Miért szorít a cipő?

A Duna partot ékesítő pléh lábbelik kettős célt szolgálnak. Megmutatni a világnak, e helyen olyan nép lakik, amely , nőket - gyermekeket sem kímélve, a folyóba lövi honfitársait. A nép számára pedig jelkép a cipőkiállítás, örök Káin bélyeg a magyarok homlokán, amely szüntelen arra figyelmeztet: szégyenkezz és fizess!

De hogy is állunk ezzel a furcsa skanzennel és miért kellene miatta vezekelnünk?

A história ott kezdődik, hogy miközben az orosz hordák Budapest felé törtek, és a magyar lelkekben felcsendült - a Marseillaise ...

" Halljátok, már küldi a zsarnok
Vad, bősz ölni kész rab hadát
Letörnek népet és hazát
Bosszút állnak ifjún s gyönge lányon
Hajrá, fegyverbe hát!

... ekkorra már csak egy legény volt talpon a vidéken: Szálasi, és bandája! Ők és még vagy kilenc és félmillió magyar nem a "felszabadítóikat" várták...

A cipő-história pedig úgy szól, hogy nyilas hordák, innen - onnan elhurcolva, a Dunába lőttek zsidókat, felekezeti hovatartozásuk miatt, amúgy korra én nemre tekintet nélkül. Hát ez felháborító! De miért lenne felelős érte, egyetemlegesen és örökre, minden magyar, például a vámospércsi Joli néni unokája, aki - mondjuk - ötven évvel később született?

Miért, hát beszél valaki az utókori magyarság erkölcsi és anyagi felelősségéről? Hát persze! A hungarofób zsidó "elit". Olyan díszmadarak, mint a Nobel díjas Kertész Imre és a majdnem Nobel díjas Konrád György, stb.

Valami azt súgja nekem, ezt a témát - épp most (!) - időszerű felvetni és némileg tisztába tenni.

Kezdjük a történelemmel. Úgyszólván szabály, ha az ellenség átlépi a határokat és az ország sorsa reménytelennek látszik, a csőcselék nyomban anarchiát hirdet és rabolni gyilkolni kezd.

Párizsban a Nagy Francia Forradalom idején egy Jourdan nevű vörös-hajú (!) öszvérhajcsár és bandája vált híressé. [Jourdan többszörös gyilkos volt, de legalább nem volt antiszemita...]

Aztán ugorjunk térben és időben Szentpétervárra, ahol Lenin elvtárs egész sor felhívásban és levélben hirdette a vörös tömegterrort, azaz a keresztény (!) "burzsoák" kiirtását az aggoktól a csecsszopókig. Amikor ezt Zinovjev némileg mérsékelni igyekezett, Lenin elvtárs "erélyesen tiltakozott". Úgy fogalmazott, hogy a tömegek helyes forradalmi kezdeményezését fékezni le-he-tet-len!

Lenin elvtársat senki sem rótta meg ezért és az ilyesmikért, sőt nagy filozófusunk Lukács [Löwinger] György azt írta róla, hogy "élete munkájának java részét 'prózai' javaslatok, intézkedések ... stb. tették ki!" Ezt úgy értékeli hogy Lenin tevékenységének világnézeti alapja a materialista filozófia humanizmusa. Hát, épp így is lehet mondani. A Löwinger már nincs közöttünk, de egyik legjobb magyar tanítványa Heller Ágnes a baloldali média primadonnája ma is. [Ezzel a vén nőstény - keselyűvel foglalkozom még...]

De folytassuk honi nyilasainkkal.

Ahhoz, hogy háborús ill. népellenes bűncselekményekért valakit felelősségre lehessen vonni, "történeti tényállás" szükségeltetik, ha pedig nem csak történelmi, vagy politikai, hanem jogi - büntetőjogi felelősségről van szó, úgy a tényállásnak további kötelező tartalmi kellékei is kell legyenek. A bűnösséget "perrendszerűen" bizonyítani kell.

Megállapítandó tehát, mi történt, kik az elkövetők (tettesek - társtettesek, felbujtók, bűnsegédek, bűnpártolók), stb.? Nos, ha a perrendszerű bizonyítás kívánalmaiból indulok ki, ezek a cipők nekem büdösek. Megmondom, miért.

A Magyar Holokauszt históriájának egyik leghitelesebb tolmácsa szememben a magyar származású zsidó Randolph P. Braham. A nyilasok garázdálkodását így írja le. "...Vezetőik bujtogatására nyilaskeresztes fiatalokból - köztük sok esetben 10, 15 évesekből álló szinte mámoros nyilas bandák kezdtek ... garázdálkodni ... az Óbudán elfogott munkaszolgálatosokat a Margit hídról (!), meg a Lánchídról (!) legépfegyverezték a Dunába." [A magyar holokauszt. II. köt. 202. old.] Tehát hidakról, nem a Duna partjáról van szó (!) és a munkaszolgálatosok aligha viseltek magassarkú női cipőket.

