Keresés ebben a blogban

2008. július 11., péntek

A száműzött Aphrodité

Aphroditének mennie kellett...

Távoznia kellett talpazatáról a Hitler ajándékozta Aphroditének. A szobrot egy raktárba száműzték.

Linz városa eltávolította Aphrodité szobrát egy parkból, miután kiderült, hogy a szerelem istennője Hitler ajándéka volt. Ausztria harmadik legnagyobb városának hatóságai közölték: ellenőrizték a szobor eredetét, miután valaki egy névtelen levélben bejelentette, hogy a szerelem görög istennőjének szobrát a náci vezér ajándékozta a városnak.

A linzi levéltárban végzett kutatások bebizonyították, hogy az állítás igaz volt: a szobrot így azonnal eltávolították a talapzatról és egy raktárba száműzték.A bronzszobor egy kis oszlopos pavilonban állt egy linzi parkban 1942 óta, amikor Ausztria már a Harmadik Birodalom része volt. Hitler a Linztől nem messze fekvő felső-ausztriai Braunau városkában született.
[MTI - Népszava 2008.07.11]

Hitler és Aphrodité tehát lelepleződtek, megbuktak. Ennek be kellett következnie. Az éberséget [és névtelen levélírókat] az olyan nyálas demokráciák sem nélkülözhetik, mint az ausztriai, ill. a németországi. [Érthető, hogy Konrád és Kertész miért szeretnek annyira az utóbbi helyen tanyázni.]


Értjük tehát, már hogyne értenénk, a linzi "magisztrátus" döntését is. A linzi polgárok nyugalmát nyilván zavarta a pavilonban álldogáló céda, náci szimpatizáns, nőszemély. Hát persze, a gemütlich linziek petyhüdt idegei valami másra vágynak! Toleranciára! Az utcákat és tereket elözönlő, kékre - zöldre pingált, narkós, röhögő, visítozó buzeránsokra! A honatyák egyszerüen "trendisek" akarnak lenni. Világos!


Csak egyet nem értek, de azt az istennek se'!

Az "index.hu" írja,
kisebb botrány kerekedett abból, hogy csütörtökön a "Google Trends" - a legnépszerűbb kifejezéseket megjelenitő keresési lista - első helyén a rossz emlékű horogkereszt, más értelemben svasztika, tanyázott. [Nem a kifejezés, hanem a szimbólum.]

Nem értem, hol és hogyan kerekedhet egy letöltési statisztikából botrány? Támadt viszont egy szörnyű gyanúm. Az ilyesfajta jelenségek között esetleg valami összefüggés lehet (?). Kérem olvasóimat, nyugtassanak meg, hogy tévedek.

Ámbár ... Pl. Drezda lakói, 1945 februárja óta, már tudják, mit jelentenek ezek a szavak: "i hate you". Drezda porráégetése és Aphrodité raktárba toloncolása között talán mégis van valami összefüggés (?).

"I hate you!"

Hát ez az! Az olthatatlan talmudi gyűlölködés. A gyűlölködésnek viszont, mint tudjuk, kockázata - mellékhatása van. Tüzet gerjeszt. A tüzet pedig a szél - néha - a gyujtogató irányába tereli...


Ami pedig a linzi magisztrátust illeti. Gondosan válogattam, agyam szinonima szótárában, egy őket "megillető" kifejezés után. A "köcsögök" kifejezésig jutottam, de mivel még ez a szó sem fejezi ki a lényeget, inkább tekintsék úgy, hogy 'no comment'.

Sz. Gy.







2008. június 14., szombat

Reggeli csevely - "néptársak" nyégyszemközt.


Konrád és Verebes beszélgetnek. Mit beszélgetnek? Éldelegnek! Szeretik egymást. Téma a nagy író aktuális közérzete. Igazi szombat reggeli téma az egyik legnézettebb tévéműsorban. Konrád filozófikus magasságokból indít. Az ifjúkor sajátja az álmodozás, a férfikoré a cselekvés, az öregkoré pedig az elmélkedés. Verebes nyomban tódít. A nagy író egyik prózai művéből jeleníti meg előttünk amint a nagy író sokdioptriás lencséjén a felhőket nézegeti miközben a világmindenség föléje borul. [Az ég nem szakad rá.] Csupa fény és derű minden. A mosoly országa vagyunk - majdnem. Konrád úgy vélekedik, jó hogy már "nem ölnek gyermekeket" és a jövőben sem fognak! Hát persze még nem fenékig tejfel minden. Az ujságos standok egyikénél - másikánál még nem kaphatók olyan sajtótermékek, amelyeket pedig buzgóbban kellene terjeszteni. Viszont megtalálhatók olyanok, amelyeknek nem szabadna ott lenniük. Szóval a "sajtószabadság" körül még nincs minden rendben. Na meg az ujságárusok arckifejezése. Abban is van valami nyugtalanitó. [Bosszantó szeplők ezek Judapest fényes ábrázatán.]

Ami Konrádot illeti, nem passzol a beszéd, se így - se úgy.

Az író tollával cselekszik. Eszerint Konrád még a legszebb férfikorban van. Persze a férfikornak is vannak korszakai. Konrádnál is elkülöníthetők ilyenek. Egy időben a könnyüdrogok népszerű sítése, ill. legalizálása érdekében koptatta tollát. Ez a vetés, miként a vadkender, szépen zöldell. Az író joggal hanyatt dőlhetne, hogy átadja magát a szemlélődésnek, az elmélkedésnek.

De nem ezt teszi. Tolla csöndesen perceg továbbra is. Alóla veszedelmes betühangyák kelnek életre. Az író már nem könnyüdrogokkal, hanem világnézettel, világlátással házal, vagyis olyan szemüveget kínál amin keresztül, mi gójok, azt látjuk amit velünk láttatni akar. Konrád "kozmikus vakságot" szeretne nálunk előidézni. Mi azonban jobban szeretjük Vörösmartyt, mint Konrádot és tudunk disztingválni.

Nézd a világot, annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.


Kár tehát a gőzért. Erre a bóvlira nem vagyunk vevők. De nem csupán erről van szó. Krisztus is megtehette volna, hogy prédikációba fog: híveim, ne vásároljatok a kúfároktól. De nem ezt tette, hanem "kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból". A liberalizmus legveszélyesebb mérge a "marketing". A döntést nem lehet a piacon őgyelgőkre, főleg a gyermekekre, a fiatalokra bízni. Marokba kell fogni a kötélostort.

Hála az Internetnek az ember már képes magát "egyidejüleg" beleélni a való világba. A kozmikus vakság immár jellemhiba. Annak előidézése pedig bűn - kútmérgezés!

Az, hogy "nem ölnek gyereket", úgy értendő, hogy Magyarországon, Judapesten, nem ölnek zsidógyerekeket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Konrád hitsorsosai, "néptársai" [Herzl], ne öldösnék, ne öldöshetnék a gyermekeket - máshol, példáúl Palesztinában, vagy Libanonban. De "képzelegjünk" tovább. A Világon többmilliárd ember éhezik és közülük mintegy nyolcszázmillió áll az éhhalál küszöbén. Ezek javarésze ártatlan kisgyermek. Mit lát a könyörtelen égen az az anya, akinek ölében épp meghal kisgyermeke? A szelíden kergetőző bárányfelhőkben gyönyörködik - á la Konrád?

Ha jól hallottam a legszívesebben lovagolt vesszőparipát, a "gyűlöletbeszédet" ezúttal nem lovagolták. Ezért szóbahozom én.

Ha valaki "újbeszélül" beszél és "duplagondol" módban gondolkodik [Orwell] maga is meghülyűl a végén. Szerfölött érdekes, hogy ezen fogalomról mit ír [zagyvál] a Wikipédia.

Ha a gyűlölet szubjektív okból keletkezik, vagyis alaptalan, érzelmi zavarnak minősül, kezelése a pszichológia, ill. a pszichiátria hatásköre. [Világos. Így gondolkodtak az ellenzékiekről a Szovjetúnióban is. Kezelésüket meg is kapták...]

A gyűlöletet kiválthatja objektív ok is: "a gyűlöletet kiváltó személy agressziója, vagy egyéb magatartása". És a gyógymód? Nahát ez a jellemző a "wikipediális", vagyis liberális gondolkodásra. Szó szerint idézve. "Objektiv [megalapozott] gyűlölet esetén, szélsőséges esetekben, a bünűldözésnek, az áldozat védelmének, jut szerep."

Tehát! Ha agresszió, vagy egyéb magatartás, másokban gyűlöletet vált ki és a gyűlölet szélsőséges formát ölt [az agresszorral való hangsúlyos, vagy pláne tevőleges szembeszegülés mindíg szélsőséges] az agresszor válik áldozattá és becses személye, ill. agresszója (!) igényt tarthat a "bűnüldözés" segitségére.

E jellegzetes [talmudi] logika és "erkölcs" alapján gyilkolják a Markawa harckocsikon űlő "áldozatok" a "szélsőségesen gyűlölködőket" köztük az asszonyokat és a gyermekeket is.

