Keresés ebben a blogban

2010. december 28., kedd

A dominó effektus új törvényszerűségei.


2010.03.21-én egy blogot írtam "Jüan és Jang. Kezdődik a világpénz - háború!" címmel. Ez áll benne.


"Elkezdődött az amerikai dollár és a kínai jüan birkózása (!) írja a Népszabadság ... Így is ki lehet fejezni, de találóbb azt mondani: elkezdődött a második "Nagy Menetelés" [világháború] az emberiség felszabadításáért. ... A jüannak ehhez alternatív világhitelpénzként kell megjelennie a világpiacon. Meg kell találnia a nyakig szarban ücsörgő "kis búvó országokat", így ostoba kis papimádó hazánkat is. Persze ez nem úgy zajlik majd mint a szabadpiacon, hogy tudniillik megjelenik a konkurens, a másik handlé, és olcsóbban jobb portékát kínál, a [birka] magyar meg választ... A helyzet az, hogy már [dollár] infúzión vagyunk, amelynek hatása olyan, hogy még éppen élünk, de rövidesen beledöglünk. Vészhelyzet van! A "konkurensnek" tehát úgy kell jönnie mint egy rohammentőnek és ... dollár infúzió gyorsan (!) ki, jüan infúzió gyorsan (!) be! Másképp nem megy, ill. nem éljük túl."


Nos ami a korábbi blog írásakor elképzelhetetlennek tünt, Jüan infúzió megkezdődött! Kár, hogy nem velünk kezdik... Az alábbi blog anyagát a Kuruc Infóról töltöttem le, ők viszont a Népszabadságból koppintották. Forrásom tehát hiteles, csak egy kicsit zavaros. (A Népszabi régen nívósabb volt,)


Most hogy a kinai abolicionisták kiváltják az adósrabszolgaságból a "kis búvó országokat", a Népszabadság aggódva kérdi, mi lesz ennek az ára? Márhogy kire nézve? Valóban kérdés, milyen árat fizetnek ezért a kis adósállamok, akiket az uzsorások egymás között kedves közvetlenséggel disznóknak (pigs) hívnak. Ez azonban csak az egyik kérdés. További kérdés, milyen árat fog fizetni Amerika és az Európai Unió? Merthogy ők is faszolni fognak, nem lehet kérdéses.


A daliás időkben a dollár Amerika szuperfegyvere volt. Ezzel győzték le a gonosz birodalmát - a Szovjetúniót - egyetlen puskalövés nélkül. A stratégiai védelmi kezdeményezés, angol nevén Strategic Defense Initiative - SDI, népszerűbb nevén csillagháborús tervezet Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezésére indult el 1983. március 23-án. Az SDI célja földi és űrbéli telepítésű fegyverek használata volt stratégiai atomfegyvereket hordozó ballisztikus rakéták ellen. Amerika készen volt rá és azzal zsarolta a Szovjetúniót, hogy néhány év alatt 1.500.000 mrd. dollárt áldoz az űrfegyverek kifejlesztésére. A pangás állapotában vegetáló Szovjetúnió e kihívást nem tudta ellentételezni. Gorbacsov bedobta a törölközőt.


Amerika, immár a szemétdomb egyedüli ura, világhódító vállalkozásba kezdett. Ennek nyitánya volt a WTC tornyok lerombolása, hogy háborúba léphessen a "világterroriz mus" ellen általában, Irak és Afganisztán ellen pedig különösen. Marhaság volt. Ez a
háború ugyanis veszteségesnek bizonyult, azaz kicsorbult a dollár éle. Amerika legatyásodott. Sic transit gloria mundi.


A HVG írja, hogy a washingtoni pénzügyminisztérium adatai szerint a közadósság 2010 június 1-jén 13 050,826 milliárd dollár volt, ami a hazai össztermék (GDP) 88 százaléka. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint az idén a GDP 92,6 százalékára emelkedik a világ legnagyobb gazdaságát alkotó ország államadóssága. Nem minden szakértő tartja hitelesnek a számításokat, és vannak, akik úgy vélik, hogy az amerikai államadósság már most a GDP 110 százaléka körül van, mert az ingatlanpiaci válságban megrendült, és végül a kormány felügyelete alá vont jelzáloghitel finanszírozó intézetek gigantikus adósságai is az államot terhelik
[Csak azt szeretném tudni, hogy az Európa Bank és az IMF miért minket baszogat a költségvetési hiány 3 %-ra történő leszorítása miatt, De most hagyjuk].

Az ingatlanpiaci válságra történt utalás azt jelenti, hogy Amerikának nem volt elég a háborúk Molochjának táplálása, szabadon engedte garázdálkodni a bankszektort is. Az eredmény a "buborékgazdaság" lett, amely kipukkant mára. Namármost Ameriká nak (a tücsöknek) "van" 13.050.826 mrd. dollárja minuszban. E minusz a másik oldalon is megjelenik abban a szerény 2.650.000 mrd. dollár plusz (devizatartalék) formájában, amit a Kína (a hangya) kuporgatott össze. Amúgy ez az összeg jelenleg a világ legnagyobb devizatartaléka, "parázs pénzben". Nem mondom, szerény kis summa az amerika államadóssághoz képest, de majdnem kétszerese a csillagáborús költségelőirányzatnak, az 1.500.000 mrd. dollárnak.


Most tehát Kína a dollárfegyvert (!) készül bevetni Amerika ellen. Kissé faramuci ez a helyzet, nemde? Közbe kell vetnem, a dollárfegyverre is áll az az általános szabály, hogyha nem vetik be időben sokat veszíthet hatékonyságából. Nyilvánvaló, hogy a
Wall Street azon fog mesterkedni, hogy megfogja Kína ultiját, dehát őket se ejtették a fejük lágyára. Az akció felelőse a jelek szerint Wang Qishan miniszterelnök-helyettes, a konferanszié pedig (a csinos) Jiang Yu külügyi szóvivő, aki valami olyasmit mondott, hogy Kína devizatartalékából "áldozni" kellene a görög, ír, portugál és spanyol államkötvények vásárlására. Összegekről a kínaiak nem nyilatkoznak. Csupán Portugália vonatkozásban lett bedobva egy ötmilliárdos összeg - a portugál sajtó által...

A Népszabadság sopánkái ugyan elismerik, hogy a nagy mennyiségű államkötvény felvásárlása, az eurózóna adósságcsapdában vergődő országaitól, azt jelenti, ezzel esélyt kapnak, hogy kilábaljanak az adósságspirálból.

Igenám, de Európa így elvesztheti pénzügyi önállóságát az ázsiai óriással szemben, akárcsak az USA (!). Szakértők máris figyelmeztetnek: a kínai hitelt duplán kell visszafizetni, például technológiával.


Na bumm! Ha a kínai hitelt "csak" duplán kell visszafizetni ez azt jelenti, hogy a kínai kamat nem a zsidókamat mintájára működik, mint a dollár, azaz nem halmozódik önmaga többszörösére. Továbbá - ha technológiával is lehet törleszteni - ez kihat a
munkanélüliségre és még sokminden másra. Ezt Jiang Yu akként érzékelteti, hogy Kína egyik legfontosabb külkereskedelmi piaca a jövőben is az eurózóna lesz, s az egyes országok gazdaságaira igen erős hatással van (lesz) a Kínával való kereskedelem. A vártnál jobb gazdasági eredmények is az erős kínai export rendelés állománynak tudhatók be az EU-27 csoportban.


A eurokódisok kötvényeinek felvásárlása része annak a kínai politikai törekvésnek, hogy „bevásárolja magát” az európai politikába, hosszú távú szövetségesként megnyerve magának ezeket az országokat. A Der Spiegel emlékeztet arra, hogy év
közben, amikor a befektetők csak fanyalogtak ezen országok kötvényeinek hallatán, Kína buzgón vásárolt pl. a finoman szólva is kockázatos görög állampapírokból. Kínának a politikai kapcsolatépítésen túl más, praktikus oka is van arra, hogy európai állampapírokba fektessen, mert minden eddiginél nagyobb devizatartalé kának kb.70 százaléka dollárban van, aminek az értékét máris jócskán kikezdte, hogy az amúgy legnagyobb adósuk, az Egyesült Államok sorra leértékeli a dollárt. Ez azt jelenti, ha
Amerika tartozik valakinek tartozásának reálértéke csökken. Ha neki tartoznak, az adósság halmozottan növekszik.


Világos! Az EU háza ég. A tűzoltóság megalakult. "önkéntesnek" ugyan nem nevezném ezt az egymásra acsarkodó bandát, de mindegy. A 750 milliárd eurós Európai Pénzügyi Stabilitási Alap helyébe egy állandó pénzügyi alapot akarnak létrehozni. Ez csak úgy megy (menne) hogy a "nagyok", azaz Anglia, Németország és Franciaország megszorító intézkedésket léptetnek életbe, azaz fokozódó elszegé nyedésre ítélik polgáraikat. Különösen kegyetlen az angol "csomag". De mi lesz, ha nem megy simán a dolog és "terrorellenes" intézkedéseket is kell foganatosítani az elégedetlenkedőkkel szemben. Erre az EU felkészül és ha kell be is veti a szemkilö vőket, a vesataposókat, az újjtörőket, a könnygázszórókat, stb.


De tulajdonképp nem is ez az érdekes. Az "érdekes" a következő. Ha 3.8 %-os költségvetési hiány mellett egy népet disznónak lehet nevezni és keresztül lehet erőszakolni olyan megszorításokat, amelyek miatt pl. az egészségügy, a "kapaci táskorlátok" miatt, hagyja meghalni az embereket, akkor hogyan kell bánni azokkal a
disznókkal, akik 88 %, 92.6 %, vagy épp 110 %-os GDP hiányt hoztak össze?


Nos engedjék meg nekem, hogy rövid időre Nostradamusnak képzeljem magam és jósoljak az általam őszintén útált Amerikának. Az ihletet a Népszabadság alábbi hangulatképe szolgáltatja ehhez.


"Vörös fényben úszott a Colosseum amikor Wen Jiabao (Ven Csi-pao) kínai miniszterelnök nemrégiben meglátogatta Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt."
A Colosseum az egykori világbirodalom nagyságának és pusztulásának jelképe. A világtörténelem leggonoszabb világbirodalmára Amerikára is érvényesek azonban a természet törvényei, ill. a spengleri kultúrmorfológia szabályai. A civilizációk sorsa
sem más mint az élő szervezeteké. Keletkeznek, felízzanak, elhamvadnak. Amerikára is ez vár és ahogy most látszik, nem is túl soká.


Persze a dolog nem fog simán menni. Amerika urai már felkészültek arra, hogy sátáni uralmuk fenntartása érdekében a másként gondolkodók, azaz "terroristák" millióit zárják koncentrációs - megsemmisítő táborokba, ha szorul a kapca. A "Gulág
szigetcsoport" mintájára kiépített táborok százai, "képzett" őrszemélyzettel, előre rendelt koporsók százezreivel várják a világ leghazugabb alkotmányában szabadnak és egyenlőnek gúnyolt emberi lények millióit, hogy elnyelhessék őket.


Dehát ez se fog menni!


Amerika a második világháború után indított minden rablóháborúját dicstelenül elveszítette. [Épp most veszti el az afganisztáni - pakisztáni háborút.] Úgy tűnik az iráni háborúra már nem futja - az államadósságból. A háborúhoz egyébként a pénzen, a pénzen és a pénzen kivül még valami kell: katona! Amerikának már nincsenek katonái. A narkó primadonnák nem azok, a szerződtetett céges-bűnözők és kurvák sem azok. A belháborúhoz (polgárháborúhoz) még nagyobb szükség lenne igazi katonákra. Hát akkor?


A romokat még ki lehet világítani, vörös fénnyel, ha a kínai küldöttség megérkezik...


Sz. Gy.


.

2010. december 18., szombat

Európa hangos, újra hangos. Felzúgnak forradalmai?





















Mottó:
"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!"



Óh' a legvidámabb barakk "forradalmi" romantikája: aczél palást alatt kádári kacsintás, Hofigéza az udvari bolond mókázása, Demszkíj "ellenállása", Levente dalai... Óh azoki a dalok! Hangosan, érthetően (Petőfi után)


Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesült, és
Szabadságát nem vívta ki.

Aztán halkabban dünnyögve, a bajusz szőrszálai közé pusmogva:

Száraz még a föld,
de jönnek új esők.
Feláztatják majd a sós talajt.


Hőstett számba mentek ezek akkoriban. De azok voltak e valójában, vagy csak egy koreográfia részei? Immár tökmindegy, mert Európa megváltozott! Málladozik a sós talaj intézményei alatt. A történéseket immár nem a rock-szinpadokon imitálják. Nem kellenek a zenétől, alkoholtól, narkótól mámoros csápolók se.

Már "királyok" vannak soron!


Dehát mi történik voltaképp a folyamatos jelenidőben? Hát csak az, hogy az emberiség története nem ért véget a kiteljesedett kapitalizmusban (ahogy Fukuyama képzelte). Isten malmai megint őrölnek, növekvő fordulatszámmal.

A világ úgy - ahogy eljárt tengelyén, amíg kétpólusú volt. A keleti pólust azonban felolvasztotta a nyugati szél. A szovjet blokkra gondolok, amely nem úgy szuperált, ahogy azt Kelet Newyorkban annakidején megtervezték. Sztálin szeméről öregkorára hullt le a hályog, de nem volt elég megyilkolni. Alkotását a Szovjetúniót és szövetségi rendszerét is szét kellett zúzni. Ez viszonylag gyorsan és simán, azaz "bársonyosan" ment. A fegyverkezési spirál felsrófolása totális gazdasági csődöt eredményezett és Gorbacsov kapitulált. Bedőlt a "gonosz birodalma". Az aranykornak kellett volna hát következnie, de nem következett.


Amerika rohamtempóban látott hozzá a világ újra-gyarmatosításához mohóbban és komiszabbúl minden addiginál. Eurázsiára is rávetült az amerikai uzsoracivilizáció sötét árnya. De semmi sem ment simán. A legnagyobb falat kétségtelenül Orosz ország lett - volna. Csak néhány év, néhány elnökváltás kellett - volna - ahhoz, hogy az 1917-es komisszárok vérvonalán kitenyésztett új burzsoázia rátenyereljen az orosz nép vagyonára és bevezesse az orosz földgázt meg az olajat a newyorki tőzsdén. Ám Hodorkovszkíj tigriskertecben találta magát és Putyin cár épp most készül büntetését megtetézni. Bandája egyes tagjai még rosszabbúl jártak.


Cion (képzeletbeli) bölcsei ismét hibásan kalkuláltak, nem először - de nem is utoljára. Mára megdőlt az Izrael és Amerika mindenhatóságába vetett ostoba vakhit. Vajon miért? A (jelképes) kígyóval van a baj! Úgy gondolták, hogy mikor megkezdi, majd bevégzi (jelképes) körét állati közegben tekereg, riadt nyájat kerít körbe. De nem! Emberekkel (!) került szembe, akik most a fejére igyekeznek taposni.

Mai témám Görögország, ill. az a kérdés: véletlenül vált e Európa viharsarkává? Vajon mire gondolt a "Teflon Lady", ez az idétlen tehén, amikor olyan kijelentést engedett meg magának, vagy másnak, hogy Görögország adja el a Parthenont, ha nem tudja uzsora adósságait törleszteni. Egyáltalán tudják e, kiről - miről beszélnek? Aligha!


A Mediterraneum partjain megtelepedett harcias törzsek a világon egyedülálló kultúrát teremtettek. Olyat, amely halála után képes volt más kultúrákban újjáéledni, pl. a római kultúrában és máig tovább élni az egyetemes keresztény világkultúrában. [A keresztény kultúra alatt ehelyütt a nemzsidó kultúrát értem.]

Mi e kultúrateremtés titka? Sejtük, de nem tudjuk. Viszont látjuk, hogy elévülhetetlent alkottak az elvont gondolkodásban általában (a filozófiában különösen), a társadalom tudományokban, az irodalomban, a költészetben, a művészetekben, a gyógyításban, stb. stb.

A derűs világot több istennel népesítették be, akiket emberi alakban, emberi tulajdonságokkal ruháztak fel. Ez a világnézeti beállítottság a politeizmus. A görög kultúra és szellemiség tagadása a monoteizmus. Itt és most az iszlámra és a judaizmusra gondolok. Mindketten a keresztény kultúra és egymás (!) kérlelhetetlen ellenfelei. A keresztény kultúrával szembeni módszereik azonban nem egyformák. Az iszlám "csak" hitetleneknek (gyauroknak) tekinti a nem mohamedánokat és megtéríteni igyekszik őket - vallási alapon.

A judaizmus viszont állatoknak tekinti a gójokat és kizsákmányolásukra törekszik - faji alapon. Ez jelentős különbség. Az iszlám területi hódítások révén igyekszik hatalmát, ill. vallását, elterjeszteni. A judaizmusnak nincsenek hittérítő szándékai, sőt "vallási" közösségétől távoltart mindenkit aki fajilag nem zsidó. Nem egyes országok, hanem a világ meghódítására törekszik, diaszpórái révén.

A diaszpóra nem szétszóratás, hanem tervszerű szétszóródás. Nem exodus, hanem beszivárgás. A sejtjei közötti jelentős földrajzi távolságok a kapcsolattartás, az információ áramoltatás "modern" módszereinek alkalmazását követelte meg. A zsidók voltak a legjobban informáltak a világon már az ókortól kezdve. Tudták, hogy az információ hatalom és éltek is vele. Persze soha sehol sem volt könnyű dolguk. A gazdatársadalmak előbb - utóbb fellázadtak ellenük. Ezért, ha úgy tetszik, a világtörténemet úgy is felfoghatjuk mint a pogromok, a zsidó üldözések történetét. Csakhogy ezek hol itt - hol ott, hol előbb - hol később robbantak ki. Róluk átfogó képük csak a zsidóknak volt. A "pogromlovagok" lényegében nem is tudtak egymásról. Nem tudtak, mert az igaz, amit a zsidók a gójokról mondanak, tudni illik, hogy gondolkodásuk térben és időben erősen beszűkült, mint az állatoké...

Igy vált, válik lehetővé, hogy a zsidó jeremiádák keretében utólag mindíg sikerült bebizonyítani, hogy a népek voltak a bűnösök és a zsidók az ártatlanok.

Ám közben döntő változás következett be. Röviden szólva az, hogy az egész világon elterjedt új információ technikák révén mindenki számára lehetségessé vált a fertőző ágensek nyomkövetése, úgyszólván valós időben (real time).

Napjainkban, a négy - ötezer éves zsidó világhálózat mellett, vadonatúj "konkurens" hálózatok keletkeztek, keletkeznek.

Ilyen a radikális iszlám információs, ill. akcióhálózat, amelyet mindközönségesen terrorizmusnak, világ-terrorizmusnak szokás nevezni. A terrorizmus ágensei mára ugyanúgy beépültek a világ minden szegmensébe, mint a zsidó ágensek.


Létrejött egy újabb gazdasági - politikai pólus, amelyet a Brazília, Oroszország, India és Kína összefogásával hoztak létre "BRIC csoport" elnevezéssel. Ez a csoportosulás az Izraeli - Amerikai világhatalom csúcsfegyverének a dollárnak az élét igyekszik kicsorbítani (a jelek szerint a siker reményében).

A negyedik hálózattá nőheti ki magát az ébredő Európa. Itt időznék (okoskodnék) kissé. Törökországról mondták a múlt században, hogy Európa "beteg embere".
Erről így ír a Wikiforrás ["Törökországot egészen a mult század végéig, sőt a világháború kitöréséig „beteg ember”-nek nevezték Nyugat Európában. Az európai hatalmak azonban sok tekintetben hozzájárultak ahhoz, hogy Törökország beteg legyen. Törökország nem volt úr a maga portáján mindaddig, amíg a Kemál pasa meg nem szüntette az európai hatalmak kiváltságait Törökországban.]

Mára Európa, főleg nyugati fertálya, lett a világ beteg embere. Eleve fejlődési rendellenességekkel született a Nyugat-római Birodalom romjain. Szervezete fogékony volt az endogén és exogén fertőzésekre egyaránt.

A baj főleg abból eredt, hogy a korábbi kegyetlen üldöző, a már beteg a római császárság a tiltás, tűrés, támogatás fázisain keresztűl államvallássá tette a katolicizmust. Ennek révén válhatott állammá az államban Katolikus Egyház. Ez a befogadás sokkal nagyobb bajt okozott, mint a naív trójaiaknak a faló... Az Egyház Sodoma és Gomorra minden bűnét kitenyésztette önmagában. A Borgia pápa, VI. Sándor, nem volt egyedi jelenség a pápák között. Ami ebben igazán tragikus az, hogy az Egyház paulinusi, zsidó-keresztény azaz judeokrisztiánus egyházzá vált. Ez a kettősség logikai és erkölcsi abszurditássá tette magát a kereszténységet is. Gondoljunk csak bele! A kereszténység Krisztus és Szűz Mária személyén át tiszteli az Urat. Szent könyve az Ószövetség és az Újszövetség.


Ezzel szemben a Tóra csak az Ószövetséget fogadja be, úgy azonban, hogy az értelmezés és alkalmazás tekintetében föléje rendeli a Talmudot. Ez utóbbi azonban másként vélekedik Jézusról és Máriáról [A Nizzachon ezt írja (4., 7.): "Az eretnekek azt mondják, hogy Mózes ama szavai, (Num. 17., 8), amelyek a charjára
(ganéj), vagyis Máriára vonatkoznak, aki szűz maradt volna, miután Jézust a világra szülte: azoknak zápuljon meg az eszük. Jézus nevének a héber formája - Yeshu - úgy volt értelmezve, mint a gonosz szóval egyjelentésű szó.'neve és emléke tűnjön el.]


A keresztény ókor és középkor ("Renaissance") bűnei folytatódnak a mára "intézmé nyessé" vált papi pedofilia ocsmányságaiban. Emiatt alázkodik meg XVI Benedek a rabbinusok előtt és igéri, hogy - majd valamikor - fellép ellene.

Krisztus tanaiból azonban valamit megőrzött és ápol a keresztény egyház, a mindenkori elnyomók, most kapitalizmus, védelmében. Ez pedig a való világ igazságtalanságainak tolerálása a tulvilági örök élet reményében. [Ti, akik
követtek, tudjátok meg, az én világom nem e földön van...]

Nos, Európa sanyargatott népei épp most esnek át a "megvilágosodáson", amit egy görög tüntetető így fejezett ki: "már gyermekeink jövője is veszélyben van"! Hát igen... Lehetséges, hogy Spárta névtelen hőseinek lelke a végveszélyben beköltözik a kései utódok lelkébe? Lehetséges! Erre utal, hogy a "megváltó erőszak" megjelent az elnyomottak eszköztárában. Ennek jegyében bántak el Kosztisz Hacikadisz volt közlekedési miniszterrel. [L. a fenti képet.] Az "első vér" látványa visszafordíthatatlan folyamatok gerjesztője lehet. Láttuk, hogyan vedlettek állattá a Gyurcsány - Gergényi legények amiatt, mert az istenadta nép kezet mert emelni rájuk. Vélhetőleg Görögor szágban sem lesz ez másképp.

Csakhogy a görögök - görögök! Amúgy nincsenek egyedül, testvéreik vannak számos milliók. Készülődnek már a többi európai nép megnyomorítottjai is.
A kenyértörés nem maradhat el. Jó előre látható ugyanis, hogy egyik nyomorult európai "király" sem törekszik a fentebb emlegetett török Kemál Atatürk babérjaira, azaz esze ágába se' jut a függetlenedés Izraeltől, Amerikától. Ellenkezőleg a "terrorelhárításba" pumpálják a pénzt, meg egy nagy közös fazékba, hogy abból löttyintsenek valamit annak a pofájába, aki épp összerogyni készül. Dehát ez csak ideig óráig tünhet megoldásnak. Az európai népek a harci ösvényeket nem kerülhetik el, mert lenni - vagy nem lenni, mostmár ez itt a kérdés.

A helyzet nem reménytelen. Európa fertőjében - kohójában született meg ugyanis a kapitalizmus valódi alternatívája a nemzeti szocializmus!

Ha erre most valaki felszisszeni készül, emlékeztetem valamire. A Holocaustot sohasem vettem tagadásba, áldozatait nem gúnyoltam. Nem tehettem, mert személyes tapasztalataim arról győztek meg, hogy a nácizmus áldozatokat szedett, főleg azon zsidók köréből, akik legkevésbé voltak felelősek az általában jogos
zsidógyűlöletért. Emlékeztetek arra, hogy a zsidó ortodoxia körében nem is egy mozgalom kárhoztatja azt az elmebeteg cionista elfajulást, amely a világ fő bajainak tervezője és okozója.

Mindez viszont nem jelentheti azt, hogy lehetségesnek tartanám a krematóriumok füstjébe burkolni azt, amit Hitler a nemzeti szocialista állam, a nemzeti szocialista gazdaság létrehozásával alkotott. Ez a gazdaság (elpusztítván az életképteleneket, meggátolván ezek újraszaporítását) létrehozott egy olyan rendszert, amely működő képes maradt a III. Birodalom minden porcikájában - a végóráig.

Hitlertől nem volt idegen a romantika. Mint festő kifejezetten romantikus volt. Arra is képes volt, hogy olykor - olykor költőien fejezze ki magát. Talán ezért nem lóg ki a gondolatmenetből az Ember Tragédiája VII. színéből [Konstaninápoly] az alábbi verstöredék.

Imé, látjátok, ez átkos gyümölcse,
Ha aljas tervvel annyi martalóc
Kezében a szent zászlót lengeti,
S gyáván hizelgve a népszenvedélynek,
Hivatlanúl tolakszik fel vezérül. -
Lovag barátim! míg a szennytelen
Becsűlet, Isten szent dicsérete,
A nő védelme és a hősiség
Lesz kardjainkon, mink vagyunk hivatva
E ronda démont féken tartani
S vezetni, hogy vágyának ellenére
Nagyot s nemest müveljen szüntelen.


Madách a népszenvedélyre utal. Az igazi ronda démon azonban a kapitalizmus, amely a III. Birodalomban a Führer parancsára volt kénytelen az életképes állam felépítése céljára átengedni profitja egy részét és mindenképp közremúködni abban, hogy az állam "jó gazda" lehessen. Hitler egy beszélgetés során ingerültté vált harcostársainak értetlenkedése miatt és rájuk förmedt: "értsék meg végre, én nem a tőkét, nem az ipart, hanem az embereket (!) szocializálom." Ebben az volt a "vicc", hogy egyformán (!) vonatkozott a tőkésekre és a munkásokra.

Már nekem is feltünt, milyen gyakran hivatkozom a III. Birodalom gazdaságára. Gondoltam, ez tán kóros is lehet. Lehet. De akkor hova tegyem a Glenview State Bank elnöke által írt hírlevelet, amely arra emlékeztet, hogy a '30-as évek Németországában óriási állami beruházások kezdődtek; állami pénzből új városok, autóutak és fegyvergyárak épültek. Az építkezések a gazdaság fellendüléséhez és a munkanélküliség megszűnéséhez vezettek - áll a dokumentumban. Mindehhez Dave Raub elnök hozzátette: Hitler magabiztossá tette a német munkásokat, akik minden európai és amerikai társuknál keményebben dolgoztak.

Hitler volt az első, de korántsem az utolső, aki szocializálta a tőkéseket is. Ezt tette, teszi Kína is. Többször utaltam már arra, hogy Kínában kiirtották a saját idegenszívű (komprádor) burzsoáziát, a külföldieket pedig nem engedik be. A nemzeti burzsoázia viszont az egyik csillaga Kína nemzeti zászlajának, egyike az "uralkodó osztályoknak" a parasztság, munkásság, stb. mellett. Kínában is ugyanolyan egypárti diktatúra van, mint Németországban volt. További hasonlóság, hogy a kínai állam is "jó gazda" módjára szervezi az egészséges, önfenntartó, nem deficites gazdaságot - társadal mat.


Ami pedig a "népszenvedélyt" illeti: Petőfi "királyos" versét minden európai nyelvre le kellene fordítani...

Sz. Gy.







2010. december 11., szombat

A korrupció tengelye - Jótevőnk az Európai Unió


A "magyar" sajtó új gumicsontot rág, amit úgy hívnak: "Lenyelt euró-milliárdok". A história arról szól, hogy az Európai Beruházási Bank, becenevén EIB, sokmilliárd eurót helyezett ki különböző, tulnyomórészt kereskedelmi, bankokhoz azzal a meghagyással, hogy e pénzekből finanszírozzák a tagállamokban a kisvállalkozásokat. A bankok azonban másképp gondolták. Az uniós készpénzt maguknak halmozták fel, olyannyira, hogy 2008 és 2010 júniusa között a magyar, lengyel, cseh és szlovák kis- és középvállalatoknak csupán 0,001 százaléka kapott az Európai Unióáltal az erre a célra a közvetítő bankoknak átutalt milliárdokból.

Tekintve, hogy a statisztikai adatok szerint az Európai Unióban összesen 20,7 millió kis- és középvállalkozás működik, ezeknek rendkívül elenyésző hányada részesülhetett csak az ösztönzési csomagban. Viszont 99.99 százalék semmit sem kapott. Kérdés, ezek közül hány húzta le, vagy húzza le a rolót emiatt.

Ezt az "ügyeskedést" természetesen nem az EIB fedte fel, hanem a Prágában székelő Bank watch, amely - az "itt a piros, hol a piros (?)" játékszabályai szerint - az EU keretén belül elkövetett pénzügyi visszaéléseket igyekszik felderíteni.


Némi internetes kukázás után érdekes részletekre bukkan az ember.

A Bankwatch jelentés egyik melléklete állítólag felsorolja a kedvezményezett bankokat. Ezt a mellékletet egyelőre nem találom. Az egyéb forrásokból azonban kiderül, hogy az egyik közvetítő az MKB (MFB) Global Loan Hungary nevű bank, amely csupán két esetben adott vállalkozói kölcsönt átlagosan 10 millió euró összegben. Ha ennél többet kapott, maga is "pénznyelőnek" tekinthető (?).

A Büntető Törvénykönyv 317. § (1) bekezdése szerint "aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el"...

Mindjárt ezután következik, no' nem a sajtóközleményekben, hanem nálam, hogy mi koldusok "nettó befizetők" vagyunk az EU-ban, vagyis minden euró amit onnan "kapunk", a saját pénzünk! Ebből következik, hogy engem tulajdonképp nem a csalafinta bankok érdekelnek, hanem az EU közpénzek "adományozója" az EIB.

Az EIB az EU vízfejet övező korona egyik csillogó dísze. [Lásd a blog címképét.] Ha az intéz ményt bemutató magyar nyelvű honlapot megnézzük, a következők tünnek szemünkbe. "Az EIB olyan nonprofit szervezet, melynek működését uniós politikai célkitűzések határozzák meg. A kereskedelmi bankokkal ellentétben az nem kezel lakossági bankszámlákat, nem hajt végre készpénzes tranzakciókat, és nem részesít magánszemélyeket- és vállalkozásokat befektetési tanácsadásban. A tőkebefektetési projektekhez (a legtöbb esetben azok tárgyi eszközeihez) biztosít hosszú lejáratú kölcsönöket, Az EIB által finanszírozott projekteket nagy körültekintéssel választják ki, ügyelve arra, hogy: elősegítsék az uniós célkitűzéseket,- gazdasági, pénzügyi, műszaki és környezetvédelmi szempontból fenntarthatók legyenek,- egyéb pénzfor rásokból származó finanszírozást vonzzanak."

Tehát az EIB projekteket (!) finanszíroz és ezeket nagy körültekintéssel válogatja ki a projektek tengeréből. Namármost... Ha az eruromilliárdokkal megáldott szélhámos - sikkasztó bankok saját céljaikra fialtatják a pénzt, akkor vagy nincs projekt egy fia se, vagy hamis projekteket válogatott magának az EIB, nagy körültekintéssel.

Amúgy a rendeltetésszerű hitelfelhasználás pénzügyi és műszaki ellenőrzésének százféle módszere van (lenne) és csak a kis Magyarországon éhenkórász cégek tucatjai hirdetik eféle szolgáltatásaikat. Persze az EIB-nek nincs ilyesmire szüksége. Ennek a díszes társaságnak döntéshozó testületei vannak (többesszámban). Ezeket úgy hivják "Governance". Úgy ám paraszt!

A testületek az alábbiak:

"A Kormányzótanács tagjai az uniós tagállamok miniszterei, legtöbb esetben a pénzügyminiszterek. Ez a testület határozza meg a bank általános hitelnyújtási politikáját, hagyja jóvá a mérleget és az éves jelentést, stb.

Az Igazgatóság feladata a hitelnyújtási és hitelfelvételi műveletek jóváhagyása, valamint az EIB megfelelő irányításának biztosítása. Tagjait 28 (!) igazgató alkotja – mindegyik tagállam egy tagot jelöl a testületbe, a 28. tag pedig az Európai Bizottságot képviseli.

Az Igazgatási Bizottság a bank teljes munkaidőben (!) dolgozó végrehajtási testülete. A kilenctagú bizottság feladata a bank működésével kapcsolatos napi teendők ellátása.

A Könyvvizsgáló Bizottság független testület, mely közvetlenül a Kormányzótanács nak tartozik beszámolási kötelezettséggel, és azért 'felel', hogy a bank tevékenysége, valamint a könyvvitel az előírásoknak megfelelően folyjon."

Még böngészhetném, hogy hány kormányzót, igazgatót, könyvelőt, stb. foglalkoztat az EIB, de nem teszem, mert az olvasó - szerintem - így is el tudja képzelni, hány kövér poloska szívja az európaiak vérét. [Azt a vért, amely lassan forrásba jön!]

Aki fel akarja hergelni magát és külföldi nyelven is ért hallgassa meg a lenyúlásról szóló jelentés "EIB crisis aid for European small businesses 'missing in action' - new Bankwatch report" videováltozatát, amelyen Isabella Mesedova független kutató meséli el a storyt.

Szóval olvastam - olvasgattam a témában. Sok érdekes dolgot találtam, csak a legérdekesebbeket nem: mit szól az EIB a dologhoz és mit szól az EU az EIB-hez? Kutatásom eredménytelensége elsősorban nyilván azt jelenti, hogy idétlen vagyok, de - kisebb valószínűséggel - azt is, hogy az EU és az EIB úgy vélekednek hogy az EU félmilliárdnyi népességének semmi köze ahhoz, amit ők maguk között nyilván úgy hívnak: "cosa nostra".

Erről jut eszembe a Magyar Hírlap 2010.12.10-i cikke és grafikonja a "lakosság által nagyon (!) korruptnak ítélt szektorok százalékos részesedéséről. E szégyen-lépcső legmagasabb grádicsa a politikai pártok nevet viseli 37.8 százalékkal. A második helyen az "üzleti szektor" szerepel, zu zammen, szerény 31.6 százalékkal. A bankszektor külön említve sincs.

