Ki volt Horthy?

Ki volt Horthy?

Ez nem derült ki abból a beszélgetésből sem, amelyet Vámosi György és Edelsheim-Gyulai Ilona folytattak az Echo TV-ben. Az interjú annyiból állt, hogy Vámosi előadta Horthyval kapcsolatos nézeteit, úgy hogy Ilona asszony néha közbeszólhatott, többnyire olyankor, amikor Vámosinak levegőt kellett vennie. Vámosi egyenrangú félként viselkedett áldozatával szemben, mintha ő is arisztokrata lenne.

Az özvegy keveset beszélhetett, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy a személye körüli mítoszt halványítsa. A "történteket" másként adta elő, mint ahogy azok történtek, ill. megtörténhettek. Ezáltal partnerévé vált Vámosinak abban, hogy Horthyról utólag filoszemita portré készüljön, ki tudja milyen célból. Horthy István élete és halála is természetellenes megvilágításba került. Ez az interjú tovább maszatolta a Horthy képet. Ártott a Horthy családnak. [Vámosinak már nem árthatott...]

Horthyt az utókor letaszította a fehér lóról. A kommunisták (pl. Vas Zoltán) és a kriptokommunisták (pl. Bibó István) a ló jobboldalán, mint "fasisztát" bélyegezték meg. Vámos pedig most, a menye segítségével, megpróbálta áthúzni a ló baloldalára, mint "filoszemitát".

Mindkét beállítás hamis. Horthy csak a lovon volt igazi. Arról viszont önként szállt le, hogy leülhessen Chorin Ferenccel, a "magyar" felsőház tagjával kártyázni.

Nem ilyennek indult. Az ellenforradalmár Horthy 1919. november 16-i "belovaglásáról" A Jászi Oszkár ezeket írja. "A Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre Horthy Miklós kormányzó ... Esett az esõ. A csapatok Székesfehérvár felõl vonultak be. Az út két oldalán nagy tömeg. A csapatok élén Horthy Miklós lovagol fehér lovon, kétoldalt a Prónay zászlóalj tisztjei menetelnek." Írt még ennél cifrábbakat is. Ezeket már nem idézem. Csak azt említem, hogy a Prónay zászlóalj volt az ellenforradalom pretoriánus gárdája, ők voltak Horthy kedvenc "imposztorai", aféle magyar SS...

A mai Kossuth téren a polgármester alázatos köszöntő beszédére Horthy a következőket válaszolta. "Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fõvárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat."

A krónikák nem térnek ki arra, hogy a beszéd lóhátról lett e elmondva. Egy most előkerült néma filmfelvételen a ló áll, Horthy rajta ül és szája hosszasan mozog, ez arra enged következtetni, hogy Horthy - stílszerúen - lóhátról [magas lóról] beszélt...

Horthynak egyáltalán nem volt kedve ellenére, hogy a darutollas különítményesek azokat a módszereket (sonderbehandlung) alkalmazzák a Tanácsköztársaság hóhéraival szemben, amilyeneket azok alkalmaztak a magyarokkal szemben. A zsidóság (Kun Béla, Korvin Klein Ottó Szamuely Tibor és mások) szokása szerint túlreprezentálta magát a vérengzésekben (is). Emiatt úgy tünhet, mintha a különítményesek direkt pikkeltek volna a zsidókra, azaz netán antiszemiták lettek volna... De nem! Ők csak az effektív hóhérokra vadásztak, statisztikai szempontok figyelembevéte le nélkül.

Dehát lecsengett a fehérterror is. Aki bujt - bújt, aki nem bújt és Moszkvába se szökött, kinyírták. Horthy hagyta. A trianoni békeszerződés aláírása (1920. jún. 4) után Teleki Pál főcserkész lett a miniszterelnök. Ebből az időből nem sok emlék maradt arról, hogy a kormány mit tett a "béke" következményeinek enyhítése érdekében.Viszont Teleki sürgősen konszolidálni kezdett. Programja a jogrend helyreállítása volt. 1921 márciusában életbe lépett az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény. Ennek keretében felszámolta a fehérterrorista különítmények központjait, kényszerzubbonyba húzta bal és jobboldali szélsőségeseket. Horthy hagyta.

Egy dolgot azonban nem tudott Teleki kibekkelni. Első miniszterelnöksége idejére esett a numerus clausus (zárt szám) törvénybe iktatása (1920 szeptember) amit az első zsidótörvényként is értelmezhető. Horthy hagyta.

[Teleki Horthy bizalmát azzal hálálta meg, hogy az első királypuccs során 1921 márciusában a habsburg trónkövetelő IV. Károly oldalára állt. Majd "önként lemondott". Lemondhatott, mert Horthy hagyta, ahelyett, hogy főbelövette volna. ]

Aztán folytatódott - a konszolidáció. Horthy 1921. április 14-én Bethlen Istvánnak adott kormányalakítási megbízást. A konszolidálás közben néhány sürgős és kellemetlen probléma adódott: a baranyai térség visszafoglalása [1921 augusztus] a [hülye] IV. Károy a második királypuccsának leverése [1921 október 20-23] az u.n.budaörsi csatában, a Habsburg-ház trónfosztásának kimondása [1921 november 6].

És még valami, amiről a magyar történelem csak igen - igen szűkszavúan hajlandó megemlékezni, valahogy így: "1921 decemberében 'sor kerülhetett' a soproni népszavazásra is [civitas fidelissima]." Ez egy külön téma. Ide most csak az tartozik, hogy az "elbocsátott légió", azaz Prónay és "bandája", a volt magyar hadsereg színe - javával "rongyosgárdába" szerveződve, fegyverrel védte meg a hős várost és környékét az Ausztriához való csatolás veszedelmétől. Horthy kegyeskedett félre nézni, amíg egykori "imposztorai" és a volt hadsereg leszerelt tisztjei öltek és meghaltak a magyar föld egy darabkájáért.

Most pedig ugorjunk egy nagyot az időben. 1929 augusztusában kitör a numero nemtudomhányadik nagy gazdasági világválság, ami minket úgy érintett, ahogy József Attila megírta:

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

[A Nagyatádi-féle alibi földreformtörvény, amit 1920 novemberében fogadtak el, csak kis mértékben enyhítette a parasztok földéhségét. Kis kiterjedésű 1-2 holdas parcellákat osztogattak keveseknek.]

Ez a kivándorlás a korábban kényszerűen félbehagyott rabszolgaimport folytatása (is) volt. Nem tudni, hogy a másfélmillióból hány volt a zsidó. Úgy tűnik, arányszámuk feltünően alacsony volt ahhoz képest amit pl. a tanácsköztársaság vezető, ill. terrorszervezeteiben képviseltek. Erre nem is volt szükség. Magyarország nem túl lassan, de biztosan elzsidósodott, amit az alábbi kis idézet szemléltet.

"A több mint ötszáz arisztokrata nagybirtokos mintegy tizedét kitevő gazdasági elit félszáz, nagyrészt zsidó, családból állt. Egymáshoz szoros szálakkal kapcsolódtak, befolyásuk és szerepük a magyar gazdasági életben döntő volt, bár a politikai közéleti nyilvános szerepvállalást többnyire elkerülték. A Chorin, Goldberger, Kornfeld, Perényi, Vida, Weiss, Aschner, Fellner stb. családok tőkéjére, gazdasági erejükre a rendszernek szüksége volt. A gazdasági élet szinte minden ágát átfogó szerepüket jól reprezentálta Chorin Ferenc személye, aki több mint egy tucat bank, nagyvállalat, részvénytársaság és bánya vezetője volt [Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Weiss Manfréd alumínium-, konzervgyárak, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Hazai Papírgyár, Ipari Jelzálog Hitelintézet stb.]."

