Keresés ebben a blogban

2010. április 13., kedd

A Jobbik hajszálrepedései

Ezúttal nem a Jobbik mint párt repedéseiről lesz szó, hanem annak a logikának a repedéseiről, amelynek jegyében valakik létrehozták és működtetik a Jobbikot, felfújták a Morvai lufit, a Vona lufit és a Gaudi lufit.

(Lehet, hogy nagyot tévedtek? Vagy éppen ezt akarták?)

A témavizsgálat ama tény kapcsán vált időszerűvé, hogy az idei országgyűlési választásokon Budapesten az LMP megverte a Jobbikot. A tudósítás így szól.

"
Több mint 419 ezer szavazattal 46,2 százalékot ért el a Fidesz-KDNP területi listája Budapesten. Messze lemaradva 25,54 százalékkal lett második az MSZP, 12,76-tal harmadik az LMP, a negyedik helyen a Jobbik végzett 10,78%-kkal. Területi listán 13 mandátumot szerzett a Fidesz, 7-et a szocialisták, 4-et az LMP, 3-at Jobbik."

Vagyis az ifjú biboldók csipet - csapata rávert a Jobbikra (Vonástól, Morvaistól, Gaudistól, Nemzeti Gárdástól).

A párt vezetője Schiffer András erről úgy nyilatkozott, hogy "a csoda bekövetkezett!" Csodák, mint tudjuk, csak a Tórában vannak. Ami történt, nem csoda, csupán ügyes szemfényvesztés. Mindössze arról van szó, hogy a Szadesz új alakban jelent meg, ahogy a főnix madár is önnön hamvaiból kel új életre. Ügyes, mondaná erre, és mondja is, Kohn bácsi.

(Figyeljük csak meg, hogy a zsidóság, amely abszolút racionális gondolkodású, mennyi csodával veszi magát körül. Ezekben persze maga nem hisz, ám elvárja, hogy a gójok higgyenek bennük és elismerjék felsőbbrendűségüket.)

Hagyjuk tehát a csodákat és próbáljuk értékelni, ill. kommentálni a fenti számok által jelzett tényeket. A kérdés tehát az, miért kaptak Schifferék többet és Vonáék tőlük kevesebbet? "Ráadásul az, hogy a Jobbik nem előzte meg országosan az MSZP-t, a budapestieknek köszönhető: itt nemcsak a szocialisták előzték meg a radikális pártot, hanem a LMP is."

Pedig a LMP szinte észrevétlenül lépett pályára, látszólag óriási handycap-pel.

Gondoljunk csak a Szadesz (undorító részletekkel tarkított) szétrohadására és az általa, ill. Demszky által uralt Budapesti intézményrendszer belefulladására saját korrupciós mocskába.

És mégis! Miért?

Van egy idegen szó: "szignifikáns". Ennek egyik magyar megfelelője a "jelzésértékű". Nos, ahogy az amerikai elnökválasztásokon sem mindegy, ki melyik államban győz, Magyarországon pláne nem mindegy, kire szavaznak a budapestiek.

A Jobbik ugyanis, minden ellenkező beállítás dacára, fővárosi (!) párt. Itt él a tagság meghatározó hányada, itt védi a Hont a Magyar Gárda zöme, itt hangoztatja leggyakrabban a "magukfajtákkal" és a "magunkfajtákkal" kapcsolatos kliséit Morvai Krisztina. Az ő fogalomrendszerében kifejezve a "magukfajták" győztek. Ezen mit sem változtat, hogy maga Morvai Krisztina is "magukfajta", azaz egyszerre győztes is - vesztes is ebben a nemes vetélkedésben. Senki se csodálkozna ha a kulcslyukon keresztül megleshetné, amint az egyik szemével sír, a másikkal meg nevet. Ez a felemásság a Jobbik egyik fő baja, de erről lentebb.

Hogyan következhetett be, hogy a sok masírozás, zászlólengetés, hazaffyas duma és zsidózás után mégis a biboldók sepertek be több voksot?

Erre persze legyinthetünk egyet és kijelenthetjük - a pestiek hülyék, nem tudják mit cselekszenek. A pestiek azonban nem hülyék és pontosan tudják, mit - miért csinálnak. Az a mondás járja, Budapesten nincsenek titkok. Ez azt jelenti, hogy a pesti ember a legnagyobb pletykás egyfelől, ill. minden titkok tudója másfelől.

A közelmúltban megfordultam néhányszor Budapesten. Mondhatom, egy - egy rövid eszmecsere után többet tudtam meg a napi események kulisszái mögött történtekről, mint itthon Debrecenben egy heti böngészés eredményeképp.

A pestiek tehát átlátnak a Jobbikon és értéke szerint taksálják, ha a szavazófülkében egyedül maradnak a golyóstollal... Például Borsodban viszont nem ismerik (igazán) a Jobbikot, ezért ott értékükön felül adhatják el magukat.

Szóval, mi a baj a Jobbikkal? Nem hiteles (!), csakúgy mint nemtője Morvai Krisztina.