Nos, ha én a hasamra ütve rajzolnék egy grafikont, a tankok helyett minket megszálló bankoknak első helyen legalább 40 százalékot adományoznék és biztos nem tévednék nagyot. Mondom, miért.

A harminc - negyven éves amerikai krimik kedvenc kelléke a bankjegykötegekkel tömött diplomatatáska. Újabb szereplő a még ennél is kisebb nokiás doboz. Ezek a tárolóeszközök a korrupció "végtermékét" rejthetik csupán, ami nem azonos a korrupcióval.

Amikor mint megyei főügyész az olajvonatok után kurkásztam, hamar rájöttem, hogy olajozni nem lehet, ha a bankok nem segítenek, vagy legalábbis nem hunyják be a szemüket. Persze a szemhunyásnak is értéke van. A lenyúlt pénzek elosztásánál a hunyó is részesedik, sőt esetleg ő végzi az elosztást, ha a zsozsó nem fér bele egy aktatáskába, vagy egy nokiás dobozba.

Itt térek vissza arra, hogy többmilliárd euróval úgy nem lehet saját zsebre dolgozni, hogy azt a hitelnyujtó, a hitelfelügyelet során, ne vegye észre.

Egyszer a holland ügyvédek névjegyzékében kerestem valamit. E névjegyzékek feltüntetik az ügyvéd különös jártasságát egy egy jogágban. Gyakran találkoztam a "bankruptcy" kifejezéssel, ami nem korrupciót, "csak" (csalárd) csődöt, ill. csődvédelmet jelent.

E csődök története a kapitalizmus, jelesül az Egyesült Államok, története. Pár éve söpört végig Amerikán egy csődhullám. Ebből az ENRON skandalummal foglalkoztam annakidején. Az ENRON csalárd csődje mindent felemésztett, még az általa kezelt nyugdíjalapot is (!). Felmerült a felelősség kérdése, többek között a mérleg-autitáló cégek felelőssége is. Az egyik könyvvizsgáló cég vezetője úgy védekezett - azaz a fenét védekezett, csak kijelentette - az ilyen "hites" cégek is a versenypiacon működnek és ha nem vállalkoznak mérleghamisításra, nem versenyképesek...


Ez a helyzet a kapitalizmus természetes állapota! Erkölcsi elvei, működési mechanizmusa ehhez igazodnak. Ez a kapitalizmus "conditio sine qua nonja", azaz létezésének elengedhetetlen feltétele.

Mivel a korrupció hordozó anyaga a pénz, a pénz pedig - a kapitalizmusban - transzformált emberi energia, szenvedés, nélkülözés, halál, stb. - e körforgás csak a kapitalista termelési mód felszámolásával, ill. meghaladásával szakítható meg.

A görög anarchisták, az angol diákok, a spanyol pilóták, stb. ezt ma még nem tudják. A tőke végtelen mohósága, végső soron ostobasága, azonban egyenirányítani fogja a nézeteket, elhatározásokat és a tetteket.

Az emberiség története tehát koránt sem ért véget [Fukuyama]. Új, véres (!) fejezet kezdődik.

Sz. Gy.

2010. december 4., szombat

Gyehenna. A csodálkozó Moloch.


Jobb sorsra érdemes népünk kedvenc figurája volt Móricka, akinek mindenről "az" jutott eszébe. Móricka közben felcseperedett és Izraelben telepedett le. Neki és retyerutyájának is minduntalan eszébe jut "az", de ez már nem "az", amire az egykori Móricka gondolt.

Magyarországot nemrég súlyos csapás érte [nem a természet által, hanem emberi kapzsiság miatt].


És ennek kapcsán lám mi jutott, az esetleg épp "haza" készűlő, izraeli Mórickák eszébe? A Jediot Áháronot nevű internetes újság beszámolt az iszap katasztrófáról. Majd teret adott az olvasói véleményeknek.


Nos az ott élő igazi emberek, akiknek halhatatlan fönséges lelkük "neschmannjuk" van, így vélekednek azokról az emberszámba nem vehető lényekről, akiknek csak "nepeschük", azaz állati lelkük van.


* Az egész úgy néz ki, mint a gulyásleves. Igen-migen.
* Testvéred kiontott vére (a magyarországi zsidóké) kiált hozzám a földről? A hírekben szereplő és más magyarországi körzetekben hajdan több tízezer zsidó élt, akiket a magyarok saját kezűleg gyilkoltak meg. A falvak földje ezért a meggyilkolt zsidók vérétől vörös, s nagyon jelképes, hogy hetven esztendővel később ezeket a falvakat elönti a „vörös” és mérgező sav. Nemsokára beköszönt a tél, s úgy néz ki, hogy ekkor teljesen elárasztja őket az „Úr, a bosszúállások Istene” (Zsoltárok 92,1 – H. J.). (Járon, Közép-Izrael)
* A vér csapása után föl kell készülni a békákra (Joszi)
* Nemsokára ezzel is minket gyanúsítanak, azt mondják majd, hogy mindez a magyarok kiontott vére... Kitelik tőlük (….)
* Sopron az a hely, ahonnan táborokba vitték a zsidókat. Sopron a szlovák határ közelében fekszik, s ide gyűjtötték egybe a magyarországi zsidókat, mielőtt útnak indították volna őket a megsemmisítő táborokba. Úgy néz ki, hogy az életben semmi nem történik véletlenül. Ám a mostani vörös sav sem képes lemosni a zsidók megsemmisítése szörnyű gépezetének szégyenfoltját. (Báruch)


[Összeállította: Hering József – Kuruc.info számára. Nota bene Hering cikke mára eltünt a Kuruc Inforól (?)]


Az álnevet használó, azaz diszkrét "Joszi" az egyiptomi tíz csapást vízionálja. [1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak 2. békák lepték el Egyiptomot 3. tetvek 4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok) 5. dögvész az állatok között 6. fekélyek borították az emberek testét 7. jégeső verte el a termés nagyját 8. sáskahad 9. háromnapos sötétség 10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat] és az első után a másodikat, a békákat helyezi kilátásba.


De jaj (!) már Jahve sem a régi... kitalálta a 11-ik csapást, amely csapnivalóan rossz célzás miatt Izraelt érte, vagy Izraelre hullott vissza? A jófene sem ismeri ki magát manapság.


Az izraeli Karmel-hegység lábánál, Haifa város közelében pusztító hatalmas tűzvészre célzok. És tudják, nekem ezzen kapcsolatban mi ugrott be a szabad asszociációk kavargása során? Hát' Gyehenna! Úgy ám!


Hogy miről is van szó?

