Ugatni még szabad?

Szegény Hofi! Úgy ment el, hogy nem értette meg korát. Búcsúverseként emlegetik a kiöregedett vadászkutya vonítását. Ideírom egy strófáját:


"Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad!"

Áh dehogy szabad! A helytartó hatalom évek óta azon mesterkedik, hogy megcsonkítsa szólásszabadságot. A "gyűlölettörvény" akció nem jött be. Fasiszta veszélyre, antiszemitizmusra "zsidó aggódásra" van szükség, hogy a létminimalizálás miatt morgolódók pofájára felhúzhassák az "álladzót" [ahogy ezt az '56-osokkal cselekedték az akasztás alkalmával].

A mai "kereszttüzben" [a piros sarokból] Lendvai Ildikó, [a kék sarokból] Aczél Endre, Nagy József és egy hölgyemény adogatták egymásnak a labdát. Az apropó természetesen a "Nemzeti Gárda" [a jobbik operett tagozata] volt.

[Emlegették a legújabb Debreceni József förmedvényt, amiben valamiféle 'sárkányfogak' szerepelnek. A cikkre történt utalásokból kitünően Debreceni a kormányzat gyávaságát ostorozza. Még nem sikerült megtalálnom. Csak idő kérdése, hogy rábukkansak és hozzácsapjam "debreceni archívumomhoz". Ezzel a liberális dzsungelben portyázó, fúvócsővével mérgezett nyilakat lődöző, pigmeussal szándékomban áll kissé bővebben foglalkozni. Ha a "sárkányfogakat" megtalálolom, esetleg kiegészitem ezt a blogot is.]

Nagy József kijelenti, ha egy szúnyog - egy 'vérszívó féreg' - megcsípi a seggét a feleségére haragszik, miért hagyta nyitva az ablakot.

Észrevettem és másokkal is igyekszem észrevétetni a liberálbolsevikok asszociációi nyilvánvaló korrelációt mutatnak azzal a dühvel, amit a társadalom ellen táplálnak amiatt, mert morgolódik könyörtelen fosztogatásaik miatt. A mosolygós libsi szemünk láttára alakúl vicsorgó bolsivá. Felrótták Torgyánnak, hogy álliberális férgeket, dögkeselyűket emlegetett, Zacseknek azt, hogy termeszhangyák neszezését vélte hallani a nemzet fájában. Helyes, de akkor hova tegyük a 'vérszívó férgeket".

A magyar dühében mond baromságokat, a liberbolsi talmudista gyűlölete alapján tekinti állatoknak a gójokat [a szúnyog is állat].

Lendvai Ildikó - Aczél tudálékos titkárnője - szerint a "Gárda" nem hivatkozhat arra hogy bárkit is védeni kívánna, hisz a rendőrséggel szemben nem lehet [nem szabad] védekezni. Aki ezt teszi erőszakos cselekményt, azaz büncselekményt követ el.

A logika béna és sánta is [a főnök Aczél okosabb volt ...]. Lendvai azt hiszi, mi még mindíg azt hisszük, hogy a magyar rendőrség [nem pedig magyar rendőrruhába bújt "securytisek"] aprították az embereket, októberben, Budapest utcáin és közterein. Azzal szemmelláthatólag nincs tisztában, hogy e magánbandák csak személyek, tárgyak, objektumok védelmét vállalhatják. Politikai tüntetők ellen utcai harcot nem vívhatnak. Ők ezt tették azzal a gátlástalan brutalitással, amelynek módszereit Izraelben, Libanonban és máshol kisérletezték ki. [Ezeket Bencze József országos rendőrfőkapitány "új filozófiájú - magyar - rendőrségnek" nevezi.]

A hatalmi ügynökség piárosai rég feltalálták már, hogy lehet egy tömeg-megmozdulást kompromittálni, antiszemitává, fenyegetővé markírozni.

