Keresés ebben a blogban

2010. június 21., hétfő

Kemény diók. Az Orbán - Simor affér


2010.06.23-i jegyzet.
A Simor fizetése körüli ökörködés miatt kénytelen vagyok belefirkálni saját blogomba... (Lásd lentebb a zöld színnel írt sorokat.)

Értem, vagy legalábbis érteni vélem, miért hiszi magáról Orbán Viktor, hogy ő a mesebeli kis gömböc - pláne amióta kétharmados lett. A Fidesz kezdettől fogva nemzeti gyüjtő pártnak képzelte és hirdette magát. És miközben átszelte a politikai horizontot az ultra liberális elitista oldalról a mérsékelt konzervatív polgári, söt néppárti, centrumig, tényleg kicsinált minden politikai pártot, csoportosulást, erőt, amely betévedt az utcájába. Ezeket vagy megrágta és a héjukat kiköpte (Kisgazdapárt, MDF, MIÉP, KDNP), vagy zombivá alakítva beolvasztotta (Semjén-féle ál-KDNP).

Azt viszont nem értem, hogy Orbán miért beszélt nemrég, és mégis a távoli multban, olyan "öltözői stílusban" az Európai Unióról, mint a szomszéd község futballcsapatáról, akivel majd egyenlő esélyekkel fog mérkőzni? (Emlékezhetett volna amerikai vesszőfutására, amikoris a Gripenek megvásárlása miatt a szó - szoros értrelmében senki sem akart vele szóbaállni.)

Nos első "közös fellépése" Barrosoval nyilvánvalóvá tette, hogy hol lakik az isten. Megjegyzem, a sajtónak soha - sehol nem sikerült Orbánt olyan szerény pózban lencsevégre kapni, mint az orra előtt mutogató Barroso oldalán.

De most nem ez a téma, hanem az a tény, ill. az a mód, hogy Orbán ráharapott és ahogyan ráharapott a Magyar Nemzeti Bank, amúgy égetnivaló, elnökére Simor Andrásra.

Nem részletezem, miket mondott, hisz a kirohanások közismertek. A lényeg, hogy mint "off-shore lovagnak" mennie kell - Orbán szerint..

Simor persze visszaüzent, nem megy. Nem hülye egy olyan húsos fazék mellől elkotródni, amelyből még 2013-ig havi nyolcmilliót nassolhat, csak azért mert Orbán összevonta a szemöldökét.

Közbevetőleg jegyzem meg, hosszú évtizedekig követtem egy bölcsnek bizonyult életelvet a kellemetlen szituációk kezelésére. (Bőven adódtak ilyenek...) Ha úgy mértem fel, hogy a kellemetlenkedőt nem tudom, nem merem, vagy nem akarom (végső érvként) szájonvágni, eleve nem kezdtem vele feleselni...

Mert mi történt most? Orbán beleharapott Simorba és beletörött a foga. Hány foga fog még beletörni a hasonlóan botor harapásokba?

Az, hogy Orbánék nem ismerik a jegybanki törvényt, úgyszólván természetes, hisz az ember feje nem káptalan. Bár a kutya nem is abban van elásva, azért nem árt legfontosabbakat kiemelni. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001 évi LVIII törvény 35.§-a szerint az MNB tevékenységéről és monetárisn politikájáról mindössze tájékoztatja az Országgyűlést. A törvény még a tetszés - nemteszés kinyilvánításáról sem rendelkezik...

Ami a Kormányt illeti, a 38.§. szerint a törvényben meghatározott feladatkörének mikénti ellátása tekintetében az MNB-nek, ill. a Monetáris Tanácsnak utasítást nem adhat.

Az MNB elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi ki (50.§. (3) bek) - ez a bebetonozás.

A betonból kivésni viszont gyakorlatilag nem lehet. Felmentését ugyan a miniszterelnök javasolhatja a köztársasági elnöknek (50.§. (4) bek.) Ennek szabályai azonban ugyanazok (49.§. (10) bek.) mint a monetáris tanács tagjai esetében, azaz felmentésnek csak akkor van helye, ha a tanács tagja nem felel meg a feladata ellátásához szükséges feltételeknek (?), ill. súlyos kötelezettségszegést (?) követ el. No itt a lyuk a jogszabályon. Az ugyanis sehol nincs meghatározva, hogy miben áll a magnemfelelés, ill. mi a súlyos kötelességszegés? Ki jogosult erre hivatkozással eljárást kezdeményezni, hol - hogyan kell egy ilyen eljárást lefolytatni. Ki vádol, ki véd és ki ítélkezik. Van e jogorvoslás? Hogyan? Kinél? (Györgyi Kálmán kapcsán is felvetődött az elmozdítás kérdése. Ennek anyagi és eljárásjogi szabályai azonban hiányoztak.)

A Népszabadság persze sandán célozgat.

"Köztudott, hogy az uniós tagállamokban a jegybankok "kormányzóit" (!) magas szintű jegybanki függetlenség védi. Az viszont már kevésbé ismert tény, hogy ezt a függetlenséget elsősorban nem tagállami jogszabályok biztosítják, hanem az Európai Unió alapszerződései. Az uniós jog által biztosított személyi függetlenség kizárja azt, hogy egy tagállami jegybankelnököt politikai okokból mozdítsanak el hivatali idejének lejárta előtt. Az uniós jog pedig elsőbbséget élvez a tagállami jogszabályokkal szemben."

Ez persze csupán kinyilatkoztatás. A Népszabadság így szokta. Tőlük elég ennyi is...

De miről is van szó? Hát arról a gubancról, mondhatnám katyvaszról, amit európai bankrendszernek szokás titulálni.

Épp egy MNB közleményben olvasható, hogy mi az ábra az európai pénzügyi intézményrendszer körül.


"A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) (European System of Central Banks, ESCB): tagja az Európai Központi Bank és valamennyi EU-tagállam nemzeti jegybankja, tehát azon országok központi bankjai is, ahol még nem vezették be az eurót. A KBER-t a Kormányzótanács, az EKB Igazgatósága, valamint harmadik döntéshozó szervként az Általános Tanács irányítja.

Eurórendszer (Eurosystem): az Európai Központi Banknak valamint azoknak a nemzeti jegybankoknak az összessége, melyek már bevezették az eurót. Az Eurórendszernek jelenleg 12 nemzeti jegybank a tagja. Vezető testülete az EKB Kormányzótanácsa és Igazgatósága.

Európai Központi Bank (EKB) (European Central Bank, ECB): központi szerepet játszik a Központi Bankok Európai Rendszerében (KBER) és az Eurórendszerben. A Kormányzótanács, az Igazgatóság, valamint az Általános Tanács irányítja. Székhelye a németországi Frankfurt am Mainban található."


Ez egy összeszokott banda, mint egy Rotary Club, közös allűrökkel, stb. Miben lóg ki közülük az "offshore" Simor? Semmiben. A fizetését illetően biztos nem.



Az ám, a fizetés! A három "S"-ről Simor Soron kívüli Seggberugásáról, a jelek szerint, már leszállt a Fidesz. (Orbán különben is a bolgár tengerparton áztatja a tökeit, miközben az emberek - a hülye választók is - az árvízben tapicskolnak.


A kérdés most az, hogy Simor nyolcmilliójából hogy lesz kétmillió.


A jegybanki törvény idevágó passzusa még senkinek sem jutott idáig eszébe. Az pedig így szól.

"53. § (1) Az elnök MNB-től származó tárgyévi összes keresete az elnök
részére előző évre megállapított összes keresetnek az Európai Unió
Bizottságának a tárgyévet megelőző évben benyújtott konvergencia
programban a tárgyévre vonatkozó várható fogyasztói árindex értékével
megemelt összege. "

Szégyellem, de tényleg így van leírva...

Ember legyen a talpán, aki ezt a fiskális halandzsát megérti. Egy azonban teljesen világos: az MNB elnök fizetése be van "harmonizálva" az EU jogrendbe. Azaz Orbán feldughatja a saját kétharmadát - magának...

Van egy olyan sanda gyanúm, ha Orbán egy szép napon megjelenne Frankfurt
am Mainban,
hogy valakivel megdumálja Simor sorsát, már a portás se' engedné be. Az igazán szomorú az, hogy Orbán nem egy européer! Emiatt mi fogunk rákapálni, ha - mint várható - ez az affér nem az utolsó durva bakija volt.





4 megjegyzés:

Arma Gedeon írta...

Van ebben valami, de ugyanakkor OV populista érzéke most talán mégsem csal (eltekintve a kivitelezés eddigi dilettantizmusától).

Nekem egyrészt gyanús volt, hogy eleve Merkel tanácsára és titkosszolgálati infója nyomán kezdte OV a Simor-ellenes hadjáratot, tehát onnan jött a "kilövési engedély":

http://olajcsucs.blogspot.com/2009/06/orban-szembefordult-globalista.html

Továbbá világszerte kampány folyik a gonosz bankárok ellen a jólnevelt politikusok részéről is, mert érzik a gyülekező népharagot és azt igyekszenek csatornázni, hogy ne ők legyenek fő célpontjai:

http://uid164.mandiner.hu/cikk/20100621_uj_adokat_akar_merkel_es_sarkozy#comment128514

"A francia elnök és a német kancellár két új adófajta, a bankadó és a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó nemzetközi elfogadását szorgalmazza a hétvégi torontói G20-csúcson. "

Tehát OV itt nyugodt lehet, csak nem tudom, mikor telik egy kétharmados pártnak szakjogászok alkalmazására, akik az ilyen akciókat profin elő is készítik...

jenő írta...

Nekem Merkel Németországával kapcsolatban az az érdekes, hogy egyre inkább "aggógnak" a "kelet-pártisága" miatt. Ebből a Berlin-Moszkva-tengelyből még érdekes dolgok sülhetnek ki.
A másik meg amit legutóbb Soros mondott, hogy hát a német pénzügy az infláció mérséklésére koncetrál és ezzel veszélybe sodorja Európát blablabla.
Nem tudom, hogy ezek a dolgok mennyire szándékosak Merkel részéről, vagy csak a nyaka körül feszülő huroknak köszönhetjük? Az Opel német kézbe vételét is megpróbálta...

Arma Gedeon írta...

A Berlin-Moszkva tengely trendje a középkorban gyökerezik. Az Orosz Birodalom igen nagy részben német know-how-val épült.
Érdekesen szövögették a szálakat a háttérből, akik Merkel személyében oroszul kiválóan tudó osszit segjtettek a kancellári székbe. Nem tűnik véletlennek...

Névtelen írta...

Az az érzésem, a Simor-affér múcsont.

A lényeg az, amit dr.Szeszák így elemez: "Helyzetünkről, IMF-túszságunkról így ír egy politikai éleslátó, 2010,07.17-én közzé tett cikkében:

"Magyarország pl. jórészt az IMF készenléti hiteleiből biztosítja napról - napra elemi müködésének feltételeit. Hitelpénzből tartja fenn a közlekedést, a hírközlést, fizeti a nyugdíjakat, a kórházi szolgáltatásokat, stb.

Az ország úgy néz ki tehát mint egy haldokló, akinek életműködését az ereibe kötött infúziók biztosítják. Ha fészkelődni, netán békétlenkedni kezd, elegendő egyik - másik, vagy az összes, infúziós csövet kihúzni, ill. csapot elcsavarni és máris bekövetkezik a kóma, amelynek súlyosságát az IMF szabályozza, ill. ő szabja meg, hogy a folyamat visszafordítható maradjon, vagy visszafordít hatatlanná váljon.

Ezen infúziós művelet azonban csalóka, mert elrejti azt a tényt, hogy a beteg testébe egy lecsapoló rendszer is be van kötve, amely vérét [életerejét] folyamatosan szívja. Ez a leszívás többet von ki a szervezetből, mint amivel a hiányt pótolják. E pótlást tehát úgy kell felfogni mint a betegséget a puszta vegetálás szintjén egyensúlyozó "gyógymódot". [A szegény Magyarország "nettó befizetője" az EU-nak, azaz többet tejel, mint amennyit fej. "