A Jobbik nem főnixként startolt. Szép lassan kezdett nőni a fű között, mígnem akkorára dagadt, mint egy pöfeteg gomba. Persze minden hasonlat sántít, ez is. A pöfetegről ugyanis tudjuk, hogy növekedésének mik a hajtóerői. Pl. ahol megkerül egy kis birkatrágya, nyomban puffadni kezd, ha egy kis esőt is kap. A Jobbik növekedésének okait azonban nem lehet megfejteni, magyarán szólva mindeddig sikerült titokban tartani, kitől kapják a zsozsót, ez pedig nem mindegy.

Aztán a Jobbik legendás "radikalizmusa"... Ők minden olyan célt bátran zászlajukra tűznek, amiről mindenki tudja, hogy - úgy ahogy a Jobbik mondja - nem lehet megvalósítani, vagyis...

  • amint a kutyából nem lesz szalonna, a zsidókból se lesz "magunkfajta", se szappan...
  • a cigányok továbbra is szaporodni és lopni fognak (a szociális segélyek kiegészítése végett...)
  • a magyar határok nem helyezhetők vissza a Kárpátok bérceire, mert a trianoni rendszer felszámolására nincs katonai kapacitásunk és nem él már a Führer, aki a Bécsi Döntések érvényét szavatolná...
  • nem remélhető, hogy a Jobbik segítségével megszabadulhatnánk a nemzetközi uzsoratőke karmaiból. Ez csak akkor válna lehetővé ha tényleg Oroszország, vagy Kína, vagy az Al Kaida pénzelné és segítené a Jobbikot. Ez nem reális lehetőség. Egyébként a Jobbik csak szavakban nemzeti, valójában atlanti kötődésű (!) párt amely az euroszkeptikusokkal szövetkezve próbálná a magyar érdekeket érvényesíteni. Ebből egyelőre annyi realizálódik, hogy Morvai Krisztina meredek szövegeket ereget Brüsszelben, amelyek legjobb esetben is csak csodálkozásra késztetik a más modorhoz szokott küldötteket.

A címben kitett hajszálrepedések kitágulhatnak a Jobbik Parlamentbe jutása folytán.

A Jobbik megszűnik fél (vagy inkább negyed) katonai alakulatokat masíroztató nemzeti mozgalom lenni. Parlamenti kis-középpárt lesz, amelyet jobbról balra, ill. balról jobbra minduntalan le fognak szavazni minden olyan kérdésben amely a Jobbik verbális radikalizmusát próbálja érvényre juttatni,

Szerepváltás előtt áll a Magyar Gárda is. Senki se gondolhatja komolyan, hogy amit a Jobbik nem tud elérni a parlamenti padok között érveléssel, szavazások útján, azt majd a Gárda által a Parlamentre gyakorolt külső nyomással fogja elérni. A Gárda méretbeli alkalmatlansága most válik nyilvánvalóvá. Díszelgő alakulatnak, rendező gárdának, túlságosan nagy. Rendfenntartó erőnek pedig túlságosan kicsi.

Vona persze megjelenhet a Házban, a Gárda egyenruhájában, ha a portaszolgálat beengedi. Ennek azonban csak úgy lenne értelme, ahogy annak idején Tejero alezredes cselekedett a Spanyol Parlamentben. Ő katonái élén hatolt be. Pisztolyával néhányszor a mennyezetbe lőtt. Majd a padok alá parancsolta a képviselőket. A parlamenti demokrácia ilyetén kezelésének kétségtelenül lenne értelme, létjogosultsága - ha sikerül. Sajnos Tejeronak nem sikerült. Életfogytiglanit kapott...

Én tulajdonképp tán' drukkolnék Vonának, ha lőni óhajtana és nem bohóckodni.

Hülye ötlet volt továbbá a legendás magyar csendőrséget a Gárda "csendőralakulataival" parodizálni.

A Gárda alighanem dolgavégezetlen jut a "mór" sorsára és válik "elbocsátott légióvá".

Ha a közeljövő embere annak idején visszatekint a közelmúltra, ill. eszébe jut az egykori Jobbik, alighanem a shakespeare-i cím jut eszébe: "Sok hűhó semmiért".

Sz. Gy.

2 megjegyzés:

Ildikó írta...

Gyula!

Tejero 1981-es bemenetele a SPANYOL parlamentben volt!

Ny. Tamás

norgor írta...

A fideszes országos lista egyik jelöltje ellen 1998-ban büntetőeljárás folyt hűtlen kezelés gyanújával, de a gyanúsított kérelmére a köztársasági elnök , azaz Göncz, elnöki kegyelemmel törölte az eljárást.

A JObbik titkos cinkosságának igazolását látom abban, hogy a Fideszt nem kéri itt számon, hanem futni hagyja. A Jobbik egy olyan ellenállónak maszkirozott ügynök, aki RPG-vel a vállán nézi a magyarellenes tank közeledését, és megmagyarázza: még azért nem sütöm el, mert...jó taktikus vagyok!