A módszer jól megfigyelhető volt, amikor egy bizonyosa patkány apót valahol - valamikor - valakik lehurrogtak, kifütyültek. A kamerák az öregre világitottak. A tömegben elől állók árnyékban voltak. Aki nem kifejezetten vak, illetve süket, hallhatta, hogy a fütyölés és a pfújozás e "sötét massza" felől hallatszott. Mi sem lett volna könnyebb, mint a tömeget szemből világítani és kamerázni. Nem ez történt!

Valahol a tömeg háta mögött következett be a "virradat" a fények fókuszában pedig megjelent egy sávos zászlót lengető feketeruhás alak. És a "szabadsajtő" nyomban felüvöltött: fasiszta provokácioóóóó!!! Aztután jött a mester, muster - buster vita: ki hogy hamaisította a videofelvételeket.

A Jobbik most tömegével szállítja az operettfasisztákat, a korábbinál jóval veszélyesebb provokációkhoz, hogy bevezethető legyen egy olyan hallgatólagos rendkivüli állapot, amelynek csöndjében zavartalanul dolgozhatnak a securytis gyilkosok, ahogy ezt teszik szerte a világon.

A fecsegők elkotyogták az új jogi koncepciót is. Eszerint a jövőben azt kellene, lehetne büntetni, aki valamely felekezet, népcsoport méltóságát
sérti, vagy tagjaiban félelmet kelt.

Nagyszerű! Mindkettő szubjektív kategória. Mórickának tehát nem kell magát effektíve összehugyoznia ahhoz, hogy, a meghozandó törvények által gúzsbakötendő, magyar bíróságok megállapítsák, ő és családja félnak, mert Mórickára valaki csúnyán nézett az utcán.

Ha az új törvényt visszamenőleges hatályúnak nyilvánítják, vajon mit fog kapni Petri György aki versbe foglalta, hogy "zakatol a szent család, isten tömi Máriát ..." , vagy mit kap a szarházi Esterházy "Hogyan kezelt a magyarodat ?" című verses receptjéért?

Még egy szubjektív élmény, hogy néznek ki az igazi "fasiszták".

Nagyváradra 1944. március huszadikán káső este gördültek be a Waffen SS motorizált egységei. Oldalkocsis motorok elől, parancsnoki gápkocsik utánuk és féllánctalpas "Hamza" csapatszállitó gépjármüvek hátúl. Ez utóbbi járműveken bálványokként ültek az acélsisakos, egyforma korú, egyforma alkatú kőarcú germánok.

Másnap reggelre ki volt épitve a katonai közigazgatás. Az utcákon kihúzva a híradó kábelek. Útjelző táblák vezettek a haccsoportok szálláshelyeihez. A nevekre is emlékszem: SS Scharf, SS Müller, SS Engelter. A forgalmasabb csomópontokon német tábori csendőrök [mellükön a jellegzetes félhod alakú fémtáblákkal] irányitották a forgalmat.

Aztán valamiféle "katonabarátkozás" kezdődött. Parádét rendezett egy magyar testőralakulat, amit az "Ország Gárdájának" neveztek. A katonák centire egyforma magasak voltak és szabványos volt testük minden egyéb mérete is.

Az SS "nem oda Buda" alapon a következő héten csinált egy hasonló felvonulást, hasonló "szabványkatonákkal".

Ha gyermekkori "gárdaélményeimet" a TV-ben látottakal vetem össze, a következő összehasonlítás adódik. Ez a gárda: ahány annyiféle ember. Mindenestre feltünően sok köztük a pocakosodó, lúdtalpas, jámbor pofa. Ezek nem harcosok, ezek a politika "bezzeg - katonái". Hivatkozási alapnak jók, semmi egyébre.

Ne félj Fletó, ne reszkessen a MAZSIHISZ. "Ezek" csinálnak bajt!

Majd, ha - esetleg - karcsú, izmos, kemény tekintetű alakok ólálkodnak a pesti utcákon, a villanegyedek árnyékos utcáin: akkor jön a kanyar. Ezt nem tudja kiegyenesiteni a "Magyar Parlament". Imádkozásra persze lesz idő ...

Sz. Gy.

Képi asszociációk - a kutyaszarrágó

Az emberi gondolkodást az állati, ill. a "gépi" gondolkodástól az asszociációs képesség különbözteti meg [többek között]. Erre egyszerű példa Móricka, akinek mindenről "az" jut eszébe ...

Nos ma reggel, amikor a Napkelte műsorában láttam, ill. hallottam amint Orosz József beszélget egy bizonyos Bodnár - rendőr úrral, nekem a szarrágás jutott eszembe.

Orosz úr a "Nemzeti Gárdát" olyan testületként asszociálta, amelynek tagjai folytonosan a kutyaürüléket takaritgatják a pesti utcán. Ez a látomás annyira megtetszett neki, hogy un "perszeverációs", azaz kóros gondolatkötődési, ill. ismétlési [kényszeres] jelenség lépett fel nála. Így aztán - kár hogy nem számoltam - de legalább féltucatszor ismételte a "kutyaürülék" szót.

A gondolatközlésnek, a kórosnak is, adottak a kifejezési formái, lehetőségei.

Ha Orosz nem rögtönöz, hanem látványt tervez - mint pl. az ékszerkufár Klapka - a kutyaürülék szót táblára írja és mindig felemeli, amikor eszébe jut, hogy "kifejezze magát".

De nem. Ő a szájában lévő hangképző szerveket volt kénytelen mindannyiszor igénybe venni, amikor "kifejezte magát". Minthogy a hangképző szervek részben azonosak a rágó-szervekkel [mondják is "megrág minden szót"], Orosz úr legalább féltucatszor rágta meg a "kutyaszart".

Továbbá, ha valaki csúnyákat beszél, azt mondják rá "mocskos szájú". Hát Orosz úr ilyen fazon. Lehelete is büdös [a rágott matériától].

A rejtély csupán az, hogy közszolgálati televiziónál miért alkalmaznak ilyen alakokat?


Sz. Gy.

Nemecsek kerestetik...

A KurucInfo híre: "Megvolt a Magyar Gárda tisztavatása." [2007-08-25]

"A szervezet főparancsnoka Usztics Mátyás színművész lett, zászlóikat megáldotta Wittner Mária is. Az avatásra várók mindegyike fekete egyenruhát és fekete sapkát visel."

Honlapomon "Pál utcai fiúknak" neveztem a létező és leendő gárdák tagjait. A cím kiválasztását külön nem indokoltam. Számitottam az olvasók asszociációs képességeire.
[A "Pál utcai fiúk" polgári alapszetvezete a gittegylet, "katonai szárnya" pedig egy olyan "gárda", amelyben mindenki tiszt, kivéve az egyetlen közlegényt Nemecsek Ernőt.]

Amikor a címet adtam, még nem tudtam, hogy csupa "tiszteket" avatnak ma.

Nevetséges - operettszerű.

Jómagam egyetlen "gárdaalakulat" a "951-es számú Hajdúböszörményi Bocskai Cserkész Csapat" tagja voltam a "felszabadúlás" után, amikor már kongott a lélekharang minden magyar ifjúsági szervezet fölött.

Nekünk már nem volt egyenruhánk. Inkább lelkünkben voltunk cserkészek. Rendelkezésünkre álltak viszont a szabályzatok. Ezek szerint különféle "próbákat" kellett letennie annak, aki a legalacsonyabb "rangot", helyesebben beosztást, az örsvezetőit meg akarta szerezni. Azt a végtelenül magas lépcsőt, amely a cserkésztiszti ranghoz vezetett, be sem láttuk akkoriban.

Mindenesetre aki örsvezető lett, olyasmiket tudott, amit az örs tagjai nem, vagy nem úgy tudtak.