Ez volt felül. Középen a zsidóság [numerus clausus ide, vagy oda] abszolut túlsúlyt szerzett minden jövedelmező értelmiségi pályán. Kezükbe került továbbá a sajtó és a kultúra [irodalom, film, szinházak, könyvkiadás, stb.].

Alul viszont az ortodox zsidóság [a többség], imádkozva és utódokat nemzve, épp hogy megélt a parasztok bőrén -zsírján, a városok gettónegyedeiben. Ezek kerültek később Auschwitzba... Őket Horthy nem tudta, nem akarta (?) megmenteni. Érdekes, hogy Amerika egyet sem fogadott be közülük a vészkorszakban, de ez is egy másik sztori.

Marschalkó Lajos tömör jellemzése szerint... "A bolsevikek alól felszabadított Magyarország és maga Horthy Miklós fölött is átvette a hatalmat gróf Bethlen István, rajta keresztül pedig a nemzetközi nagytőke, a chorin-kapitalizmus és a népszövetségi kölcsön. Horthy Miklós nem 1944. október 15-én árulta el a megújhodásra váró magyarságot, hanem 1923-ban, amikor meghajolt az országhódítók, a fél-feudalizmus, a nagyarisztokrácia, a nagy-plutokrácia előtt, és ellenfelévé vált azoknak, akik 1919-ben benne hittek, benne reménykedtek, és tőle várták a szebb magyar életet."

Máshol meg az olvasható, hogy "Chorin Ferenc, amikor Horthy Miklós titkos tanácsossá nevezte ki, olyan ünnepi estet rendezett Andrássy úti palotájában, hogy a vendégek fogadására az utcától a fogadóteremig álltak az ezüst gyertyatartós libériás inasok. Mondani sem kell, hogy ott volt az egész trianoni arisztokrácia, a meghódított ország zsidó nobilitása. Ugyanakkor a magyar falvakban a napszám egy pengő volt."

Chorinéknak nem volt szükségük politikai szerepvállalásra. A várbeli Horthy rezidencián rendezett kártya és traccspartik során simán elboronáltak mindent. Emiatt a tűrhetetlen zsidó nyomulás miatt (is) kapott zöld utat a második, ill. a harmadik zsidótörvény. Horthy hagyta.

Most pedig vessünk egy pillantást a blog címképére. Baloldalon a Horthyt mószeroló Vas Zoltán, jobboldalon az őt ajnározó Vámos György. Ha gojról van szó, a zsidók csak ebben a két végletben [a ló két oldalán] tudnak mozogni. Az áldozatnak egyformán káros ez is - az is.

Vass Zoltán terjedelmes könyvet írt Horthyról [Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1981], amely "Őfelsége szárnysegédével" indul és a "második királypuccsal" végződik.Vass végig gúnyolja - ócsárolja - szidalmazza Horthyt. Közben néhány "derék" tettét is leírja. Pl. azt, hogyan próbálta Prónay és csapata segítségével többször is meggyilkoltatni az Ausztriába menekült Kun Bélát és népbiztos hóhértársait. Nem sikerült egyik merénylet sem. Még a ciankális kuglóftól sem fordulnak fel, hála a gyors gyomormosásnak. Kun Béla tehát megúszta Horthyt. Neki Sztálin elvtársat szánta a sors. Vajon jobban járt vele?

Horthy később még lovagolgatott. Bevonult azokba a magyar városokba, amelyet az u.n. "Bécsi Döntések" visszaítéltek Magyarországnak. E felszabadító hadműveletek sikerét a Führer, ill. a náci Wehrmacht szavatolta. Mi sem természetesebb, hogy ezek után a bolsevizmus elleni harcban Hitler számított a III. otrantói csata hősére [aki sebesülten Novara fedélzetére helyezett hordágyról vezényelte a tengeri ütközetet]. Számított a nagy antibolsevistának,
a '19-es ellenforradalom hősének, feltétlen támogatására.

Csakhogy ez a Horthy már nem az a Horthy volt. Az acélkemény jellemet felpuhította a zsidók pénze és hízelgése. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe volt szépséges hitvesnek jószáshelyi Purgly Magdolnának, akinek vonzó és tiszteletet parancsoló külseje alatt egy igazi Talleyrand rejtezett.

Vámos most azt mondja, ill. mondatja Horthy menyével, hogy apósa zsidóbarát volt. Nem volt zsidóbarát! Horthy zsidóbérenc volt! Azzá tették pénzes zsidó cimborái és saját környezete is [a hitvesi ágyig bezárólag]. E tézis elfogadása esetén érthetővé válik minden amit tett, ill. mulasztott.

A háborúba lépéssel kapcsolatban nem volt különösebb kifogása, amíg a vállalkozás viszonylag könnyű kalandnak igérkezett és zsidó barátai is megtömhették zsebüket, hisz ők voltak a hadsereg legfőbb szállítói! Az "önálló politizálás" szükségessége később két okból merült fel. Az egyik a Horthy rezsim átmentése volt, arra az esetre, ha a németek mégis el találják veszíteni a háborút. A másik pedig a zsidókérdés.

A jobbára csóró vidéki zsidóság sorsa kevéssé aggasztotta Horthyt. Az újlipótvárosi libamájzabá lókhoz azonban ragaszkodott. Nem igazolható meggyőződésem, ha 1944 márciusában Klessheimben Hitler beérte volna a vidéki zsidókkal és lemond a pestiekről, Horthy parolázott volna vele. Csakhogy Hitler a zsidóság egészét akarta.

Az nem vitatható, hogy a zsidók számára sorsdöntő klessheimi Hitler - Horthy találkozó során Horthy kényszerhelyzetbe került, mert mire feltartóztatott vonata visszaért volna Budapestre az országot a Fall Margaretehe I. alapján megszállták.a németek. Talán nem véletlen, hogy az akciót a 'Trójai faló' fedőnévvel illették.

A Horthy rendszer azonban egyelőre megmaradt. Ha Horthyra nem is, a pecsétre és az aláírásra még szükség volt. Horthy nem szivesen ugyan, de csaknem mindent aláírt, amit a németek elvártak tőle. Ez a vidéki zsidóság elhurcolását és csaknem maradéktalan megsemmisítését jelentette, akikért Horthy komoly [személyét és családját érinthető] kockázatokat nem vállalt. E korszak jellegzetes alakja a Horthy által kinevezett Kállay Miklós miniszterelnök és hintapolitikája, amely a "kállai kettős" gúnynevet kapta.

Ebben az időszakban Horthy gyávának és gyengének (!) bizonyult. Ami az utóbbit - a nagyobb bűnt - illeti, itt ütött vissza az ellenforradalom elárulása, a régi bajtársak cserbenhagyása, félreállítása. Horthy tehetetlenségével kapcsolatban azt szokták emlegetni, hogy a hadsereg, a csendőrség, a rendőrség, a tisztviselői kar jelentős része németbarát [németbérenc] volt. Mi lehetett volna, angolbérenc, szovjetbérenc, vagy zsidóbérenc?

Közben - ne hallgassuk el - volt Horthynak egy húzása, amelyik a régi napokra emlékeztetett.
Az általa kinevezett Sztójay Döme és Jaross Andor belügyminiszter, Horthy deportálást lassító lassitó manővereivel szemben, gyorsítani igyekeztek azokat. Sőt Endre és Baky a "zsidóügyi felelősök" július elején több ezer csendőrt vezényeltek a fővárosba, hogy akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a budapesti zsidóságot. A csendőrök budapesti feltűnése pánikot okozott a zsidók között, és azonnali cselekvésre késztette az amúgy igen határozatlan Horthyt. Attól félt, hogy a csendőrség részvételével puccsot terveznek ellene [ellene...]. A hozzá hű fővárosi és a vidékről Budapestre rendelt páncélos alakulatokra támaszkodva azonnali távozásra szólította fel a csendőrséget. A kakastollasok elhagyták Budapestet. Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén elhatározott: leállítja a deportálásokat. A deportálások záróaktusa, a többnaposra tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült.

