A "magyar" sajtó új gumicsontot rág, amit úgy hívnak: "Lenyelt euró-milliárdok". A história arról szól, hogy az Európai Beruházási Bank, becenevén EIB, sokmilliárd eurót helyezett ki különböző, tulnyomórészt kereskedelmi, bankokhoz azzal a meghagyással, hogy e pénzekből finanszírozzák a tagállamokban a kisvállalkozásokat. A bankok azonban másképp gondolták. Az uniós készpénzt maguknak halmozták fel, olyannyira, hogy 2008 és 2010 júniusa között a magyar, lengyel, cseh és szlovák kis- és középvállalatoknak csupán 0,001 százaléka kapott az Európai Unióáltal az erre a célra a közvetítő bankoknak átutalt milliárdokból.
Tekintve, hogy a statisztikai adatok szerint az Európai Unióban összesen 20,7 millió kis- és középvállalkozás működik, ezeknek rendkívül elenyésző hányada részesülhetett csak az ösztönzési csomagban. Viszont 99.99 százalék semmit sem kapott. Kérdés, ezek közül hány húzta le, vagy húzza le a rolót emiatt.
Ezt az "ügyeskedést" természetesen nem az EIB fedte fel, hanem a Prágában székelő Bank watch, amely - az "itt a piros, hol a piros (?)" játékszabályai szerint - az EU keretén belül elkövetett pénzügyi visszaéléseket igyekszik felderíteni.
Némi internetes kukázás után érdekes részletekre bukkan az ember.
A Bankwatch jelentés egyik melléklete állítólag felsorolja a kedvezményezett bankokat. Ezt a mellékletet egyelőre nem találom. Az egyéb forrásokból azonban kiderül, hogy az egyik közvetítő az MKB (MFB) Global Loan Hungary nevű bank, amely csupán két esetben adott vállalkozói kölcsönt átlagosan 10 millió euró összegben. Ha ennél többet kapott, maga is "pénznyelőnek" tekinthető (?).
A Büntető Törvénykönyv 317. § (1) bekezdése szerint "aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el"...
Mindjárt ezután következik, no' nem a sajtóközleményekben, hanem nálam, hogy mi koldusok "nettó befizetők" vagyunk az EU-ban, vagyis minden euró amit onnan "kapunk", a saját pénzünk! Ebből következik, hogy engem tulajdonképp nem a csalafinta bankok érdekelnek, hanem az EU közpénzek "adományozója" az EIB.
Az EIB az EU vízfejet övező korona egyik csillogó dísze. [Lásd a blog címképét.] Ha az intéz ményt bemutató magyar nyelvű honlapot megnézzük, a következők tünnek szemünkbe. "Az EIB olyan nonprofit szervezet, melynek működését uniós politikai célkitűzések határozzák meg. A kereskedelmi bankokkal ellentétben az nem kezel lakossági bankszámlákat, nem hajt végre készpénzes tranzakciókat, és nem részesít magánszemélyeket- és vállalkozásokat befektetési tanácsadásban. A tőkebefektetési projektekhez (a legtöbb esetben azok tárgyi eszközeihez) biztosít hosszú lejáratú kölcsönöket, Az EIB által finanszírozott projekteket nagy körültekintéssel választják ki, ügyelve arra, hogy: elősegítsék az uniós célkitűzéseket,- gazdasági, pénzügyi, műszaki és környezetvédelmi szempontból fenntarthatók legyenek,- egyéb pénzfor rásokból származó finanszírozást vonzzanak."
Tehát az EIB projekteket (!) finanszíroz és ezeket nagy körültekintéssel válogatja ki a projektek tengeréből. Namármost... Ha az eruromilliárdokkal megáldott szélhámos - sikkasztó bankok saját céljaikra fialtatják a pénzt, akkor vagy nincs projekt egy fia se, vagy hamis projekteket válogatott magának az EIB, nagy körültekintéssel.
Amúgy a rendeltetésszerű hitelfelhasználás pénzügyi és műszaki ellenőrzésének százféle módszere van (lenne) és csak a kis Magyarországon éhenkórász cégek tucatjai hirdetik eféle szolgáltatásaikat. Persze az EIB-nek nincs ilyesmire szüksége. Ennek a díszes társaságnak döntéshozó testületei vannak (többesszámban). Ezeket úgy hivják "Governance". Úgy ám paraszt!
A testületek az alábbiak:
"A Kormányzótanács tagjai az uniós tagállamok miniszterei, legtöbb esetben a pénzügyminiszterek. Ez a testület határozza meg a bank általános hitelnyújtási politikáját, hagyja jóvá a mérleget és az éves jelentést, stb.
Az Igazgatóság feladata a hitelnyújtási és hitelfelvételi műveletek jóváhagyása, valamint az EIB megfelelő irányításának biztosítása. Tagjait 28 (!) igazgató alkotja – mindegyik tagállam egy tagot jelöl a testületbe, a 28. tag pedig az Európai Bizottságot képviseli.
Az Igazgatási Bizottság a bank teljes munkaidőben (!) dolgozó végrehajtási testülete. A kilenctagú bizottság feladata a bank működésével kapcsolatos napi teendők ellátása.
A Könyvvizsgáló Bizottság független testület, mely közvetlenül a Kormányzótanács nak tartozik beszámolási kötelezettséggel, és azért 'felel', hogy a bank tevékenysége, valamint a könyvvitel az előírásoknak megfelelően folyjon."
Még böngészhetném, hogy hány kormányzót, igazgatót, könyvelőt, stb. foglalkoztat az EIB, de nem teszem, mert az olvasó - szerintem - így is el tudja képzelni, hány kövér poloska szívja az európaiak vérét. [Azt a vért, amely lassan forrásba jön!]
Aki fel akarja hergelni magát és külföldi nyelven is ért hallgassa meg a lenyúlásról szóló jelentés "EIB crisis aid for European small businesses 'missing in action' - new Bankwatch report" videováltozatát, amelyen Isabella Mesedova független kutató meséli el a storyt.
Szóval olvastam - olvasgattam a témában. Sok érdekes dolgot találtam, csak a legérdekesebbeket nem: mit szól az EIB a dologhoz és mit szól az EU az EIB-hez? Kutatásom eredménytelensége elsősorban nyilván azt jelenti, hogy idétlen vagyok, de - kisebb valószínűséggel - azt is, hogy az EU és az EIB úgy vélekednek hogy az EU félmilliárdnyi népességének semmi köze ahhoz, amit ők maguk között nyilván úgy hívnak: "cosa nostra".
Erről jut eszembe a Magyar Hírlap 2010.12.10-i cikke és grafikonja a "lakosság által nagyon (!) korruptnak ítélt szektorok százalékos részesedéséről. E szégyen-lépcső legmagasabb grádicsa a politikai pártok nevet viseli 37.8 százalékkal. A második helyen az "üzleti szektor" szerepel, zu zammen, szerény 31.6 százalékkal. A bankszektor külön említve sincs.
Nos, ha én a hasamra ütve rajzolnék egy grafikont, a tankok helyett minket megszálló bankoknak első helyen legalább 40 százalékot adományoznék és biztos nem tévednék nagyot. Mondom, miért.
A harminc - negyven éves amerikai krimik kedvenc kelléke a bankjegykötegekkel tömött diplomatatáska. Újabb szereplő a még ennél is kisebb nokiás doboz. Ezek a tárolóeszközök a korrupció "végtermékét" rejthetik csupán, ami nem azonos a korrupcióval.
Amikor mint megyei főügyész az olajvonatok után kurkásztam, hamar rájöttem, hogy olajozni nem lehet, ha a bankok nem segítenek, vagy legalábbis nem hunyják be a szemüket. Persze a szemhunyásnak is értéke van. A lenyúlt pénzek elosztásánál a hunyó is részesedik, sőt esetleg ő végzi az elosztást, ha a zsozsó nem fér bele egy aktatáskába, vagy egy nokiás dobozba.
