Keresés ebben a blogban

2010. június 21., hétfő

Kemény diók. Az Orbán - Simor affér


2010.06.23-i jegyzet.
A Simor fizetése körüli ökörködés miatt kénytelen vagyok belefirkálni saját blogomba... (Lásd lentebb a zöld színnel írt sorokat.)

Értem, vagy legalábbis érteni vélem, miért hiszi magáról Orbán Viktor, hogy ő a mesebeli kis gömböc - pláne amióta kétharmados lett. A Fidesz kezdettől fogva nemzeti gyüjtő pártnak képzelte és hirdette magát. És miközben átszelte a politikai horizontot az ultra liberális elitista oldalról a mérsékelt konzervatív polgári, söt néppárti, centrumig, tényleg kicsinált minden politikai pártot, csoportosulást, erőt, amely betévedt az utcájába. Ezeket vagy megrágta és a héjukat kiköpte (Kisgazdapárt, MDF, MIÉP, KDNP), vagy zombivá alakítva beolvasztotta (Semjén-féle ál-KDNP).

Azt viszont nem értem, hogy Orbán miért beszélt nemrég, és mégis a távoli multban, olyan "öltözői stílusban" az Európai Unióról, mint a szomszéd község futballcsapatáról, akivel majd egyenlő esélyekkel fog mérkőzni? (Emlékezhetett volna amerikai vesszőfutására, amikoris a Gripenek megvásárlása miatt a szó - szoros értrelmében senki sem akart vele szóbaállni.)

Nos első "közös fellépése" Barrosoval nyilvánvalóvá tette, hogy hol lakik az isten. Megjegyzem, a sajtónak soha - sehol nem sikerült Orbánt olyan szerény pózban lencsevégre kapni, mint az orra előtt mutogató Barroso oldalán.

De most nem ez a téma, hanem az a tény, ill. az a mód, hogy Orbán ráharapott és ahogyan ráharapott a Magyar Nemzeti Bank, amúgy égetnivaló, elnökére Simor Andrásra.

Nem részletezem, miket mondott, hisz a kirohanások közismertek. A lényeg, hogy mint "off-shore lovagnak" mennie kell - Orbán szerint..

Simor persze visszaüzent, nem megy. Nem hülye egy olyan húsos fazék mellől elkotródni, amelyből még 2013-ig havi nyolcmilliót nassolhat, csak azért mert Orbán összevonta a szemöldökét.

Közbevetőleg jegyzem meg, hosszú évtizedekig követtem egy bölcsnek bizonyult életelvet a kellemetlen szituációk kezelésére. (Bőven adódtak ilyenek...) Ha úgy mértem fel, hogy a kellemetlenkedőt nem tudom, nem merem, vagy nem akarom (végső érvként) szájonvágni, eleve nem kezdtem vele feleselni...

Mert mi történt most? Orbán beleharapott Simorba és beletörött a foga. Hány foga fog még beletörni a hasonlóan botor harapásokba?

Az, hogy Orbánék nem ismerik a jegybanki törvényt, úgyszólván természetes, hisz az ember feje nem káptalan. Bár a kutya nem is abban van elásva, azért nem árt legfontosabbakat kiemelni. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001 évi LVIII törvény 35.§-a szerint az MNB tevékenységéről és monetárisn politikájáról mindössze tájékoztatja az Országgyűlést. A törvény még a tetszés - nemteszés kinyilvánításáról sem rendelkezik...

Ami a Kormányt illeti, a 38.§. szerint a törvényben meghatározott feladatkörének mikénti ellátása tekintetében az MNB-nek, ill. a Monetáris Tanácsnak utasítást nem adhat.

Az MNB elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi ki (50.§. (3) bek) - ez a bebetonozás.

A betonból kivésni viszont gyakorlatilag nem lehet. Felmentését ugyan a miniszterelnök javasolhatja a köztársasági elnöknek (50.§. (4) bek.) Ennek szabályai azonban ugyanazok (49.§. (10) bek.) mint a monetáris tanács tagjai esetében, azaz felmentésnek csak akkor van helye, ha a tanács tagja nem felel meg a feladata ellátásához szükséges feltételeknek (?), ill. súlyos kötelezettségszegést (?) követ el. No itt a lyuk a jogszabályon. Az ugyanis sehol nincs meghatározva, hogy miben áll a magnemfelelés, ill. mi a súlyos kötelességszegés? Ki jogosult erre hivatkozással eljárást kezdeményezni, hol - hogyan kell egy ilyen eljárást lefolytatni. Ki vádol, ki véd és ki ítélkezik. Van e jogorvoslás? Hogyan? Kinél? (Györgyi Kálmán kapcsán is felvetődött az elmozdítás kérdése. Ennek anyagi és eljárásjogi szabályai azonban hiányoztak.)

A Népszabadság persze sandán célozgat.

"Köztudott, hogy az uniós tagállamokban a jegybankok "kormányzóit" (!) magas szintű jegybanki függetlenség védi. Az viszont már kevésbé ismert tény, hogy ezt a függetlenséget elsősorban nem tagállami jogszabályok biztosítják, hanem az Európai Unió alapszerződései. Az uniós jog által biztosított személyi függetlenség kizárja azt, hogy egy tagállami jegybankelnököt politikai okokból mozdítsanak el hivatali idejének lejárta előtt. Az uniós jog pedig elsőbbséget élvez a tagállami jogszabályokkal szemben."

Ez persze csupán kinyilatkoztatás. A Népszabadság így szokta. Tőlük elég ennyi is...

De miről is van szó? Hát arról a gubancról, mondhatnám katyvaszról, amit európai bankrendszernek szokás titulálni.

Épp egy MNB közleményben olvasható, hogy mi az ábra az európai pénzügyi intézményrendszer körül.


"A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) (European System of Central Banks, ESCB): tagja az Európai Központi Bank és valamennyi EU-tagállam nemzeti jegybankja, tehát azon országok központi bankjai is, ahol még nem vezették be az eurót. A KBER-t a Kormányzótanács, az EKB Igazgatósága, valamint harmadik döntéshozó szervként az Általános Tanács irányítja.

Eurórendszer (Eurosystem): az Európai Központi Banknak valamint azoknak a nemzeti jegybankoknak az összessége, melyek már bevezették az eurót. Az Eurórendszernek jelenleg 12 nemzeti jegybank a tagja. Vezető testülete az EKB Kormányzótanácsa és Igazgatósága.

Európai Központi Bank (EKB) (European Central Bank, ECB): központi szerepet játszik a Központi Bankok Európai Rendszerében (KBER) és az Eurórendszerben. A Kormányzótanács, az Igazgatóság, valamint az Általános Tanács irányítja. Székhelye a németországi Frankfurt am Mainban található."


Ez egy összeszokott banda, mint egy Rotary Club, közös allűrökkel, stb. Miben lóg ki közülük az "offshore" Simor? Semmiben. A fizetését illetően biztos nem.



Az ám, a fizetés! A három "S"-ről Simor Soron kívüli Seggberugásáról, a jelek szerint, már leszállt a Fidesz. (Orbán különben is a bolgár tengerparton áztatja a tökeit, miközben az emberek - a hülye választók is - az árvízben tapicskolnak.


A kérdés most az, hogy Simor nyolcmilliójából hogy lesz kétmillió.


A jegybanki törvény idevágó passzusa még senkinek sem jutott idáig eszébe. Az pedig így szól.

"53. § (1) Az elnök MNB-től származó tárgyévi összes keresete az elnök
részére előző évre megállapított összes keresetnek az Európai Unió
Bizottságának a tárgyévet megelőző évben benyújtott konvergencia
programban a tárgyévre vonatkozó várható fogyasztói árindex értékével
megemelt összege. "

Szégyellem, de tényleg így van leírva...

Ember legyen a talpán, aki ezt a fiskális halandzsát megérti. Egy azonban teljesen világos: az MNB elnök fizetése be van "harmonizálva" az EU jogrendbe. Azaz Orbán feldughatja a saját kétharmadát - magának...