Nemrég emlékeztem meg Amerika - szintén "néptárs" - volt külgyminiszterasszonyáról aki kijelentette, hogy az Irak elleni embargó mérlege annak ellenére pozitív, hogy az egyik serpenyőt ötszázezer, éhségtől és nem kezelt betegségektől elpusztult, kisgyemek teteme nyomja. Hogy pontosabban fejezzem ki magam: ezt "elfogadható politikai (!) árnak" minősitette a vérszomjas szuka.

Ez a logika, ill. "erkölcs" azonban nem egyedülvaló a világon. Vannak másféle logikai rendszerek, ill. erkölcsi felfogások is.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy nincs olyan isten az égben, aki - amely megengedhetné magának azt a luxust, hogy egy kiválasztott néppel [Ó és ÚJ] szövetségeket kössön más népek rovására, főleg olyképpen, hogy más népeket a kiválasztott "kezére ad". Ez az arány ma tizenötmillió a hat és fél milliárdhoz. Azok az elmebetegek, akik azt hiszik, hogy a pénz és a cselszövés képes lesz erőt venni a sokaságon, tévednek.

Úgy vélem, a kertész nem gyűlöli a kártevőt, amikor permetez, hogy fája gyümölcsöt teremjen, legfeljebb utálja. A kettő nem ugyanaz.
Sz. Gy.

2008. június 4., szerda

A nyolcadik csapás. Harmadik felvonás [befejező rész].


Egyiptomot tíz csapással sújtotta az Úr [Jahve úr]. A dolog úgy esett, hogy
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

Egyiptomnak a zsidók miatt kellett faszolnia [hát persze, mi másért, merthogy fogságban tartották az Úr kiválasztott népét...]. A Fáraó belátta, jobb a békesség, hát elbocsátotta őket.

Minket "csak" a nyolcadik csapás sújt, de az régóta. és nem akar szünni, jóllehet mi senkit sem tartunk fogságban, sőt szivesen szárnyra bocsájtanánk mindenkit. [Példáúl az olyanokat, akik külföldön szeretnek cirpelni és "itthon" zabálni és piszkolni.] Mégis itt legelnek. Az első példányok keletről jöttek [vissza], 1944-től kezdődöen, a felszabaditó szovjet csapatokkal együtt.

Az első felvonás az államositással kezdődött. Ennek során "állami" tulajdonba kerültek a gyárak, a bányák, a nagybirtokok, az értékesebb házingatlanok, stb. A tulajdonosi jogosultságokat [birtoklás, rendelkezés és a haszonvétel] azonban a sáskák gyakorolták. Nyilván elsősorban ők jártak és laktak jól. A első felvonás második szinében a paraszti közép és kisbirtokokat rabolták el a parasztoktól a "téesz-mozgalom" keretében. A parasztok névleges tulajdonosok maradhattak, ha beléptek, kivéve a "kulálokat". [Ez egy importált kifejezés. A sáskák hozták magukkal keleti élőhelyükről.]

A második felvonásig több évtized telt el. A szovjet csapatok kivonultak, de a sáskák és azok leszármazottai maradtak. Ők hozták szinre a második felvonást, amelynek fejezetcíme "rendszerváltás" volt. Ennek során a sáskák és leszármazottaik a korábban általuk államositott, ill. szövetkezetesitett vagyon jelentős hányadát "külföldi" vásárlók tulajdonába seftelték. Az esetek egyrészében a külföldi vevő csak strómankodott, az igazi vevő valamelyik sáska, vagy leszármazottja, volt. A vagyon másik, ugyancsak meghatározó, hányadát [szarért - hugyért] maguknak privatizálták. A "külföldi" vevő, ill. a "honi privatizátor" államkölcsönt is kaphatott, hogy kedve szottyanjon a kótyavetyén magyar javakat szerezni. Ami kis készpénz az államnak jutott, azzal a pénzkezelő szervezeteket uraló sáskák rendelkeztek. "Össz-sáska relációban" ez azt jelenti, hogy a sáskák voltak az eladók és a vevők egyaránt. Az üzleten senki sem vesztett - a szerződő felek közül - hiszen nemcsak a holló okos. A sáskák sem vájják ki egymás szemét.
Persze voltak akik rosszul jártak. A kevésszámú egykori gyártulajdonos és földbirtokos, valamint a nagyszámú, mintegy kilenc és félmillió, egykori munkás és paraszt, "szellemi dolgozó", ill. ezek leszármazottai.

A nagy kopasztások után a nemzeti összvagyon kissebb hányada még ezen abszolút, de csendes, többség kezén maradt. Arról a vagyoni hányadról van szó, amelyet a sáskák, szocialista korukban, "személyi tulajdonnak" minősitettek és tulajdonosaiknál hagytak, mert még volt egyéb zabálnivaló. [Lásd fent.]

A harmadik felvonás már megkezdődött! Ennek sorsán a sáskák a milliók személyi tulajdonát fogják felzabálni. A kártevőknek közös tulajdonságuk a csillapithatatlan mohóság. Ez jellemző a sáskákra is. Tulajdonképp nem tehetnek róla... De mégis!

Az első és a második felvonás után már lement a függöny. Nincs róluk mit beszélni. Tudjuk, mi történt, hogy történt. Közhelyszámba menne minden szó. Azazhogy hideg vizet lehet rá inni - a büfében.

Csakhogy! Az első és második felvonás úgy is elképzelhető, mint a harmadik felvonás előjátéka. Pontosabban elképzelhető volna, ha mi - díszmagyarok - nem lennénk "fogyatékkal élők". Emlékezőtehetségünk és fantáziánk ugyanis nincs!

Az első és második felvonás kevesek roppant meggazdagodását és milliók elszegényedését eredményezte. A szegénység folytán kerül az egyén abba a kilátástalan, szorongatott, szorongásos, állapotba amelyben elvesziti józan itélőképességét és fogékonnyá válik a szirének énekére. Engedi hogy sorsa a szirtek felé, majd közé sodorja.

Az új jelzáloghitel "offenzíváról" van szó! Arról, hogy néhány százezer forintos adósság miatt a "rossz" adós elveszítheti maga és családja, köztük gyermekei, feje felől az egyetlen menedéket, a lakást. Az offenzíva = harc! A szociál - liberál - judeo - bolsik rágyujthatnak kedvenc dalukra [tán' már zümmögik is]: "Ez a harc lesz a végső".

Az "írástudók" pontosan tudják, miről van szó, de nem kiáltanak! Nem kiáltanak mert már azon jár az eszük, hogy férhetnek közelebb a Fidesz - vadászat után, a teritékhez maguk is.
Ebben a tülekedésben különösen visszataszitó a "jogvédők" viselkedése. Őket az egyetemeken arra tanítják, hogy a bűnözés elleni harcban a legeredményesebb módszer a megelőzés.
Mit tehetnének? Sokat!

a) Élhetnének a "jogpropaganda" eszközeivel.
b) Követelhetnék, hogy a meddő vitáktól hangos "T. HÁZBAN" a honatyák és a honanyák egy percre fogják be a pofájukat, szálljanak magukba és gondolkodjanak el azon, mit mulasztanak.
c) Kezdeményezhetnék, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az uzsora e legveszélyesebb és legundoritóbb formájával szemben.
d) Kopogtathatnának az Alkotmánybíróságnál. Hátha valamelyik kazuisztikától szikkadt agyban feldereng egy gondolat és a renyhe újjak, belekotorva a "láthatatlan alkotmányba", kihalásznak onnan valamit, ami használható.
e) Morvai Krisztina is bedobhatna egy akkora rikácsot, mint amit akkor csapott, amikor megnézték valamelyik árúházban a kézitáskáját.

Tudomisén mit lehetne tenni, de őrjítő ez a sunnyogás! A "tudomisén" persze csak a jelenlegi állapotomat, ill. hangulatomat tükrözi. Azért próbálok kitalálni valamit.
Sz. Gy.

2008. május 5., hétfő

Szolgálunk és tarhálunk.

Rosszul, egyre rosszabbul, megy a bolt. Be kellett vetni a rendőrséget. Zéró tolerancia, úgymond a "szabálytalankodókkal" szemben. Mennyire új és mennyire régi ez a "törvényes", hatósági zsákmányolás.

Rákosiék kezdték. Nem a padlássöprésre gondolok, hanem a "barangoló birságolókra". Ezek akkor a parasztságot izélgették, hogy lépjen be a téeszbe, plusz fizetgessen akkor is, ha az adót meg a beszolgáltatást már teljesitette.

A rendőrök akkor se' voltak okosabbak, de akkor is a kezükbe adtak egy okos kis könyvecskét. Az állt benne, hogy milyen okkal - ürüggyel lehet a parasztot bírságolni. A könyvben sok tétel volt, többek között a "kapitányvíz". Arról van szó, hogy minden paraszt köteles volt az udvarán egy x-literes hordót tartani, szinültig töltve vizzel, tűzoltáshoz. Ennek nyáron még volt is valami értelme, télen azonban abszolúte semmi. A nádtető sem gyullad meg. ha vastagon borítja a hó. A tárolás is problémás, ha a fahordóba belefagy a kapitányvíz. A büdös parasztja képes volt arra, hogy télére kiborítsa a hordót. Igenám, de a rendeletben nem volt olyan megszoritás hogy a "kapitányvíz" csak nyáron kötelező.

A "közegek" se' idénymunkára voltak szegődve. Kopogtattak télen nyáron. A téli vizitek többnyire a ház végénél értek véget. Ha minden rendben találtatott és a paraszt már se élő, se holt nem volt a zavicálástól, a zsernyák bemondta az ultimót: na, 'nízzük' a hordót! A paraszt bukta a partit... Bukta, mert ez a játszma cinkelt kártyákkal folyt.

Most is csak a hülye gondolja, hogy a kormányzatot a közúti balesetek csökkentése foglalkoztatja. A kormányzat már rég áttért az intézményes pénzbehajtásra, mindenkivel szemben akinek a zsebéből még pénzt lehet kiemelni, tökmindegy milyen jogcímen. Itt és most viszont már nem csak egy társadalmi rétegről van szó, hanem mindannyiunkról.

Egy harmincéves Skodával is lehet úgy "száguldani", hogy az üzembentartó a gatyáját is ráfizesse a sietségre. Ám azok, akik - isten tudja miből - sokmilliós autócsodákban döntögetik a sebességi rekordokat az országutakon és a belterületeken, szarnak az egészre. Ezek már beszerezték, vagy legalábbis megrendelték azokat a kütyüket, amelyek közömbösitik a zsaroló állam által kibocsájtott halálsugarakat, vagy legalábbis időben jelzik ezeket. Ha ez nem jön be, jön a kenés. Ne mondják, hogy ezt nem lehet! Vérminta sem tünhetne el a rendőrségről, mégis eltűnik. És ha minden kötél szakad, na bumm [és nyasgem], mellényzsebből kipengetik azt a kis lóvét. Fizetni, megint a "gazdagok" a skodások fognak. Ők vannak sokan. A kuldusfillérekből lehet milliárdokat tarhálni.

Ez a mohóság viszont - tünet. Ha világosabban akarom magam kifejezni, hullafolt. Söprés következik! No, nem a kisemberek padlásán. Fentebb!

Sz. Gy.

2008. április 17., csütörtök

Tiara - a gyalázat szimbóluma.

A Népszabadság mindent kitünően csinál. Tördelni is nagyon tudnak. Az április 17-i számban egymás mellett "hozzák" A Pekingi Olimpia körüli heccet és az amerikai pápalátogatást. Előrebocsájtom, hogy a pápai rendszámok között nagyok a különbözőségek, mint pl. II. János Pál és XVI. Benedek rendszámai között. Mára mégis világossá vált, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Mert miről is van szó? Nem kevesebbről, mint hogy az általános erkölcsi normák iránt teljes közöm- bösséget mutat a német pápa is, csakúgy mint lengyel elődje. Régen a fejedelmek alázkodtak meg a pápák előtt, ezt nevezték "canossa járásnak". Most a pápák alázkodnak meg az aranyborjú tulajdonosai előtt. Gyalázatos! Undoritó!

Nem vitás, hogy Kina, az imperialista nagyhatalom, annektálta Tibetet. Emigrá- cióba kényszeritette annak papkirályát a dalai lámát. Most pedig mindenkinek a tyúkszemére tapos, aki bársonyos forra- dalommal, vagy ehhez hasonlóval kisérletezik. Ha a politika és az erkölcs egy napon lennének emlegethetők, joggal mondhatnánk, hogy amit Kína tesz, erkölcstelen.

Most olvasgatom éppen, hogy viszont Amerika, a demokrácia mintaállama, hány független orszá- got [jobbára szigeteket] annektált az utóbbi százötven - kétszáz év alatt és milyen állati kegyetlen- séggel tört le, ill. torolt meg mindenfajta ellenállást. Azzal már nem is untatom az olvasót, hogy most mit művel Irakban és Afganisztánban, mire készül Iránban. És mit csinál Közelkeleten az Amerika hátán lovagló törpe szörny-állam. Annyi bizonyos, hogy az eddigi "mérlegadatok" alapján Kínának még további ötezer évig kell fennállnia, hogy az emberiség ellen elkövetett büntettek száma és súlya tekintetében utolérje a mai Amerikát.

Ezt a pápának is tudnia kell(ene). Ha tehát egyes államok a Kínai Olimpia bojkottját, mások a nyitó ünnepség bojkottját fontolgatják - erkölcsi megfontolások - alapján, úgy a pápa milyen erkölcsi megfontolások alapján nyalja a piros szőnyeget Washingtonban és másutt?

De tulajdonképp nem is emiatt húztam fel a vizet. Mindjárt mondom miért. Csak még annyit: a pápa azt is megtehette volna, hogy aféle (nyári) Mikulásként haknizza végig Amerikátl és zsákjából édességet oszt a jóknak, virgácsot a rosszaknak. A házigazda Bush kétségtelenűl virgácsot érdemelne, hisz amellett, hogy rég kötélre érett háborús bűnös, köztörvényes bűnöző is. Mikor ezzel a Commentben foglalkoztam, kb. 240 büntető eljárás folyt ellene [Impeach Bush]. Hogy kissé tovább árnyaljuk a dolgot, látnunk kell, nem minden háborús bűnös - despota volt rabló, csaló, sikkasztó és szélhámos is egyúttal. Sztálin pl. 'csak' postarabló volt. Ám egyesek szerint nem saját zsebére dolgozott, hanem a pártkassza feltöltése végett buzgólkodott. Hitler viszont nem követett el közönséges büncselekményeket. Még a zsidók sem állitanak ilyet.

Nem! Ez a pápa azért ment Amerikába a legszégyenteljesebb módon megalázza saját egyházát. Mert nem a mocskos pedofil,.buzi főpapokról, hanem a keresztény hívők százmillióiról van szó!. Sokszázmillió bárányról, akiknek alázkodniuk, szégyenkezniük kell, a talmudista gyűlölködők és kárörvendők előtt, szarházi, köcsög "pásztoraik" miatt.


Woytila dicstelen canossajárásai szinte diadalmenetek voltak ehhez a nyálas csiga-araszoláshoz képest.

Nincs akkora záptojás, amit eme utazó fejéhez kellene vágni, amikor legközelebb kidugja a fejét [urbi et orbi] a Vatikán Szent Péter térre néző ablakán.


Sz. Gy.









2008. április 12., szombat

A politika rangja.

Túlzás nélkül szólva, lázban ég az Ország! Istenkém mi lesz most? Tényleg soron kivül bukik a Fletó? Orbány - az alkalmas - lesz a miniszterelnök megint? Visszatérnek a pintéri szép idők, az orvlövések - robbantások?

Nem akarnék nosztalgiázni, de micsoda elhatározás volt amikor Orbány miniszterelnök elhatározta, utána jár a dunántúli zsebszerződéseknek, mert - úgymond - az ezeréves magyar fődet nem aggyuk. Meg is vettek sebtiben vagy másfélszáz luxusterepjárót. Fogtak is - tán egy zsebszerződőt. Ami az Ország zsebét illeti: hát az persze könnyebb lett a terepjárók árával és üzemeltetési költségeivel is.


Annyi biztos, zörög a haraszt. A Felcsúti SE elnöke a kunbélaunokával sumákol. Az ilyenből mindíg kisül valami. De mi?

Megváltozik a kapitalizmus ragadozó természete? Egy frászt! Néhány épületes történelmi mozaik következik. A vége lesz igazán röhejes, amikor odaírom az évszámot...

A magyar nem kedveli tulságosan az irodalmat. A történelmi marxizmust meg pláne nem. Kár!

A poén kedvéért a neveket és a címeket a szerkesztőségemben tárolom.

Egy "dúsgazdag" véleményét idézem bevezetésül. "Egy jottányit sem számít, hogy melyik politikai párt van hatalmon és milyen [...] elnök tartja kezében a gyeplőt. Mi nem v agyunk sem politikusok, sem közéleti gondolkodók; mi vagyunk a gazdagok; miénk [...]; megszereztük, isten tudja hogyan, de ha lehet, meg is fogjuk tartani, s ennek érdekében latba vetjük támogatásunk, befolyásunk, pénzünk, politikai összeköttetésünk, megvásárolt [...] képviselőink, éhes [...] tagjaink, demagóg szónokaink mérhetetlen súlyát minden olyan törvény, politikai platform, minden olyan [...] választási hadjárat ellen, amely tulajdonunk sértetlenségét fenyegeti. Az osztály, amelyet én képviselek, nem törődik a politikával." [108]

E szemlélet tökéletesen tükrözi azt a társadalmi, gazdasági rendet, amelynek jellemzői a következők.
  • A munka ... árúvá vált ... árát ugyanolyan lélektelenül számitották ki, akárcsak az acél termelési költségét. Árúcikk, amelyet végül teljesen a kereslet és a kinálat törvénye fogh szabályozni. A munkáltató ugyanolyan érzéssel viseltetik az ember iránt, mint gépe iránt. [109]
  • A demarkációs vonal a rabló és a kirabolt egyén között húzódik. [49]
  • A rabszolgaság a dolgozó ember természetes és normális helyzete ... A szabad társadalomról szóló elmélet - tévhit. [27]
  • A szédületes lopások esztendeiben ömlött a vér. [37]
  • A kor busásan jövedelmezett. Sohasem burjánzott ilyen nyiltan a korrupció, sohasem volt ily általános a mindenáron való meggazdagodás vágya.
  • Egy tisztességtelen üzlet miatt elmarasztalt honatya így vigasztalta önmagát. "Fel a fejjel, pajtás! Hiszen nem veszett oda más, csak a becsületed"! [57]
  • A gazdaság időnként, gondosan megtervezett, recessziók állapotába kerül. Ilyenkor a sajtó és a papok egyre azt erősitgetik, nem gazdasági [pláne nem spekulációs] okai vannak a pangásnak, hanem az emberek jellemében bekövetkezett romlás. [61]
  • A ... szörnyű megalázottságban, amelyet akkor érez az ember, ha nem tud enni adni a gyermekeinek ... sürűsödni kezd az emberekben a méreg. [62]
  • Az ilyen társadalomban hősi 'populista' (!) felkelések törnek ki.[25]
  • A tüntetések tetőfokána rendőrség rátáémad a felvonulókra. Jobbra - balra sújtanak a rendőrbotok ... Nők és gyermekek sikoltva futnak minden irányban. Sokukra rátaposnak. A lovasrendőrök az ácsorgó kiváncsiakat is legázolják. [62]
  • Felbéreltek és felfegyvereztek egy polgári személyekből álló bandát ... amely a rendőrséghez csatlakozva orvtámadásokat, rajtaütéseket hajtott végre ... Ezek az alakulatok már legalább annyira hozzá tartoznak a részvénytársaságokhoz, mint azok könyvelési részlegei ... Ez a sajátos, magánkézben levő fegyveres erő nem áll az [...] kormányának szolgálatában, hanem részvénytársaságok, vagy tőkések érdekében tartják fent. [97]
  • A rendszer egy választott képviselője nagy nyilvánosság előtt jelenti kei, hogy [...]-nak az a rendeltetése, hogy a világ ura legyen [...]-nak profitot szerezzen és parancsoljon az alsóbbrendű fajoknak (!). [146] [Félreértés ne essék, nem Hitlerről van szó!]
  • Ez a rendszer azért fejlődhet ki és maradhat fent, mert:
    -A munkásság elaprózza erejét.
    -Zártkörű, egymással vetélkedő tagozatokba tömörül.
    -Annak az egy szakmai csoportnak a kivételével, amelynek [éppen] sérelmei voltak,
    rendszerint az összes többi folytatta a munkát. [149]
  • Végül az összkép. Az ország a [...] tulajdonában van. Így többé nem a nép kormánya igazgat a nép által, a népért, hanem a [...] kormánya a [...]-ért. Az ország egyszerű tömegei rabszolgák. A monopólium az úr ... A pénz uralkodik ... az egyszerü embereket kirabolják ... a népet sakkban tartják.

Kérdem, hajaz e mindez a jelen állapotokra? Hajaz! És mi a poén, mi a vicc? Az hogy mindez az ezernyolcszázhetvenes évek Amerikájában történt, az akkori Amerikában, az akkori Amerikáról íródott! Az idézetek Richard D. Boyer és Herbert M. Morais "TŰZZEL ÉS VÉRREL!" c. könyvéből valók [Kossuth Könyvkiadó - 1957]. A zárójeles számok a könyv oldalszámaira utalnak. A kép Jack London hasonló tárgyú könyvének: "Vaspata", illusztrációja.

* * *

És most mit mondhatnék azoknak, akik a képernyők előtt, körmeiket rágva, drukkolnak mi lesz. Drukkolnak? Álmodnak! Orbáni illúziókba ringatják magukat.

Mit mondhatnék nekik, róluk? Buta gójok!

Sz. Gy.





2008. március 19., szerda

Teniszcipő a fékpedálon. Bünpártolás?



Amikor az Olajbizottság előtt tanúvallomást tettem az olajügyekről, azt találtam mondani: a legfőbb ügyész [Györgyi Kálmán] olyannyira akadályozott az olajügyek vizsgálatában, hogy az már bűnpártolásnak tekinthető.