Itt térek vissza arra, hogy többmilliárd euróval úgy nem lehet saját zsebre dolgozni, hogy azt a hitelnyujtó, a hitelfelügyelet során, ne vegye észre.
Egyszer a holland ügyvédek névjegyzékében kerestem valamit. E névjegyzékek feltüntetik az ügyvéd különös jártasságát egy egy jogágban. Gyakran találkoztam a "bankruptcy" kifejezéssel, ami nem korrupciót, "csak" (csalárd) csődöt, ill. csődvédelmet jelent.
E csődök története a kapitalizmus, jelesül az Egyesült Államok, története. Pár éve söpört végig Amerikán egy csődhullám. Ebből az ENRON skandalummal foglalkoztam annakidején. Az ENRON csalárd csődje mindent felemésztett, még az általa kezelt nyugdíjalapot is (!). Felmerült a felelősség kérdése, többek között a mérleg-autitáló cégek felelőssége is. Az egyik könyvvizsgáló cég vezetője úgy védekezett - azaz a fenét védekezett, csak kijelentette - az ilyen "hites" cégek is a versenypiacon működnek és ha nem vállalkoznak mérleghamisításra, nem versenyképesek...
Ez a helyzet a kapitalizmus természetes állapota! Erkölcsi elvei, működési mechanizmusa ehhez igazodnak. Ez a kapitalizmus "conditio sine qua nonja", azaz létezésének elengedhetetlen feltétele.
Mivel a korrupció hordozó anyaga a pénz, a pénz pedig - a kapitalizmusban - transzformált emberi energia, szenvedés, nélkülözés, halál, stb. - e körforgás csak a kapitalista termelési mód felszámolásával, ill. meghaladásával szakítható meg.
A görög anarchisták, az angol diákok, a spanyol pilóták, stb. ezt ma még nem tudják. A tőke végtelen mohósága, végső soron ostobasága, azonban egyenirányítani fogja a nézeteket, elhatározásokat és a tetteket.
Az emberiség története tehát koránt sem ért véget [Fukuyama]. Új, véres (!) fejezet kezdődik.
Sz. Gy.
Tekintve, hogy a statisztikai adatok szerint az Európai Unióban összesen 20,7 millió kis- és középvállalkozás működik, ezeknek rendkívül elenyésző hányada részesülhetett csak az ösztönzési csomagban. Viszont 99.99 százalék semmit sem kapott. Kérdés, ezek közül hány húzta le, vagy húzza le a rolót emiatt.
Ezt az "ügyeskedést" természetesen nem az EIB fedte fel, hanem a Prágában székelő Bank watch, amely - az "itt a piros, hol a piros (?)" játékszabályai szerint - az EU keretén belül elkövetett pénzügyi visszaéléseket igyekszik felderíteni.
Némi internetes kukázás után érdekes részletekre bukkan az ember.
A Bankwatch jelentés egyik melléklete állítólag felsorolja a kedvezményezett bankokat. Ezt a mellékletet egyelőre nem találom. Az egyéb forrásokból azonban kiderül, hogy az egyik közvetítő az MKB (MFB) Global Loan Hungary nevű bank, amely csupán két esetben adott vállalkozói kölcsönt átlagosan 10 millió euró összegben. Ha ennél többet kapott, maga is "pénznyelőnek" tekinthető (?).
A Büntető Törvénykönyv 317. § (1) bekezdése szerint "aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el"...
Mindjárt ezután következik, no' nem a sajtóközleményekben, hanem nálam, hogy mi koldusok "nettó befizetők" vagyunk az EU-ban, vagyis minden euró amit onnan "kapunk", a saját pénzünk! Ebből következik, hogy engem tulajdonképp nem a csalafinta bankok érdekelnek, hanem az EU közpénzek "adományozója" az EIB.
