A kínai kapituláció

Figyelem! Az írás csak akkor érvényes, ha az MTI nem viccel!



Felháborító volt amit az angolok 1840-ben az első ópiumháborúban műveltek. Az is amit a 1856-ban, másodikban, az merikaiakkal, franciákkal, németekkel, oroszokkal együtt megismételtek.Szánalmas volt viszont, hogy - és ahogy - ezt a kínaiak eltűrték.

Amit viszont most csináltak ráadásul még undorító is.


Hogy miről is van szó? Ím lássák, amiről az MTI tudósit! Kína március 31-én csütörtökön a kelet-kínai Nankingban (Nanjing) vendégül látta a hírhedt a G20-akat egy informális pénzügyi vezetői tanácskozáson, ahol velük informális megállapodást kötött.


Tetszenek tudni, arról a bandáról van szó, amelynek tanácskozásai miatt mindíg beverik az ellenük tüntetők fejét a rendőrök. De Nankingban nem történt semmi ilyesmi. Ott mennyei béke uralkodott, (mint a Tianmen téren szokott) miközben az elkárhozott lelkek olyan bűnös egyezségre jutottak, amelynek pusztító hatása nagyságrendekkel múlja felül a csak (?) Japánt sújtó földrengés és szökőár pusztítását. Ott a kedves vendégek úgy bántak a házigazdával, mintha háziszolgájuk lett volna. Vagy azzá is lett? Úgy néz ki. Ha Kína idáig juthatott, valóban kár volt negyven - ötvenmillió embert kiírtani a tőkések ellen vívott nagy proletár kulturális forradalom és egyéb hacacárék keretében.

Lássuk hát, az MTI tükörében, mi is történt Nankingban.


A vendégek kedvesen leszögezték, hogy a kínai nemzeti valuta nagyobb szerepet kaphat a jövőben, de nem helyettesitheti az amerikai dollárt. A dolláralapú világimperializmus tehát marad, immár rajta van a kínai pecsét is.


És mit kaphat Kína ezért a gyalázatért cserébe?


A G20-ak tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy a kínai nemzeti valuta, a Jüan is bekerüljön abba a kosárba (pikszisbe), amelynek alapján meghatározzák a Nemzetközi Valutaalap (IMF) SDR-jének, vagyis a tagállamok kormányai közötti elszámolás "valutájának" értékét. Ha tehát minden jól megy, a másfélmilliárd kínai kuli is benne lesz a kosárban. Lelkesítő perspektíva, nemde?


Pláne úgy ahogy "hazánkfia" Nicholas Sarkozy megfogalmazta, pénzügyminisztere Christine Lagarde pedig előadta a történteket. "Felvetettük kínai 'barátainknak' az ötletet, a jüan feltételekhez kötött 'bevételére' és a megállapodás határidejében is megállapodtunk." Azaz a kosárba csak feltételekhez kötötten lehet bekerülni, azaz 'bevételt' nyerni. Aztán a könnyed francia szellemesség. "Az elhatározás a bővítésre nem csak Kína gazdasági erejének elismerését fejezi ki, de egyes remények szerint szabadabbá teszi az utat a kínai Jüan erősödéséhez is." A kínai gazdaság ereje tehát a csődbement szélhámosok elismerésének függvénye, amelyenk további függvénye a jüan erősödése. Eddig az volt a baj, hogy a Jüan árfolyama a kínai gazdaság teljesítményéhez képest alacsony volt, azaz 'gyenge' Jüan a kínai expanziót, akrom mondani exportot ösztönözte. Az 'erősödés' tehát azt jelenti, hogy Kína fejet hajt a Nyugat fokozódó mértékű zsarolásának, emeli a Jüan árfolyamát ezáltal korlátozza Kína exportképességét a nyugati importot pedig támogatja.


Az ópium kínai importjának kikényszerítéséhez még ágyúk kellettek. Már nem kellenek, Kína anélkül is lefekszik és széttárja öbleit a behatolók előtt. Hol van már a Tajvanra támasztott kínai igény? Sokkal kényelmesebb Tibetet elnyomni. Jut eszembe, már a vendégek sem fintorognak az emberi jogok megsértése miatt, amivel eddig Kínát izélgették lankadatlanul. Sőt mára "barátok" lettek.

Köpedelem!


