Egy őrült politikai végrendelete

Egy őrült politikai végrendelete.

Hitlernek nemcsak irodalma van. Már a Hitler irodalomnak is irodalma van... Ebbe a műfajba tartozik John Lukacs könyve "A történelmi Hitler" [Európa Könyvkiadó - 1998]. Most, újra lapozgatva a könyvet, olyan hivatkozásra bukkantam, amit eddig még nem húzgáltam alá. "... Végrendeletének legutolsó mondatában, néhány órával halála előtt ... ezt diktálta: történjék bármi, de a német nemzetnek nem szabad engednie, hogy a zsidók visszatérjenek."

Mi sem természetesebb, minthogy ilyenkor azok a jelzők ugranak be először, amelyekkel a zsidó újságok, könyvek, stb. telenyomják az ember fejét [igénybe véve a szinoníma szótár teljes készletét]. A legtöbb asszociáció az őrült szóra jön be: "őrült, féleszű, elmebeteg, mániákus, mániás, beteg elméjű, bolond, elmebeteg, elmebajos, elmeháboro dott, bolond, hülye, agyalágyult, gyagyás, buggyant, elvakult, bigott, rugalmatlan, megrögzött, meghülyült, dilis, bedili zett, ádáz, szörnyű, stb.

A második, a szerencsésebb, gondolat: hol a végrendelet? Megvan, az Interneten (!). Ugorjon oda, aki nem röstelli a fáradtságot. Ott a mondat. De tán' nem ez a legérdekesebb, hanem az alulról számított ötödik. Ez így szól."Németország azok közt a népek közt fogja legmegbízhatóbb barátait megtalálni, akik lényükben immunisak a zsidó méregre. Meg vagyok róla győződve, hogy a japánok, a kínaiak és az iszlám népei mindig közelebb fognak hozzánk állni, mint teszem azt Franciaország, és ez a köztünk levő vérrokonság ellenére [lesz így]. A szerencsétlenség azt akarta, hogy Franciaország az évszázadok folyamán deformálódott, és vezető erői a zsidó lélek áldozataivá lettek. Ez már olyan mértékű, hogy nem lehet visszacsinálni. Franciaország arra van ítélve, hogy a zsidók politikáját gyakorolja."

Az utolsó mondat pedig a következő."Bármi is történik, a természet törvénye marad ebben a kegyetlen világban, mely bennünket két nagy háborúba vetett vissza, hogy csak azoknak a fehér népeknek van esélyük a túlélésre és az újra kivirágzásra, amelyek képesek kitartani, és a teljes reménytelenségben is megőrizni a bátorságot, hogy halálukig harcoljanak. Ezekkel a tulajdon sággal csak azok a népek bírnak, melyek a zsidó mérget kivágták testükből."

Célszerű a két mondatot együtt szemügyre venni, abból a szempontból, mit mond a jelen kornak, mit a németeknek és mit nekünk? Harcolni - látjuk - momentán valóban azok képesek, akik testébe a zsidó méreg egyáltalán be sem hatolt, vagyis eleve immunisak voltak: az iszlám népek fiai leányai, akik nemhogy halálukig képesek harcolni, de rögtön életüket vetik a harc serpenyőjébe: az "öngyilkos terroristák".

Ami a "fertőzötteket" illeti, előbb embervoltukat kell(ene) visszanyerniük, ehhez ki kell vágniuk testükből a mérget, értelemszerüen a mérgezett, fertőzött szövetrészeket. Ezt az "Őrült" 1945 februárjában így fejezte ki "...Én legalább felszúrtam a zsidó tályogot". [Id. mű 189. old.]

A dolog több hasonlattal fejezhető ki, ám többé - kevésbé mindegyik sántítani fog. A hangsúly tulajdonképp nem a zsidó elemen van, hiszen ők ezúttal megpattanhatnak ha igazán fenyegetve érzik magukat, [a "genetikailag legértékesebb" egyedek: Konrád, Kertész máris külföldön érzik jobban magukat...], hanem az általuk fertőzött "szövetrészekkel", amelyek csakúgy bűzlenek a karizmától. Kétségtelen, hogy a bázisról indulva a német nép sűllyedt a legmagasabbról a legmélyebbre. Csak így válhatott országuk olyan mocsárrá, amelyben említett hüllőink jobban érzik magukat, mint "itthon", saját "hazájukban"...

