Egyiptomot tíz csapással sújtotta az Úr [Jahve úr]. A dolog úgy esett, hogy
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat
Egyiptomnak a zsidók miatt kellett faszolnia [hát persze, mi másért, merthogy fogságban tartották az Úr kiválasztott népét...]. A Fáraó belátta, jobb a békesség, hát elbocsátotta őket.
Minket "csak" a nyolcadik csapás sújt, de az régóta. és nem akar szünni, jóllehet mi senkit sem tartunk fogságban, sőt szivesen szárnyra bocsájtanánk mindenkit. [Példáúl az olyanokat, akik külföldön szeretnek cirpelni és "itthon" zabálni és piszkolni.] Mégis itt legelnek. Az első példányok keletről jöttek [vissza], 1944-től kezdődöen, a felszabaditó szovjet csapatokkal együtt.
Az első felvonás az államositással kezdődött. Ennek során "állami" tulajdonba kerültek a gyárak, a bányák, a nagybirtokok, az értékesebb házingatlanok, stb. A tulajdonosi jogosultságokat [birtoklás, rendelkezés és a haszonvétel] azonban a sáskák gyakorolták. Nyilván elsősorban ők jártak és laktak jól. A első felvonás második szinében a paraszti közép és kisbirtokokat rabolták el a parasztoktól a "téesz-mozgalom" keretében. A parasztok névleges tulajdonosok maradhattak, ha beléptek, kivéve a "kulálokat". [Ez egy importált kifejezés. A sáskák hozták magukkal keleti élőhelyükről.]
A második felvonásig több évtized telt el. A szovjet csapatok kivonultak, de a sáskák és azok leszármazottai maradtak. Ők hozták szinre a második felvonást, amelynek fejezetcíme "rendszerváltás" volt. Ennek során a sáskák és leszármazottaik a korábban általuk államositott, ill. szövetkezetesitett vagyon jelentős hányadát "külföldi" vásárlók tulajdonába seftelték. Az esetek egyrészében a külföldi vevő csak strómankodott, az igazi vevő valamelyik sáska, vagy leszármazottja, volt. A vagyon másik, ugyancsak meghatározó, hányadát [szarért - hugyért] maguknak privatizálták. A "külföldi" vevő, ill. a "honi privatizátor" államkölcsönt is kaphatott, hogy kedve szottyanjon a kótyavetyén magyar javakat szerezni. Ami kis készpénz az államnak jutott, azzal a pénzkezelő szervezeteket uraló sáskák rendelkeztek. "Össz-sáska relációban" ez azt jelenti, hogy a sáskák voltak az eladók és a vevők egyaránt. Az üzleten senki sem vesztett - a szerződő felek közül - hiszen nemcsak a holló okos. A sáskák sem vájják ki egymás szemét.
Persze voltak akik rosszul jártak. A kevésszámú egykori gyártulajdonos és földbirtokos, valamint a nagyszámú, mintegy kilenc és félmillió, egykori munkás és paraszt, "szellemi dolgozó", ill. ezek leszármazottai.
A nagy kopasztások után a nemzeti összvagyon kissebb hányada még ezen abszolút, de csendes, többség kezén maradt. Arról a vagyoni hányadról van szó, amelyet a sáskák, szocialista korukban, "személyi tulajdonnak" minősitettek és tulajdonosaiknál hagytak, mert még volt egyéb zabálnivaló. [Lásd fent.]
A harmadik felvonás már megkezdődött! Ennek sorsán a sáskák a milliók személyi tulajdonát fogják felzabálni. A kártevőknek közös tulajdonságuk a csillapithatatlan mohóság. Ez jellemző a sáskákra is. Tulajdonképp nem tehetnek róla... De mégis!
Az első és a második felvonás után már lement a függöny. Nincs róluk mit beszélni. Tudjuk, mi történt, hogy történt. Közhelyszámba menne minden szó. Azazhogy hideg vizet lehet rá inni - a büfében.
