sokra. Megkérdezte ugyanis "nem érzi magát rosszul az elvtárs?" Nem jöttem rá rögtön, mire gondol. Azután, pillantását követve, zöldessárga csomócskákat pillantottam meg, melyek körülöttem lebegtek a vizen... Megint spekulálnom kellett egy verset. Aztán rájöttem. Az avitt szovjet katonai vízi-ugrókabát reccsent ki rajtam. Ez a mentőeszköz valami fűszerű anyaggal volt kitöltve... Az lebegett. Sikerült megnyugtatnom. Én már nyugodt voltam.

Hát ennyi!

Sz. Gy.


2009. június 17., szerda

Irán nagy napjai.


Nem tom' szadista vagy fasiszta é, aki manapság véres napokkal álmodik, amúgy Petőfi módra.


[Véres napokról álmodom,
Mik a virágot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.

Csak szólna már, csak szólna már
A harcok harsány trombitája!
A csatajelt, a csatajelt
Zajongó lelkem alig várja!]


Ha a jó népnek Petőfi korában száz oka volt, hogy döntsön - borogasson, ma legalább százhúsz van!

Iránra figyel a világ! A "bársonyos forradalom" helyett új CIA darab megy: a "demokratikus lázadás".


Már tudjuk, Ahmadinejad ellenlábasa Hoszein Moszavi is "derék muzulmán", csak kissé másképp... Esetleg jópénzért hajlékonyabb lesz az iráni atomprogram tekintetében (?). Most a győztesen a sor. Reméljük, Ahmadinejad felismeri a nap, a kor kategorikus imperatívuszát és széttiporja a kígyófészket.

Tudjuk, Iránnak volt már demokratikusan megválasztott, nem fundamentalista, miniszterelnöke Mossadegh személyében. Ám ő mégsem volt Amerika számára elég demokratikus, mert hozzábabrált az iráni föld méhében rejtező "amerikai" olajhoz. Megdőlt tehát és Reza Pahlavi sah utódolta, aki hajlandó volt akceptálni az amerikai igényeket, azaz "demokrata" volt. Együtt gondoskodtak az iráni nép belső békéjéről is. Máig is eldöntetlen, hogy ki volt a kegyetlenebb hóhér, Szaddam Husszein [akit az amerikaiak szintén pártfogoltak, mielőtt ugyanők felakasztották volna], vagy Pahlavi, az általuk megteremtett "SAVAK" [National Intelligence and Security Organization] tevékeny közreműködésáével? Lehet tippelni, esetleg nyithatok egy szavazólapot.

Ami most Iránban történik, külföldről szított államellenes lázadás, amelyet az államnak joga és kötelessége minden rendelkezésére álló eszközzel és módszerrel letörni.

A "Nagy Francia Forradalom" is lehet minta, amely a külföldi támadással és fenyegetéssel szinkronban guilottine alá küldte a royalistákat, majd a mérsékelteket [Gironde] és végűl a "gyanúsakat" is.

Van persze más recept is. Ahmadinejad előveheti példáúl a Tórát és annak néhány passzusát átmásolhatja a fegyveres erők számára kiadott hadműveleti utasításba. [Abból dolgoznak a gázai övezetben operáló izraeli alakulatok is.]
Apropó Tóra! Annak kapcsán jutott eszembe, hogy ez a buli [megint] nem Amerika, hanem Izrael bulija, akinek - némi joggal - csípi a szemét az iráni atomprogram. Amerika persze, ha Izraelről van szó, olyan partner aki hagyja hímvesszejét a csalánba verni, Obama ide - Obama oda.

Ahmadinejadnak, ha van vér a pucájában, most "sebészi pontossággal" kell dolgoznia és ki kell metszenie, vagy égetnie, Irán testéből a fekélyt, lehatolva az ép szövetekig. A SAVAK állítólag mintegy nyolcvanezer embert likvidált "fénykorában". A puccsista banda tagjai tán' összevissza sincsenek ennyien. Meg aztán a hullák és a politikai érdekek új egyenletét is az amerikaiak állították fel. Külügyminiszterük, a véres szuka, Madelaine Albright asszony mondotta volt, hogy az iraki blokád miatt elpusztult mintegy ötszázezer kisgyerek "elfogadható politikai ár" volt az amerikai érdekekhez viszonyítva.

Ahogy írás közben kissé jobban belegondolok a dolgokba rájövök, hogy a politikatörténet épp a véres tisztogatások témakörében nyújtja a legszélesebb választékot. Elég ha csak Hitlerre és Sztálinra utalok...


A tisztogatásnak egyuttal az elrettentést is kell szolgálnia - kifelé, hogy az izraeli és az amerikai héjáknak elmenjen a kedve nemcsak a röpködéstől, de a vijjogástól is.


Nota bene! Én nem is erről akartam volna írni, hanem a "Sanghaji Együttmüködési Értekezletről" amely sokkal nagyobb fenyegetés Amerikára és Izraelre nézve mint Ahmadinejad röppentyűi! Gondoljanak csak bele: ha új világpénz születik a dollár helyett, de akár mellette is, mivé lesz Cion hatalma? Erről [talán] holnap...

Most, alvás helyett, figyeljük az iráni híreket és drukkoljunk, ki - ki meggyőződése szerint. És fogadjunk arra, ki marad állva. Én Ahmadinejadra tippelek.

Sz. Gy.









2009. április 17., péntek

Insallah!



Elment a har cos. Utolsó levele március 28-án érkezett. A délvidéki ma gyarverésről szól...

Bámulatos, hogy "Flo" [így szólitottam leveleimben] figyelme mi mindenre kiterjedt.

Kalandor volt, susogják most róla a televí zió ban. Magyar harcos volt, a szó legnemesebb értelmé ben. A költő Zrínyi Miklós alakja mellett áll emlé kezetünkben.


Mis is volt "ars poeticaja", leveleinek mottója?

"Én a halálban csak a boldogságot látom, míg a zsarnokság alatt csak a boldogtalanságot." [Husszein imám után.]

Volt persze, hogyne lett volna, "saját" magyar Miatyánkja is.

Tápláld Uram, folyóinkat,
és folyóinkban a halakat,
az égnek madarait, a növekvő tölgyet,
a lovakat s a napraforgót.
Gyermekeinknek,
Uram,
szárítsd fel könnyeit,
özvegyeinknek
add vissza az erőt, és adj nekik fényt.

Éncsak egy ablakot és
egy ajtót kérek,
nyitva lesznek mindig szellőid és
a Békéd előtt.
Uram, az új ház:
Horvátország, Szentlászló, Petőfi Sándor utca, szám nélkül,
az állomás mellett.
Flo társszerkesztője volt egykor Honlapomnak. Aki lelkének egy kis darabját "eredetiben" látni akarja olvassa el két írását

Én pedig mit mondjak? Mások azt mondják, Krisztus érettünk halt keresztha lált. Flo érdeme kissebb. Ő "csak" meghalt a gyengék, a gyávák, a közömbö sek helyett, érettük is!
Flo! Őszintén szólva: én büszke vagyok rád!
Sz. Gy.

2009. április 11., szombat

Soros a dollár ellen (is) spekulál!

Pat Robertson "atya", a hírhedt neokon prédikátor és csodatevő, jókedvre deritett ma reggel. [Tetszenek tudni, milyen öröm, ha döglik a szomszéd tehene...]. Az atya a következőkről számolt be.

Soros ezúttal az OTP-nél valamivel nagyobb fába vágta a fejszéjét. A dollár ellen spekulál! Pat-atya arcáról ezúttal lehervadt az örökös vigyor. Megemlítette Sorosnak az angol font elleni, korábbi, "csaknem sikeres" akcióját. Úgy vélekedett, hogy a dollár a szakadék szélére került és nagy valószínűséggel elveszíti eddigi vezető szerepét a pénzügyi világpiacon.

Nem tudtam hírtelen sirjak e vagy nevessek. Azután rájöttem, tökmindegy hogyan reagálok - még az ágyban - a hírre.

Egy dolog azonban adott, drukkolni Soros, vagy a dollár mellett.

Bevallom, Sorosnak szurkolok! Hogy miért? A bibliai Sámson jutott eszembe...

Sámson "optikai" vak volt. [Soros erkölcsi vak.] A filiszteusok, a ravasz Delila révén, kifürkészték, hogy hajában rejlik az ereje. Delila álmában levágta a haját, a filiszteusok pedigt foglyul ejtették, megvakitották és egy malmot hajttattak vele.

Ez nem volt elég, még röhögni is akartak rajta és a királyi palotába vitték. Nem ügyeltek arra, hogy amíg a malmot tekerte, kinőtt a haja. Sámson úgy állt bosszút kinzóin, hogy megragadva két tartóoszlopot, kinzóira rogyasztotta a tetőt és együtt pusztult velük.

Szóval: spekulálj Soros. Nőjön dús hajad és legyen "szerencséd". Ámen!


Holnap "komolyabb" témával jelentkezem!

Sz. Gy.

2009. április 9., csütörtök

Vérvám

"Boszorkányok pedig nincsenek" mondta ki bölcs királyunk Könyves Kálmán. A vérvádperek pedig ab ovo alaptalanok, mondta ki Eötvös Károly és igaza lett - a maga szempontjából...

Régóta foglalkoztat ez a téma, de hónapok óta tologatom hogy írjak is róla. Ma reggel azonban egy lökést kaptam, a Napkelte nézése közben, Bethlen János "sztárriportertől". Bethlen Vona Gábort kérdezgette arról, hogy a Jobbik miért képviseltette magát a Solymosi Eszter emlékére Tiszaeszlá ron megrendezett emlékünnepségen. Vona buta képet vágott, mert ilyen kérdésekre nyilván nem készült, nem készülhetett fel. [Meg különben sem esik nehezére, hogy buta képet vágjon.]


Bethlen, csodálkozásnak álcázott, rosszallását fejezte ki, egyáltalán az emlékünnepséggel kapcsolatban. Hangoztatta, hogy Solymosi Eszter vízbefult. [Arról nem ejtett szót, hogy egy vízbefult emlékére miért ne lehetne emlékünnepséget rendezni.]

A vízbefulásra "alapozva" Vonából azt szerette volna mindenáron kimószerolni, hogy a megemlékezés olyan szellemben történt, mintha "annak a vádnak [mármint a vérvádnak] megalapozottsága lett volna."

[Senki se' értsen félre. Legalább egy liternyi keresztvizet leszedtem már Vonáról, Morvairól és a Jobbikról, és még nincs vége... Miután azonban Vona nem tudott megfelelni a pofátlan kérdezősködésre, indíttatva érzem magam, hogy ezt megtegyem helyette.]

Magánvéleményem az, hogy két hárommilió néző szemeláttára, ill. fülehallatára, olyan riporter ne próbáljon piszkoskodni, aki a tiszaeszlári vérvádper jogi, ill. erkölcsi végeredményét nem ismeri. Eötvös, a "Vajda", három kötetben dicsekszik győzelmé vel. De, mintha a végzet vezette volna a tollát, a főcimet így fogalmazta meg: "A NAGY PER, mely ezer éve folyik s még sincs vége."

Hát, tényleg nincs. De miről is van szó?

Az ügyben három verdikt született. A Törvényszéken, az Itélőtáblán és a Kúrián.

A Tábla a következőket állapitotta meg.

"... Minthogy a tisza-dadai Csonka-Fűzesben talált női 'hulla a vádbeli cselekménnyel határozottan összefüggésbe nem hozható': ezeknél fogva nem állapitható az meg, hogy Solymosi Eszter személye ellen a kérdésées napon és helyen a vádbeli cselekmény elkövettetett."

A Kúria ugyanezt [...] a következőképp fogalmazta meg.

