Madarat tolláról

Orbán nyaral. Napozik. Kérdezném, minek hisz bőre [nem szezonálisan] barna amúgy is. De hát ő Amerikában nyaral. Az a besugárzás, ami ott éri, leégést okoz. Persze nem neki, hanem nekünk – magyaroknak.

Ma reggel [az egyre fölényesebb, türelmetlenebb] Adurák Csabával csevegett a TV2 műsorában. Elmesélte az - ezúttal csupa mosoly - szépfiúnak, hogy ifjabb Bush elnök úrhoz készül, akivel „régi jó barátságot ápolnak”. A baráti találkozó remélt haszna az, hogy Magyarországon is „bevezessenek olyasmiket, amiket Amerikában találtak ki és nálunk is használhatók”. Ezúttal sem mondta, hogy pontosan mire gondol. [Máskor sem szokta megmondani, mire gondol.]

Orbán újabban valósággal tüntet Amerika iránti lojalitásával [legutóbb a grúziai válság kapcsán tette].

E tüsténkedés emlékeztetett valamire. Hát persze! A halhatatlan Karinthy Frigyes „Így írtok ti” c. szatírájában Tóth Árpád és Ady Endre viszonyát jellemezte ekképpen.

"Mester, egy ifjú agg, setétlő, béna, sánta
Szól félszegen feléd, motyogva és szelíden:
Kinek halk nyála folyt, borongó, furcsa ívben
Olvasva énekid a vénhedt utcasárba...
S ki elmekegte őket, nyifegve csendesen,
S halk, holdas esteken, vetvén a keshedt ágyot
Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott
Málé kis inasod én szörnyű Mesterem."

Honnan ez a nagy szimpátia? Viselt dolgaik és megnyilatkozásaik ismeretében annyit mindenesetre megállapíthatunk, kettejükben van valami közös: az erkölcsi értékek iránti teljes közömbösség [morális insania].

Erre, Bush esetében, abból lehet következtetni, hogy köztörvényes bűncselekmények miatt több mint kétszáz eljárás folyik ellene. Az „Impeach Bush” Amerikában a legismertebb fogalmak egyike.

Ezen túlmenően Bush politikai bűnöző is, ha úgy tetszik háborús bűnös, akit ugyanolyan joggal és ugyanolyan módon illene felkötni, ahogy ezt a győztes hatalmak a nürnbergi per egyes vádlottjaival tették.

Ez eddig tiszta sor. Mint ahogy az is, hogy Orbán csöppet sem finnyás. Mentális hasonlóságuk barátságuk felhőtlen voltát garantálja, hosszú távra.

Csakhogy.

Orbán követői, helyesebben imádói, olyan körökből verbuválódnak, ahol a fehér glaszékesztyűt jóformán az ágyban sem illik levetni. Ahol sikk a vallásosság, szólam az erkölcsösség és erény a "hazafiság". E jámbor lelkekben fel sem merül (?), hogy Amerika érdekei esetleg ellentétesek lehetnek a magyarság létérdekeivel?

Arra lennék kíváncsi, hogy az a sok finom úr és hölgy, akik egymás tyúkszemein tapodva igyekeznek az Orbánt „támogató íveket" aláírni, ilyenkor mit szólnak bálványukhoz? És mit szólnak önmagukhoz, ha tükörbe néznek. Nem támad köphetnékjük?

A kérdés egyáltalán nem költői!

A Holocaust ideológia művelői halálos bűnnek bélyegzik már keresztény passzivitást, az erkölcsi közömbösséget is, ha róluk van szó. Sőt e bűnöket rávetítik az utódokra is, és nemcsak hetedíziglen.

A Második Világháború után a "civilizált" európai országokban bestiálisan kegyetlen megtorlást alkalmaztak a „kollaboránsokkal” szemben is. Ezt a fogalmat az elképzelhető legtágabban értelmezték. Kollaboránsnak minősült a kurva, aki a németekkel lefeküdt, és mindenki más, aki őket bármilyen egyéb módon, kiszolgálta.

Nos, aki prostituálja magát az „orbán kurzusban” számot vethet azzal, hogy [legalább] kopaszra nyírják.

Sz. Gy.