Csakhogy! Az első és második felvonás úgy is elképzelhető, mint a harmadik felvonás előjátéka. Pontosabban elképzelhető volna, ha mi - díszmagyarok - nem lennénk "fogyatékkal élők". Emlékezőtehetségünk és fantáziánk ugyanis nincs!
Az első és második felvonás kevesek roppant meggazdagodását és milliók elszegényedését eredményezte. A szegénység folytán kerül az egyén abba a kilátástalan, szorongatott, szorongásos, állapotba amelyben elvesziti józan itélőképességét és fogékonnyá válik a szirének énekére. Engedi hogy sorsa a szirtek felé, majd közé sodorja.
Az új jelzáloghitel "offenzíváról" van szó! Arról, hogy néhány százezer forintos adósság miatt a "rossz" adós elveszítheti maga és családja, köztük gyermekei, feje felől az egyetlen menedéket, a lakást. Az offenzíva = harc! A szociál - liberál - judeo - bolsik rágyujthatnak kedvenc dalukra [tán' már zümmögik is]: "Ez a harc lesz a végső".
Az "írástudók" pontosan tudják, miről van szó, de nem kiáltanak! Nem kiáltanak mert már azon jár az eszük, hogy férhetnek közelebb a Fidesz - vadászat után, a teritékhez maguk is.
Ebben a tülekedésben különösen visszataszitó a "jogvédők" viselkedése. Őket az egyetemeken arra tanítják, hogy a bűnözés elleni harcban a legeredményesebb módszer a megelőzés.
Mit tehetnének? Sokat!
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat
Egyiptomnak a zsidók miatt kellett faszolnia [hát persze, mi másért, merthogy fogságban tartották az Úr kiválasztott népét...]. A Fáraó belátta, jobb a békesség, hát elbocsátotta őket.
Minket "csak" a nyolcadik csapás sújt, de az régóta. és nem akar szünni, jóllehet mi senkit sem tartunk fogságban, sőt szivesen szárnyra bocsájtanánk mindenkit. [Példáúl az olyanokat, akik külföldön szeretnek cirpelni és "itthon" zabálni és piszkolni.] Mégis itt legelnek. Az első példányok keletről jöttek [vissza], 1944-től kezdődöen, a felszabaditó szovjet csapatokkal együtt.
Az első felvonás az államositással kezdődött. Ennek során "állami" tulajdonba kerültek a gyárak, a bányák, a nagybirtokok, az értékesebb házingatlanok, stb. A tulajdonosi jogosultságokat [birtoklás, rendelkezés és a haszonvétel] azonban a sáskák gyakorolták. Nyilván elsősorban ők jártak és laktak jól. A első felvonás második szinében a paraszti közép és kisbirtokokat rabolták el a parasztoktól a "téesz-mozgalom" keretében. A parasztok névleges tulajdonosok maradhattak, ha beléptek, kivéve a "kulálokat". [Ez egy importált kifejezés. A sáskák hozták magukkal keleti élőhelyükről.]
A második felvonásig több évtized telt el. A szovjet csapatok kivonultak, de a sáskák és azok leszármazottai maradtak. Ők hozták szinre a második felvonást, amelynek fejezetcíme "rendszerváltás" volt. Ennek során a sáskák és leszármazottaik a korábban általuk államositott, ill. szövetkezetesitett vagyon jelentős hányadát "külföldi" vásárlók tulajdonába seftelték. Az esetek egyrészében a külföldi vevő csak strómankodott, az igazi vevő valamelyik sáska, vagy leszármazottja, volt. A vagyon másik, ugyancsak meghatározó, hányadát [szarért - hugyért] maguknak privatizálták. A "külföldi" vevő, ill. a "honi privatizátor" államkölcsönt is kaphatott, hogy kedve szottyanjon a kótyavetyén magyar javakat szerezni. Ami kis készpénz az államnak jutott, azzal a pénzkezelő szervezeteket uraló sáskák rendelkeztek. "Össz-sáska relációban" ez azt jelenti, hogy a sáskák voltak az eladók és a vevők egyaránt. Az üzleten senki sem vesztett - a szerződő felek közül - hiszen nemcsak a holló okos. A sáskák sem vájják ki egymás szemét.
