Reggeli csevely - "néptársak" nyégyszemközt.

Konrád és Verebes beszélgetnek. Mit beszélgetnek? Éldelegnek! Szeretik egymást. Téma a nagy író aktuális közérzete. Igazi szombat reggeli téma az egyik legnézettebb tévéműsorban. Konrád filozófikus magasságokból indít. Az ifjúkor sajátja az álmodozás, a férfikoré a cselekvés, az öregkoré pedig az elmélkedés. Verebes nyomban tódít. A nagy író egyik prózai művéből jeleníti meg előttünk amint a nagy író sokdioptriás lencséjén a felhőket nézegeti miközben a világmindenség föléje borul. [Az ég nem szakad rá.] Csupa fény és derű minden. A mosoly országa vagyunk - majdnem. Konrád úgy vélekedik, jó hogy már "nem ölnek gyermekeket" és a jövőben sem fognak! Hát persze még nem fenékig tejfel minden. Az ujságos standok egyikénél - másikánál még nem kaphatók olyan sajtótermékek, amelyeket pedig buzgóbban kellene terjeszteni. Viszont megtalálhatók olyanok, amelyeknek nem szabadna ott lenniük. Szóval a "sajtószabadság" körül még nincs minden rendben. Na meg az ujságárusok arckifejezése. Abban is van valami nyugtalanitó. [Bosszantó szeplők ezek Judapest fényes ábrázatán.]

Ami Konrádot illeti, nem passzol a beszéd, se így - se úgy.

Az író tollával cselekszik. Eszerint Konrád még a legszebb férfikorban van. Persze a férfikornak is vannak korszakai. Konrádnál is elkülöníthetők ilyenek. Egy időben a könnyüdrogok népszerű sítése, ill. legalizálása érdekében koptatta tollát. Ez a vetés, miként a vadkender, szépen zöldell. Az író joggal hanyatt dőlhetne, hogy átadja magát a szemlélődésnek, az elmélkedésnek.

De nem ezt teszi. Tolla csöndesen perceg továbbra is. Alóla veszedelmes betühangyák kelnek életre. Az író már nem könnyüdrogokkal, hanem világnézettel, világlátással házal, vagyis olyan szemüveget kínál amin keresztül, mi gójok, azt látjuk amit velünk láttatni akar. Konrád "kozmikus vakságot" szeretne nálunk előidézni. Mi azonban jobban szeretjük Vörösmartyt, mint Konrádot és tudunk disztingválni.

Nézd a világot, annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.

Kár tehát a gőzért. Erre a bóvlira nem vagyunk vevők. De nem csupán erről van szó. Krisztus is megtehette volna, hogy prédikációba fog: híveim, ne vásároljatok a kúfároktól. De nem ezt tette, hanem "kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból". A liberalizmus legveszélyesebb mérge a "marketing". A döntést nem lehet a piacon őgyelgőkre, főleg a gyermekekre, a fiatalokra bízni. Marokba kell fogni a kötélostort.

Hála az Internetnek az ember már képes magát "egyidejüleg" beleélni a való világba. A kozmikus vakság immár jellemhiba. Annak előidézése pedig bűn - kútmérgezés!

Az, hogy "nem ölnek gyereket", úgy értendő, hogy Magyarországon, Judapesten, nem ölnek zsidógyerekeket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Konrád hitsorsosai, "néptársai" [Herzl], ne öldösnék, ne öldöshetnék a gyermekeket - máshol, példáúl Palesztinában, vagy Libanonban. De "képzelegjünk" tovább. A Világon többmilliárd ember éhezik és közülük mintegy nyolcszázmillió áll az éhhalál küszöbén. Ezek javarésze ártatlan kisgyermek. Mit lát a könyörtelen égen az az anya, akinek ölében épp meghal kisgyermeke? A szelíden kergetőző bárányfelhőkben gyönyörködik - á la Konrád?

Ha jól hallottam a legszívesebben lovagolt vesszőparipát, a "gyűlöletbeszédet" ezúttal nem lovagolták. Ezért szóbahozom én.

Ha valaki "újbeszélül" beszél és "duplagondol" módban gondolkodik [Orwell] maga is meghülyűl a végén. Szerfölött érdekes, hogy ezen fogalomról mit ír [zagyvál] a Wikipédia.

Ha a gyűlölet szubjektív okból keletkezik, vagyis alaptalan, érzelmi zavarnak minősül, kezelése a pszichológia, ill. a pszichiátria hatásköre. [Világos. Így gondolkodtak az ellenzékiekről a Szovjetúnióban is. Kezelésüket meg is kapták...]

A gyűlöletet kiválthatja objektív ok is: "a gyűlöletet kiváltó személy agressziója, vagy egyéb magatartása". És a gyógymód? Nahát ez a jellemző a "wikipediális", vagyis liberális gondolkodásra. Szó szerint idézve. "Objektiv [megalapozott] gyűlölet esetén, szélsőséges esetekben, a bünűldözésnek, az áldozat védelmének, jut szerep."

Tehát! Ha agresszió, vagy egyéb magatartás, másokban gyűlöletet vált ki és a gyűlölet szélsőséges formát ölt [az agresszorral való hangsúlyos, vagy pláne tevőleges szembeszegülés mindíg szélsőséges] az agresszor válik áldozattá és becses személye, ill. agresszója (!) igényt tarthat a "bűnüldözés" segitségére.

E jellegzetes [talmudi] logika és "erkölcs" alapján gyilkolják a Markawa harckocsikon űlő "áldozatok" a "szélsőségesen gyűlölködőket" köztük az asszonyokat és a gyermekeket is.

Nemrég emlékeztem meg Amerika - szintén "néptárs" - volt külgyminiszterasszonyáról aki kijelentette, hogy az Irak elleni embargó mérlege annak ellenére pozitív, hogy az egyik serpenyőt ötszázezer, éhségtől és nem kezelt betegségektől elpusztult, kisgyemek teteme nyomja. Hogy pontosabban fejezzem ki magam: ezt "elfogadható politikai (!) árnak" minősitette a vérszomjas szuka.

Ez a logika, ill. "erkölcs" azonban nem egyedülvaló a világon. Vannak másféle logikai rendszerek, ill. erkölcsi felfogások is.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy nincs olyan isten az égben, aki - amely megengedhetné magának azt a luxust, hogy egy kiválasztott néppel [Ó és ÚJ] szövetségeket kössön más népek rovására, főleg olyképpen, hogy más népeket a kiválasztott "kezére ad". Ez az arány ma tizenötmillió a hat és fél milliárdhoz. Azok az elmebetegek, akik azt hiszik, hogy a pénz és a cselszövés képes lesz erőt venni a sokaságon, tévednek.

Úgy vélem, a kertész nem gyűlöli a kártevőt, amikor permetez, hogy fája gyümölcsöt teremjen, legfeljebb utálja. A kettő nem ugyanaz.

Sz. Gy.