Keresés ebben a blogban

2009. március 20., péntek

Kettenklub - liberalizmus, mint szitokszó

Mára nagyjából világossá vált a helyzet, már ami a liberaliz mus legfőbb vívmányát: az egyén szabadságát, illeti.

Ketten nyitották ki a pofájukat március idusán, a történész Hernády és a jogász Rosdy. Az "eredmény" közismert. A két [rohadt] értelmiségit most meghintáztatja kissé a jogállami ság bűzös mocsara. Aztán elmehetnek ők is - a bús francba a többi pofánvágottal, kilőtt szeművel, seggberugottal.

Ide jutottunk a "rendszerváltás tól" eltelt tizenkilenc év alatt. Nem semmi! Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a SZADESZ-tikus rendszer szadisztikus alapvonásai jól láthatókká legye nek.

Többször emlegettem már, hogy pl. a liberális ujságírás és a köztéri akasztások között nincs semmi különbség. A kettő ugyanazon lelkiség, történelmi alkalomhoz igazított, megnyilvánulása.

Többen emlékszünk még Kéry Edit és Krassó László egyszemélyes - zajos tüntetése ire. A kádári diktatúra nem bántotta őket. Dehát most demokrácia van, echte liberális demokrácia.

Liberális... liberalizmus... Egy képet kerestem témámhoz. Amikor bevertem ezeket a kulcsszavakat olyan érzésem támadt, mintha az ég szakadt volna rám. E "ma gasztos" fogalmak úgyszólván szitokszavakká váltak. Hát így állunk.
De meddig állunk még így? Ha a marxizmus nézőpontjából vizsgálom a dolgokat, ez a vircsaft már nem létezhetne. Nem e? A marxizmus tanítása szerint a forradalmak akkor következnek be, ha az elnyomók már nem képesek a megszokott módon uralkodni, az elnyomottak pedig nem hajlandók helyzetüket tovább tűrni. Dehát nálunk ezek a feltételek rég bekövetkeztek. A nemzetet egy olyan párt diktatúrája sanyargatja, amelynek lakossági támogatottsága másfél százalék. A nép is morgolódik

Hol késik hát a forradalom?
Tulajdonképp nem késésről van szó! A forradalmat múltidőbe tették! A zsidó liberálisok? Egy fenét. Egy tüchtig keresztény magyar úr, az első demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnök - antalljóska. Ő mondta: "tetszettek volna forradalmat csinálni". Az ebben megtestesűlő rohadt szellem mételyez, ill. nyűgöz mindannyiunkat - uszkve - húsz éve. E szellemiség látható bűzös marad ványa épp most rohad ki a Parlamentből. Rövidesen jöhetnek a takarítónők a vödrökkel és feltörlőkkel. De...

Vajon Dávid Ibolyával véget ér az antallizmus? Dehogy ér! Antall ügyének, szellemiségének igazi örököse a, majdnem örökbe fogadott, Orbán Viktor. Őt épp most készülődik bölcs népünk újra nyeregbe segíteni, négykézlábra ereszkedve, hogy a törpe - a hátára lépve - felmászhasson a magas lóra.

Konklúzió: a forradalom feltételei a marxizmus tézisei szerint sem adottak, hisz az egyik feltétel hiányzik. Az elnyomottak hajlandók (!) helyzetüket még tovább tűrni. Hát akkor? Úgy kell nekik!


Sehonnai bitang ember,
Ki most ha kell halni nem mer.
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére ...


Itt versnek vége. Fussatok el véle!


Sz. Gy



2009. március 18., szerda

Az ember, Isten képmása.


Gyurcsánynak.

Fletó! Tudod, mit mond az Írás? Látom, nem tudod, ezért ideírom.

Textus: Móz. 1,26–28; 31. „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket..."

[Ez a textus benne van a Tórában is, hallod e!?]