Mindez még világosan kiderül az amerikai pénzügyminiszter Timothy Geithner nyilatkozatából, amely szerint a kosárba Kína csak az ülhet be ha lenyeli a békát, azaz "rugalmas árfolyam rendszerrel, független központi bankokkal és szabad tőkeáramlás lehetőségével" kell a dollár imperialisták kegyeit kiérdemelnie. Mi volt ehhez képest az a pár ágyúlövés, meg a néhány tonna ópium? Smafu - kedves olvasóim - smafu! Kiváncsi vagyok, ki lesz az új kínai Surányi György és mennyi aranyat - ezüstöt fog papirdollárokért, esetleg üveggyöngyökért, eladni?


De ez még mind semmi. Az igazán meredek kanyar még csak ezután jön. Mit is mondunk mi magyarok (még tán Orbán Viktor is) az IMF-ről? Hát, hogy minél előbb szabadulunk öleléséből annál szabadabban lélegzünk majd. De mit mondtak Nankingban? Hát azt, hogy az IMF reformra szorul. Tisztességre tanítják tán? Egy fenét!



A francia pénzügyminiszter kijelenti, hogy "a fejlődő országok élükön Kínával (!) gyakran felvetik - szükség van arra, hogy még sokrétűbb legyen és kiterjedtebb képviseletet vállaljon. Alkalma sabbá kell tenni arra, hogy megfelelően érzékelje a gazdasági, pénzügyi folya matokat, segítse a pénzügyi válságok leküzdését." Ha két pofátlan hazudozó Christine
Lagarde és a "mi" Heller Ágnesünk teljesítményét összemérnék, én a miniszter asszony nevét, vagy kódját küldeném be, SMS formájában...

* * *

Ez a nankingi űlésezés véletlenül egybeesik a Közel keleten és Észak Afrikában kibontakozó, minden eddiginél nagyobb szabású, felelőtlenebb és veszélyesebb amerikai agresszióval, amelyben a hiper-agresszív kis jakhec [Sárközy] "fegyveres erői" kitüntetett szerepet vállaltak, vállalnak. Csakhogy ilyen véletlenek nincsenek!



Hogy is kezdődött?


Nyugtalanság támadt egy sor északafrikai, főrészt arab, országban. A derék fellahok hirtelen (!) és egyszerre (!) rájöttek hogy az a nyomor, amely osztályrészük volt úgyszólván évezredeken át, nem elviselhető. Eddig és ne tovább! Tüntetések (utcai balhék) kezdődtek hát (olyan államok ban is, amelyekben emberöltő óta szükségállapot van). A rezsimek a helyi adottságoknak megfelelően kezelték e jelenségeket vagyis a "megélhetési forradalmakat" és mára sikerült mindenütt patthelyzetet létrehozni, anélkül hogy jottányit is változtattak volna a rendszereken, különös tekintettel a szociális rendszerekre. Ezen államok vezetése többnyire gazemberek, normális gazemberek, kezében volt és jobbára maradt is. Egyetlen kivétel akad: Libia, amelynek diktárora Muamar Kadhafi köztudottan őrült.


Az őrült diktátorokban óriási politikai lehetőségek feszülnek. Hadd ne célozzak most senkire...

Dehát mi is történt, történik Líbiában. Ott az utcai hőzöngők, hipp - hopp, fegyverekhez jutottak és hozzáláttak Libia "felszabadításához", amit röpke néhány hét alatt majdnem be is fejeztek. Csakhogy... Csahogy Kadhafiról időközben kiderült, hogy csak őrült de nem gyáva. Ráadásul a legtökéletesebb klánra - fiaira - támaszkodhat, akik nem estek messze a fájuktól és kész hadvezérek. Megindult tehát az ellenoffenzíva a városokban, továbbá földön vízen, levegőben. Naná, hogy civíl áldozatok is voltak, de melyik háborúban és polgárháborúban nincsenek? Viszont a Nyugatban (a drezdás, hirosímás, irakos, abu graibos, gázás Nyugatban) feltámadt a részvét, az önzetlen részvét, az ártatlan civílek iránt. A részvét, amely részvételre sarkalja őket.


Ehhez kifogástalan ürűgy kellett. Meg is lett. Valahol megnyomtak egy gombot és márc. 12-én Kairóban "Líbiai repüléstilalmi zóna kialakítását kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsától az Arab Liga (!), amelynek külügyminiszteri tanácsa zárt ülésen döntött erről Kairóban." [MTI] [Persze az Arab Liga nem lenne igazi Arab Liga, ha utólag nem adna pofonokat a szarnak, amit maga kevert. Mert március 20-án már arról van szó "Ami Líbiában történik, eltér a repülés
tilalmi övezet érvényre juttatásának céljától, amit mi akarunk, az a civilek védelme, nem pedig még több civil bombázása - mondta Amr Músza főtitkár Kairóban újságíróknak." Ez a nóta ismert. Úgy kezdődik, hogy "Anyám én nem ilyen lovat akartam..." Arról persze szó sincsen, hogy a Liga visszavonná felkérését, azaz madátumát. Ellenben majd átekintik az amúgy áttekinthetetlen helyzetet.