Ami Szálasit és kormányát illeti, Braham szerint, az első néhány napon közönyösen szemlélték (!) a bandák gyilkos garázdálkodását. Aztán megunták és Vajna Gábor belügyminiszter egy nyilatkozatban fenyegette meg "az anarchiát keltő huligánokat" [U.o.] Leszögezte, hogy "senki se legyen a zsidók önkéntes, vagy önjelölt bírája, mert ennek a kérdésnek a megoldása az állam feladata." [U.o.]

A Braham könyv birtokomban levő kiadása 1981-ben jelent meg New Yorkban. Ez azért érdekes, mert jóval korábban, "1967 január 18-án, Budapesten egy fölöttébb különös per zajlott, amely "Zuglói nyilas per" néven vált hírhedtté és könyvalakban is megjelent "A zuglói nyilas per" címmel. [Kossuth Könyvkiadó 1967]

Ezt a könyvet régen olvastam, akkor még más szemmel... A közelmúltban vettem meg Földi Pál "Szálasi a magyar történelemben" c. könyvét. [Anno Kiadó] Ennek "Vérnyomon" c. fejezete a fenti könyv alapján íródott, kiegészítve az író újabb adataival és megjegyzéseivel.

Földi irja. 1966-ban egy asszony ült a Szt. István parkban egy padon, amikor katonás léptekkel egy rozsdavörös (!) hajú (tehát nem feltűnő ...) férfi haladt el mellette, akire ráismert. Röszl testvér suttogta rémülten. Majd némileg megnyugodva elment a rendőrségre és feljelentést tett. Röszl testvér nemsoká a zuglói nyilasper fővádlottja lett.

Ez a sztori, majd a per anyaga, felkeltette gyanakvásomat. E per körül valami nincs rendben, suttogtam magamban. Hogy lappanghatott Röszl testvér és népes bandája huszonkét esztendőn keresztül közöttünk. Jó, hogy mi nyilas szimpatizánsok vagyunk egy szálig, de mit csinált a zsidó ÁVH? Hol volt a nagy náci vadász Wiesenthal, akinek kopói 2004-ben még Ausztráliából is előbányászták Zentai Károlyt, aki - ha minden igaz - harmadmagával agyonvert egy fiatalembert, mert zsidó létére nem viselte a sárga csillagot.

Előástam a "Nyilaspert" és előzetes sanda gyanúm már az első oldalaktól kezdve lépésről - lépésre erősödött.

Már az inkvizíció idejéből, sőt korábbról is tudjuk, hogy "igazi" beismerő vallomásnak csak az tekinthető, ha a delikvens bűntársait is megnevezi - akkor is, ha nem voltak bűntársai... A Cseka se azt kérdezte először a fogolytól, mit csinált, hanem, hogy kik a társai.

De hogy is volt, mint is volt ez a zuglói nyilasokkal?

A Sólyom József és Szabó László szerzőpáros eleve azzal kezdi, hogy amikor egy Komlóssy nevük bandatag 1945-ben kézre került, ripsz - ropsz felakasztották és nem kérdezősködtek (?) bűntársai felől. Ezt a nyomozók kriminalisztikai tapasztalatainak hiányával magyarázzák. Sólyom Józsefet nem ismerem. Szabó Lászlót annál inkább. "Dilónak", azaz dilisnek becéztük az egyetemen, de ennyire azért nem volt hülye... mégis leírják Sólyommal, hogy "... A zuglói nyilasok aktái 1950 után irattárba kerültek rémtetteik pedig a feledés homályába." [Hiv. könyv 19 old.] No comment!

1957-ben aztán leporolták (kissé) az iratokat, mert Röszl Vilmos fegyveresen megjelent Zuglóban és fenyegetőzni kezdett. Egy idős nő, akit állítólag a zuglói pártházban megkínzott, felismerte és feljelentette. Ám a nyomozást megint "abba kellett hagyni, mert minden jel azt mutatta (?), hogy a nyilas bandita disszidált." [U.ott.] Nem voltak ilyen jelek, de hagyjuk.

Újabb kilenc évnek kellett eltelnie, míg a fent említett másik tanú 1966-ban véletlenül (!) megint felismerte Röszl testvért. Számomra már ennyi "véletlen" is túl soknak tűnt, de az igazi poénok még hátra vannak.

A periratokból kiderül, hogy a vörös hajú (!) Röszl különösebb rejtőzés nélkül 22 évig járt - kelt közöttünk úgy, hogy nem keresték! Azután sem, hogy 1957-ben "önként jelentkezett" és hőzöngött. [Érdekes, hogy Franczia Kiss Mihályt, aki a "felszabadulástól" valami kunyhóban rejtőzött, szinte nyomban elkapták miután '57-ben "szolgálattételre" jelentkezett.]

Ám a nyilas hóhérok jó sorsa, hihetetlen szerencséje, nem Röszlnél, hanem Monostori (Michalik) Gyulánál csúcsosodik. Mindkét könyvben szó esik arról, hogy a gyilkosok között is a legkegyetlenebb egy "kisfiú", a Gyuszika volt, akit a zuglói nyilasok perében Michalik Gyulaként azonosítottak. A Gyuszika egyáltalán nem bujkált. Ellenkezőleg beállt a dicsőséges Magyar Néphadseregbe és ott századosi rangig vitte, mint egy vadászrepülő ezred személyügyi tisztje. Természetesen párttag volt. Plusz a katonai elhárítás (!) is beszervezte (!). [Földi id. mű 179.old.] Ennek kapcsán mindössze azt kellene elhinnünk, hogy Monostori (Michalik) Gyula előéletét, kilétét nem derítették fel. Én mindenesetre nem hiszem.

A zuglói nyilasok bűnpere, ill. Földi Pál könyve a gyilkolásnak olyan szadisztikus, mondhatni orgiasztikus "eseményeit" tárja fel, amiről a magyar történelemben nem, csupán a vérvádperekben lehet olvasni.

Nos beindult a per. Volt tanú doszt! De hát mikor volt hiány zsidó tanúkban, ha magyart kellett akasztani?

Ami a Duna parti tömegkivégzések "tényét" [bizonyítottságát] illeti, van a kérdésben valami nyugtalanító. A perben felvonult igen szépszámú tanú hol volt huszonkét évvel korábban, a "felszabadulás" fennkölt napjaiban?

Miért kellett Braham úrnak hidakról fantáziálnia, ha [tényleg] a Duna parton történtek a kivégzések? Vagy Brahamnak volt információja a zuglói nyilasok dunaparti rémtetteiről, csak nem látta kósernek a sztorit és nem válogatta be?

De van ennél zökkenősebb bökkenő is, a Szálasi per, amely 1946 február 5-én kezdődött. A zuglói nyilasok 1944 őszén követték el állítólagos rémtetteiket. A Szálasi per nyomozóinak, ill. ügyészének Frank Gézának bőségesen lett volna idejük, hogy néhány zaftos zsidó-gyilkossággal megspékeljék a vádiratot, de nem tették! Miért nem?

Átnéztem "A Szálasi per" c. könyvet, Karsai Elek és Karsai László fércművét [Reform kiadó 1988] 766 oldal... A zuglói nyilasok dunaparti gyilkosságairól egy büdös szó sincs a könyvben! Értik ezt (?), mert én nem...

Ellenben.

A könyvben azt olvashatjuk, "a vádirat és pótvádirat részletes (?) ismertetését mellőzzük, mivel ... az egyes vádpontokat a vádlottak, a tanúk meghallgatása és a vallomások egybevetése során [a népbíróság] részletesen tárgyalta és ennek mi is bőséges teret szentelünk." [49. old.] Ezek történészek...

Nos, mit dörgölnek Szálasi orra alá?

"Katonaszökevények nyerték el büntetésüket a nemzetvezető személyes ítélete folytán." [162. old.]

Továbbá "... október 15-e után az egyes zsidó menetoszlopok nyomán, Budapest belterületén, különösen Óbudán ott feküdtek a hullák." [171. old.]

Amikor bizonyos "kilengésekről" esett szó, általánosságban, Szálasi kijelentette, hogy ezeket nem lehet általánosítani az egész mozgalomra. Sipos népbíró ekkor közbe - böffentett "... hagyjon már fel ezekkel az ostobaságokkal. Az emberek tízezreit hurcolták ki az országból, lökték (!) a Dunába, kaszabolták országszerte." [174.old.]

A tárgyalás későbbi szakában Nagy pol. ügyész végre rátért a zsidó gyilkosságokra (!), eképpen "... Azt kérdezem látta e ezt a lapot [egy újságközleményről van szó] és értesült e belőle arról, hogy a zsidókat gyilkolják a Sztójay kormány alatt (!), Németországba deportálják és ott (!) meggyilkolják? [189. old.]

Ez a bizonyos Nagy pol. ügyész kétségtelenül nagy hülye lehetett, mert ilyet is kérdezett Szálasitól, miközben auschwitzi, buchenwaldi és dachaui képeket lobogtatott az orra előtt: "... nézze meg ezeket a hulla-katakombákat!" [191. old.]
Az, hogy egy pol. ügyész összetéveszti a "hekatombákat" a "katakombákkal", úgy ahogy érthető. De hogy ezt a baromságot egy olyan "történész" se veszi észre, aki a magyar írók és költők javát "kirekesztőknek" bélyegezte, ez több mint jellemző...

A per hosszú. Nem részletezem. A főkolomposokat, így Röszl testvért - kissé megkésve - halálra ítélték és kivégezték. És mit kapott "Gyuszika"? Írd és mondd, összevissza nyolc évet. De nem ez az érdekes, hanem az ítélet indokolása!

"Vádlottak valamennyien itt éltek velünk a 22 év alatt. Az akkor zömében 18 - 26 éves vádlottak beilleszkedtek népi demokratikus rendszerünkbe. Közülük többen jó munkájukkal igyekeztek jóvátenni a 22 év előtt elkövetett bűneiket. Családot alapítottak, gyermekeik vannak, akik már népi demokratikus rendszerünk neveltjei, akik már talán meg sem értik az apáik által elkövetett szörnyű bűnöket. Mindezek figyelembe vételével a bíróság ítéletében döntően a szocialista humánumnak kellett érvényesülnie." [Id. mű 379 - 380 old.]

Itt lyukadunk ki a "kis nyilasok" kérdéséhez. Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa Rákosi elvtárs éber figyelmét a madár röpte se kerülhette el, nemhogy a nyilas kérdés. Bölcsen rendezte ezt is.

"1946. március 29-én az MKP III. kongresszusán tartott beszámolójában (is) érintette a kérdést. a tagság gyarapodásáról szólva kijelentette - százezrével léptek be hozzánk olyan tagok, akik gyakran még a legális munkásszervezetek életében sem vettek részt. Jöttek pártunkba - ha kisebb számmal is olyan munkások és szegény parasztok, akiken kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye. Az ilyen elemeket, akik közé az annyit emlegetett kisnyilasokat (!!!) is sorolhatjuk, megfelelő ellenőrzés mellett és a demokrácia érdekében kifejtett, hosszan tartó gyakorlati munkájuk közben kell kipróbálni. A legcsekélyebb engedményt sem szabad tenni azoknak a reakciós és fasiszta ideológiai maradványoknak, melyeket esetleg magukkal hoztak, mint az antiszemitizmus, sovinizmus, faji előítélet stb., de elő kell segíteni átnevelésüket. A javíthatatlanokat, visszaesőket pedig el kell távolítani pártunkból..." [Idézve Zinner Tibor tanulmányából.]

Nos, kedves zsidó "honfitársaink"! Ti uralkodtatok Rákosi által, aki magatok fajta volt. A kommunista párt, amely a ti uralmatok eszköze volt, szolgálatába állította a nyilas csőcseléket is a nemzettel szemben. Amit főztetek, egyétek meg magatok és ne próbáljátok utólag a magyar nép torkán ledugni, immár nem huszonkét, hanem hatvanhat év múltán.

Kertész, Konrád urak! Ha a nyilas gyilkosok gyerekeiről ítéletben meg lehetett állapítani, hogy "már talán meg sem értik az apáik által elkövetett szörnyű bűnöket" mi a helyzet azokkal, akiknek apái és nagyapái nem gyilkoltak zsidókat, hanem (netán) hadifogolyként, internáltként, a zsidó ÁVH foglyaiként szenvedtek, vagy mártírhalált haltak? Beléjük próbáltok utólag - örökre szóló - bűntudatot, szorongást, és főleg "fizetési hajlandóságot" plántálni? Tudjátok mit? Ti undorítóbbak vagytok, mint a legundorítóbb holokauszt iparosok! És tudjátok meg azt is, kitelt nálunk az időtök és a "becsületetek". Minél hamarabb olvadtok bele az örök feledés homályába, annál jobb!

És mi legyen a cipőkkel? A cipőknek Kék Dunánk partján, a magyar főváros [nem Judapest (!)] közepén, mint fenyegető, követelőző szimbólumoknak nincs helyük! Tegyétek azokat a zsinagóga elé, hogy aki arra jár és megesik rajtatok a szíve, elhelyezhesse bennük önkéntes (!) adományát. Amit pedig kaptok ne úgy tekintsétek, mint az uralkodó fajt megillető adót, hanem mint csillogó szemű gyermekek a jó Mikulás apó adományát.

Sz. Gy.