Emiatt a jó úr, 'becsülete' védelmében feljelentett rágalmazás miatt és beperelt, kártérítésért. A büntetőbíróság elitélt, a polgári bíróság elmarasztalt. [Nem volt mese, legalábbis részemről... ]

Egy legfőbb ügyész, mint hivatali bünpártoló jöhet szóba - elvileg. Azért elvileg, mert a hatályos törvényszöveg így szól.

225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon
vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egy ébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az "azért" kifejezés "célzatos" bünelkövetést tételez fel. Ezt pedig vért hugyozva se' lehet bizonyitani.

Egy kicsit testhezállóbbnak tűnik az általános tényállás, ahol elkövető bárki lehet, még egy legfőbb ügyész is.

244. § (1) Aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetöjével az elkövetés elött megegyezett volna a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elül meneküljön, b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, c) közremüködik a büncselekményböl származó előny biztosításában, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendö.

A "fordulatok" közül főleg az a) esetleg a b) pontban foglaltak jöhetnek szóba. A segítségnyújtás ugyanis elkövethető mulasztással is.

10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan ... elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

Ezen az alapon azt a börtönőrt is be lehet csukni, aki pl egy zárat nyitva hagy és ezáltal fogolyszökést segít elő, vagy tesz lehetővé.

Annakidején nem volt türelmem elolvasni az u.n. "olajjelentést" [J/3500. sz.
Jelentés, az olajügyek és a szervezett bûnözés közöttiesetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött vizsgálóbizottság munkájáról. Budapest, 2000. november 30.]

Nemrég akadtam rá böngészés közben. Hát' mit mondjak, magam meg voltam lepve egy cseppet.

Még ideszúrnám, hogy mikor az olajbizottság mandátuma, 2000. novemberében, lejárt feladatának egyharmadát sem végezte el. Orbán és Pintér úgy szétrugták, mint "tyúk a töreket", ahogy ezt nálunk, és valószinűleg felcsúton is, mondják.

A következő passzus azonban belelekerült.

"Az ügyészségek által a cégiratokba történt betekintés után készült jelentések adatait tartalmazza: cégjegyzékszám, cég elnevezése, jogi képviselõ neve, címe, bank neve, számlaszáma (nagyon hiányos), cég székhelye és megjegyzés. Egyéb adatokat ez a CD nem tartalmaz. A CD-n tárolt adatbázisból a tulajdonosok személye, neve, címe hiányzik. Emiatt a tulajdonosi szerkezetre az adatbázis semmiféle információt nem nyújt. A CD-n lévõ adatbázis csupán egy lista, semmiféle adatkeresést, vagy adatcsoportosítást nem tesz lehetõvé.
A Bizottság ekkor kérte a Legfõbb Ügyészt a munka elvégzésére, és az elvégzett munka eredményeinek a Bizottság számára való átadására, melyet az ügyészség elvállalt. A Bizottságban ezért tovább nem foglalkoztak az "olajtérkép " készítésével, várva az ügyészség anyagára. Az ügyészségi munka azonban elhúzódott, s bár a Bizottság minden ülésen sürgette az anyag átadását, az ügyészség mindig csak egy késõbbi, általában egyhetes terminust jelölt meg az átadás idõpontjául. Mintegy két hónapos halogatás után, a Bizottság végsõ felszólításának engedve október 30-án adott át az ügyészség két CD adathordozón tárolt anyagot, mondván, hogy ezzel teljesítette feladatát. Az ügyészség által átadott anyagok azonban nem tartalmazták azokat az adatokat, melyeket a Bizottság kért: egyáltalán nem tartalmazták a tulajdonosi kört, ami a feladat abszolút lényeges eleme volt. A megadott adathalmaz a nyilvános cégnyilvántartás lemásolt anyagait tartalmazta keresésre alkalmatlan formában, úgyhogy a kereskedelemben kapható cégnyilvántartási adatok kereshetõséget is magában foglaló minõségét tekintve lényegesen jobbak az ügyészség anyagánál. Az adattár egy másik része a megyei ügyészségek által összegyûjtött anyagokat tartalmazta, melyben a bejegyzést végzõ jogi képviselõ és a cég bakja ill. néha bankszámlaszáma adott, természetesen a tulajdonosok és ügyvezetõk megadása itt is hiányzik. "


A szövegből semmit sem emeltem ki, mert minden szó, minden betű fontos. Egtyértelmű, hogy a legfőbb ügyész addig szabotálta az olajbizottság munkáját, amíg le nem járt annak mandátuma.

Mivel a kása már megégette a számat, gondolkoztam, írjak ne írjak? Aztán eszembe jutott Móricka formulája: kérdezni szabad.

Hát' tessenek mondani, ez nem bűnpártolás?

Sz. Gy.