Kettenklub - liberalizmus, mint szitokszó

Mára nagyjából világossá vált a helyzet, már ami a liberaliz mus legfőbb vívmányát: az egyén szabadságát, illeti.

Ketten nyitották ki a pofájukat március idusán, a történész Hernády és a jogász Rosdy. Az "eredmény" közismert. A két [rohadt] értelmiségit most meghintáztatja kissé a jogállami ság bűzös mocsara. Aztán elmehetnek ők is - a bús francba a többi pofánvágottal, kilőtt szeművel, seggberugottal.

Ide jutottunk a "rendszerváltás tól" eltelt tizenkilenc év alatt. Nem semmi! Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a SZADESZ-tikus rendszer szadisztikus alapvonásai jól láthatókká legye nek.

Többször emlegettem már, hogy pl. a liberális ujságírás és a köztéri akasztások között nincs semmi különbség. A kettő ugyanazon lelkiség, történelmi alkalomhoz igazított, megnyilvánulása.

Többen emlékszünk még Kéry Edit és Krassó László egyszemélyes - zajos tüntetése ire. A kádári diktatúra nem bántotta őket. Dehát most demokrácia van, echte liberális demokrácia.

Liberális... liberalizmus... Egy képet kerestem témámhoz. Amikor bevertem ezeket a kulcsszavakat olyan érzésem támadt, mintha az ég szakadt volna rám. E "ma gasztos" fogalmak úgyszólván szitokszavakká váltak. Hát így állunk.

De meddig állunk még így? Ha a marxizmus nézőpontjából vizsgálom a dolgokat, ez a vircsaft már nem létezhetne. Nem e? A marxizmus tanítása szerint a forradalmak akkor következnek be, ha az elnyomók már nem képesek a megszokott módon uralkodni, az elnyomottak pedig nem hajlandók helyzetüket tovább tűrni. Dehát nálunk ezek a feltételek rég bekövetkeztek. A nemzetet egy olyan párt diktatúrája sanyargatja, amelynek lakossági támogatottsága másfél százalék. A nép is morgolódik

Hol késik hát a forradalom?

Tulajdonképp nem késésről van szó! A forradalmat múltidőbe tették! A zsidó liberálisok? Egy fenét. Egy tüchtig keresztény magyar úr, az első demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnök - antalljóska. Ő mondta: "tetszettek volna forradalmat csinálni". Az ebben megtestesűlő rohadt szellem mételyez, ill. nyűgöz mindannyiunkat - uszkve - húsz éve. E szellemiség látható bűzös marad ványa épp most rohad ki a Parlamentből. Rövidesen jöhetnek a takarítónők a vödrökkel és feltörlőkkel. De...

Vajon Dávid Ibolyával véget ér az antallizmus? Dehogy ér! Antall ügyének, szellemiségének igazi örököse a, majdnem örökbe fogadott, Orbán Viktor. Őt épp most készülődik bölcs népünk újra nyeregbe segíteni, négykézlábra ereszkedve, hogy a törpe - a hátára lépve - felmászhasson a magas lóra.

Konklúzió: a forradalom feltételei a marxizmus tézisei szerint sem adottak, hisz az egyik feltétel hiányzik. Az elnyomottak hajlandók (!) helyzetüket még tovább tűrni. Hát akkor? Úgy kell nekik!

Sehonnai bitang ember,
Ki most ha kell halni nem mer.
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére ...

Itt versnek vége. Fussatok el véle!

Sz. Gy