Szeszák Gyula Blogja

Valósággal belebotlottam a "Sanghaj" folytatásába. A tudatalattiból indult. A délutáni szundikáláshoz kerestem valami olvasnivalót. Tétova pillantásom Dábik János "Uzsoracivilizáció" c. Könyvén állapodott meg.- Na ez jó lesz. Találomra nyitottam ki. "A szabadkőműves bankok és az Egyesült Államok északi tagállamai." c. alfejezetben a következőket olvastam.

"Miután az amerikai polgárháború kitört, azok a brit szabadkőműves érdekeltségek, amelyek finanszírozták a déli szakadárok lázadását, felajánlották Lincolnak is ugyanezt a segítséget, ha engedélyezi számukra egy központi bank felállítását. Lincoln, aki ügyvédként átlátott az összefüggéseken, ezt az ajánlatot visszautasította, mert felismerte, hogy ha elfogadja, akkor az Egyesült Államokban bevezetésre kerül a magánkibocsátású fedezetlen pénz, amelynek a használatáért az azt kibocsátó magánbankoknak kamatot kell fizetni. Lincoln úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok maga is ki tudja bocsátani a saját maga papírpénzét kamatmentesen és adósságmentesen és ennek megfelelően 1862. februárjában az amerikaiak kézbe vehették a Lincoln által kibocsátott zöld színű dollárt, a "Greenback"-et. Anglia és Franciaország - arra számítva, hogy Lincoln elutasítja egy magán központi bank engedélyezését - úgy vonultatta fel haderejét, hogy nyomást gyakorolhasson a Lincoln kormányra egy olyan amerikai központi bank létrehozása érdekében, amely az európai és a brit szabadkőműves bankárok közös ellenőrzése alatt állna. 1861. november 8-án a londoni kormány 8000 főnyi csapatkontingenst küldött Kanadába. Ezzel egyidejűleg pedig francia katonák szálltak partra Mexikóban. .... Lincoln elnök tisztában volt azzal, hogy a londoni és a párizsi kormánynak ezt a manőverét az európai kontinens és a brit bankárok támogatják és céljuk rákényszeríteni az Egyesült Államokra egy irányításuk alatt álló központi bankot. A bekerítéstől félő amerikai elnök ekkor kényszerűségből II. Sándor orosz cárhoz fordult segítségért. ... II. Sándor parancsot adott az orosz birodalmi haditengerészetnek, hogy hajózzon át a keleti parti New York és a nyugati parti San Francisco kikötőjébe. Az orosz hadihajók 1863. szeptemberében érkeztek meg a két nagy amerikai kikötőbe. Lincoln, aki élet-halál küzdelmet vívott a nemzetközi pénzoligarchiával, és a szolgálatában álló brit és francia kormánnyal, az orosz csapatokkal a háta mögött győztesen került ki a küzdelemből. A szabadkőműves pénzoligarchia azonban nem adta fel a küzdelmet és újabb akciókat készített elő.
Lincoln elnök nem volt képes megfékezni az így mozgásba hozott Kongresszust, amely elfogadta a National Banking Act-et (Nemzeti Banki Törvényt), amely létrehozta az Egyesült Államok szövetségi szinten engedélyezett nemzeti bankját. Ennek az új banknak joga volt U. S. Bank Note-okat, azaz olyan bankjegyeket kibocsátani, amelyek valójában magánbankárok által kibocsátott pénzt képeztek, amelyet ezek a magánbankárok kamat ellenében kikölcsönözhettek a kormánynak. Ennek a pénznek nem volt arany vagy más nemesfém fedezete, hanem olyan államadósságot jelentett, amelynek fedezete az állam által beszedett adó. Néhány hónappal később a City of Londonban működő Rothschild bank levelet írt New York vezető bankáraihoz és pénzembereihez. Ebben kifejeződik, hogy a szabadkőműves bankárelit hogyan vélekedik valójában az emberek érdekeiről: "Azok a kevesek, akik megértik ezt a rendszert (a kamatozó magánkibocsátású fedezetlen papírpénz rendszerét vagy annyira érdekeltek lesznek a hasznában, és függenek majd a kegyeitől, hogy az ő részükről nem várható ellenállás; a lakosság nagy része viszont szellemileg nem képes felfogni, hogy a pénztőkések mekkora előnyöket húznak ebből a rendszerből, panasz nélkül viseli majd terheit, és talán még csak nem is sejti, hogy ez a pénzrendszer mennyire hátrányos az érdekeire."

Lincoln tehát tréfli lett [mint később - ugyanazért (!) - Kennedy]. A folytatás "logikus" volt, mármint a szabadkőmüves recept szerint. "Újraválasztása után öt nappal egy színházi előadáson vett részt, ahol a rosszul megszervezett védelmet kihasználva rálőttek. Másnap reggel 7 órakor válságos állapotba került és 7 óra 22 perckor örök nyugalomra tért. Merénylőjét, John Wilkes Booth nevű, a déliekkel szimpatizáló színészt 12 nappal később, üldözés közben megölték. Booth három társát nem sokkal később felakasztották."

Azután néhány pihentagyú [ Martin Plimmer & Brian King: A véletlen játékai] bizonyos összefüggéskeket fedezett fel.