Az EIB az EU vízfejet övező korona egyik csillogó dísze. [Lásd a blog címképét.] Ha az intéz ményt bemutató magyar nyelvű honlapot megnézzük, a következők tünnek szemünkbe. "Az EIB olyan nonprofit szervezet, melynek működését uniós politikai célkitűzések határozzák meg. A kereskedelmi bankokkal ellentétben az nem kezel lakossági bankszámlákat, nem hajt végre készpénzes tranzakciókat, és nem részesít magánszemélyeket- és vállalkozásokat befektetési tanácsadásban. A tőkebefektetési projektekhez (a legtöbb esetben azok tárgyi eszközeihez) biztosít hosszú lejáratú kölcsönöket, Az EIB által finanszírozott projekteket nagy körültekintéssel választják ki, ügyelve arra, hogy: elősegítsék az uniós célkitűzéseket,- gazdasági, pénzügyi, műszaki és környezetvédelmi szempontból fenntarthatók legyenek,- egyéb pénzfor rásokból származó finanszírozást vonzzanak."
Tehát az EIB projekteket (!) finanszíroz és ezeket nagy körültekintéssel válogatja ki a projektek tengeréből. Namármost... Ha az eruromilliárdokkal megáldott szélhámos - sikkasztó bankok saját céljaikra fialtatják a pénzt, akkor vagy nincs projekt egy fia se, vagy hamis projekteket válogatott magának az EIB, nagy körültekintéssel.
Amúgy a rendeltetésszerű hitelfelhasználás pénzügyi és műszaki ellenőrzésének százféle módszere van (lenne) és csak a kis Magyarországon éhenkórász cégek tucatjai hirdetik eféle szolgáltatásaikat. Persze az EIB-nek nincs ilyesmire szüksége. Ennek a díszes társaságnak döntéshozó testületei vannak (többesszámban). Ezeket úgy hivják "Governance". Úgy ám paraszt!
A testületek az alábbiak:
"A Kormányzótanács tagjai az uniós tagállamok miniszterei, legtöbb esetben a pénzügyminiszterek. Ez a testület határozza meg a bank általános hitelnyújtási politikáját, hagyja jóvá a mérleget és az éves jelentést, stb.
Az Igazgatóság feladata a hitelnyújtási és hitelfelvételi műveletek jóváhagyása, valamint az EIB megfelelő irányításának biztosítása. Tagjait 28 (!) igazgató alkotja – mindegyik tagállam egy tagot jelöl a testületbe, a 28. tag pedig az Európai Bizottságot képviseli.
Az Igazgatási Bizottság a bank teljes munkaidőben (!) dolgozó végrehajtási testülete. A kilenctagú bizottság feladata a bank működésével kapcsolatos napi teendők ellátása.
A Könyvvizsgáló Bizottság független testület, mely közvetlenül a Kormányzótanács nak tartozik beszámolási kötelezettséggel, és azért 'felel', hogy a bank tevékenysége, valamint a könyvvitel az előírásoknak megfelelően folyjon."
Még böngészhetném, hogy hány kormányzót, igazgatót, könyvelőt, stb. foglalkoztat az EIB, de nem teszem, mert az olvasó - szerintem - így is el tudja képzelni, hány kövér poloska szívja az európaiak vérét. [Azt a vért, amely lassan forrásba jön!]
Aki fel akarja hergelni magát és külföldi nyelven is ért hallgassa meg a lenyúlásról szóló jelentés "EIB crisis aid for European small businesses 'missing in action' - new Bankwatch report" videováltozatát, amelyen Isabella Mesedova független kutató meséli el a storyt.
Szóval olvastam - olvasgattam a témában. Sok érdekes dolgot találtam, csak a legérdekesebbeket nem: mit szól az EIB a dologhoz és mit szól az EU az EIB-hez? Kutatásom eredménytelensége elsősorban nyilván azt jelenti, hogy idétlen vagyok, de - kisebb valószínűséggel - azt is, hogy az EU és az EIB úgy vélekednek hogy az EU félmilliárdnyi népességének semmi köze ahhoz, amit ők maguk között nyilván úgy hívnak: "cosa nostra".