Megmenekült, de nem egyelőre, hanem véglegesen. Ez tulajdonképp nem Horthynak köszönhető! Az Eichmann per anyagából, de több más forrásból is közismertté vált az u.n. Himmler - Eichmann incidens. "1944 ôszén Eichmann megtudta, hogy Himmler parancsot adott az auschwitzi megsemmisítô létesítmények lebontására; mivel rájött, hogy a játéknak vége. Ez idô tájt került sor Himmler és Eichmann ritka személyes megbeszéléseinek egyikére. Himmler állítólag ráüvöltött: 'Ha mind ez idáig irtotta a zsidókat, akkor mostantól, ha én, mint ebben az esetben, úgy kívánom, zsidóápoló lesz. Emlékeztetnem kell arra, hogy nem Müller Gruppen führer vagy maga, hanem én alapítottam 1933-ban az RSHA-t. Itt én parancsolok.' Az egyedüli tanú, aki alá tudja támasztani az elhangzottakat, a szerfölött kétes hitelû Kurt Becher; Eichmann tagadta, hogy Himmler üvöltözött vele, de azt nem, hogy 'a beszélgetés' lezajlott!"

Horthy már nem tehetett többet. A beosztottak többségének németbarátsága miatt nem sikerülhetett a "kiugrási puccs" sem, sőt 1944.okt.16-án Horthy német védelem alá helyeztette magát. Reggel még elutasította Szálasi kinevezését, de délután "német zsarolásra" lemondott és Szálasit miniszterelnökké nevezte ki, akinek vezetésével megalakult a koalíciós Nemzeti Összefogás Kormánya, Magyarország "törvényesen kinevezett" kormánya. Horthy ezzel végleg megbukott. Bukása dicstelen bukás volt.

De térjünk vissza az interjúra.

Horthy Istvánné, az Echo TV-ben azt bizonygatta, hogy férje kezdettől nem bízott a németek győzelmében és civilben angolbarát volt. Kérdés, hogy akkor miért vállalt kormányzóhelyettesi megbízást egy olyan háborúban, amelyet apja vívott az ősellenség ellen. Ami az angolbarátságot illeti, ez csak mánia, vagy defetizmus lehetett, hisz ekkorra nyilvánvalóvá lett , hogy a nyugati hatalmakkal nem lehet különbékét kötni.

Nagyobb probléma, amit kénytelen vagyok felemlíteni: nem hiszek Edelsheim bárónőnek! Már az angolbarátság is hihetetlen volt. Méginkább hiteltelen, ill. hihetetlen, amit férje frontszolgála táról, mint álcázott politikai misszóról, mond.

Mondanivalójának lényege abban summázható, hogy Horthy István "tájékozódni" ment a frontra, hogy majd őrajta keresztül tájékoztathassa tapasztalatairól Horthy Miklóst. Ez az egész egy komplett hülyeség. Bocs! [A másik, Vas Zoltán, ezt biztos nem vette volna be. Őt ugyanis az különbözteti meg Vámostól, hogy művelt, okos ember volt és biztos nem viselkedett volna olyan ripők módon az interjúalannyal, mint Vámos tette.]

Szóval.

• Egy kormányzóhelyettes személyi biztonsága államügy, pláne háborús viszonyok között.
• Ez a VIP viszont bevonultat egy tábori repülőtérre, ahol személyi biztonsága nem volt garantálható.
• Ráadásul egy olyan géptípussal küldték harci bevetésekre, amely jószerint veszélyesebb volt a pilótára nézve, mint az ellenséges reőpülőgép...
• Egy isten háta mögötti tábori repülőtéren a fronthelyzetről egyáltalán nem tehet tájékozódni, mert egy itteni beosztott pilóta olyan mint egy elátkozott királyfi, túl az óperencián...
• A grófnő szerint férjével egy német tiszt lakásán találkozott, aki bizalmas információit élőszóban közölte vele, miközben eszükbe sem jutott, hogy lehallgatják őket (?).
• Ha nem folyton Vámos akart volna pofázni, legalább annyit megkérdezhetett volna, ugyan mik voltak ezek az információk? Hát ezzel mindketten adósaink maradtak...
• Azt megértem, hogy Vámosnak halvány segédfogalma sincs a "katonai lelkületről". Egy feleségnek azonban tudnia kellett, nyilván tudja is, hogy olyan nem lehet igazi kormányzóhelyettes, aki személyes bátorságát harchelyzetben nem bizonyította. Az öreg Horthy, mint említettük, vitéz katona volt aki, Vas Zoltán szerint, Tisza Istvánt tekintette példaképének. Azt a Tiszát aki gazdagon dekorált katonatiszt volt, mielőtt miniszterelnök lett volna, majd korábbi huszárezredéhez tért vissza harcolni, mikor lemondott. Hitler - a szintén hős Brezsnyevvel ellentétben - egyetlen vaskeresztet viselt rangjelzés nélküli zubbonyán, amit az első világháborúban katonai küldöncként kapott. Alaptétele az volt, hogy a nemzeti szocializmus a lövészárkokban született.
• Horthy István mellét is több kitüntetés ékesítette, jóllehet egy légigyőzelme sem volt. Okkal hihető, hogy helyzetének fonáksága miatt akart egy kis puskaport szagolni.

[Ez az egész interjú rémes volt, mint maga Vámos György. Szerintem őt Csintalan Sándorral együtt kellene nívótlansági díjban részesíteni.]

Ő hozta szóba a kenderesi újratemetés koszorúit és a "hálás zsidóság" feliratu koszorúszalagokat. Viszonylagos az ilyesféle hálálkodás értéke. Volt már ilyen...

"A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott – számolt be az ünnepi eseményről a Magyarországi Zsidók Lapja. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, az újság szerint, 'magasröptű beszédben emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… Az istentisztelet a Hiszekeggyel kezdődött és a Himnusz eléneklésével ért véget.' Ha figyelembe vesszük, hogy Hevesi főrabbi 1944. június 18-án könyörgött Horthyért és a hazáért a Hősök templomában, ez a lelkesedés furcsának tűnhet, hisz 1944. május 15-től naponta átlagosan 2–5 vonatszerelvénnyel 6–15 000 zsidót deportáltak Magyarországról, döntő többségüket az auschwitz-birkenaui haláltáborba. "

Ennyit Horthyról, Horthynéról és Vámosról.

Még azt próbálnám magyarázni, miért vetemedtem e blog megírására. A katonákkal mindíg zavarban vagyok, így Horthyval is. Nemrég írtam Mao Ce Tungról, mert imponált az a mód, ahogy a kínaiak kipreparálták belőle az emberi nagyságot, hogy legyen kit - mit tisztelniük. Horthyban is volt emberi nagyság, voltak elismerésre méltó tettei. Ezek révén méltó lehetne az utókor tiszteletére és okulására.

A következő írásom témája a "Rongyos gárda" lesz, amelyben szó esik majd Prónayról is, aki nélkül nem lett volna "Horthy korszak". Azon próbálok majd elmélkedni, hogy van az, hogy egyik nemzeti (!) gyilkosból - terroristából izraeli miniszterelnök lehet, sőt béke Nobel díjjal is jutalmazható a másikat meg felkötik [...]

Mindenesetre sajnálom Horthyt, ha tulajdon menye, de főleg egy ilyen Vámos féle miatt forogni kezd hűs kenderesi családi sírboltjában.

2010.08.04

Sz. Gy.