Ébredezik a rusnya orosz medve is. Rosszkedvűen, mert még durmolt volna egy kicsit. "Oroszország vasárnap felhívással fordult a Líbia elleni katonai akciókban részt vevő államokhoz, hogy szüntessék be "az erőszak válogatás nélküli alkalmazását", a nem katonai célpontokra mért csapásokat. "Nyomatékosan felhívjuk az érdekelt államokat az erő

szak válogatás nélküli alkalmazásának beszüntetésére" - jelentette ki Alekszandr Lukasevics külügyminisztériumi szóvivő. Ez nagyon szép, de - kérdem - ki nem szar le egy olyan nagyhatal mat és főleg a szóvivőjét, amely néma cinkosságot vállalt abban, hogy az események idáig fajulhassanak?


És most nézegessük kissé a naptárt!



Március 12-én születik a beavatkozást kérő határozat, majd  Az ENSZ Biztonsági Tanácsa március 17-én megszavazza New Yorkban "a Líbia feletti légtérzár megteremtéséről és minden, a támadás által fenyegetett civil lakosság védelmében szükséges intézkedés meghozataláról szóló határozatot. A BT. 1973. számú határozatának főbb pontjai a következők: a határozat azonnali tűzszünetet követel, valamint az erőszak bejezésére és a polgári lakosság elleni mindennemű támadás és a vele szembeni visszaélés azonnali megszüntetésére szólít fel. Követeli, hogy a líbiai hatóságok tegyenek meg minden szükséges intézkedést a polgári lakosság védelme érdekében, biztosítsák a lakosok alapvető szükségleteit, tegyék lehetővé a gyors és akadálymentes humanitárius segítségnyújtást a számukra- a határozat feljogosítja az ENSZ tagállamait, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a polgári lakosság és a Líbiai Arab Dzsamáhiríja támadás által fenyegetett lakott területeinek, közöttük Bengázinak a védelme érdekében, a határozat ugyanakkor kizárja líbiai felségterület külföldi erők által történő megszállásának bármilyen formáját."


Aztán két nap mulva (!) a hírügynökségek világgá ordítják hogy megtörtént az első (!) égicsapás "... a francia légierő egyik gépe tüzet nyit a líbiai hadsereg egyik járművére szombaton 19-én (!) délután (!), a civilek védelmét elrendelő ENSZ határozat alapján - közli a francia hadsereg szóvivője."

 Másnap, 20-án (!) Az Arab Liga és Oroszország elkezdik gyászolni a civil áldozatokat...


Tessenek mondani: itt tényleg mindenki hülye?


De a naptárt még ne tegyük le! Ha arra képzeletben ráhelyezünk egy műveleti tervet - legyen az fegyveres ellenállás kirobbantása, vagy francia légicsapás - a logisztika szabályai szerint, bizonyos időnek kell eltelnie ahhoz hogy az adott akció személyi és dologi feltételeit összehozzák és aktivizálják ["beélesítsék"]. Ezt az időt napokban, de inkább hetekben (!) lehet csak elképzelni. Nyilvánvaló, hogy pl. egy légiegység távoli bevetésének előkészítése nem órák, de nem is napok kérdése. Az előkészitési fázist tehát időben vissza kell tolni. Ha ezt tesszük, máris napnál világosabbá válik, hogy mind a fegyveres lázadást, mind az arra adott válaszcsapás szükségességét, valakik jóval előbb tudták, mielőtt ezek megvalósultak és nyilvánosságra kerültek volna. Összeesküvés elmélet sem kell annak feltételezéséhez, hogy a

szálakat egyetlen központban kezdték fonni, majd egy adott pillanatban összekapcsolni.


Hogy hívják ezt a központot és hol székel? A lökött Kadhafi az Al Kaidára célozgat. Az még elképzelhető lenne, hogy az Al Kaida valahol fegyveres lázadást szervez. A probléma az, hogy ennek semmi nyoma, mint Irakban az atom és a vegyi fegyvereknek. Viszont bizonyos célozgatások jelennek meg itt és ott, hogy a libiai fellkelőket nyugati (!) "tanácsadók"

okosítják. Hál' istennek, nem kell az embernek a fantáziáját erőltetni, hiszen nyivánosságra került, hogy "Barack Obama aláírt egy titkos utasítást, amely engedélyezi, hogy a washingtoni kormány fedett támogatást nyújtson a líbiai felkelőknek. Az utasítást az elnök valamikor az elmúlt két-három hétben írta alá. A legvalószínűbb érintett, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Fehér Ház nem kívánta kommentálni az értesülést."