"Számos könyv és tanulmány foglalja össze a két volt amerikai elnök életét-halálát. Kisebb csúsztatások akadnak, de az alábbiakban egyetértenek:
- Lincolnt 1846 választották képviselőnek, 1860-ban elnöknek, Kennedyt 1946-ban képviselőnek, 1960-ban elnöknek
- mindketten polgárjogi élharcosok voltak
- mindkettőjüket pénteki napon lőtték le, feleségük jelenlétében, továbbá hátulról a koponyájukba hatoló puskagolyó végzett velük
- Lincoln ellen a Ford Színházban követtek el merényletet, Kennedyt egy a Ford által gyártott Lincoln Continental nyitott gépkocsiban lőtték le
- mindkettőjüket Johnson nevű elnökhelyettesük követte, akik déli demokraták és szenátorok voltak. Egyikük 1808-ban született, míg a másik 100 évvel később...
- John Wilkes Booth 1839-ben született, míg Lee Harvey Oswald 1939-ben. (itt van némi csúsztatás, ugyanis Booth valójában 1838-ban született... és a fenti számmisztikában hívők ezért sem tekintik Oswaldot az igazi merénylőnek, hiszen a többi kérdés mellett nem stimmel a születési idő)
- mindkét merénylő délről származott, és egyikük sem jutott el a bíróságig. Előtte meggyilkolták őket.
- Booth színházban lőtte le Lincolnt, majd egy csűrbe menekült. Oswald egy raktárépületből lőtt, majd egy színházba menekült
- Amerikában a merénylők rendszerint (több merénylet adatai alapján) szíven, vagy egyéb érzékeny testrészen lövik áldozataikat. Itt mindkét esetben fejlövés végzett az elnökökkel.
- mindkét elnök gondatlan volt a saját biztonságát illetően, nem szerették a testőröket. Kennedy lenyittata a kocsi tetejét, hogy jól lehessen látni őket, Lincoln őrzésével megbízott rendőr pedig többször magára hagyta az elnököt, hogy jobban lássa az előadást, illetve hogy igyon valamit.
- a merénylet alatt mindkét elnök a saját felesége és egy házaspár társaságában volt. Mindkét esetben a másik férfit is megsebesítette a merénylő.
- mindkét elnök a felesége mellett ült a lövés pillanatában, és mindkét asszony a karjában tartotta a haldokló fejét. Mindketten 24 éves korukban mentek férjhez, három gyerekük született, ezek közül egy meghalt, amíg a Fehér Házban éltek.
- nem sokkal a merénylet után mindkét merénylőt megállították, kérdezősködtek náluk, majd továbbengedték őket
- a két merénylőt hasonló módon ölték meg. Fényforrás alatt haltak meg, egy Colt pisztolytól, egyetlen lövéstől.
- mindkét merénylő neve 3 tagból áll, és összesen 15 betűből...

Mindössze egy összefüggést nem vettek észre a tojásfejüek, vagy nem írsogálnak róla: mindkettejüknek azért kellett meghalniuk, mert amerikai, nemzeti pénzt akartak a zsidópénz helyett. A hármas szám bűvös szám. Mi azt mondjuk, három a magyar igazság! Hát az amerikai? Nem kizárt, újabb "vad" vár a "bérkilövőre": Barack Obama.

A Kossuth Rádió szerint [2009-01-26] "Barack Obama nyíltan Abraham Lincoln politikai örökösének tartja magát. Az Egyesült Államok 44. elnökével amerikaiak millió azonosulnak, és sokan úgy gondolják, hogy az ő beiktatásával teljesedtek ki a polgárjogi küzdelmek, most váltak végleg egyenrangúvá Amerika különböző társadalmi csoportjai.Abraham Lincoln újjászületett. Legalábbis a szellemisége, és legalábbis az amerikaiak túlnyomó többségének reményei szerint. Abraham Lincoln az az elnöke volt az Egyesült Államoknak, akinek a véres polgárháború után sikerült lélekben is egyesítenie az országot. Barack Obama deklaráltan Lincoln politikai örökösének tartja magát. [A beiktatási ünnepség előtt például szimbolikusan is megtette Lincoln útját: Philadelphiában, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat városában vonatra ült, és ugyanazon az útvonalon jött Washingtonba, mint amelyen 1861-ben Lincoln vonatozott a saját elnöki beiktatására.] A héten rendezett beiktatási ünnepségen sokan Obamát is országegyesítőként ünnepelték. A washingtoni jeges hidegben nevettek és összeölelkeztek, sírtak és éljeneztek az amerikaiak. A Barack Obama iránti, rajongással vegyes szeretetnek sok oka és magyarázata van: például a radikális szakítás vágya az elmúlt nyolc évvel, a többféle és súlyos válságból való kilábalás reménye, Obama karizmája, és nem utolsósorban: az a tény, hogy az új elnök – félvér. Amerikai feketék milliói azonosulnak vele, mintha maga az afro-amerikai közösség került volna hatalomra."

Mindez nagyon szépen hangzik. Ám ha ezt Obama komolyan gondolja és netán lépik is egyet Lincoln nyomdokain, tuti hogy agyonlövik.

Hacsak.

E hacsak miatt határoztam a mai blogírás mellett. Ugyancsak Drábik János "Leleplezőjében" olvastam ugyanis, hogy egyes jövőbelátók azt jövendölik, hogy Amerikát az erkölcsi, gazdasági, politikai és meg vagy húszféle válság tobb önálló "egyesült" államra fogja darabolni. Ez is lehet. De ha Obama Lincoln reinkarná ciójának gondolja magát, óhatatlanul eszébe jut, hogy a szellemi üknagypapi behívta az orosz flottát...

Há' nem? Mér' ne?! Ahogy elnézem Putyint, ő is van olyan faszagyerek, mint II. Sándor cár. Ha [plusz - grátisz] néhány kágébést [efeszbést] is vezényel Obama őrzésére, úgy lelövik röptében a merénylőt, mint a főnökük a szibériai tigrist.

Persze mindez nem lesz olcsó. Putyinnak vastag a plajbásza...

Megátjuk - mondotta a vak.

Sz. Gy.