"... Miután ... a végtárgyalásra megidézett számos tanunak, özv. Solymosi Jánosné és rokonaik határozott előadásaik szerint a Tiszából 1882. junius 18-án kifogott hulla nem Solymosi Eszter hullája, s ennek ellenkezője bebizonyitva nincs, s ezek szerint egyáltalán meg nem állapitható az: hogy Solymosi Eszter életét vesztette: sem a gyilkosság, sem az emberölés vádja bebizonyitottnak nem vehető.

A mi a vádbeli hullacsempészet kérdését illeti, a Tiszából kifogott kérdéses hullán 'kétségtelenül Solymosi Eszter ruhái találtatván', azonkivűl a hulla kézcsuklóján egy kendőben papirba takart és szorosan odakötött festék is felfedeztetvén: mindezek bizonyitékul szolgálnak arra: hogy az emlitett ruhanemüek s a kendőbe helyezett festék, idegenek által azzal a célzattal voltak a hullára adva, illetőleg kötve, hogy a gyilkosság kideritésével foglalkozó hivatalos közegek 'a hulla iránt' tévedésbe esse nek."

Tetszenek érteni? [Eötvös Károly nem értette, vagy úgy tett, mintha nem értené...] A fellebbviteli bíróságok azt állapitották meg, hogy a hulla nem (!) Solymosi Eszteré, a ruha ellenben az övé (!) volt.

Buta Bethlen! Senki sem állapitotta meg, hogy Solymosi Eszter a vízbe fúlt! Sőt a fellebbviteli bíróságok azt sem találták megállapithatónak, hogy egyáltalán meghalt volna!

Elment volna a táblabírák, ill. a kuriai bírák esze? Dehogy ment el! Túljártak Tisza Kálmán miniszterelnök és a többi bűnpártoló eszén és feltörölték a Rotschildok orrát is.

A magyar költségvetés pénzügyi egyensúlya a Rotschildék "jóindulatú" kölcsönén múlott [milyen ismerős szituáció...]. Emiatt a világsajtó, Tisza Kálmán miniszter elnök, Pauler Ede igazságügyminiszter, Kozma Sándor királyi főügyész (!) és nem utolsó sorban, az eszközökben cseppet sem válogatós, "ügyvédi team" páratlan nyomást gyakoroltak a bíróságokra a vádlottak felmentése érdekében. E nyomásnak ellenállni nem lehetett. A bíróságok becsülete azonban nem csorbult!

A vádlottakat nem itélhették el. Arra kellett szoritkozniuk, hogy megállapítsák: a sakterekre a gyilkosságot nem sikerült bizonyítani. Emiatt viszont az sem nyert bizonyítást, hogy Solymosi Eszter egyáltalán meghalt volna [...]. A megtalált hulláról tehát nem bizonyosodhatott be, hogy Solymosi Eszteré [...], "Csupán" az nyert bizonyitást, hogy a hullán Solymosi Eszter ruhája volt [!],- továbbá a hulla csuklójára egy "olyan" [...] festékes zacskó volt szorosan rákötve [...] amelyet Eszter vásárolt Kohlmayer boltostól.

A Kúria ítélete tehát nem lezárta, hanem nyitvahagyta a kérdést: kinek állott érdeké ben és kinek állt módjában az ál-Solymosi Eszter holttestére az "eltünt" Solymosi Eszter valódi ruháit ráadni? Az ősrégi jogelv alapján [qui prodest] a tiszaeszlári gyilkosság megoldottnak tekintendő.

"Vérvádról" szó sem lehet. Vérvámról van szó "mindössze". És hogy az ügy [a pör] miért nem ér véget? Hát egyszerüen azért, mert a "vérvámszedők" továbbra is gyermekeink körül ólálkodnak és akit sikerül elkapniuk, annak nyom nélkül "elpáro log" a vére, mint a körmendi Zsófikáé.

A helyzet egyszerü. El kell kapni a vérvámszedőket és meg kell fejteni a titkot, mire használják a vért.

A "Commenten" rövidesen visszatérek erre a témára. Előbb azonban megteszem a szükséges lépéseket Bethlen János etikai és fegyelmi felelősségrevonása iránt.

Sz. Gy.