Árulkodók a fegyveres akció "korlátozott" (!) célkitűzései is. A libiaiak megmentésére, felmentésére szárazföldi akciót nem terveznek. Ez érthető, mert ez nekik nem megy [Irak, Afganisztán, Pakisztán]. De voltaképp nem is akarják a Kadhafi rezsimet megdönteni. Csak mint "humantárius szervezet" jelen akarnak lenni a térségben repülőgéphordozókkal, hadiha jókkal, tengeralattjárókkal.



Hogy minek is? Hát aki erre a kérdésre felelni tud, annak kezében a helyzet megértésének kulcsa, a bölcsek köve. Magamról egyáltalán nem állítom, hogy bármire felelni tudnék. Elképzeléseimet azonban felvethetem. Elképzeléseim pedig vannak...


Az újtípusú amerikai agresszió most is, mint már annyiszor, Izrael szolgálatában, érdekeinek védelmében történik! Az elsődleges stratégiai cél Irán körbekerítése, blokkolása és ha kell megsemmisítése! A másodlagos hadműveleti cél a költségek előteremtése egy újabb olajkrízis (olajár robbanás) előidézése révén!


Nem kevesebbről, mint a világot behálózó érdekvonalak teljes átrendezéséről van szó. Ehhez pedig Kína és Oroszország támogatása, de legalábbis passzív cinkossága kell. Nos, ezt elnyerték! Lásd fentebb a "nankingi összeesküvés" részleteit.


Mindezeket szubjektíve belátván, nem lenne más dolgom, mint magamba roskadni, vagy inkább kardomba dőlni, álmaim szertefoszlása miatt. Mert miről is álmodtam, miben reménykedtem? Hát abban, hogy néhány feltörekvő nagyhatalom. Kína, Oroszország,
India, stb. új, emberarcú világrendet hoznak létre, letaszítván a trónjáról az amerikai dollárt. Nos ez, a jelek szerint, nem megy,


Hogy miért nem megy? Azért mert Kína, de főleg Oroszország jobban tart az Iszlámtól, mint az elzsidósodott Nyugattól. Ez azért is érthető mert egyiküknek sincsenek erkölcsi elveik. Politikájukat a rideg pragmatizmus jellemzi mint a nyugatiakét.


Kina és Oroszország tehát nem építenek már "nemzeti - szocializmust", hanem betagozódnak a judeo-kapitalista világrendszerbe.

Az Iszlám, amelynek elvei vannak, magára marad az elvtelenek világfrontjával szemben. Úgy tűnik tehát, hogy a [cári ochrana ügynöke által hamisított] "Cion bölcseinek jegyzőkönyvében" leírt (nem) jelképes kígyó sikerrel futja be kibővített körét és bekeríti Ázsia két óriását: Kínát és Oroszországot is. Trockij a kezeit dörzsöl geti most ahol van, a pokolban vagy a mennyország ban, egyre megy.


A világtörténelem legnagyobb árúlójának Mihail Gorbacsovnak viszont mások szorongatják a kezeit és lapogatják a hátát. "Világsztárokkal ünnepelte 80-dik születésnapját Londonban. A gála két műsorvezetője Kevin Spacey és Sharon Stone volt. Meghívták Arnold Schwarzeneg gert, Goldie Hawnt, Milla Jovovichot és Fabio Capellot, de 'több politikust' is. Volt olyan aki a jótékonysági gálára (átszámítva) 30 millió forintért vett jegyet." A 'több politikus' egyike épp Simon Peresz izraeli elnök, Magyarország tulajdonosa (vásárlója) volt.


Nem tudom, de kíváncsi lennék rá, hogy mások felfedeznek e bizonyos összefüggéseket a fenti eseményekben, amelyek látszólag nem is tartoznak össze.


Nos, mi a rezűmé? Hol a remény halvány szikrája?


Nos, a világtörténelemben. A növekedésnek minden létezőben megvannak a természetes korlátai. A zsidókirály uralma alatt nem lehet a világ népeit egyesíteni, főleg úgy, hogy hatmilliárd szolgáljon tizenötmilliót, ahogy azt Ovadjá izraeli főrabbi deklarálta nem is olyan régen. A fent vázolt fejlemények nem Izrael és Amerika stabilitását, hanem az egész világ instabilitását eredményezik. Ennek révén megnövekedik annak esélye, hogy a kígyó fejét széttapossa - a fenyegetett emberiség.


Sz. Gy.