Erről jut eszembe a Magyar Hírlap 2010.12.10-i cikke és grafikonja a "lakosság által nagyon (!) korruptnak ítélt szektorok százalékos részesedéséről. E szégyen-lépcső legmagasabb grádicsa a politikai pártok nevet viseli 37.8 százalékkal. A második helyen az "üzleti szektor" szerepel, zu zammen, szerény 31.6 százalékkal. A bankszektor külön említve sincs.
Nos, ha én a hasamra ütve rajzolnék egy grafikont, a tankok helyett minket megszálló bankoknak első helyen legalább 40 százalékot adományoznék és biztos nem tévednék nagyot. Mondom, miért.
A harminc - negyven éves amerikai krimik kedvenc kelléke a bankjegykötegekkel tömött diplomatatáska. Újabb szereplő a még ennél is kisebb nokiás doboz. Ezek a tárolóeszközök a korrupció "végtermékét" rejthetik csupán, ami nem azonos a korrupcióval.
Amikor mint megyei főügyész az olajvonatok után kurkásztam, hamar rájöttem, hogy olajozni nem lehet, ha a bankok nem segítenek, vagy legalábbis nem hunyják be a szemüket. Persze a szemhunyásnak is értéke van. A lenyúlt pénzek elosztásánál a hunyó is részesedik, sőt esetleg ő végzi az elosztást, ha a zsozsó nem fér bele egy aktatáskába, vagy egy nokiás dobozba.
Itt térek vissza arra, hogy többmilliárd euróval úgy nem lehet saját zsebre dolgozni, hogy azt a hitelnyujtó, a hitelfelügyelet során, ne vegye észre.
Egyszer a holland ügyvédek névjegyzékében kerestem valamit. E névjegyzékek feltüntetik az ügyvéd különös jártasságát egy egy jogágban. Gyakran találkoztam a "bankruptcy" kifejezéssel, ami nem korrupciót, "csak" (csalárd) csődöt, ill. csődvédelmet jelent.
E csődök története a kapitalizmus, jelesül az Egyesült Államok, története. Pár éve söpört végig Amerikán egy csődhullám. Ebből az ENRON skandalummal foglalkoztam annakidején. Az ENRON csalárd csődje mindent felemésztett, még az általa kezelt nyugdíjalapot is (!). Felmerült a felelősség kérdése, többek között a mérleg-autitáló cégek felelőssége is. Az egyik könyvvizsgáló cég vezetője úgy védekezett - azaz a fenét védekezett, csak kijelentette - az ilyen "hites" cégek is a versenypiacon működnek és ha nem vállalkoznak mérleghamisításra, nem versenyképesek...
Ez a helyzet a kapitalizmus természetes állapota! Erkölcsi elvei, működési mechanizmusa ehhez igazodnak. Ez a kapitalizmus "conditio sine qua nonja", azaz létezésének elengedhetetlen feltétele.
Mivel a korrupció hordozó anyaga a pénz, a pénz pedig - a kapitalizmusban - transzformált emberi energia, szenvedés, nélkülözés, halál, stb. - e körforgás csak a kapitalista termelési mód felszámolásával, ill. meghaladásával szakítható meg.
A görög anarchisták, az angol diákok, a spanyol pilóták, stb. ezt ma még nem tudják. A tőke végtelen mohósága, végső soron ostobasága, azonban egyenirányítani fogja a nézeteket, elhatározásokat és a tetteket.
Az emberiség története tehát koránt sem ért véget [Fukuyama]. Új, véres (!) fejezet kezdődik.
Sz. Gy.
1 megjegyzés:
Kedves Szeszák Úr!
Garantálom, hogy olvassák az oldalát és fontos az ilyen hazaszerető és tisztán látó írásművek megjelenése.
Köszönöm minden hazafi nevében.
Szeretném felhívni a figyelmét Robert Duncen: Project: Soul Catcher vol. 2 Secrets of Cyber and Cybernetic Warfare Revealed
A könyv elég alaposan leírja milyen tudatbefolyásoló technikákkal dolgoznak ma a csúcstolvajok. Garantálhatom, hogy az adatok valódiak. Angliában John Allman segít a cyber warfare áldozatainak.
https://www.createspace.com/3446406
HangOk
Megjegyzés küldése