Van egy olyan sanda gyanúm, ha Orbán egy szép napon megjelenne Frankfurt
am Mainban,
hogy valakivel megdumálja Simor sorsát, már a portás se' engedné be. Az igazán szomorú az, hogy Orbán nem egy européer! Emiatt mi fogunk rákapálni, ha - mint várható - ez az affér nem az utolsó durva bakija volt.





2010. június 7., hétfő

Első napok a porcelánboltban.

Minden a kádereken múlik, mondotta volt a bölcs Lenin. (E mondás jelentőségét tulajdonképp Sztálin értette meg. Belőle lett igazi káderpolitikus.)

Kósa Lajost közvetlenül az után el kellett volna eltiltani a kamerától és a mikrofontól, amikor az ATV-s Kálmán Olgával vívott szellemi párbajban oly csúfosan alulmaradt, hogy az interjú vége felé már csak makogni, méltatlankodni és izzadni tudott.

Főleg azt kifogásolta, hogy a televíziós vipera olyan kérdéseket tett fel neki, amelyekre nem számított, nem készült, amelyek megválaszolására így nem volt képes. Hát mit várt, mire számított? Rejtély.

Mi nem kérünk száz napot, harsogja a Fidesz. Tán' fölösleges is, hisz a Kósa kvalitású káderek nemhogy száz, de háromszáz nap alatt sem lesznek szalon- mikrofon- ill.- kameraképesek. Itt van mindjárt Orbán erős embere Pintér Sándor. Ő már volt belügyminiszter, de még nem volt megint belügyminiszter, amikor sietett letenni a garast volt beosztottja és üzlettársa a "Vasprefektus" mellett, hogy a jó úr a 2006-os rendőri atrocitások idején tulajdonképp nem vétett komolyabb hibát. (Ezek után nem nehéz elképzelni, hova lyukad ki a Balsai bizottság, amelyet Pintér lát majd el a sajnálatos eseményekkel kapcsolatos információkkal.)

De hogy egészen őszinte legyek engem nem Kósa elszólása, Pintér hajnal előtti kukorékolása, hanem Varga Mihály "magyarázatai" zavarnak. A miniszterelnöki államtitkár nem zöldfülű. Kiszolgált pénzügyminiszter. És mégis, rövid televíziós nyilatkozata az orwelli "duplagondol" riasztó példája. A duplagondol
„azt a képességet jelenti, hogy valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja. […] Megfontolt hazugságokat mondani s közben őszintén hinni bennük, elfelejteni bármilyen tényt, ha időszerűtlenné vált, s aztán, ha ismét szükség van rá, előkotorni a feledésből éppen csak a szükséges időre, tagadni az objektív valóság létezését, s ugyanakkor számításba venni a tagadott valóságot – mindez elengedhetetlenül szükséges. Még a duplagondol szó használatakor is szükség van a duplagondol alkalmazására. A szó használatával ugyanis elismeri az ember, hogy meghamisítja a valóságot; a duplagondol azonnali alkalmazásával kitörli ennek tudatát; s így tovább a végtelenségig: a hazugsággal mindig az igazság elé ugrik.”
Varga szerint "nagyságrendi" (!) eltérések mutatkoznak a költségvetésben tervezett adóbevételek, a költségvetési szervek, a közlekedési vállalatok kiadásainak terv és tényszámai között. Nincs költségvetési előirányzat az egyik nagy áramszolgáltatóval szembeni tartozás összegére, ugyanígy a a Vértesi Hőerőművel kapcsolatos kötelezettségek re. Javasolja azonnali, ill. rendkívüli kormányülés összehívását, akcióterv (válságterv) kidolgozását.

Viszont, adócsökkentés az lesz, ebben nincs változás (?). Mert más annak az országnak a helyzete, amelynél "csak" az a probléma, tudja e tartani a 3.8 %-os mértékű költségvetési hiányt, mint azé az országé amelynek 10 % fölötti a költségvetési hiánya. A helyzet (tehát) konszolidált (?), a hiány mértéke tartható (?) , de ahhoz, hogy tartható legyen, a kormánynak intézkedéseket (?) kell tennie, mert ha semmi sem változik (?) a hiány mértéke nem lesz tartható (!?).

