Csillagösvény - lidércnyomás ébrenléti állapotban.

Ebben a liberalizmusban minden másképp van, Még a lidércnyomás is egészen más!

A normális

„lidércnyomás az a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező érzés, mely szerint az alvón mintha valamely súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány vagy ehhez hasonló valamely rémjelenség ülne, s amely az alvót mintegy elzsibbasztja, tétlenné és bénulttá tenni látszik. Felébredéskor az egyén élénken izzad, szíve hevesen dobog és élénk izgalma csak lassanként csökken … Az ideges alkat magában véve diszponál a lidércnyomásra. Élénk álmú avagy kövér egyének, akik este bőséges vacsorát élveztek, szintén érezhetnek lidércnyomást. Utóbbi rendszerint ideges hajlamnak levén egyik nyilvánulása, ellene ésszerűen csakis a test edzésével küzdhetünk, tanácsos este csakis könnyű vacsorát elfogyasztani”.

A "liberális lidércnyomás" akkor is rájön az emberre ha felébredve [de még ágyban fekve] bekapcsolja a tévét. Én is így tettem ma [2008.07.26 – szombat]. Gyanútlan voltam, mert este nem zabáltam be, viszont lenyomtam negyven fekvőtámaszt [bizonyisten], Továbbá jó csatornát, a nemzetiszín Duna tévét, kapcsoltam.

A Csíksomlyói Búcsút közvetítették. Elébb egy dagadt kanonokféle szövegelt, mint házigazda. Ebben a minőségében alázattal köszöntötte a magyar Szentkorona várományosát (!). A kamera ekkor a [díszhelyen] szerényen üldögélő Habsburg Gyurira és szeretteire fordult.Ekkor, őszinte meglepetésem dacára, nyomban beugrott egy emlék, amit a Történelmi Lexikon így ad vissza.

Mi is történt valójában [Erdélyben – 1948-ban]? „Az ún. 2. balázsfalvi nemzetgyűlés után, Avram Iancu és – a Habsburg udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849. januárjában Nagyenyeden egy 8000-9000 fős román felkelő csapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel 800 embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román-magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is."

Tudtam persze, hogy nem történelmi szimpozion zajlik, de mégis. A közönséget nyilván nem zavarták az emlékek, így magasra szállt az ének „Uram irgalmazz - Krisztus kegyelmezz.” [A birkák, bégetés helyett, szintén így fejeznék ki magukat, ha tudnának énekelni.]

A java azonban még hátra volt. A [vélhetőleg Makovecz Imre által tervezett és épített] csicsás fa-baldachin alatt Paskai ex hercegprímás jelent meg. Be kell vallanom, ettől a fizimiskától akkor is herótot kapok, ha hallgat. De ő beszélt. Illetve előbb ima-fohászt mondott. Ügyes volt. Minden strófa végén megállt, hogy az „áment” a gyülekezet mondhassa ki. Így szereti a Róm. Kath. Egyh.! Ment is, mint a karikacsapás.

A textus is jól lett megválasztva. A Krisztushordozó Mária, Erzsébetnél lett látogatásának evangéliumi története került kibontásra.

Megtudtuk, sok a hitehagyott és még több a potenciális hitehagyó. Milyen lesz így a jövő? [Hát az Egyházé nyilván rózsás lesz, és tán’ a jámbor hívők is meglesznek valahogy. Bár a fene tudja.]

A szónoki teljesítmény kiválónak mondható [annak ellenére, hogy egyszer kínos másodpercekre elvesztette a fonalat] a mondanivaló ugyanis a szónoklattan szabályai szerint kacskaringózott a poén drámai magasságába.

Csiksomlyói Mária felruháztatott azzal a csodás képességgel, hogy megváltoztassa a szíveket. Ez úgy értendő, hogy Mária az egész emberiséget pártfogolja és ennek keretén belül mi is igénybe vehetjük, vesszük kegyes közbenjárását. Hogy mire? Hát arra, hogy életünk Krisztushoz méltó legyen.

Szent igaz mindannyiinkra ráférne egy kis megigazulás, de főleg a pedofil – buzi papokra, akik miatt épp nemrég pironkodott az erkölcsös (!) Amerika előtt Paskai főnöke, XVI. Benedek.

Miközben Paskai szárnyalását hallgattam, előbb azon törtem a fejem, van e fogsora, vagy nincs. Aztán nem is a pedofília ugrott be, hanem Paskai nagy elődje Kolonics Lipót „esztergomi érsek, államférfi, bíboros … az ellenreformáció egyik legfőbb szorgalmazója …tagja volt az 1673-74-ben a protestáns papok felett ítélkező pozsonyi bíróságnak, [melynek gálya lett a vége] …1691-től kalocsai, 1695-től esztergomi érsek … a magyar ügyek legnagyobb szakértőjének tartották. 1688-ban őt bízták meg, hogy készítsen tervet Magyarország visszahódított részeinek berendezésére. Kolonics Magyarországot a Habsburg abszolutizmus támaszává akarta tenni. A bécsi udvar egyetértett a nemesség megadóztatásával, a németek betelepítésével, de elzárkóztak attól, hogy a gazdasági élet fellendülésével Magyarország az örökös tartományokhoz hasonló elbánásban részesülhessen …1692-ben a bécsi udvari kamara vezetője lett, 1694-ben pedig a titkos tanács elnöke”.

Kolonics Lipót amúgy druszájának Habsburg Lipót császárnak, a szellemileg degenerált uralkodónak, "láncos" kutyája volt. A gazdi „egész idejét vallásos gyakorlatokkal töltötte, tehetséges embert környezetében meg nem tűrt, kizárólag gyóntatóira, a jezsuitákra hallgatott s kinek világi tanácsadói is általában erkölcsileg züllött és kapzsi emberek voltak. Magyar ügyekben kizárólag Kolonics prímásra hallgatott, akinek híres mondása az volt, hogy Magyarországot koldussá, katolikussá és németté fogja tenni.”

Kb. ilyesmikre gondoltam, de rájöttem, némileg elkalandoztam a műsortól. Hát tényleg hülyeség Koloniccsal foglalkozni, mikor itt van Paskai. Róla az a hír járja, hogy az egyik aláírója volt a „Rózsadombi Paktumnak”. Ezt a bizalmat kiérdemelte, mivel a Vatikán és az Egyházügyi Hivatal (?) inkvizítoraként egyik üldözője volt Mindszenty Józsefnek, a nagy magyar (!) Hercegprímásnak.

Tapintalanságra vall, hogy ki merték állitani a csíksomlyói gyülekezet elé. De bejött ez is. Elnéztem a nézőket. A szklerotikusak derűsek voltak. Ők már nem emlékeznek. A süldőlánykák röhencseltek, mint szövőlányok, akik nem tudnak kartellekről. Átszellemültséget néhány apáca fonnyadt arcán láttam. Hát igen, nekik szegényeknek, ez jut – az anyaság helyett.

Ez már nem az a nép, melyet Csaba királyfi, a csillagösvényről jövet, győzelemre vezethetne. Nem Erdély földje veszett el, hanem népének lelke. Boldogok a leki szegények, mert övék lesz a mennyek országa. Isten jámbor bárányai engedelmesen ballagnak raccsoló, aranyföveges, aranypalástos pásztoruk, a mezítlábas Jézus utóda, nyomában.

Te Deum laudamus!

Sz. Gy.