Keresés ebben a blogban

2008. augusztus 14., csütörtök

Neokohn


Oroszország budapesti nagykövete, Igor Szergejevics Szavolszkij úr [elvtárs] ma azt találta mondani, egy televiziós interjú keretében, hogy Orbán Viktor legutóbbi oroszellenes kirohanása egy "amerikai [ihletésű] "neokon reakció", amely belőle "undort" vált ki.

Mit is mondott leendő miniszterelnökünk, hazánk jobbik felének reménye, szemefé- nye?

"...Felhívta a figyelmet arra, hogy "a puszta tények szerint" idegen csapatok állomásoznak egy másik ország területén, szétlõnek városokat, és ártatlan civilek halnak meg. "... Ezért egyértelmûen és erõteljesen ki kell nyilvánítani, hogy az Amerikával együttmûködõ (!) Európának igenis van felelõssége, és vannak eszközei (!), amelyeket ilyen történelmi pillanatban, józanul és okosan, használni kell. Úgy vélte, hogy Magyarországnak nem egy külsõ szemlélõ szerepét érdemes elfoglalnia, hanem egy közép-európai ország szerepét. Szintén kérdésre Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a Fidesz minden áldozattal együtt érez, legyen nemzetiségét tekintve grúz, oszét vagy orosz." [MTI. 2008. augusztus 14]

Ha bárhol - bármikor hallotta valaki, hogy Orbán hasonló szellemben nyilatkozott az Irak és Afganisztán elleni amerikai, vagy a Palesztina és Libanon elleni izraeli agresszióról, adja meg a hozzáférést és küldjön egy csekket, amin a tiszteletdíjat postázhatom.

Dehát mi fán teremnek a neokonok?

Ezt egy "magyar" író, ujságíró Seres László írása alapján értjük meg leghamarabb.
"Mi a neokonzervatív politika lényege, kik a neokonok, és fõleg: mi közünk az egészhez? ...A 'neokon-kérdés' idehaza, számunkra is megkerülhetetlen, releváns. A három évtizede létezõ, markáns álláspontokat megfogalmazó amerikai neokonzervatív áramlat olyan érvényes külpolitikai és kulturális üzeneteket hordoz, amelyek megismerése elengedhetetlen Izrael, a Közel-Kelet, a világ globális átrendezõdésének jobb megértéséhez. És nem csupán zsidó szemszögbõl.
Bal- és jobboldali ellenségei természetesen 'zsidó ügynek' tartják a neokonok elõretörését – ennek ellenére sok szempontból zsidó ügy is. Konspirációs elméletekben utazó bal- és jobboldali 'elemzõk' a zsidó világuralmi törekvések diadalaként könyvelik el, hogy a határozottan Izrael-barát neokon publicisták, elemzõk, stratégák és társadalomtudósok a Bush-adminisztráció legfontosabb döntéshozói posztjaira kerültek.

[A neokonok között valóban sok a zsidó származású, ám legalább annyi a protestáns, evangéliumi keresztény.] 'Hatalomra került a hetilapunk!' – örült ironikusan a neokon fõorgánum, a Weekly Standard szerkesztõségi cikke, amikor mérleget vont kétségtelen személyi és publicisztikai befolyásáról. Történt ez annak ellenére, hogy – a Reagan-érától eltérõen – a Bush-kormány eredetileg a külpolitikailag fantáziátlan, hagyományos paleokonzervatív izolacionizmust követte, egészen a 2001-es sokkig. A szeptember 11-i támadás azonban sokak szemét felnyitotta: az egypólusú liberális-kapitalista világ, a sokat idézett 'történelem vége' illúzió csupán.

A neokonok elõre látták, hogy a Szovjetunió felbomlása után új, nem kevésbé veszélyes ellenséggel kell szembenéznie a szabad világnak: a nemzetközi terrorizmus, ezen belül is a radikális iszlámista mozgalmak kis helyi sejtekre épülõ, hálózatszerûen szervezõdõ veszélyével. A 70-es évek elején elõtûnt, a 80-as évek elején öntudatosan elõretört neokonok Reagan idején következetes hidegháborús logikával óvtak a 'gonosz birodalmától', sikerrel fegyverkezték halálra a Szovjetuniót – a 90-es évek elejétõl pedig ugyanilyen kíméletlen fellépést ajánlottak a nemzetközi terrorizmus és az azt támogató államokkal szemben. Õk találták ki Reagan számára a 'gonosz birodalmát', és ifj. Bush is tõlük kölcsönözte a 'gonosz tengelyét.'

Jó vagy rossz, szabadság vagy elnyomás, 'velünk vagy ellenünk' [Bush]: a neokonok mélyen morális emberek, s a tiszta erkölcsbõl vezetik le politikai válaszaikat. Gazdaságilag szabadpiaci libertáriusok, de nem vetik meg a jóléti reformokat, külpolitikailag és kulturálisan pedig az erõs állam hívei. Három jelenség hozta õket elõ: a [szélsõ] baloldali ellenkultúra válsága, hamissága; a hagyományos jobboldal elavultsága; az amerikai külpolitika posztvietnami bénultsága. Sokan Leo Strauss tanítványai , ...mások, mint Irving Kristol, Christopher Hitchens, James Burnham vagy Norman Podhoretz korábban trockisták voltak, ám szembenéztek és radikálisan leszámoltak baloldaliságukkal. A Pat Buchanan-féle ókonzervatívok szerint ma is a világ megváltása, a „permanens forradalom” a céljuk, csak most 'jobbról.' Joggal mutatnak rá neokon publicisták, hogy ez az érvelés nettó zsidózás, hiszen azt hirdeti, hogy egy militáns, felforgató kisebbség behatolt az amerikai kormányzatba, hogy keresztül erõszakoljon egy Izrael-barát külpolitikát. Amibõl annyi igaz, hogy a neokonok Izrael legkövetkezetesebb barátai."

Eddig az írás. A magam részéről ehhez csak annyit, hogy a 700-as Klub adásaiban [ATV] vicsorgó és bohóckodó Pat Robertson is egy ilyen neokon. [Már írtam róla.]

Seres úr becses és szimpatikus személyével már foglalkoztam korábban. Arcátlansága nem változott. Agresszivitása annál inkább [fokozódott]. Ostobasága a régi. Ez most abból derül ki, hogy tagadás formájában fogalmazza meg azt, ami szemünk előtt játszódik letagadhatatlanul, félremagyarázhatatlanul. [Lásd a vastagitott szöveg részeket.]

Még annyit, hogy kinek, miért írtam ezt a Blogot?

Hát' csak szeretném tudni, hogy Fidesz-kortes, karizmatizált, díszmagyarjaink [Tőkés, Melocco, Makovecz PappLajos] mit szólnak ehhez? No nem a nyilvánosság, hanem a tükör előtt?

Sz. Gy.