Amúgy, a csontvázaknak az a "szokásuk" hogy váratlanul buknak ki a szekrényből...

Nos az "akcióterv" ismeretében talán okosabbak leszünk (?). Annak tényleges tartalmát azonban képesek vagyunk - leszünk dekódolni, ha vigyázó szemeinket Angliára és Németországra vetjük. Európa e büszke és egykor gazdag zászlóshajói ugyanis süllyednek, egyre mélyebbre süllyednek, az államadósságok Sargasso tengerében. Drasztikus (!) költségvetési kiadás-csökkentéseket terveznek, elsősorban "természetesen" a szociális, ill. jóléti kiadások terhére. Az "akciótervek" náluk már készen vannak. Növelik az elnyomó apparátusok létszámát, fejlesztik "technikai színvonalukat" és alkalmazásra készen állnak az alapvető állampolgári jogokat korlátozó "jogi" szabályok is.

A "fejlett" nyugati demokráciák, a jóléti államok a dél amerikai diktatúrák szintjére süllyednek maholnap. Európa profittermelő fegyencteleppé változik. Két osztály marad: az őröké és a foglyoké. Az utóbbiban kialakul egy "kiváltságos" réteg, a kápóké.

Ez a helyzet. Ehhez képest a Parlament előtti kék pódiumom látott piruettezés, vigyorgás, bohóckodás senkit sem alkalmas megtéveszteni a Fidesz igazi szándékai és reális lehetőségei tekintetében. Elég, ha felidézzük az alázatos Orbán és a dölyfös, dühös Barroso "csoportképeit".

Mára nyilvánvaló, hogy a vállalt, vagy nem tagadott, "atlantizmus" a hazaárulással egyenértékű a Fidesztől a Jobbikig terjedő egész politikai spektrumban.

Már csak az a kérdés, hogy a "Vaspata" (L. Jack London hasonló című regényét) képes lesz e ismét véres péppé taposni az éhséglázadásokat.

Igaz, a "dolgozók" mindig mindenütt alulmaradtak, mióta kapitalista világ a világ. Az is igaz viszont, hogy a klasszikus időkben még nem volt igazi globalizmus és főleg nem hasadt a világ két fertályra, mint napjainkra. A nyugati uzsoracivilizáció kihívója egy másik, egy keleti civilizáció, amely az emberek jólétét (talán) nem a nemzetközi hiteluzsora módszereivel igyekszik biztosítani. Ha ez a civilizáció képes lesz megállni a lábán, kártyavárként omlik össze a nyugati "buborék gazdaság". A porcelán boltokat nem tiporják elefántok.







, az ".

2010. június 4., péntek

Szabadkőmüves demonstráció a Kossuth Téren

2010. május. 29-e nagy nap a magyar történelemben. Fellépett az új miniszterelnök - egy kék pódiumra. Van ennek valami jelentősége? Van!

Először, mit jelent a sötét bilikék és mit jelent a pódium? A szín a szabadkőművesség kedvenc színe. (A fenti kép azzal az aláírással jelent meg, hogy Obama alá is hasonló pódiumot tettek... Nem véletlenül.)

Másodszor, ki ez az ember? Aki rá szavaztak tudják?

Mondják, hogy szabadkőműves, "az angolszász orientációhoz, vagyis az Angliai Nagypáholyhoz (Szent János-féle szabadkőművesség) tartozik, akikkel még 1989-90-ben került kapcsolatba, amikor a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanult."

Hírt adott a sajtó arról is, hogy "1996. május 11-12-én Prágában arra a nagyszabású nemzetközi konferenciára, ahol testet öltött, szervezetté formálódott az az "új atlanti kezdeményezésnek" nevezett mozgalom, amelyet 1994-ben neves amerikai és európai személyiségek, köztük Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski, Margaret Thatcher és Helmut Schmidt kezdeményezett. Csak aki ismeri az említett személyiségek HÁLÓZATBAN viselt magas rangját és fontos irányító szerepét, tudja kellően felmérni a prágai tanácskozás jelentőségét."

