Keresés ebben a blogban

2010. június 7., hétfő

Első napok a porcelánboltban.

Minden a kádereken múlik, mondotta volt a bölcs Lenin. (E mondás jelentőségét tulajdonképp Sztálin értette meg. Belőle lett igazi káderpolitikus.)

Kósa Lajost közvetlenül az után el kellett volna eltiltani a kamerától és a mikrofontól, amikor az ATV-s Kálmán Olgával vívott szellemi párbajban oly csúfosan alulmaradt, hogy az interjú vége felé már csak makogni, méltatlankodni és izzadni tudott.

Főleg azt kifogásolta, hogy a televíziós vipera olyan kérdéseket tett fel neki, amelyekre nem számított, nem készült, amelyek megválaszolására így nem volt képes. Hát mit várt, mire számított? Rejtély.

Mi nem kérünk száz napot, harsogja a Fidesz. Tán' fölösleges is, hisz a Kósa kvalitású káderek nemhogy száz, de háromszáz nap alatt sem lesznek szalon- mikrofon- ill.- kameraképesek. Itt van mindjárt Orbán erős embere Pintér Sándor. Ő már volt belügyminiszter, de még nem volt megint belügyminiszter, amikor sietett letenni a garast volt beosztottja és üzlettársa a "Vasprefektus" mellett, hogy a jó úr a 2006-os rendőri atrocitások idején tulajdonképp nem vétett komolyabb hibát. (Ezek után nem nehéz elképzelni, hova lyukad ki a Balsai bizottság, amelyet Pintér lát majd el a sajnálatos eseményekkel kapcsolatos információkkal.)

De hogy egészen őszinte legyek engem nem Kósa elszólása, Pintér hajnal előtti kukorékolása, hanem Varga Mihály "magyarázatai" zavarnak. A miniszterelnöki államtitkár nem zöldfülű. Kiszolgált pénzügyminiszter. És mégis, rövid televíziós nyilatkozata az orwelli "duplagondol" riasztó példája. A duplagondol
„azt a képességet jelenti, hogy valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja. […] Megfontolt hazugságokat mondani s közben őszintén hinni bennük, elfelejteni bármilyen tényt, ha időszerűtlenné vált, s aztán, ha ismét szükség van rá, előkotorni a feledésből éppen csak a szükséges időre, tagadni az objektív valóság létezését, s ugyanakkor számításba venni a tagadott valóságot – mindez elengedhetetlenül szükséges. Még a duplagondol szó használatakor is szükség van a duplagondol alkalmazására. A szó használatával ugyanis elismeri az ember, hogy meghamisítja a valóságot; a duplagondol azonnali alkalmazásával kitörli ennek tudatát; s így tovább a végtelenségig: a hazugsággal mindig az igazság elé ugrik.”
Varga szerint "nagyságrendi" (!) eltérések mutatkoznak a költségvetésben tervezett adóbevételek, a költségvetési szervek, a közlekedési vállalatok kiadásainak terv és tényszámai között. Nincs költségvetési előirányzat az egyik nagy áramszolgáltatóval szembeni tartozás összegére, ugyanígy a a Vértesi Hőerőművel kapcsolatos kötelezettségek re. Javasolja azonnali, ill. rendkívüli kormányülés összehívását, akcióterv (válságterv) kidolgozását.

Viszont, adócsökkentés az lesz, ebben nincs változás (?). Mert más annak az országnak a helyzete, amelynél "csak" az a probléma, tudja e tartani a 3.8 %-os mértékű költségvetési hiányt, mint azé az országé amelynek 10 % fölötti a költségvetési hiánya. A helyzet (tehát) konszolidált (?), a hiány mértéke tartható (?) , de ahhoz, hogy tartható legyen, a kormánynak intézkedéseket (?) kell tennie, mert ha semmi sem változik (?) a hiány mértéke nem lesz tartható (!?).

Amúgy, a csontvázaknak az a "szokásuk" hogy váratlanul buknak ki a szekrényből...

Nos az "akcióterv" ismeretében talán okosabbak leszünk (?). Annak tényleges tartalmát azonban képesek vagyunk - leszünk dekódolni, ha vigyázó szemeinket Angliára és Németországra vetjük. Európa e büszke és egykor gazdag zászlóshajói ugyanis süllyednek, egyre mélyebbre süllyednek, az államadósságok Sargasso tengerében. Drasztikus (!) költségvetési kiadás-csökkentéseket terveznek, elsősorban "természetesen" a szociális, ill. jóléti kiadások terhére. Az "akciótervek" náluk már készen vannak. Növelik az elnyomó apparátusok létszámát, fejlesztik "technikai színvonalukat" és alkalmazásra készen állnak az alapvető állampolgári jogokat korlátozó "jogi" szabályok is.

A "fejlett" nyugati demokráciák, a jóléti államok a dél amerikai diktatúrák szintjére süllyednek maholnap. Európa profittermelő fegyencteleppé változik. Két osztály marad: az őröké és a foglyoké. Az utóbbiban kialakul egy "kiváltságos" réteg, a kápóké.

Ez a helyzet. Ehhez képest a Parlament előtti kék pódiumom látott piruettezés, vigyorgás, bohóckodás senkit sem alkalmas megtéveszteni a Fidesz igazi szándékai és reális lehetőségei tekintetében. Elég, ha felidézzük az alázatos Orbán és a dölyfös, dühös Barroso "csoportképeit".

Mára nyilvánvaló, hogy a vállalt, vagy nem tagadott, "atlantizmus" a hazaárulással egyenértékű a Fidesztől a Jobbikig terjedő egész politikai spektrumban.

Már csak az a kérdés, hogy a "Vaspata" (L. Jack London hasonló című regényét) képes lesz e ismét véres péppé taposni az éhséglázadásokat.

Igaz, a "dolgozók" mindig mindenütt alulmaradtak, mióta kapitalista világ a világ. Az is igaz viszont, hogy a klasszikus időkben még nem volt igazi globalizmus és főleg nem hasadt a világ két fertályra, mint napjainkra. A nyugati uzsoracivilizáció kihívója egy másik, egy keleti civilizáció, amely az emberek jólétét (talán) nem a nemzetközi hiteluzsora módszereivel igyekszik biztosítani. Ha ez a civilizáció képes lesz megállni a lábán, kártyavárként omlik össze a nyugati "buborék gazdaság". A porcelán boltokat nem tiporják elefántok.







, az ".