Térkompozició - a debreceni Hal-köz

Megint cikizik a Lalit. Legutóbb Kácsor Zsolt próbálta csúffá tenni [NOL-2010. szeptember 28] a debreceni Hal-közben felavatott legújabb létesít ménnyel kapcsolatban. Azt írja ez a rosszféle, hogy "amikor Kósa Lajos a szalagot átvágta, s ennek nyomán megindult a pompás vízjáték, Debrecen nagy számban összegyűlt népe hatalmas tapssal köszöntötte a városvezetőt, mire a polgármester - más helyi nagyságokkal együtt - büszkén vonult át a szépséges diadalívet formázó, többféle színben játszó, vízsugarak alatt."

A cikkből az is kiderül, hogy az ünneplő közönség annyira el volt ragadtatva a fenséges látványtól, hogy egyes hölgyek szinte ájuldoztak (ahogy ilyenkor szoktak).

Kósának is tetszett a mulatság. Érzéseiről így adott számot. „Egy olyan vízjátékot üzemeltünk be, adtunk át a debrecenieknek, amely emléket állít ennek a Hal-köznek, de egy abszolút modern városi vízjáték." Az alkalomhoz illő fennkölt, nagyívű mondatok! Nem lehet véletlen az, hogy Kósa mára világhíresség lett megszólalásai miatt.

Kácsor pár nap mulva - nyilván merő rosszindulatból - visszatér a helyszínre és kárörvendve állapítja meg, ott már nyoma sincs a minapi fénycsodának. Bedugult a lefolyó és egy utcaseprő unottan kapirgálja a dugulást okozó őszi faleveleket. Olyan az egész tudósítás mint Verlaine "Őszi chanson"-ja.

Ami engem illet, a Népszabadságot a vonaton olvastam. Naná hogy kiváncsi lettem a dologra. Mindenekelőtt ellenőrizni akartam a firkászt, nem kicsinyít vagy nagyít e, ahogy ezek szokták. Ma tehát, a bíróságról jövet, útbaejtettem a teret. Őszintén szólva arra gondoltam, hogy a firkász hazudott és én állampolgári jogon átsétálhatok a szépséges (multicolor) víz-diadalív alatt. [Ernyő is volt nálam, így egy kis üzemzavar miatt nem jöttem volna zavarba.]

Hát ez nem jött össze. Unott utcaseprővel ugyan nem találkoztam, levelek se nagyon úszkáltak a vízen. A sápadt fény stimmelt. Néhány rejtett lukból pedig vézna kis vizsugarak csörgedeztek - olyan lapos ívben, hogy laposkúszással se' sikerült volna egy kis vízjátékot játszanom.

Hiányzott persze a tér közepére tervezett impozáns bronzszobor is. Mi tűrés - tagadás csalódott voltam egy kissé. Ilyenkor vigasztalni szoktam magam és néha elgondol kodom azon is, hogy kellett volna, hogy lehetne jobban csinálni?

Aztán látomásom támadt: a brüsszeli "Maneken Pis", a belgák kedvence. Az bezzeg nem úgy pisál, mint egy prosztata túltengésben szenvedő vénember (erre emlékeztettek a halközi vízsugarak).

Megvan! A (leendő) szobrot össze kell kombinálni a diadalívvel. A spriccet ugyanúgy lehet szinezni, mint bármely szökőkútnál. Sőt! Az egészet hangosítani is lehet. A szerkentyű muzsikálhatna és Kósa Lajos nevezetesebb beszédeit sugározhatná, felváltva.

Ez lenne az igazi helyi, sőt idegenforgalmi (!) látványosság. Ha, mint várható, forogni kezd az idegen, mindenekelőtt a régi legendás "Halászt" kell visszaállítani. Majd az idülteket, a játékgépezőket és a cigánykurvákat kell visszacsalogatni, ha még lehet egyáltalán. A volt Hal-köznek nem emléket kell állítani, nem halovány árnyékát kell a térre vetíteni, hanem a régi milieut kell visszaállítani, persze nem eredeti, hanem meghaladott formájában! Lásd fent!

Debrecenben csak a bankok és a lebújok

nyereségesek. Cívisek! Gondolkodjatok!

Sz. Gy.