Mondják - írják ... De miért nem beszél erről ő maga? Ez a "szűkszavúság" érthető, mivel a szabadkőmüvesek szigorú titoktartást fogadnak mikor felveszik őket a rendbe. Ez rendben is lenne, de egy miniszterelnöknek lehetnek titkai a nemzet, vagy legalábbis választói előtt?

Jó kérdés...

Tényleg jó kérdés, mert a szabadkőműves eskü valahogy így szól.

„Esküszöm, hogy nincs más hazám, mint széles e világ! Esküszöm, hogy szűnöm meg végsőkig és mindenek felett küzdeni a nemzeti határok ellen! Esküszöm, hogy egzisztenciámat is feláldozom a progresszió és az egyetemes egység diadaláért! Esküszöm, hogy életem árán is leverem azokat, akik istentiszteletből ember és ember közé válaszfalakat emelnek!"

A miniszterelnöki eskü viszont így.

„Én Orbán Viktor esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; miniszterelnöki feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen!”

Mintha ellentmondás lenne a kettő között. Ez az ellentmondás azonban kiköszöbölhető, ha az eskütevő úgy spekulál, hogy kétharmada birtokában az alkotmányt utólag megváltoztatja és lekiismeretéhez igazítja. (Orbán így spekulál. Megmondta.)

A kétféle eskü azonban nem csupán lelkiismereti kérdés, magatartási norma is.

Ezen egy blogíró ekként morfondírozott anno.

"... Tegyünk fel egy kérdést hazánkra vonatkozóan. Mi az oka annak, hogy a legkülönbözőbb kormányoknak Lázár György, Grósz Károly, Németh Miklós, Antall József, Boros Péter, Horn Gyula és - sajnos - Orbán Viktor (első) kormányának is a monetáris politikája - jelentéktelen ingadozásoktól eltekintve - a lényeget
illetően szinte teljesen változatlanul tart a mai napig? Kinek kedvez ez az adósságfizetést a legfőbb nemzeti kötelezettséggé tevő politika? Hogyan lehetséges, hogy látszólag oly ellentétes politikai pártok ennyire azonosan ezt a politikát folytatták és folytatják? Mindez puszta véletlen? Csakúgy magától történik? Hogy ezt a vak hitet a véletlen eme abszolút hatalmában elfogad hassuk, ahhoz fatalistának kellene lennünk, szélsőségesen irracionálisnak."

A szegény naiv még moralizál is.

"A közélet szereplőinek lojalitása egy titkos, vagy csak titkolódzó társasághoz konfliktusba kerülhet az alkotmány iránti és a választóikkal szemben vállalt kötelezettségeikkel. Ezért kellene mielőbb alkotmányosan szabályozni, hogy a megválasztott párt és politikusa kormányzó erőként kötve legyen választási programjához, ha pedig azt nem tudja teljesíteni, akkor köteles legyen idő előtt lemondani. A népszuverenitásból származó legitimitás csak addig illetheti meg a kormányt és a választott politikust, amíg olyan programot hajt végre, amelyért megválasztották."

Ez csak látszólagos bökkenő. A "kétharmad" kilencvenkilenc százalékának ugyanis halvány lila gőze sincs arról, hogy miféle program kedvéért szavazott Orbánra. A golyóstollakat a tudatalatti mozgatta a szavazófülkékben. A tudatalatti pedig azt a baromságot sugallta a fölöttes énnek, hogy Orbán alatt jobb lesz.

A marhák! A kétharmadra, Orbánra és Pintérre nem nekik van szükségük, hanem a háttérhatalomnak az újabb, az eddigieknél is könyörtelenebb adósságbehaj táshoz.

Orbán és a kormány most úgy ébredeznek, mint akinek a keze álmában az éjjeliedénybe ért. Jé', sokkal rosszabb mint gondoltuk (amikor vigyorogtunk, jópofiskodtunk). Jé' ki hitte volna, hogy épp a csőd szélén vagyunk.