Ezzel szemben ti mit csináltok fényes nappal a Kossuth téren - március ídusán? Ott túl a rácson Hernádi Zsolt történész tölcsért csinál a kezéből és kiabál. Olyasmit, amivel sokan egyetértünk, márminthogy: takarodj! Erre mi történik? Híveid, néhány nekivadult szuka, nekimegy. Belemarkolásznak az arcába [isten képmásába] és főleg befogják a száját.

Ez eddig rendben is lenne, a komcsi némberek márcsak ilyenek. A kormányod által kezdeményezett szájzár törvényt ők így értelmezik és alkalmazzák. De a közegek? Hát azok mit csinálnak, amikor azt látják, hogy "civilek", nyilvános helyen, verbális magatartást durva tettlegességgel akadályoznak, ill. "torolnak" meg, riadalmat ill. közfelháborodást kiváltó, azaz garázda módon?

Hát' elhurcolják - a kiabálót... Fletókám! Már utaltam rá korábban, hogy - jóvoltodból - a köztereken, ünnepnapokon, az egy főre eső bunkóid száma legalább tiz! Így volt ez most is, olyannyira, hogy egy halszemoptikával se lehetett volna befogni mindannyiukat. Természetes, hogy egyik ökörnek se jutott eszébe komplex módon, azaz a botrányos jelenet minden szereplőjével szemben, intézkedni. Ez a te szempontodból helyes is, hiszen ezekre az agresszív vén picsákra még nagy szükséged lesz máskor is, hacsak közben lapátra nem kerülsz.

Ámde a zsaru-story folytatódik. Zsolt urat beviszik az őrszobára. És ott mi történik? Hát kb. olyasféle, amit "befogadáskor" Guantanamon csinálnak a foglyokkal. Mondd csak Fletó! Kik ezek a testes, gumikesztyűs fogdapecérek? Tán' csak nem szerződtetett "magánvállalkozók"? Vagy csupán a módszertani útmutatókat szereztetted be Amerikából, vagy Izraelből?

[Közbevetve: szólhatnál lelkes hívednek, a fasz' Jancsó Miklósnak például, hogy lenne egy perverz filmtéma... Annyiból (úgy hátromszázmillióból) tán ő is ki tudna hozni egy szoclib horrorfilmet, amennyit Verebes fia kapott, ki tudja mire...]

De maradjunk a tárgynál. A téren történtekkel kapcsolatban "egymásközt" eldicsekedhettek vele, "jól a pofájukra másztunk". Rendben van. De, mondd csak, miért néztek bele a felöltözve kiabáló történész seggébe? Mit reméltek ott találni? Drog-kapszulákat (?), kést (?), reszelőt (?) szamizdat anyagokat (?), árpádsávos zászlót (?) kibontott transzparenst (?). Persze a mai adószedős időkben felmerülhet a gyanú, hogy az előállitott személy az adózás alól elvont pénzeszközöket dugott a seggébe. De egy történész? Hát ennyire hülyék lennének a fogdmegjeid? Ki tudhassa'...

Viszont, ami téged illet, hovatovább személyes büntetőjogi felelősséged is szóba kerül az ilyesféle kis incidensek kapcsán. Jó pofa volt a kis kedves [akit ájultan kaptál ölbe nemrég - no ez derék dolog volt]. Azt mondta a lelkem, máshol rend ben zajlottak az ünnepek... Idilli! A Harmadik Birodalom ban is úgy volt, hogy miközben füstöltek a krematóriumok kéményei, vígan füstöltek a luxus üdülőha jók kéményei is. Fedélzetükről vidám nebulók integettek a parton állók felé. Tudom, ez morbid. Hát te nem vagy az?

Még egy találós kérdés. Tudod mivel játszol? Hát azzal, hogy a Kossuth tér Lövölde térré változik.

Sz. Gy.











2009. március 17., kedd

A teljes lefedettség doktrinája.