Gyehenna kezdetben földrajzi fogalom volt, vagyis egy völgy Jeruzsálem szomszédságában. Aztán a fogalom tartalma némileg változott, mert ezen a helyen a Molochot imádó, bálvány tisztelő zsidók gyermek (!) áldozatokat mutattak be a Tófet vagy Táfet nevű tűzoltáron. A gyehenna kifejezést az újszövetség már olyan értelemben használja, amely már a végső halálra, a "tüzes tóra", a teljes megsemmisülésre vonatkozik. A modern héber a pokol szóra a "tofet" kifejezést használja, ami jelent még máglyát is. Később a területfelhasználás módja változott. Krisztus idejében a Gyehenna azon jeruzsálemi szeméttelep neve, ahol a város hulladékját égették el. Később itt hamvasztották el a bűnözők holttesteit is egy állandóan égő tűzön; így vált a Gyehenna a teljes megsemmisülés, pusztulás szimbólumává.

Ha már a neveknél, ill. a fogalmaknál tartunk ejtsünk szót Molochról is.


Moloch vagy Mólek a héber melek, azaz király szó megfelelője. ... A Kr. e. VIII - VII. században Izraelben is megjelent Moloch kultusza [2Kir 23,10; Jer 32,35], olykor gyermekeket is áldoztak neki a zsidók, a Kidron-patak völgyében, mely a Hinnom [Gehenna], a Tófetnek nevezett kultikus helyen: „tűzbe küldték”, azaz áldozati ajándékként elégették őket [2Kir 16,3; 17,17; 21,6; 2Krón 33,6; Ez 16,21; 20,26.31]. A kultusz főleg az északkeleti és a keleti sémi népek körében élt, innen vehették át más törzsek is.


A tárgyilagossághoz tartozik annak említése, hogy a törvény tiltotta ezt a kultuszt [Lev 18,21; 20,2-5], mert Jahve áldozatkészséget kíván, az emberáldozat azonban utálattal tölti el [Ter 22; Bír 11,30-40].


Azt viszont nem tudom, hogy manapság a polgári lakosság, köztük gyermekek, foszforral ége tését hogyan minősíti Jahve? Sok példa olvasható a Tórában arról, hogy a zsidók nem mindíg tartották be Jahve tilalmait és emiatt kegyetlenűl megbüntette őket.


Joszi - Móricka! Nem gondolod, hogy esetleg Jahve nem nézi jó szemmel a gyermekgyilkosokat és az olyan gyűlölködő kreténeket, mint amilyen te vagy, a neschmannoddal együtt? Ha pedig netán erről van szó, ti is kihúztok még több gyufát is. Hírlik, hogy a tűzvészt gyujtogatás okozta. Nem gondolod, hogy még vannak nálatok olyan nép-maradványok, akik útálnak benneteket? És mit látsz körös - körül? "Kedves" szomszédaitok alig várják, hogy elvágják a torkotokat. Persze ez nem ilyen egyszerű. Lám a neked oly kedves és tanulságos egyiptomi tíz csapást is úgy mérte az úr, hogy mindíg megkeményitette a fáraó lelkét, hogy ne hagyjon fel üldözésetekkel, hogy emiatt (...) egymás után mérhesse csapásait Egyiptom népére. Dehát ez nektek sem volt fályásmenet, sőt negyven évig kóricáltatok miatta.


Joszi - Móricka! Tudsz követni?


Ja! És mikorra gondolod, hogy "haza" települsz? És itt mire számitasz ha a nyolcadik csapásként [sáskahad] megérkezel?


Sz. Gy.

2010. december 2., csütörtök

A vendégház lakója - Orbán Moszkvaban


Jóelőre elhatároztam, hogy egy ünnepi blogot írok Orbán első hivatalos moszkvai látogatásáról. Egy ilyen blog csak akkor lehet ropogósan friss, ha az ember előre elkészíti a sablont és abba gyorsan beilleszti az aktuális hírtartalmat. Olyan ez mint egy űrlapkitöltés az interneten.

Az első nagy csinnadratta Orbán júliusi berlini látogatása idején volt, amikor Angela Merkelt meglátogatta. [Őt nevezi "Teflon Ladynak" ez a kötnivaló Wiki Leaks...] Nos az innen onnan összeollózott juliusi szövegekből az alábbi űrlap - panelt készítettem.

"Az új magyar kormányfő az orosz miniszterelnök meghívására ... napos látogatásra érkezett az orosz fővárosba. Az orosz és a magyar miniszterelnök elvonult a díszszázad előtt, és felhangzott a két ország himnusza is. Az ünnepélyes fogadtatás után Orbán Viktor miniszterelnök és vendéglátója azonnal megkezdte a hivatalos tárgyalásokat, amelyekről kora délután közös sajtóértekezleten tájékoztatták a sajtó képviselőit. A két politikus láthatóan oldott hangulatban volt. Óriási média érdek lődés kísérte Orbán Viktor moszkvai útját. A miniszterelnök délutáni előadására az orosz ... Társaságnál több mint 350 érdeklődő jelentkezett be. Mint lapunknak egy moszkvai forrásunk elmondta, nemrégiben egy szlovák előadást is rendeztek, amire tízen jöttek el."

Aztán semmi sem úgy történt. Rá kellett jönnöm (a rest kétszer fárad), hogy a sablon nem ér szart se.

Pedig Orbán jó szívvel indult, díszes szütyőben ajándékot is vitt. Mondják, valami tőrt (?). Persze lehetett füstöltkolbász is.

Ám a fogadtatás...

Ha a sablon jó lett volna, bele lehetett volna illeszteni a repülőtéri fogadást, a repülőgép lépcsőjéhez passzított vörös [vagy az orbáni ízléshez igazított] sötét bilikék szőnyeggel, balról zászlócskákat lengető lelkes moszkvaiakkal, jobbról rezesbandával, a lépcső alján várakozó orosz miniszterelnökkel. Ilyesmiről azonban se kép se hang nem jött Moszkvából. Sebaj! Majd a katonai parádé a Vörös Téren, amikor a kormányfők ellépnek a dísszázad feszes sorai előtt... Semmi! Ezt is ki kellett húzni a sablonból. De volt még remény. A baráti tárgyalások képei a Kreml valamelyik csodálatos termében a csillogó arany, a velencei csillárok, a festmények, a bársony drapériák milliőjében, mint egykor Gyurcsánnyal...

Jelent is meg ilyesfajta kép, de micsoda malőr! Valamelyik hülye jóvoltából az orosz ITAR-TASSZ hírügynökség Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin fotójával illusztrálta a Putyin-Orbán találkozót. A képaláírásban az szerepelt: "Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök". A képen azonban Putyin mellett Gyurcsány volt látható...

Madár - madár, mondhatná az ember, ha a többi stimmelt volna. De ezután se stimmelt semm
i!

A magas (!) vendéget Putyin az orosz kormány vendégházában (!?) fogadta. A tárgyalás témáit, hangnemét nem ismerjük, de az eredmény "dácsaszintű" volt. Azaz nyilván megették - megitták ami erre volt szánva, átadták az ajándékokat, de szemmel láthatóan nem állapodtak meg egyetlen lényeges kérdésben sem. Orbán Moszkvában nem tartott sehol, semmiféle előadást. Elmaradt a sajtótájékoztató is. Orbán csak Varsóban nyilatkozott arról, hogy ... magyar - lengyel két jóbarát,együttesen tesznek csodát - mint az EU társelnökei.

A helyzet most a következő. Rendezetlen maradt az orosz - magyar gazdasági és politikai viszonyrendszer. A helyzet tehát cikis - több okból.

A jelek szerint Putyin ugyanúgy undorodik Orbántól - az amerikabérenc, likudtestvér neokontól - mint az egykori budapesti orosz nagykövet Igor Szergejevics Szavolszkij úr. Erről még 2008.08,14-én írtam egy blogot "Neokohn" címmel. [A téma érdekes lehetett, mert a sztorival a Wiki Leakson találkoztam a napokban.] Orbánnak, mint ellenzéki politikusnak, akkor még nem volt érvényes lapja a pakliban, mégis belepofázott a játszmába, a grúz válság kapcsán imígyen. "... Ezért egyértelmuen és erőteljesen ki kell nyilvánítani, hogy az Amerikával együttmuködo (!) Európának igenis van felelossége, és vannak eszközei (!), amelyeket ilyen történelmi pillanatban, józanul és okosan, használni kell." Szavolszkíj, nyilván nem ismeri a "kíbic kuss" formulát, ezért fejezte ki magát kissé nyakatekerten.

A keleti szelek javában fujtak már akkor, de Orbán nem érezte azokat. A második írás 2009.01.24-én jelent meg, "Tűzveszély - Az első magyar Olaj-Svejk" címmel. Ebben idéztem a fülkeforradalmárt, aki akkor így lamentált. "Magyarország, a leggyengébb energialáncszem? - címmel cikket jelentett meg Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke a European Voice című brüsszeli hetilapban [...] Az ellenzéki vezető egyebek között úgy vélte, azzal, hogy szabad utat engedett a Kék Áramlat beruházásnak [még ha hivatalos döntést nem is jelentettek be], Magyarország nem csupán pofont adott az Európai Unió kifejlődőben lévő közös energiapolitikájának, hanem lökést adott az európai energiapiac átvételére irányuló orosz kísérleteknek".

Pedig akkor már csak a hülye - meg Orbán - nem tudta, hogy a németek suttyomban lepaktáltak az oroszokkal, mert nem tehettek mást. Angela Merkel, a "Teflon Lady", jókat röhöghetett magában, mikor Orbánnal a szőnyegen masírozott a dísszázad sorfala előtt.

A harmadik írás a neokonokról szól 2009.06.07 én jelent meg, "Lélevesztők az olaj tengeren" címen. Idézek abból is egy passzust. "Az egyik ilyen találgatás, hogy a leges legújabb értelmezés szerint, az 'ígéret földje' immár az egész világ! E paranoid tudat hordozó rétege pedig nem a jesivákban a Talmud fölé görnyedő ortodox rabbinátus, hanem a zsidó pénzügyi 'elit', az izrael - lobby, az u.n. 'neokon - csoport'. Ezt az őrült gengszterekből verbuválódott bandát ugyan már 'búcsúztatják' az okosok, de - azt hiszem - túl korán. Almási Miklós cikkéből idézek."

A negyedik írás 2009.11.21-én jelent meg, Orbán nemhivatalos moszkvai pofavizitjéről szól "Rapport? Törpe a medvebarlangban" címen. Innen is egy kis kóstoló. "Nagy volt a pofája, nem is olyan régen. Feltünt! Nekem legalábbis. Ennek apropóján írtam 2009.01.24-én egy kommentárt 'Tűzveszély, az első magyar olaj-svejk', és egy másikat 2009.06.07-én 'Lélekvesztők az olajtengeren'cimmel. Visszhangja persze nem volt, egyiknek se'. Dehát a magyar nem szivesen visszhangzik [már a tihanyi visszhang is elnémult]. A kolbásztöltő persze tartja az irányt, de közben elfordult alatta a föld. Útiránya immár Moszkva felé mutat... Hát nem furcsa?"

Már csak hab a tortán a bakui hakni. Az ötödik írás 2010.09.18-án jelent meg, "Soros legjobb magyar tanítványa, Orbán Bakuban" címen. Ebből is egy szeletke. "Az oroszok olaj-szaglóér zéke (is) kiváló. Évekkel előre gondolkodnak és furakodnak. Szívósak mint a teveszar és van pénzük is. Mindezek folytán képesek a zsákmányt, vagy annak legnagyobb, legízletesebb falatját, a fenevad karmai közül kiragadni. Ezek után, ennek fényében lássuk mit művel a fülkeforradalmár a világpolitika legingoványosabb területén az olajpolitikában? A jelek szerint a GUAM [Grouping of Georgia, Ukraine, Azerbaijan, and Moldova]bohócaival óhajt fogózni. Tizenkétmillióért bérelt repülőgép re pattan, hipp - hopp Bakuban terem és ott aláírja az olajszerződést."

Ekkor immár miniszterelnökként bizonyította, semmit sem ért az olajpolitikához.

* * *

Hát' ez az ember volt most Putyin cár "partnere" Moszkvában. Mi következik most? Putyin viszontlátogatása az Orbán családnál, ebéddel, kutyapisíltetéssel, stb? Vagy edzőmérkőzés a felcsúti focipályán? Aligha! Putyin és Orbán, finoman szólva, nem barátokként váltak el.

Mondjuk, mondhatjuk e, Orbán elcsúszott az olajon? Hát éppen mondhatjuk, de ez csak a valóság egy része. Nem csupán és nem is elsősorban az orosz olajpolitikáról, hanem az orosz geopoliti káról (!) van szó. Az [egyelőre virtuális] orosz geopolitikai térbe nem illik bele, sőt nem is fér bele a kétharmados Orbán rezsim, mint zsidó bevándorlási
ügynökség. Nem fér bele egy kárpát medencei Új Izrael, mint Oroszország és Nyugat európa közé ékelt amerikai hídfő állás sem.

Tény, ha egy sakkjátszmát előre próbálunk játszani, annál nagyobb a hibalehetőség, minél több lépést szeretnénk kitalálni. Írásaim azt látszanak bizonyítani, hogy kapiskáltam egyet - mást az akkor még csak lehetséges jövőből.

Most azt látom, hogy gombamód nőnek ki a földből a Lukoil üzemanyagtöltő állomások, viszont Orbán kedvenc rögeszméjéről a Nabuccoról inkább a hasonló nevű opera halhatatlan dallamai jutnak eszünkbe. A probléma - Orbánnal - a következő. Hajlékony természete folytán számára semmi gondot nem jelentene eljátszani az Arany ballada alábbi jelenetét


"Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen."


Sőt! Még nem is csikorogna, ha a déli szél, azaz a "Déli Áramlat" forgatná engelyén. De rá nehezebb szerep vár. Két úr szolgáját kellene eljátszania. Ő azonban a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít Carlo Goldoni főhősére Truffaldinora, a szolgá ra, aki félreértésből és némi számí tásból egyszerre két urat is szolgál, akiket természetesen a dramaturgia ördöge egymás közelébe hoz, így egyik szerepéből a másikba ugrándozva kell helytállnia, szeretnivaló bájjal, szerencsés megoldásokat eredményező ügyetlenséggel.

Nos, ha ez a mutatvány nem sikerűl, Orbán egymaga nagyobbat bukhat, mint Medgyessy és Gyurcsány együttvéve.

Erre tippelek!

Sz. Gy.