Keresés ebben a blogban

2014. december 7., vasárnap

A paragrafus gaztettei


Elég régen harangoztam be azt a szándékomat, hogy beszámolok olvasóimnak azon "élmények" csekély hányadáról, amelyek (másfél év híján) ötvenöt évi ügyvédi működésem idején beleégtek az agyamba, idegeimbe, izmaimba, csontjaimba és vélhetőleg beépülnek haló poraimba is...Ha ezt a hosszú pályaszakaszt vesszőfutásnak nevezem, talán nem esem túlzásba.

Az ügyvédi pálya mindenkinek nehéz, egy szangvinikus alkatú egyénnek meg pláne.
A hallgatást "fortélyos félelem" kényszeríti az emberre. A személyes konfliktusok következményeit ugyanis nem nekem kell viselnem, hanem ügyfeleimnek, mert miattam őket sújtja az egyéni, ill. "kollektív" bírói emlékezet, amely nem ismer méltányosságot, nem számol elévülést, nem ad amnesztiát.
Terveim szerint jogeseteimet olvasmányos formában fogom leírni "Nyilt tárgyalás" gyűjtőcím alatt, enyhén szatirikus formában. A szereplőket nevükön fogom nevezni és állok elébe esetleges felháborodásuknak.
Az írások ebben a blogban és Facebook oldalamon jelennek majd meg, ami az olvasóknak módot nyújt, hogy észrevételeiket megtegyék.

Egy tervezett sorozatról van tehát szó, amely elé - úgy érzem - nem árt egy kis prológust írni.


A bírák, természetesen nem egyformák. Jó és rossz tulajdonságaikat palástba burkolva felviszik a bírói emelvényre, ahol ezek úgyszólván maradéktalanul érvényre jutnak a "köztársaság nevében". Tulajdonképp nem a jó és a gonosz bírákról akarok írni, hanem magáról a bíróságról, amelyet a "leggonoszabb kasztnak" tituláltam a svájci frankhitelekről írott cikkemben. Akikről írok, azokat mint e kaszt tagjait kívánom bemutatni, akik tudatosan ártottak embertársaiknak.

Sok szomorú, felháborító história vár nálam sorára. Azt tervezem, az u.n. Bardi üggyel kezdem, amely iskolapéldája annak, miként lehet bírói úton, pulpitus műveletekkel", egy családot totálisan tönkretenni.

Az írás terveim szerint a hét végén jelenik meg, de nem ezen a blogon, hanem egy másikon, amelyet erre a célra hoztam létre, de kialakításán még dolgoznom kell.
Akit olvassák honlapomat, ill. Facebook oldalamat az írásokat meg fogják találni.







2014. január 29., szerda

Ukrajna küzdelme a meleg szörnnyel

Felirat hozzáadása












A kibontakozó történet jelképes és valóságos egyszersmind. Szereplői ugyanis messze túlmutatnak önmagukon, térben és időben egyaránt.

De kik a szereplők? Az ukrán nép? Dehát van olyan? Nincs! Hát akkor mi történik abban a földrajzi térségben, amely a térképen Ukrajnaként van feltüntetve?


Ukrajna a zsidó világfelforgatás legújabb célpontja. A "jelképes kígyó" világfojtogató útja rögösebb a kelleténél. A szörny emiatt egyre dühödtebben tekergőzik, csapkod.


A lerobbant Ukrajnára, a kódis ukránokra senkinek sincs szüksége, a legkevésbé az Európai Uniónak, amely saját görögjeit, spanyoljait, portugáljait is legszívesebben vízbefojtaná. Miért tárta hát ki ölelő karjait a lompos ukránok előtt? Szívességből! ZsidóAmerikának ugyanis támaszpontra van szüksége ahoz, hogy Oroszországot közvetlen közelből szorongathassa. Az ukrán kormány azonban az orosz opció mellett döntött. Emiatt ugyanolyan romhalmazzá kívánják változtatni Ukrajnát, mint Irakot, Libiát, ill. Szíriát.

A recept is hasonló az előbbiekhez. "Demokratikus ellenzéket" kellett létrehozni, amely olyan agresszív "tiltakozásba" fog, amit egyetlen szuverén hatalom sem viselhet el. És akkor elszabadul a pokol. De kik a gyújtogató, romboló, gyilkoló ördögök? Hát kezdetben az angol, francia, amerikai és zsidó "elit" terrorkommandók tagjai. [Az Al Kaida csordák a második etapban következnek, amikorra már az ország romokban hever, a lakosság részben kipusztult, vagy elmenekült.]


A "demokratikus ellenzéknek" nem mindíg akad "ikonja", de azért nem árt ha van. Most van: a zsidó-buzi ökölgép Vitalij Klicsko személyében. A héber fantázia hamarosan egy tömegyilkos Józsuét, vagy filiszteusverő Sámsont tisztel benne, ha így haladunk. De hogy haladunk?


Ukrajnában sokféle a népség - katonaság. Vannak persze ukránok is, de pl. a doni kozákok és a Kelet/Dél Ukrajnában, ill. a Krím félszigeten élő oroszok nem annyira ukránok...


Épp a napokban esett szó arról (Oroszvilág), hogy a kozákok rendteremtésre készülődnek. Ehhez aztán jól értenek! Róluk írja a HROMADA, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület lapja, hogy "a XV. Században, a Dnyeper partjain és a déli sztyeppéken megszületett az új hazafias erő, a kozákság, amely a későbbiek során jelentős szerepet játszott Ukrajna történelmében. A kozákságot az a szükségszerűség hívta életre, hogy a Dnyeper melléki lakosságnak számtalan keleti, nyugati, északi és déli hódítóval kellett felvennie a harcot. Az ukrán kozákság szabadságvágyát, nemzeti hősök egész sorának vezetésével vívott csatáikat egy nagy célnak rendelte alá: újjászervezni az ukrán államot az egykor volt Kijevi Rusz területén és megvédeni a pravoszláv hitet."
Na! Most mindez egyszerre jut dögrovásra. Hacsak...


Nos bőven van arra példa, hogy végveszélyben egy nép halálra szánja magát és móresre tanítja a hódítót. Gondoljunk csak Vietnamra Afganisztánra ésatöbbi.

A kozákoknál maradva biztos emlékeznek arra, hogy ez az öntudatos nép bátran dacolt a cárokkal, de olykor a szolgálatukba állt, ha úgy kívánta nemzeti érdekük. Alig hinném, hogy a kozákoknak leküzdhetetlen vágyásuk lenne a megszorítások rohadt Európájára. Ukrajna tizenkétmillió orosz "alattvalójáról" sem hiszem ezt.

Most minden adva van egy óriási pofonhoz a héber pofákra, a cár atyuska is... Mert Putyin is szimbolikus alak: minden oroszok cárját szimbolizálja. Már csak bólintania, estleg csak kacsintania kell és egyszerre indulnak a jelképes kozák "lovas szotnyák" a krími orosz szabadcsapatok és az orosz különleges terrorelhárítók (csak őket ugyanúgy letagadjuk, mint a Nyugat a saját terroristáit).


Ennek az operációnak egy szempontot kell szem előtt tartania: mindenkit likvidálni kell, aki a felforgatásban részt vesz.

Klicsko-Trockíjnak is meg kell kapnia a neki járó jégcsákányt, még ha kilukad is a kipája...

Sz. Gy.








2014. január 26., vasárnap

Európa destabilizálása



Ah' a "vérző Ukrajna", mondjuk ha a tévébe nézünk, vagy a rádiót hallgatjuk. Ezzel aztán napirendre is térünk a dolog felett, hisz Ukrajna oly távol van, mindennapi bajaink pedig oly közeliek.

Nem feltétlenül szükséges, hogy eszünkbe jusson az párszázezer magyar, aki a Kárpátontúli terület alattvalója. Több is veszett Mohácsnál, gondoljuk - tudat alatt...

De tényleg olyan messze van Ukrajna és annyira kizárt mindenféle "begyűrűzés", hogy tudatunk szőnyege alá söpörhetjük a kérdést?


Mert miről is van szó?


Amikor szétrohasztották a Szovjetuniót cca. huszonötmillió orosz került az utódállamok fennhatósága alá. Ez is egy Trianon a javából - orosz léptékben. A legnagyobb orosz kisebbség Kelet, ill. Dél Ukrajnában rekedt, cca. tizenkétmillió ember. Ezek közül legtöbben a Krim félsziget foglyai.

Krím, Oroszország legfontosabb támaszpontja, ukrán fennhatóság alá került. Nem vicces ez? Hogy tűrheti, miért tűri ezt a nagy medve? Biztos emlékszünk rá, hogy Anglia a tőle 12.000 km.-re fekvő gyarmat - a Falkland szigetek - birtoklásáért háborút vívott Argentínával, de ez más, Angliának lehet, nem köteles hagyni a "jussát"...

Ukrajna mint FÁK ország nem volt eléggé demokratikus. A CIA megszervezte a "bársonyos forradalmat"  ami fényesen sikerült, de nem lehetett megenni. A "demokratikus" Ukrajna ezután mindent megtett, hogy bosszantsa a nagy északi szomszédot. Hol megcsapolta, hol elzárta a területén keresztül húzódó gázvezetékeket, hol csupán csak nem fizetett a gázért. Oroszország pedig tűrt. Azaz mégsem,mert mérhetetlen áldozatok árán megépítette a tolvaj - rabló szomszédot elkerülő Északi, és gőzerővel építi a Déli Áramlatot.

Aztán Ukrajna előtt megnyílt a mennyek kapuja. Napirendre került EU csatlakozása. Ez maga egy lázálom. A belülről rothadó, kivülről dűledező Európai Úniónak egy újabb púp a hátán a koldús Ukrajna. Minden józan gazdasági megfontolás a felvétele ellen szólna, de nem szól, mert Ukrajnára szüksége van - no nem Európának, hanem ZsidóAmerikának - ám nem mint gazdasági partnerre, hanem mint Oroszország köldökébe ágyazott katonai támaszpontra.


Mit nyújthat(na) az EU Ukrajnának? Hát amit Görögországnak, Spanyolországnak, Portugáliának nyújt: megszorításokat, nyomort, munkanéküliséget, stb. Csakhogy ezek az országok egykor Európa fénylő és főleg gazdag (!) csillagai voltak, amig a zsidókamattal tönkre nem tették őket. De Ukrajna szegény volt az utóbbi évtizedekben, hiába rendelkezik a világon talán legkitünőbb termőtalajjal, gazdag ásvány-vagyonnal, stb. 


Nem kell gazdag képzelőerő a továbbiak előre látásához. De vannak akik nem látnak előre: az ukránok... Ha nem így lenne, nem lehetett volna őket úgy megvadítani mint egy bivalycsordát. Most ég Ukrajna, azaz csak a nyugati fertálya. Ott szervezi az "ellenállást" a Hugyagyú Klicskó és bandája - látszólag... Látszólag, mert a "sajnálatols eseményeket" a CIA szervezi, a terrorcselekményeket pedig ugyanazok a kommandók hajtják végre, akik oly eredményesen operáltak Irakban, Libiában és Sziriában. Mi történt ott tegnap, mi történik ma Ukrajnában? Semmi különös. 


"Fegyver csörög, haló hörög. A nap vértóba száll." 


Mi ez? A kapitalizmus balladája. Egy rövid fejezetecske a "modern" gyarmatosítás fekete könyvéből.


De mi lesz Kelet-Ukrajnával? Mi lesz a Krím- félszigeten? Gumi égetés? Aligha.


Oroszországnak viszont lépnie kell! Mit lép? Fellép a nyugatukrajnai jelenségekkel szemben? Vagy segít Ukrajnának széthasadni egy nyugati és egy keleti fertályra? Ez látszik a legvalószínűbbnek. Ez az opció elfogadható Oroszország számára. Mert módjában áll, tehát szanálni fogja Kelet-Ukrajnát. Ez kevesebbe kerül, mint a "Nagy Ukrajna" rendbetétele. Nyitva tartja a "korridort" Nyugat-Európa irányába.

Ez persze számunkra nem direkt megoldás, hisz mi - amilyen mázlink van - Ukrajna büdös vége alá kerülünk. A fenti térkép balsarkánál látható, hogy Kárpát-Ukrajna a nyugati parthoz lesz horgonyozva. Jut eszembe, érdekes hogy a Kárpátokon belül nem égetik a gumikat, nem szállják meg a középületeket és nem verik be a rendőrök fejét. Hogy van ez? Vagy csupán késik, ami végülis nem múlik? Nem tudhatjuk, de elmélázhatunk azon, lesz e "begyürűzés" és ha igen, mit hoz a konyhánkra, vagy mit visz el onnan?


Ha Ukrajna egészben eldől, Orbánnak annyi! Ha Kelet-Ukrajna orosz befolyás alá kerül, Szarházy és bandája ellenzékben reked és mi négy évig élvezhetjük majd a legunalmasabb, legterjengősebb felszólalásokat és méltatlankodhatunk az Orbán klán gaztettei miatt.

Vonzó perspektívák...

Ami engem illet, javíthatatlan optimista révén, valamiben mégis reménykedem.

