Az emberi gondolkodást az állati, ill. a "gépi" gondolkodástól az asszociációs képesség különbözteti meg [többek között]. Erre egyszerű példa Móricka, akinek mindenről "az" jut eszébe ...
Nos ma reggel, amikor a Napkelte műsorában láttam, ill. hallottam amint Orosz József beszélget egy bizonyos Bodnár - rendőr úrral, nekem a szarrágás jutott eszembe.
Orosz úr a "Nemzeti Gárdát" olyan testületként asszociálta, amelynek tagjai folytonosan a kutyaürüléket takaritgatják a pesti utcán. Ez a látomás annyira megtetszett neki, hogy un "perszeverációs", azaz kóros gondolatkötődési, ill. ismétlési [kényszeres] jelenség lépett fel nála. Így aztán - kár hogy nem számoltam - de legalább féltucatszor ismételte a "kutyaürülék" szót.
A gondolatközlésnek, a kórosnak is, adottak a kifejezési formái, lehetőségei.
Ha Orosz nem rögtönöz, hanem látványt tervez - mint pl. az ékszerkufár Klapka - a kutyaürülék szót táblára írja és mindig felemeli, amikor eszébe jut, hogy "kifejezze magát".
De nem. Ő a szájában lévő hangképző szerveket volt kénytelen mindannyiszor igénybe venni, amikor "kifejezte magát". Minthogy a hangképző szervek részben azonosak a rágó-szervekkel [mondják is "megrág minden szót"], Orosz úr legalább féltucatszor rágta meg a "kutyaszart".
Továbbá, ha valaki csúnyákat beszél, azt mondják rá "mocskos szájú". Hát Orosz úr ilyen fazon. Lehelete is büdös [a rágott matériától].
A rejtély csupán az, hogy közszolgálati televiziónál miért alkalmaznak ilyen alakokat?
Sz. Gy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése