A politika rangja.

Túlzás nélkül szólva, lázban ég az Ország! Istenkém mi lesz most? Tényleg soron kivül bukik a Fletó? Orbány - az alkalmas - lesz a miniszterelnök megint? Visszatérnek a pintéri szép idők, az orvlövések - robbantások?

Nem akarnék nosztalgiázni, de micsoda elhatározás volt amikor Orbány miniszterelnök elhatározta, utána jár a dunántúli zsebszerződéseknek, mert - úgymond - az ezeréves magyar fődet nem aggyuk. Meg is vettek sebtiben vagy másfélszáz luxusterepjárót. Fogtak is - tán egy zsebszerződőt. Ami az Ország zsebét illeti: hát az persze könnyebb lett a terepjárók árával és üzemeltetési költségeivel is.


Annyi biztos, zörög a haraszt. A Felcsúti SE elnöke a kunbélaunokával sumákol. Az ilyenből mindíg kisül valami. De mi?

Megváltozik a kapitalizmus ragadozó természete? Egy frászt! Néhány épületes történelmi mozaik következik. A vége lesz igazán röhejes, amikor odaírom az évszámot...

A magyar nem kedveli tulságosan az irodalmat. A történelmi marxizmust meg pláne nem. Kár!

A poén kedvéért a neveket és a címeket a szerkesztőségemben tárolom.

Egy "dúsgazdag" véleményét idézem bevezetésül. "Egy jottányit sem számít, hogy melyik politikai párt van hatalmon és milyen [...] elnök tartja kezében a gyeplőt. Mi nem v agyunk sem politikusok, sem közéleti gondolkodók; mi vagyunk a gazdagok; miénk [...]; megszereztük, isten tudja hogyan, de ha lehet, meg is fogjuk tartani, s ennek érdekében latba vetjük támogatásunk, befolyásunk, pénzünk, politikai összeköttetésünk, megvásárolt [...] képviselőink, éhes [...] tagjaink, demagóg szónokaink mérhetetlen súlyát minden olyan törvény, politikai platform, minden olyan [...] választási hadjárat ellen, amely tulajdonunk sértetlenségét fenyegeti. Az osztály, amelyet én képviselek, nem törődik a politikával." [108]

E szemlélet tökéletesen tükrözi azt a társadalmi, gazdasági rendet, amelynek jellemzői a következők.

• A munka ... árúvá vált ... árát ugyanolyan lélektelenül számitották ki, akárcsak az acél termelési költségét. Árúcikk, amelyet végül teljesen a kereslet és a kinálat törvénye fogh szabályozni. A munkáltató ugyanolyan érzéssel viseltetik az ember iránt, mint gépe iránt. [109]
• A demarkációs vonal a rabló és a kirabolt egyén között húzódik. [49]
• A rabszolgaság a dolgozó ember természetes és normális helyzete ... A szabad társadalomról szóló elmélet - tévhit. [27]
• A szédületes lopások esztendeiben ömlött a vér. [37]
• A kor busásan jövedelmezett. Sohasem burjánzott ilyen nyiltan a korrupció, sohasem volt ily általános a mindenáron való meggazdagodás vágya.
• Egy tisztességtelen üzlet miatt elmarasztalt honatya így vigasztalta önmagát. "Fel a fejjel, pajtás! Hiszen nem veszett oda más, csak a becsületed"! [57]
• A gazdaság időnként, gondosan megtervezett, recessziók állapotába kerül. Ilyenkor a sajtó és a papok egyre azt erősitgetik, nem gazdasági [pláne nem spekulációs] okai vannak a pangásnak, hanem az emberek jellemében bekövetkezett romlás. [61]
• A ... szörnyű megalázottságban, amelyet akkor érez az ember, ha nem tud enni adni a gyermekeinek ... sürűsödni kezd az emberekben a méreg. [62]
• Az ilyen társadalomban hősi 'populista' (!) felkelések törnek ki.[25]
• A tüntetések tetőfokána rendőrség rátáémad a felvonulókra. Jobbra - balra sújtanak a rendőrbotok ... Nők és gyermekek sikoltva futnak minden irányban. Sokukra rátaposnak. A lovasrendőrök az ácsorgó kiváncsiakat is legázolják. [62]
• Felbéreltek és felfegyvereztek egy polgári személyekből álló bandát ... amely a rendőrséghez csatlakozva orvtámadásokat, rajtaütéseket hajtott végre ... Ezek az alakulatok már legalább annyira hozzá tartoznak a részvénytársaságokhoz, mint azok könyvelési részlegei ... Ez a sajátos, magánkézben levő fegyveres erő nem áll az [...] kormányának szolgálatában, hanem részvénytársaságok, vagy tőkések érdekében tartják fent. [97]
• A rendszer egy választott képviselője nagy nyilvánosság előtt jelenti kei, hogy [...]-nak az a rendeltetése, hogy a világ ura legyen [...]-nak profitot szerezzen és parancsoljon az alsóbbrendű fajoknak (!). [146] [Félreértés ne essék, nem Hitlerről van szó!]
• Ez a rendszer azért fejlődhet ki és maradhat fent, mert:
  -A munkásság elaprózza erejét.
  -Zártkörű, egymással vetélkedő tagozatokba tömörül.
  -Annak az egy szakmai csoportnak a kivételével, amelynek [éppen] sérelmei voltak,
  rendszerint az összes többi folytatta a munkát. [149]
• Végül az összkép. Az ország a [...] tulajdonában van. Így többé nem a nép kormánya igazgat a nép által, a népért, hanem a [...] kormánya a [...]-ért. Az ország egyszerű tömegei rabszolgák. A monopólium az úr ... A pénz uralkodik ... az egyszerü embereket kirabolják ... a népet sakkban tartják.

Kérdem, hajaz e mindez a jelen állapotokra? Hajaz! És mi a poén, mi a vicc? Az hogy mindez az ezernyolcszázhetvenes évek Amerikájában történt, az akkori Amerikában, az akkori Amerikáról íródott! Az idézetek Richard D. Boyer és Herbert M. Morais "TŰZZEL ÉS VÉRREL!" c. könyvéből valók [Kossuth Könyvkiadó - 1957]. A zárójeles számok a könyv oldalszámaira utalnak. A kép Jack London hasonló tárgyú könyvének: "Vaspata", illusztrációja.

* * *

És most mit mondhatnék azoknak, akik a képernyők előtt, körmeiket rágva, drukkolnak mi lesz. Drukkolnak? Álmodnak! Orbáni illúziókba ringatják magukat.

Mit mondhatnék nekik, róluk? Buta gójok!

Sz. Gy.