Érdekes levelet [levélmellékletet] kaptam tegnap. Címe: "Sokkoló. A Jobbik Magyarországért Mozgalom Tájékozató kiadványa"


Hát, ami azt illeti, engem nem sokkolt, csupán "besokaltam" tőle, mert ami sok az sok...

Aki olvasgatja honlapjaimat nyilván emlékszik rá, hogy a Jobbik és az ő Morvai Krisztinája régen felkeltették, nem túl jóindulatú, érdeklődésemet.


Előre bocsátom, egy blog kereteibe nem illeszthető amit erről mondani akarok. Az "elöljáró beszédnek" mégis van értelme, mert, ahogy tapasztalom, egy blogot szivesebben elolvas a
nagyérdemű, mint egy terjedelmes, netán folytatásos [...] kommentárt és hátha a blog felkelti a kommentár iránti érdeklődést...

Előre kell bocsátanom továbbá, Morvai Krisztinát személyesen nem ismerem. Vele csak annyiban van bajom, amennyiben "erős" egyénisége meghatározó szerepet játszik olyan történésekben, amelyeket kifejezetten károsnak, ill. veszélyesnek tartok. Ezt a szemlé letemet tükrözi, hogy a hölgyet "Morvai jelenségként" definiáltam, már jó régen. Ha igaz, hogy "a kor folyam, mely visz vagy elmerít, nem vezére az egyén, úszója csak" [Madách], akkor kézenfekvő, hogy számomra elsősorban nem Morvai [lármás] személye érdekes, hanem a "folyam".



A XX - XXI századot sokféle jelzővel illették eddig, illetik ezután is. A társadalom fokozódó mértékű - politikai jellegü - manipuláltsága, azonban a legfontosabb jellemző rangjára tör. Ez azt jelenti, hogy a spontán folyamatok száma és hatóereje egyre csökken. Helyükbe olyan "események" lépnek, amelyeket tudományos pontossággal terveznek, szerveznek és bonyolitanak, olyan szervezetek, ill. személyek, akiknek létezéséről a szerepjáték résztvevőinek, de különösen a nézőknek, sejtésük sincs. Az eseményeket a politikusok mozgatják [és a sajtó] - látszólag. Ők azonban a rendező által rendelkezésükre bocsájott szövegkönyből szavalnak, ill. librettóból énekelnek. Komédiások tehát mindannyian és csupán képességeik alapján neveztetnek művészek nek, vagy ripacsoknak.

A "politizálás" sajátossága, hogy iszonyú pénzbe kerül és minden mozzanata előfinanszirozást igényel. Nem erőltetett a hasonlat, hogy akit a politika porond ján felléptetnek, arra nyomban rá kell kötni az infúziót...

Beszámoltam korábban arról, hogy [volt] szélsőjobboldali barátaim felkérésére szemé lyes eszmecserét folytattam annakidején Vona Gáborral annak kitudakolása végett, kik ők tulajdonképp és kinek a köldökzsinórjára vannak kapcsolva. Nos Vona kibekkelte a válaszokat. A kérdés máig kérdés tehát: ki pénzeli a Jobbikot?

Visszatérve a blog címére azt kell világossá tenni, hogy egy országba "politikailag" befektetni csak akkor érdemes, ha a befektető egyidejüleg képes irányítani, ill. koordinálni minden (!) politikai folyamatot, a szélsőbaltól, a centrumon keresztül, a szélsőjobboldalig. [Itt és most az irányitás "békés" módszereiről lesz szó. Az idegen államok elleni imperialista katonai agressziók a "politikacsinálás" más fejezetéhez tartoznak...]

A politikai manipulációkhoz "politikusok" kellenek. Ritka kivételeknek számitanak azok, akik önerejükből képesek politikai befolyásra szert tenni. A politikusokat ezért, szó szerint, "megcsinálják", elsősorban a sajtó segitségével. Orbán Viktor az egyik iskolapéldája annak, hogy válhat egy gyengén közepes szellemi képességekkel megáldott senkiből "politikus". Morvai Krisztina üstökösszerű felemelkedésének pályaelemei ugyan eltérnek az Orbánétól. A két pálya jellegzetességei azonban nagymértékben hasonlóak.

Az "ifjú titánok" előállitásának receptje azonban csak az egyik politikuscsináló módszer. A másik: valamely ismert és némi társadalmi befolyással bíró személyiség "átalakitása". Ez utóbbi módszer terméke Csurka István.


Undoritóan sötét, mégis egyértelmű, multja közismert. [Én is bátorkodtam foglalkozni vele.] Csurka feladata a radikális szélsőjobb összegyüjtése, felheccelése, majd kifárasz tása, kiábrándítása, ezek általi semlegesítése volt. Feladatát jól végezte...

Az Orbán Viktor részére készitett forgatókönyv természetesen nem kópiája a Csurkáénak. Ő azt a feladatot kapta, hogy a szélsőliberális platformról, a SZADESZ mellől a jobbközépre evickéljen. A sebtében konzervatívvá átmázolt Fidesz köré tömörítse, ill. annak járszalagjára fűzze a mérsékelt jobboldal minél szélesebb spektrumát. Majd egyenként likvidálja őket. Orbán ezt meg is tette az MDF-el, a Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppártal. Egy ügyes trükkel kicsinálta a MIÉP-et is.

Mindez azonban a radikális jobboldaliság felszámolásához nem volt elegendő. Az új irányelv először is a radikális jobboldal kettéválasztása volt. Akiket nem lehetett integrálni, azokat apróbb csoportokra tagolták, illetve elősegitették az ilyen csoportocskák "spontán" széttagolódását. Ennek jegyében megfertőzték a meglevőket, sőt ujakat is hoztak létre. Ezek az együttműködésre képtelen kis csomócskák az egymással szembeni és "szervezetükön" belüli torzsalkodással morálisan felőrlődtek. Ezeket neveztem és nevezem ma is obskurus kis szektácskáknak, ill. gittegyleteknek, ami miatt köreikben nem vagyok igazán népszerü...

A legvadabbakat [Budaházy, Torockay, stb.] a "randalírozó csőcselék" szerepére kárhoztatták. Ma már többnyire csak szánakozó mosoly kíséri utcai mutatványaikat.

Akiket pedig integrálni lehetett [lehet], azokat a Jobbik, ill. Morvai Krisztina karjaiba kergetik, vagy édesgetik. Előre le kell szögeznem: számomra a Jobbik, valamint Morvai Krisztina és Vona Gábor ugyanolyan zsákutcába menetelők, mint az MDF volt, míg létezett és mint a Fidesz, amíg létezik. Morvaiék ugyanúgy betagozódnak a "parlamen táris" rendszerbe, mint dicstelen elődeik. Egyetlen valódi céljuk: részesedést követelni a megélhetési politizálás hasznából.


Ami a "Sokkolót" illeti, számomra jelzésértékű, hogy Orbán korábbi elsőszámú ajánlója Makovecz Imre és Csurka oszlopos háttértámogatója, id. Hegedüs Lóránt, már Morvai Krisztina szoknyája körül legyeskednek. Átsompolyog még több "karizmatikus" is, csak várjuk ki a végét. Persze hogy ott szerénykedik Gaudi Nagy Tamás is, akinek oly sokszor jósoltam már politikai karriert. Már fogadást is mernék ajánlani, hogy igazam lesz.

És hogy miért nevezem a Jobbik mozgalmát "Új Csurkizmusnak"? Hát egyszerüen azért, mert annak a parcellának a művelését vette át, amellyel Csurka kényszerűen felhagyott.

A készülő kommentárban ezekről lesz majd szó.

Sz. Gy.

2009. március 16., hétfő

A cumisüveg üzenete: gettóban vagytok ismét!

Budapest, kettőezerkilenc március ídusa. A rendőrkordon rácsának zsilipkapuján fennakad egy gyanús, ill. veszélyes tárgy és néhány gyanús személy: egy cumisüveg, egy ikerpár és egy fiatal házaspár. Csupa olyan, ami mostanság Magyar- országon nem kivánatos, tehát kiküszöbölés alatt áll.

Hogy is van ez? Tisztázzuk a fogalmakat. Budapest? E név alatt immáron Judapestet kell érteni. Ami nem történhetett volna meg Budapesten, megtörténhetik Judapesten. Rendőr? A szó jelentését egy tréfás találós kérdés útján fejthetjük meg. A rendőr általában: a rend éber őre, Izraelben: a rend héber őre, nálunk: a héber rend éber őre. Tényleg? Hát' úgy néz ki... Kordon? Sokféle van. Nálunk rácsokból, rendőrökből, vízágyukból, zsuppko csikból és lovakból áll. Zsilipkapu? A müködési elve ennek is egyszerü. Itt "disz tingvál" a rendőr, azaz eldönti, ki mehet - mi mehet, vagy nem mehet. Itt már problémák adódhatnak. A bunkóságot néha úgy fejezzük ki, hogy az illető nem tud diszting válni. Csak a rosszmájúak viccelnek a melléknév fokozásával [alap - közép - felső - túlzófok] úgy, hogy hülye > postás > vasutas > rendőr. De mégis! Az teljesen világos, hogy a tojás, a szabolcsi alma és a paradicsom nem mehetnek, mert veszélyesek. Nyilván nem mehetne a krumpli sem. De mi a helyzet pl. a koktél-cseresznyével? Határeset... A cumisüveg nem! Az veszélyes tárgy > rendőri szemmel. Ez tényleg a hülyeség túlzófoka. Ám a viszketős kérdések csak ezután következnek. [Istenkém (! ), de szórakozott tudok lenni, csak most jutott eszembe a narancs! Mi lenne, ha a legveszettebb bajkeverők ezzel támadnának. Végig sem merem gondolni a következményeket...]

Miért kell Judapesten egyáltalán kordonokat állítani? Jó kérdés. A rácsnak a magyar nyelvben rossz a csengése. Eszünkbe juttatja a '48-as szabadságharc azon résztvevőit, akiket nem akasztottak fel, "csak" Kufstein várába csuktak...

Mindazonáltal a rácsok néha szükségesek. Pl. a cirkusz porondját alakítják néha velük ideiglenes arénává, hogy a vadállatok ne falják fel a nagyérdemü közönsé get, hogy zavartalanul élvezhesse a produkciót. Tiszta sor!

Az Ország Háza előtti tér nem cirkuszi porond, mert nem kerek és nincs fürész porral borítva... Ám produkciók ott is zajlanak, ezért ezek idejére "műveleti területté" nyilvánítják és hermetizálják. [A zsilipnek ilyen rendeltetése is van. Igaz, hogy inkább az űrhajókon és a tengerelattjárókon, de ez most nem lényeges.]

A produkciónál tartottunk. A "műveleti területen" nem léptetnek fel idomitott vadállatokat, a rácsok tehát nem a közönséget védik. A rácsok a bohócokat és a csapnivaló "produkciókat" védik, a nagyérdemű közönséggel szemben, amely egyszerüen nem bír magával ha egy olyan pofát lát, mind Demszkij. Eddig minden rendben is lenne, hisz az úgynevezett "nyugati demokráciákban" is védik a népsze rütlen politikusokat - a választóiktól...

De nálunk többről, másról van szó. A Párt bohóca Hofi egy kesernyés dallal köszönt el ettől az árnyékvilágtól, amelynek a refrénje az volt: "ugatni már sza bad!" Egy frászt! Újabban megint nem szabad! Nem bizony, mert ez olyan kordon, hogy belül is kordon, kivűl is kordon. A kordonon kivűl ugyanis álruhás > rendő rök ólálkodnak és kiszurják, leteritik, megzsinegelik, zsuppkocsiba vágják és elhurcolják a közönségből azokat, akiknek nem tetszik a produkció és ordibálnak, esetleg füttyögnek. [A kézzel való mutogatás és az arc-mimika még határesetek...]

Ezzel a "joggyakorlattal" viszont kiléptünk - a "legvidámabb barakk" ajtaján is. Ez már egy fegyenctelep rendje - csendje.

Figyelemreméltó a zéró tolerancia "jogi" indokolása. A szólás szabadsága nem terjedhet odáig, hogy mást a szólás szabadságában korlátozzon, zavarjon. A következmény világos. Ha éljenezzük Demszkijt és tapsolunk neki, az nem zavarja, tehát szabad. Ha lehülyézzük, zavarja, tehát nem szabad. Ergo nálunk ismét "népi demokrácia" van, mert éljenezni - tapsolni ott is szabad volt. Éljen Rákosi!

Ez engem nem is zavarna. Kenyerem javát kilónként háromhatvanért vettem - ettem, nem derogálhatott tehát a tapsikolás sem. [Eleinte kicsit derogált, de meg lehetett szokni...]

De most drágaság van. Miért hozunk szinre, ismételten, ráfizetéses szindarabokat, amelyekre nincs fizető néző? A potyanézőkre pedig egész rendőrcsordákkal kell ügyelni, nehogy ... De mit nehogy? A tojások [stb.] elvileg sérthetik, vagy veszélyez tethetik a 'célpolitikus' életét vagy testi épségét, a pofázás [ugatás] azonban csak a dobhártyáján keresztül sértheti, a [hülye] dumához füződő személyiségi jogait. Épp ehhez kapcsolódnának takarékossági javaslataim.
  • A kordont olyan messze kell tenni a szószéktől, hogy Demszkij ne hallhassa, mit ordítozik a csőcselék [önkormányzati választások idején - kedves választó].
  • Olcsóbb megoldás a füldugó használata. Igaz, ezesetben saját hangját se hallja, de ez nem jelent joghátrányt - egy ilyen hasbeszélőnél

Még lennének ötleteim, de komolyra akarom fordítani a szót.

Mára az "uralkodó elit" és a társadalom [döntő többségének] viszonya odáig fa jult, hogy a prominenseknek be kell zárkózniuk saját gettóikba. Senki se higyje, hogy csak a Kossuth téren és csak ünnepi alkalmanként épülnek nálunk gettók. A gettók az emberi lelkekben épülnek és nem csupán a nemzeti ünnepek idejére. A láthatatlan, mégis áthághatatlan, falakkal azok veszik magukat körül, akik félnek a befogadó társadalomtól, akik gyűlölik azt és ezzel sikerült elérniük, hogy viszont gyűlöljék őket és ezzel magukra vonják az önkirekesztők vádját : "kirekesztők" vagytok!

Ki mit gondolarról, hogy pl. "nagy" íróink közül ki érzi igazán jól magát itthon? Kertész és Konrád miért rontják a levegőt szivesebben Németországban? Hát talán azért, mert szűk nekik a gettó, amit maguk körül vontak.

Ez a vád addig harsog, míg - a zajfüggöny mögött csendben - ki nem rekesztik [írtják] az utolsó "kirekesztőt", mint pl. Izraelben a palesztinokat. Ez a kiszori- tósdi azonban nálunk nemigen fog menni.

Visszatérve Demszkíjre, süket dumáját azért is pénzkidobás finanszirozni, mert olyanoknak ajánl "közmegegyezést", akik mellé rendőrt állít, gumibottal, viperá val, gázsprével és ki tudja még mi a fityfenével.

Nem, urak! Kompromisszumot akkor kellett volna kötnötök, amikor előbb a Rózsadombon, majd utóbb Antall Józseffel, kompromisszum helyett, 'paktumot' kötöttetek! E paktumok átka ül most rajtatok és ül majd utódaitokon.

Sz. Gy.