És most Orbán haptákban áll Brüsszelben és, ahogy a Népszabadság írja "Euroatlanti elkötelezettségét hangsúlyozta Orbán Viktor csütörtökön Brüsszelben, az EU-ban és a NATO-ban. Az unióban lényegében egyetértett abban, hogy a kétharmados többség birtokában az új magyar kormány legsürgetőbb feladata a fiskális konszolidáció, és a mélyreható strukturális reformok elindítása."

Seggfej választó! Tudod mi az a fiskális konszolidáció?

Még mélyebb szakadék az adóbehajtó elit és a birka nép között, amely négyévenként egy napra választóvá válik, de azután jönnek a "dolgos napok", vagyis a gyötrő ügyeskedés a felszinen maradásért, a csekkek rakosgatása az asztalon, várakozás a rendelőben, várakozás a várólistán, meleg alsó a hideg szobában, ésatöbbi.

De a pakli nem az "áldozatokat vállaló" milliókra megy, hanem a szürke gazdaság kifosztására. Arra a vállalkozói rétegre amely nem ad számlát, mert ha adna - becsődölne. Ezekre zúdúl az adónyomozók (adókopók) népes csapata rövidesen. Újgazdagok, ti következtek. Ha a Fideszre szavaztak, meg is érdemlik.

Nem szóltam a valódi fekete gazdaságról. Nem szóltam, mert róluk nincs is szó. Ők összefonódtak (voltaképp azonosak) a demokratikusan választott előtér hatalommal. A nemzeti jövedelemből őket megillető részt továbbra is le fogják hasítani.

(Már régen ex-főügyész voltam, mikor rájöttem, hogy az "olajszőkítés" tulajdonképp a nemzeti jövedelem szervezett újraelosztásának egyik módszere volt. Dehát erről többet tudnának nálam Orbán Viktor, Pintér Sándor és Kupa Mihály, meg a MOL és a MÁV akkori vezetői. De hát őket senki sem fogja kérdezni. Egyébként mos Orbán és Pintér a kérdezők...)

A kérdés az, hogy a kapitalista világgazdaság mélyülő válsága a süllyedő Magyarországon kiválthat e még valamiféle tömegellenállást. Éhséglázadásra pl. csak azok képesek, akik még nem elég éhesek.

A Gyurcsány idején létrehozott és "kellő" gyakorlatot szerzett terrorgépezet mindenesetre készenlétben áll.

De változtassunk témát és vessünk egy pillantást a sakktáblára, Orbán nyitó lépéseire. Kinek ment neki először? Simor Andrásnak az MNB elnökének, mert állítólag off-shore befektető. Lehet. De ki jön helyette?

Hát a jó Surányi György, aki eladta a Nemzeti Bank aranykészletét. (Nota bene! Épp tegnap hallottam a fél hülye Pat Robertsont az ATV 700-ak Klubjában. És mit mondott? Csak az arany jelent biztonságot.)

"Aki tudni akarja, ki a hunyó a gazdaságpolitikában, olvassa el Surányi György Népszabadságban megjelent cikkét" - írta kedden (saját) Facebook-oldalán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. A bejegyzés nemcsak azért meglepő, mert Orbán a kormányhoz közel álló Népszabadságban megjelent cikket ajánl a Fidesz szimpatizánsainak, hanem azért is, mert Surányi tevékenysége inkább az MSZP-SZDSZ kormányokhoz kötődött." (Népszabadság 2010. 02. 03 - Szabó András)

Mi a közös Orbánban és Surányiban? Hát, elég ha csak annyit mondok: az atlanti elkötelezettség. Persze többet is mondhatok. A "Corpiscuit" c. honlap "A sátán szolgái" c. cikkében közzétett listában a derék bankár is szerepel: "58.) Surányi György B' NAI-BRITH (USA) MNB" Ha ez igaz, a szabadkőművesség világ hierarchiájában Surányi több grádiccsal feljebb van mint Orbán Viktor.

Itt köszön vissza a fentebb írt látszólagos paradox, hogy a látszólagos politikai ellenfelek egy kérdésben "az adósságfizetést a legfőbb nemzeti kötelezettséggé tevő politikát" folytatnak.

Egyébként... Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!