Nem lenne ildomos semmiféle ajánlást fogalmazni a németek számára. Nekik kell tudni a magukét. Rájuk jellemző, viszont hogy "megtűrik" az iszlám közösségek létezését, sőt "virágzását" saját földjükön. A hülye zsidók most azzal viccelnek, hogy tán' Eurisztán lesz Európa? Néha a persze leghülyébbnek vélt vicc is beválik. Ha megalakul Eurisztán, nyilván Németországban alakul és a fővárosa sem Judapest lesz.

Az a helyes ha minden nép a saját portája előtt söpröget, még helyesebben szólva saját furunkulusait, tályogjait veszi szemügyre. Ha mi majd lefújjuk magunkról az "Együttélés" púderét, bizony kitetszik alóla a lepra, amely már nem a kezdeti stádium ban van. Ez a mi keresztünk, a mi sorsunk, "sorstalanságunk".

De most térjünk vissza a végrendeletre és annak alkotójára. Hitler "anticipálta" [anticipáció - olyan előzetes feltevés amit később a tapasztalat igazol] a huszonegyedik század "regényét". De ez csak egy fogalom. Valójában honnan a fenéből vette, vagy melyik újjából szopta, hogy a jövőt a zsidó fertőzéstől mentes, vagy attól megszabadult, népek írják majd, vérrel és vassal tanítva a héber zsarnokokat? Attól tartok, erre nincs reális, főleg nincs hétköznapi magyarázat. Nostradamus "titkát" sem fejtették meg. Leonardo da Vinci gépeire és terveire sincs magyarázat. Nem is kell, hogy legyen. Elég róluk annyit, hogy földi haláluk után valahogy "beleragadtak" az emberi gondolkodásba.

Ezt viszont Hitlerről is megállapíthatjuk, minden tulzás nélkül!

Hitler ugyan egyetlen [kétrészes] könyvet írt, sittrevágva, úgyszólván unalmában: a Mein Kampfot, mindössze 367 oldal terjedelemben, amiben benne van Mónus Áron utószava is...

Mi ez a szélhámos szófosó Elie Wiesel ötvenhét könyvéhez, vagy Lukács Löwinger György harmincnégy könyvéhez képest? Utóbbi írta "Az ész trónfosztása" c. könyvet, amelyben elsősorban Nietzscét, de végsősoron mindazokat igyekezett agyagba döngöl ni [pl. Wagnert...], akiknek szelleméből a "nácizmus" kisarjadzott, legalábbis szerinte. Voltak persze tisztelői. A lukács iskola, mások szerint "óvoda", ma is élő fonnyadt árnyai, köztük is a legaszottabb Heller Ágnes, akiknek könnybelábad a szemük nevének megemlítésére is.

És miket írtak a Löwinger könyvről magyarul is. "Igazán színvonalasnak szánt, a kor legnagyobb intellektuális kérdéseivel szembesülő, az érvényességre igényt tartó terjedelmesebb munka ezért a marxizmus történetében csak kettő van, Lenin Materializmus és empiriokri ticizmusa, illetve Lukácstól maga az Az ész trónfosztása. A marxizmus huszadik századi történelméből tudhatjuk, hogy valóban milyen hatalmas hatása volt mind a két műnek, hiszen, mint jelzésszerűen kitérünk rá, a huszadik században a munkáspártok marxizmusa mellett felnőtt egy új, értelmiségi osztály marxizmusa is, amely számára mind Lenin, mind Lukács műve gyakor latilag meghatározóbb szerepet játszott, mint maguk a marxi indittatások." [Kiss Endre tanulmánya]

Hát' kettejüknek legyen mondva! De vajon melyik liberbolsi könyvről lehet elmondani, hogy a világ úgyszólván minden kulturnyelvére lefordították, továbbá hogy az érdeklődés trendje meredeken emelkedik és valami féle guiness rekordot fog dönteni, hacsak nem döntött máris.

Ha mármost egy írásmű "szerepjátszása" fölött merengünk, eszünkbe kell jutnia, hogy a Mein Kampf milyen szerepet fog játszani a politikai gondolkodásban? Továbbá milyen hatást gyakorol a történelem alakulására? Semmilyet?

Meglátjuk!

Sz. Gy.