Nem csak ZsidóAmerika és Nyugateurópa üzent hadat Putyinnak, hanem Putyin is a rothadt eurokapitalizmusnak. Mint okos kágébés - remélem - belátta és komolyan is gondolja, hogy az orosz nép felemelkedésének feltétele a kapitalizmus felváltása valami mással. Ez a "valami más"  a szemünk előtt formálódik Oroszországban, Kínában és a BRIC csoportosulás más országaiban.

[Épp tegnap lelkendezett az egyik barátom amiatt, hogy Kína piacra dobja dollárkötvényeit és kiterjeszti tengeri felségterületét olyan vizekre is, amelyeket eddig az amerikai flotta uralt. Ez külön téma, de itt. felemlíteni nem felesleges.]

Ha megváltozik a gazdálkodás rendje, módosulni kell a "garázdálkodás rendjének" is. Orbán, a szálláscsináló, kényelmetlenné válhat Oroszország számára és - figyelemmel korábbi oroszellenes machinációira is - kibillenthetik a hatalomból, amibe oly mélyen bele gyökerezett.


Figyeljünk, meglátjuk!

Sz. Gy.















2014. január 23., csütörtök

Újra blogolok!

Elhatároztam, ismét hozzákezdek a rendszeres blogíráshoz. A kommentek írása számomra továbbra is fontosnak tűnik, de egyre nyilvánvalóbb, hogy nehézkessége miatt nem képes a drámai módon felgyorsuló események követésére. Ezt tapasztalom Facebook oldalamon is, amelyen úgyszólván nem győzöm elolvasgatni a méltatást igénylő eseményekről szóló bejegyzéseket. A blogírást emiatt aféle "gyorskommentárnak" szánom.

Itt és most újra fel kell tennem magamnak, esetleg mások is feltehetik nekem azt a kérdést, mi az értelme annak, hogy ide - oda, ilyen - olyan formában írkáljon az ember? Látni kell ugyanis, hogy az Internet devalválta az írásbeli gondolatközlést. Egyre többen válnak az íráskényszer "áldozataivá" és egyre kevesebben képesek írásmüveik kritikai elemzésére. Egyre kevesebb elolvasott betü esik a leírt betükre. Drámaian romlik a forrásmunkák "hozzáolvasásra" való hajlandóság egyfelől; a hírek és a hirelemzések (kommentárok) olvasása pedig kapkodóvá, felületessé válik másfelől. A kor rohamtempójának áldozatává válik az író és az olvasó egyaránt. (Nem is merem leírni, hogy terjedelmes cikkeimre hány percet szánnak olvasóim - az elemző programok tanúsága szerint...)

Mindezek belátása lerontja az ember önértékelését és egyre terhesebbnek, haszontalanabbnak érzi, hogy íráskényszerének hódoljon. Tipikus csapdahelyzet jön létre.

Mit lehet hát tenni? Mikt tudok én tenni?

Sajnos lehetőségeim behatároltak. Az egyik korlát életkorom, amely a mozgékonyságomat csökkenti. A mozgékonyság további kemény korlátját a helyváltoztatás drámai költségnövekedése jelenti. A városban villamossal, busszal, trolival ingyen közlekedem. (Az ellenőr a közelembe sem jön...) A helyközi közlekedés vonattal és autóbusszal rendkivül időtrabló, gépkocsival pedig megfizethetetlen. Amit tán' még bírnék lelkileg, ill. fizikailag, egyre kevésbé bírom anyagilag.

A következmény: írásaim hátterében egyre kevesebb a személyes élmény, egyre több az olvasott, ill. filmeken, videoclipeken látott anyag, amelyek visszfénye igen halvány, visszhangja erőtlen. Ezt beszürkülésnek nevezem.

Amit javamra írhatónak gondolok, az a düh, ami a rohadt való világ eseményei miatt elfog és "ihletet" ad. A másik "érdemem" hogy sokat éltem, sokat láttam és rémúltbeli élményeim néha frissebbek, elevenebbek mint a tegnapiak.

Az a fixa ideám, hogy ezek az élmények akár érdekesek, ill. tanulságosak is lehetnek a fiatalabbak számára. Sokszor képzelem magam Svejk szerepébe, aki minden jelenidejü eseményt egy múltbelivel társít olymódon, hogy a kettőt összekapcsolva a konkrét értelmetlenség valami elvont értelmet nyer.

Ilyesfélék mocorognak a fejemben, amikor az újabb "honlap-reformot" bevezetem. Kérem legyenek irántam elnéző jóindulattal.

Sz. Gy.