Persze voltak akik rosszul jártak. A kevésszámú egykori gyártulajdonos és földbirtokos, valamint a nagyszámú, mintegy kilenc és félmillió, egykori munkás és paraszt, "szellemi dolgozó", ill. ezek leszármazottai.
A nagy kopasztások után a nemzeti összvagyon kissebb hányada még ezen abszolút, de csendes, többség kezén maradt. Arról a vagyoni hányadról van szó, amelyet a sáskák, szocialista korukban, "személyi tulajdonnak" minősitettek és tulajdonosaiknál hagytak, mert még volt egyéb zabálnivaló. [Lásd fent.]
A harmadik felvonás már megkezdődött! Ennek sorsán a sáskák a milliók személyi tulajdonát fogják felzabálni. A kártevőknek közös tulajdonságuk a csillapithatatlan mohóság. Ez jellemző a sáskákra is. Tulajdonképp nem tehetnek róla... De mégis!
Az első és a második felvonás után már lement a függöny. Nincs róluk mit beszélni. Tudjuk, mi történt, hogy történt. Közhelyszámba menne minden szó. Azazhogy hideg vizet lehet rá inni - a büfében.
Csakhogy! Az első és második felvonás úgy is elképzelhető, mint a harmadik felvonás előjátéka. Pontosabban elképzelhető volna, ha mi - díszmagyarok - nem lennénk "fogyatékkal élők". Emlékezőtehetségünk és fantáziánk ugyanis nincs!
Az első és második felvonás kevesek roppant meggazdagodását és milliók elszegényedését eredményezte. A szegénység folytán kerül az egyén abba a kilátástalan, szorongatott, szorongásos, állapotba amelyben elvesziti józan itélőképességét és fogékonnyá válik a szirének énekére. Engedi hogy sorsa a szirtek felé, majd közé sodorja.
Az új jelzáloghitel "offenzíváról" van szó! Arról, hogy néhány százezer forintos adósság miatt a "rossz" adós elveszítheti maga és családja, köztük gyermekei, feje felől az egyetlen menedéket, a lakást. Az offenzíva = harc! A szociál - liberál - judeo - bolsik rágyujthatnak kedvenc dalukra [tán' már zümmögik is]: "Ez a harc lesz a végső".
Az "írástudók" pontosan tudják, miről van szó, de nem kiáltanak! Nem kiáltanak mert már azon jár az eszük, hogy férhetnek közelebb a Fidesz - vadászat után, a teritékhez maguk is.
Ebben a tülekedésben különösen visszataszitó a "jogvédők" viselkedése. Őket az egyetemeken arra tanítják, hogy a bűnözés elleni harcban a legeredményesebb módszer a megelőzés.
Mit tehetnének? Sokat!
a) Élhetnének a "jogpropaganda" eszközeivel.
b) Követelhetnék, hogy a meddő vitáktól hangos "T. HÁZBAN" a honatyák és a honanyák egy percre fogják be a pofájukat, szálljanak magukba és gondolkodjanak el azon, mit mulasztanak.
c) Kezdeményezhetnék, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az uzsora e legveszélyesebb és legundoritóbb formájával szemben.
d) Kopogtathatnának az Alkotmánybíróságnál. Hátha valamelyik kazuisztikától szikkadt agyban feldereng egy gondolat és a renyhe újjak, belekotorva a "láthatatlan alkotmányba", kihalásznak onnan valamit, ami használható.
e) Morvai Krisztina is bedobhatna egy akkora rikácsot, mint amit akkor csapott, amikor megnézték valamelyik árúházban a kézitáskáját.
Tudomisén mit lehetne tenni, de őrjítő ez a sunnyogás! A "tudomisén" persze csak a jelenlegi állapotomat, ill. hangulatomat tükrözi. Azért próbálok kitalálni valamit.
Sz. Gy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése