Vérvám

"Boszorkányok pedig nincsenek" mondta ki bölcs királyunk Könyves Kálmán. A vérvádperek pedig ab ovo alaptalanok, mondta ki Eötvös Károly és igaza lett - a maga szempontjából...

Régóta foglalkoztat ez a téma, de hónapok óta tologatom hogy írjak is róla. Ma reggel azonban egy lökést kaptam, a Napkelte nézése közben, Bethlen János "sztárriportertől". Bethlen Vona Gábort kérdezgette arról, hogy a Jobbik miért képviseltette magát a Solymosi Eszter emlékére Tiszaeszlá ron megrendezett emlékünnepségen. Vona buta képet vágott, mert ilyen kérdésekre nyilván nem készült, nem készülhetett fel. [Meg különben sem esik nehezére, hogy buta képet vágjon.]

Bethlen, csodálkozásnak álcázott, rosszallását fejezte ki, egyáltalán az emlékünnepséggel kapcsolatban. Hangoztatta, hogy Solymosi Eszter vízbefult. [Arról nem ejtett szót, hogy egy vízbefult emlékére miért ne lehetne emlékünnepséget rendezni.]

A vízbefulásra "alapozva" Vonából azt szerette volna mindenáron kimószerolni, hogy a megemlékezés olyan szellemben történt, mintha "annak a vádnak [mármint a vérvádnak] megalapozottsága lett volna."

[Senki se' értsen félre. Legalább egy liternyi keresztvizet leszedtem már Vonáról, Morvairól és a Jobbikról, és még nincs vége... Miután azonban Vona nem tudott megfelelni a pofátlan kérdezősködésre, indíttatva érzem magam, hogy ezt megtegyem helyette.]

Magánvéleményem az, hogy két hárommilió néző szemeláttára, ill. fülehallatára, olyan riporter ne próbáljon piszkoskodni, aki a tiszaeszlári vérvádper jogi, ill. erkölcsi végeredményét nem ismeri. Eötvös, a "Vajda", három kötetben dicsekszik győzelmé vel. De, mintha a végzet vezette volna a tollát, a főcimet így fogalmazta meg: "A NAGY PER, mely ezer éve folyik s még sincs vége."

Hát, tényleg nincs. De miről is van szó?

Az ügyben három verdikt született. A Törvényszéken, az Itélőtáblán és a Kúrián.

A Tábla a következőket állapitotta meg.

"... Minthogy a tisza-dadai Csonka-Fűzesben talált női 'hulla a vádbeli cselekménnyel határozottan összefüggésbe nem hozható': ezeknél fogva nem állapitható az meg, hogy Solymosi Eszter személye ellen a kérdésées napon és helyen a vádbeli cselekmény elkövettetett."

A Kúria ugyanezt [...] a következőképp fogalmazta meg.

"... Miután ... a végtárgyalásra megidézett számos tanunak, özv. Solymosi Jánosné és rokonaik határozott előadásaik szerint a Tiszából 1882. junius 18-án kifogott hulla nem Solymosi Eszter hullája, s ennek ellenkezője bebizonyitva nincs, s ezek szerint egyáltalán meg nem állapitható az: hogy Solymosi Eszter életét vesztette: sem a gyilkosság, sem az emberölés vádja bebizonyitottnak nem vehető.

A mi a vádbeli hullacsempészet kérdését illeti, a Tiszából kifogott kérdéses hullán 'kétségtelenül Solymosi Eszter ruhái találtatván', azonkivűl a hulla kézcsuklóján egy kendőben papirba takart és szorosan odakötött festék is felfedeztetvén: mindezek bizonyitékul szolgálnak arra: hogy az emlitett ruhanemüek s a kendőbe helyezett festék, idegenek által azzal a célzattal voltak a hullára adva, illetőleg kötve, hogy a gyilkosság kideritésével foglalkozó hivatalos közegek 'a hulla iránt' tévedésbe esse nek."

Tetszenek érteni? [Eötvös Károly nem értette, vagy úgy tett, mintha nem értené...] A fellebbviteli bíróságok azt állapitották meg, hogy a hulla nem (!) Solymosi Eszteré, a ruha ellenben az övé (!) volt.

Buta Bethlen! Senki sem állapitotta meg, hogy Solymosi Eszter a vízbe fúlt! Sőt a fellebbviteli bíróságok azt sem találták megállapithatónak, hogy egyáltalán meghalt volna!

Elment volna a táblabírák, ill. a kuriai bírák esze? Dehogy ment el! Túljártak Tisza Kálmán miniszterelnök és a többi bűnpártoló eszén és feltörölték a Rotschildok orrát is.

A magyar költségvetés pénzügyi egyensúlya a Rotschildék "jóindulatú" kölcsönén múlott [milyen ismerős szituáció...]. Emiatt a világsajtó, Tisza Kálmán miniszter elnök, Pauler Ede igazságügyminiszter, Kozma Sándor királyi főügyész (!) és nem utolsó sorban, az eszközökben cseppet sem válogatós, "ügyvédi team" páratlan nyomást gyakoroltak a bíróságokra a vádlottak felmentése érdekében. E nyomásnak ellenállni nem lehetett. A bíróságok becsülete azonban nem csorbult!

A vádlottakat nem itélhették el. Arra kellett szoritkozniuk, hogy megállapítsák: a sakterekre a gyilkosságot nem sikerült bizonyítani. Emiatt viszont az sem nyert bizonyítást, hogy Solymosi Eszter egyáltalán meghalt volna [...]. A megtalált hulláról tehát nem bizonyosodhatott be, hogy Solymosi Eszteré [...], "Csupán" az nyert bizonyitást, hogy a hullán Solymosi Eszter ruhája volt [!],- továbbá a hulla csuklójára egy "olyan" [...] festékes zacskó volt szorosan rákötve [...] amelyet Eszter vásárolt Kohlmayer boltostól.

A Kúria ítélete tehát nem lezárta, hanem nyitvahagyta a kérdést: kinek állott érdeké ben és kinek állt módjában az ál-Solymosi Eszter holttestére az "eltünt" Solymosi Eszter valódi ruháit ráadni? Az ősrégi jogelv alapján [qui prodest] a tiszaeszlári gyilkosság megoldottnak tekintendő.

"Vérvádról" szó sem lehet. Vérvámról van szó "mindössze". És hogy az ügy [a pör] miért nem ér véget? Hát egyszerüen azért, mert a "vérvámszedők" továbbra is gyermekeink körül ólálkodnak és akit sikerül elkapniuk, annak nyom nélkül "elpáro log" a vére, mint a körmendi Zsófikáé.

A helyzet egyszerü. El kell kapni a vérvámszedőket és meg kell fejteni a titkot, mire használják a vért.

A "Commenten" rövidesen visszatérek erre a témára. Előbb azonban megteszem a szükséges lépéseket Bethlen János etikai és fegyelmi felelősségrevonása iránt.

Sz. Gy.