Keresés ebben a blogban

2007. november 24., szombat

Ne szakadjunk el a "Gutenberg galaxistól!"


Tóth Judit [Toronto - Kanada - Hazánkért] komponálta honlapomba az itt látható képet. Arról eszembe jutott saját, porosodó, "könyvtáram" és elgondolkodtam egyről - másról.
A cybertér vándora lettem magam is, szinte a függőségig. Nem jól van ez így! Ez a világ csalóka! Keresőszavainkra hamar kapunk választ. A válasz azonban gyakran hamis - félrevezető. Az egész valahogy egyre jobban hasonlit egy bazi nagy "Sulinethez", vagy Wikipédiához. Isten óvjon mindkettőtől.
Manipulálnak azzal, amit beirnak. Manipulálnak azzal is, amit kitörölnek. Erre - megvallom - voltaképp hiúságom kiélése közben jöttem rá. Az ember szégyelli az orrát piszkálni, ha látják. Szégyelli azt is, ha narcisztikus késztetés hatására, beveri saját nevét a Goooogle-ba.
Nos én hódolok néha e szégyenteljes szokásnak és rájöttem egyre másra.
Az egyik legjobb és legolvasottabb Honlap az euroASTRA volt, már amíg Pósváry Sándor szerkesztette. Sándor magyar volt, bogaras és zseni! Aztán állitólag vételi ajánlatot kapott a lapra. Álliktólag nem fogadta el. Állitólag - emiatt - megmérgezték. Állitólag korábban makkegészséges volt. Aztán 47 éves korábban meghalt. Ez az egy tuti ...
Nos amikor elkezdtem saját nyomaimat kutatni az Interneten, a legtöbb találatot az euroASTRA eredményezte [cikkek, interjúk, fórum].
Azután kezdtem gyérülni, majd úgyszólván eltüntem. Nem mondom, nagy kár volt értem, de valami nem világos. Ha a Világhálón a hivatkozás megmarad és a lapgazda - a jelen esetben Joannes, a jófiú - törli azt a fájlt, amire a link mutat, ezt a szerver jelzi. Így rendben is volna. Mindenki takarít, még az üregi nyúl is. Nekem sohasem tetszett Joannes [a pofája se']. Rájöttem, ő is így van velem. Teljességgel érthető ha lapátra tett. De hova lettek a világürben keringő linkek? Űrszemétté váltak? Az "űrporszivó" beszippantotta őket? Van fönt ilyen porszívó? Milyen algoritmus szerint működik?
Azt tudjuk, hogy a honlapirók agyalmányait az u.n. "keresőrobotok" fedezik fel és lövik a világürbe. De ha feltették, le is szedik? Sorra mindet, vagy soronkivül egyet - kettőt, ezret? A fene se' ismeri ki magát.
A Gutenberg galaxis, a könyvek világa, egészen más! Amit kiturkáltál az antikváriumban, vagy [méregdrágán, fogadat szíva] megvettél a könyvesboltban: a tiéd és nem változik. A múlt fölötti uralom a kezedben van. Nem más tökíti el a könyvet helyetted. Legfeljebb nem találod a magad köré épitett kuplerájban. Él viszont benned a remény, hogy megtalálod egyszer [mikor épp nem keresed ...]. Ebbe a régióba nem tud beférkőzni az orwelli világ megannyi "vívmánya". A fájlokat nem pusztítják a vírusok, a férgek és más kórokozók. Nálam példáúl egér sincs.
És milyen meghitt foglalatosság egy könyvről lefújni a port, bevonulni vele valahová [akár a budiba is], felütni és elmélyedni benne, elmerengeni az olvasottakon.
Az egész olyan emberi. És hogy a lényeget ne felejtsem, a könyv "wysiwyg" rendszerü. Azt látod, amit olvasol, vagy fordítva ... Egyszóval: érdemes időnként visszatérni a való világba, ahol a dologi valóság az úr, nem a virtualitás, mely néha kancsalul festett egeket láttat veled.
Olvass!
2007.11.24
Sz. Gy.