Nemrég [2009.12.18] elmélkedtem arról, hogy a magyar jog betűkészletet bocsát a bíró rendelkezésére. hogy ezek segítségével ítéletet alkosson. L."Bíró puzzle"
c. blogomat.
Amit írtam kissé erős volt... Morfondíroztam is azon, hogy első felháborodásomban nem galoppoztam e el magam kissé? Hát nem!
Időközben ugyanis megkaptam az ítéletet és már elvégeztem a kicsontozást is... Felülvizsgálati kérelmem elindult Szolnokra, hogy onnan a Legfelsőbb Bíróság színe elé jusson.
Magyar László ügye - esete hirtelen megérlelte rég melengetett tervemet: honlapomon új rovatot nyitok "Jog és Esetek" címmel. A szóban forgó ügy ott kerül majd terítékre mint beköszönő írás. Közzé fogom tenni természetesen a kifogásolt ítéletek és kifogásaim kivonatait.
E blogot azért teszem közzé előre, mert jog-rendszerünk "humanizmusa" külön megér egy kis elmélkedést.
A halálbüntetésről a korábbi blogban emlékeztem meg. Most a szabadságvesztés büntetés méltatása következik.
Liberál - nyálas széplelkek rég harcolnak a halálbüntetés eltörlése ellen. Szektájukat "abolicionistáknak" nevezik.
Egyik apostoluk Szemere Bertalan az ezernyolcszázas években magas közjogi méltóságokat töltött be. Most "A ... Halálbüntetésről" c. könyvét kommentálom kissé, mivel e mű úgyszólván foglalata a témával kapcsolatos eszmefuttatásoknak.
A halálbüntetéssel szembeni legfőbb érv, hogy az esetleges bírói tévedések nem orvosolhatók. Szent igaz. De mi a helyzet nálunk, ahol a bíró előre (!) dönt arról, hogy a delikvens feltételes szabadságra nem bocsátható, azaz börtönben kell meghalnia? Ez tehát kvázi halálos ítélet, csak kegyetlenebb, alattomosabb az "igazinál".
Bogarászgattam a könyvet, hol - hogyan tesz különbséget az azonnali és a késleltetett kivégzés között, mivel veti el az egyiket és tartja fenn a másikat? Hát' nem jártam sikerrel. Szemere, a jelek szerint, nem érzé eszméi között az űrt.
Azaz, mégiscsak kapiskált valamit. Erről a következő sorok árulkodnak.
Miután unalmas részletességgel kifejti, hogy a [határozott idejű] büntetésnek hét (!) célja van, a 7.) passzusnál kegyeskedik megemlíteni [megengedni] a következőket.
"A társaság megtisztítása egy megromlott tagjától ... Nem lehet kimutatni, s még kevésbé megbecsülni azt a hatást és intellektuális kárt sem, amit e teória szerint ember emberre gyakorol, s íme itt még többet, isteni erőt követel magának a [másik] ember szívébe pillantani, s kimondhatni a 'szörnyű' ítéletet: javulhatatlan, mintha ki egyszer vagy többször bűnös volt, az fogna lenni mindenkoron." [54. old.]
Ebből az következik, helyesebben következne, ha egy táblabíró isten helyébe képzeli magát eszébe jut a mondás: "hétszer mérj, míg egyszer vágsz!" Nos ilyen műgondnak az ítéletben nyoma sincs. Hogy mennyire nincs, az elemzés majd kimutatja.
Egyáltalán nem vehetem biztosra, hogy bíránk írásaimat egyáltalán elolvassa és netán magába száll. Ez amúgy is közömbös, mert amit elronthatott - elrontotta.
Nem erre gondolok én se! Birtokomban van Magyar László "börtönnaplója", amely tanulságos részleteket tartalmaz... Most, megírtam neki, hogy kitartok ügye mellett, immár ingyenes ügyvédként is. Válasza már nem naplószerű volt... Szakács beosztásából cellába rakták. Ott dobozokat hajtogat, no' nem látástól - mikulásig, csupán néhány óráig, nehogy belefeledkezzen a dologba. Naplóírást nem folytathat. [Érdekes a kommunista tömeggyilkosok Horthy börtönében írhattak...] De azt velem, mint védőjével, közölheti milyen körülmények közt tartják - mindhalálig. [Sok tanulságos, "regényes" részlete van ennek is...]
Az ügy tehát folytatódik!
Ha az érdekelt mindezekről nem is szerez tudomást róla, azt tán' észre fogja venni, hogy környezete "úgy" néz rá.
Persze semmi sem zárja ki, hogy időnként tájékoztassam: áldozata épp hogy érzi magát.
Már kérdezték, hogy merek ujjat húzni - a bírák szolidaritásával?
Hát' alig - alig merek, de nincs jogom a témáról leszállni. "Jogi emberhalál" történt, ami valóságos halálba torkollik, ha mindenki fél.
Sz. Gy.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése