Insallah!

Elment a har cos. Utolsó levele március 28-án érkezett. A délvidéki ma gyarverésről szól...

Bámulatos, hogy "Flo" [így szólitottam leveleimben] figyelme mi mindenre kiterjedt.

Kalandor volt, susogják most róla a televí zió ban. Magyar harcos volt, a szó legnemesebb értelmé ben. A költő Zrínyi Miklós alakja mellett áll emlé kezetünkben.

Mis is volt "ars poeticaja", leveleinek mottója?

"Én a halálban csak a boldogságot látom, míg a zsarnokság alatt csak a boldogtalanságot." [Husszein imám után.]

Volt persze, hogyne lett volna, "saját" magyar Miatyánkja is.

Tápláld Uram, folyóinkat,
és folyóinkban a halakat,
az égnek madarait, a növekvő tölgyet,
a lovakat s a napraforgót.
Gyermekeinknek,
Uram,
szárítsd fel könnyeit,
özvegyeinknek
add vissza az erőt, és adj nekik fényt.

Éncsak egy ablakot és
egy ajtót kérek,
nyitva lesznek mindig szellőid és
a Békéd előtt.
Uram, az új ház:
Horvátország, Szentlászló, Petőfi Sándor utca, szám nélkül,
az állomás mellett.

Flo társszerkesztője volt egykor Honlapomnak. Aki lelkének egy kis darabját "eredetiben" látni akarja olvassa el két írását

Én pedig mit mondjak? Mások azt mondják, Krisztus érettünk halt keresztha lált. Flo érdeme kissebb. Ő "csak" meghalt a gyengék, a gyávák, a közömbö sek helyett, érettük is!

Flo! Őszintén szólva: én büszke vagyok rád!

Sz. Gy.