Az új "tisztek" netán valami titkos Ludovika Akadémiát végeztek? Annak netán Für úr a parancsnoka?

Mit "tudnak" az újdonsült "gárdatisztek"? Hát vélhetőleg azt, hogy ők már tisztek. Már csak egyetlen apró mozzanat van hátra: legénységet kell toborozni.

A "seregben" [én Farkas Mihály katonája voltam ...] a legalacsonyabb tiszti rang az alhadnagyi, az ehhez tartozó legalacsonyabb parancsnoki beosztás a szakaszparancsnoki volt. Egy szakasz létszáma, ha jól emlékszem, 33 fő volt. Ahhoz, hogy az ujdonsült tisztek e normák szerint parancsnokolhassanak, legalább 1848 közlegényt kell toborozniuk. Csakhogy, ha nálam megjelennének a toborzók, azt kérdezném: mitől vagytok ti tisztek és miért legyek én közlegény? Mi magyarok az ilyesmit meg szoktuk kérdezni. Mi lesz a válasz?

A történelemből persze ismerünk csupa tisztekből verbuvált alakulatokat. Ilyenek szerveződtek Oroszországban a forradalom megdöntésére, néhány éves frontszolgálattal a hátuk mögött. Tiszti különítmények alakultak Horthy parncsnoksága alatt - vagy tőle függetlenül is, a "Szegedi Gondolat" jegyében, hogy fehér terrorral vegyenek elégtételt a vörös terrorért.

De nem ezzel kezdődött, hanem azzal, hogy hirtelen összeállt a "Rongyos Gárda", [amelynek vezetői ugyancsak tapasztalt fronttisztek voltak, nem szarházi fürlajosok] nem az egyenruha szabóságot rohanta meg először, hanem kirabolták, osztrák területen (!), a fürstenfeldi fegyverraktárt.

E fegyverekkel, Sopron környékén, szarráverték az osztrák reguláris alakulatokat, majd kikikáltották a "Lajtabánságot". [Kb. ekkor kezdtek "egyenruházkodni". Az egyenruházat legjellegzetesebb darabja a búr kalaphoz hasonló fejfedő volt. Ez látható a fenti képen, amely a "Lajtabánság" bélyegsorozatának egyik képe.] Mindezek folytán lehetővé vált, hogy Sopron hovatartozásáról népszavazás döntsön. A "Hűség Városa" így magyar maradhatott.

[A rábaszennyező gané osztrákoknak, miután miattuk veszitettük el az Ország területének kétharmadát, az antant biztatására és védelme alatt, még lett volna pofájuk a birodalom-roncshoz csatolni a magyar Sopront is. De kaptak a pofájukba.]

A "gárdaalapitás" máris eredményes! Leengedték a gumicsontot és megkezdődött a marakodás, ugatás, hörgés.

Óh buta gójok!

Sz. Gy.

Fletó és a Korona

Ilyen képet vághatott Angela Merkel asszony, amikor az ország kormányfője a kupolateremben a Korona elé vezette és kijelentette, a vendégnek (?!), nem ért egyet azzal, hogy ez az izé' itt van. A Merkel asszony égre emelt tekintetéből gondolatai is leolvashatók. 'Istenem! Ekkora marha nincs is!'

Márpedig van és - botránkozzanak meg - nem is mond totál hülyeséget.

A Szentkorona "jogállamisága" olyasvalami, mint a láthatatlan alkotmány. Az előbbivel valódi és botcsinálta tudósok, jogászok szórakoznak. Az utóbbival az Alkotmánybíróság.

"Az" a korona "ott" szerintem sincs jó helyen, több okból.

1.
A legkomolyabb kétségek támaszthatók aziránt, hogy valóban István koronája lenne. Ő állitólag csak abroncs-koronát kapott, amely a német császár hűbéreseinek dukált. István a császár hűbérese volt. Annak katonáival irtotta ki a magyarság tudathordozó rétegét. Azért nem használok müveltető igealakot, mert maga is belépett a rablólovagok rendjébe, tehát nem királyi esküje kötötte elsősorban [ha egyáltalán tett ilyet], hanem a lovagrend szabályzata. A Korona, mint ereklye, valódi, de mint "jogállamisági" szimbólum - hamis!

2.
Amerikában a Capitoliumban - az előcsarnokban - Lincoln szobra áll [nem a kalapjáé]. A nemzet az egyik (!) államalapitó iránti tiszteletét szimbolizálja 'ott' - 'ez' a szobor. Mi sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, mert nekünk csak egy (!) államalapitónk van: a honfoglaló Árpád. [I. István is alapított, csak épp nem magyar államot, hanem német - római hűbéres államot. Mecsoda különbség]

3.
A Parlament kupolája alatt tehát Árpád szobrát fogja majd elhelyezni a magyarság, ha öntudatra kél és - kardja által - újra kezébe veszi a sorsát. Jellemző ránk, amúgy, hogy az egykori királyi palota [ma nemzeti galéria] előtt - az egyébként derék katona - Savoyai Eugen lovasszobra áll, aki nem hont foglalt, csupán segitett az országot a töröktől visszafoglalni - a Habsburgoknak.

4.
Abban is igazat kell adni Fletónak, hogy Magyarország nem királyság, hanem köztársaság. Ne feledjük, hogy a Debreceni Országgyülés törvénybe iktatta a Habsburg ház örökös trónfosztását és ezzel köztársaságot alapitott, amelynek szimbóluma a korona nélküli magyar címer, az u.n. "Kossuth Címer" volt. Ez lobogott a honvédzászlókon, amelyek alatt a lázadó, azaz "koppányista" (!) magyarok szarráverték a "szentistváni" állam bitorlóit: a Habsburgokat. Untig ismételgetem: Árpád hont foglalt a magyarságnak, majd Pozsonynál megvédte azt három fia és saját élete árán. Ha az ország házának csarnokába lépünk, ott az ő szobrára kell, hogy essen első pillantásunk. Aki pedig a Koronára és históriájára kiváncsi, szegődjön egy idegenvezető nyomába és kövesse őt - egy oldalhelyiségbe.

Így képzelem a Parlament újra-dizájnositását.

5.
A Forradalom után a franciák (is) szekularizálták az államot és nem volt apelláta. Azóta sincs. A francia egyetemeken nincs a falon feszület. Az órákat sem lehet csadorban látogatni és passz! És ami a lényeg: nincs az egyháznak nyujtott állami apanázs! Ettől a francia ne lenne kutúrnép?

A magyar állam egyházpolitikája, mint minden téren folytatott politikája, elvtelen. Bár lehet, hogy éppen elvszerü. A "rendszerváltás" ugyanis az ügynökökkel spékelt klérus lelkes támogatásával zajlott. Ezt szimbolizálja Paskai bíboros részvétele a "rózsadombi paktum" létrehozásánál. A paktum révén a kommunisták megtartották amijük volt és jogot szereztek mindannak megszerzésére, amit ugyanők államositottak, ill. mint "szocializmust" felépittettek a magyar néppel. A Katolikus Egyház pedig visszakapott egyet mást, abból amije volt. A vallásos, vallástalan, vagy másvallású állampolgárokon bevasalt adó tehát részben egyházi adó is. Nem kis summa. [Az iszlám papság szintén "önellátó". Prédikálni attól még tudnak - látjuk, halljuk ...]

------------------------------------------------------------------------

Végezetül. Továbbra is abcúg Fletó, de a bolondok beszédét azért nem árt meghallgatni...

Sz. Gy.

Utóirat.

Két képet próbáltam a szerkesztésnél beilleszteni. Nem tudom mi sül ki belőle. Majd javítok, ha kell.

Sz. Gy.

Egy úrhatnám polgár háborgásai

Moliére vígjátékában az "Úrhatnám polgár"-ban a főhős Jourdain úr csodálkozva értesül arról, hogy ő voltaképp prózában beszél ...

Korunk úrhatnám polgárainak rossz a közérzete, mert azt tapasztalják, hogy a "csőcselék" növekvő agresszivitása már személyes biztonságukat is veszélyezteti az ő Judapestjük kellős közepén is. Elkezdődött hát' a jajongás, az árulkodás külföldön és a fenyegetőzés,- bel és külföldön egyaránt. E species egyik illusztris alakja Popper Péter, aki jeremiádáit prózába önti, többek között a 168 órában, ahol magvas gondolatait Sándor Zsuzsanna jegyezte le két folytatásban.

A képen látható mosoly ráncai a jelek szerint mostanában egyre ritkábban barázdálják az író ábrázatát. Jósolgat is egyiptomi tiz csapást, sőt annál is rosszabbakat.

"Becsületére" legyen mondva a "csőcseléket" nem sorolja maradéktalanúl a politikai bűnözők kategóriájába, észreveszi a "közönséges" bűnözést is. Ám közben - óh jaj - ingoványra téved egy útibeszámoló keretében.

"A minap egy nemzetközi kriminalisztikai kongresszuson azzal állt fel egy kanadai, hogy a 21. század emberének meg kell tanulnia együtt élni a bűnözéssel. Annyira bedühödtem, hogy fölszólaltam: 'Drága uram, mesélje már el, hogyan kell együtt élni a kriminalitással!' "

A tudós közönséget saját élményeivel is elszórakoztatta kissé, ilyenformán.

"Megosztottam a közönséggel, hogy egy éjszakai műsor után hajnali negyed kettő tájban indultam haza a Magyar Rádióból. A Bródy Sándor utcában parkoltam, beültem a kocsimba, szöszmösz, mire felnéztem, öt-hat fiatalember vett körül, mindegyik kezében féltégla. A góré udvariasan bekopogott, én leengedtem az ablakot, azt mondta: „Elfogyott a szívni- és piálnivalónk, segítsen már ki minket.” „Ezres jó lesz?” „Jó.” Adok egy ezrest, eltűnnek. Pár hónap múlva ugyanott ugyanaz a társaság, megismertük egymást. Mondom: egy ezres? Mondták, infláció van. „Kettő.” Mire hagy választást nekem ez a társadalom? Lehetek áldozat: elveszik a pénzemet, s ha nem adom önként, szétverik a kocsimat, szétvernek engem. A másik lehetőség, hogy beszerzek egy pisztolyt, és ha odajönnek hozzám, puff-puff, lelövöm őket. Tehát én is kriminális leszek."

Szegény jó Popper úr! Ön biztos nem tudja, milyen nagy és büdös szarba lépett "őszinte" felháborodásában.

A téma ugyanis tabu [!!!] A bűnözéssel való kötelező együttélés doktrináját ugyanis Györgyi Kálmán, úr mint a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze, már 1993-ban nyilvánosan meghirdette! Majd mikor emiatt néhányan a tökére próbáltal lépni [köztük szerénységem is], a politikai és jogásztársadalom színe - java állt melléje. Egy olyan "nagyság", mint Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke [a Népszabadságnak] kijelentette, hogy Györgyinek teljesen igaza van és az állampolgárok jobban tennék, ha a rendőrségre való szaladgálás helyett rácsot szereltetnének az ajtójukra, ablakukra. Ergo - kedves Popper - maga a hibás! Miért bújik ki a rácsai mögül és miért furikázik az utcán!? [Györgyi és Solt urak együtt reprezentáltak később a Medgyessy Péter által létrehozott Országos Etikai (?) Bizottságban.]

A legfőbb ügyész alárendeltségébe tartozó Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet "tudományos űlésen" szállt síkra az együttélési doktrina mellett. Tetszik tudni, az egyik hangadó ott és akkor Gönczöl Katalin úrhölgy volt, a későbbi ombudsman. Majd még később Györgyi Kálmánnal együtt szerkesztették a 2006-évi eseményekkel kapcsolatban azt a jelentést, amely patyolatfehérre mosott mindenkit, aki magyart vert, lőtt, rugott, kötözött, sprézett, térdeltetett, stb. - a pesti utcán ...

Hack Péter jogász, országgyülési képviselő és hitgyülekezeti presbiter is tollat ragadott "A legfőbb ügyész védelmében" cimmel, amelyben védte a doktrinát és a szerzőt. Ők ketten Györtgyi úrral olyan kiváló emberek, hogy most együtt fognak küzdeni a korrupció ellen az erre a célra alakitott legeslegujabb bizottságban.

[Egyet már jóelőre nem értek. A bűnözés integráns része a korrupciós bűnözés is. Ezt a büncselekményi kategóriát kiemelik netán a "györgyi doktrinából"? Milyen jogon? Vagy sutbadobják, helyesebben Györgyi fejéhez vágják, az egész "doktrinát"? De akkor Györgyi, aki legfőbb ügyész korában együttélt a bűnözéssel, mit keres a bizottságban? A bizottságban, amelynek másik illusztris tagja - minő véletlen - épp Hack Péter úr! Ki lehetne más?]

De ne kalandozzunk túl messzire. A Popper urat gyötrő kérdésekből indultunk ki. Itt fejezzük be, egy [alternatív] javaslattal.

Popper úr! Keresse fel Györgyi urat és

a.) mondja a szemébe, "Nagy marha vagy te Kálmán, vagy még annál is rosszabb. Add vissza a diplomádat és menj teniszezni, lehetőleg külföldre!"

b.) kérdezze meg tőle, "Mondssza csak Kálmán, hogy kell együttélni a bűnözéssel? Mit tanultál erről legfőbb ügyész korodban és azóta, hogy az Igazságügyi Minisztériumban gyártod a törvényeket és bizottságról - bizottságra röpködsz a Kormány végtelen bizalma folytán?

Végszó.

Kedves jó Popper úr! Ha a b.) javaslat mellett dönt és Györgyi mond is önnek valamit, nagyon kérem, a hallottakat ossza meg velem. Én önt mint csodatevőt fogom promocionálni, hiszen az együttélés mikéntjére nézve Györgyiből 1993 juliusa óta senkinek se' sikerült kihúznia egy büdös szót sem ...

Tisztelettel:

Szeszák Gyula.

Honi ökör

Honi ököl,
címen okoskodik a Népszabadságban egy honi ökör.
[Népszabadság •Révész Sándor • 2007. augusztus 18]
A "gárdák" nem tetszenek neki. Erre nem reflektálnék, nekem se' tetszenek. De, azt írja a jóember, hogy ...

(1) "Fegyveres erő csak a szabad választásokkal legitimált végrehajtó hatalom alárendeltségében működhet. Biztonság és demokrácia csak ott lehet, ahol ez így van. A Magyar Gárda nem kívánkozik a végrehajtó hatalom alárendeltségébe, a törvényes rendért felelős szerveknek meg kell tehát akadályozniuk, hogy fegyverhez, illetőleg fegyverhasználati lehetőséghez jusson. Tiszta sor."

Eddig tényleg tiszta sor lenne, ha nem folytatná, de folytatja.

(2) "Egy ilyen gárda ugyanis csak akkor szolgálja, s csak akkor nem veszélyezteti az ország biztonságát, ha biztosak lehetünk abban, hogy nem szolgál fedett célokat, politikai részérdekeket, s nem kerülhet szabad választások nyomán olyan végrehajtó hatalom birtokába, amely párthadseregként veti be. "

Itt egy kis közbevetés. Már sokszor szót ejtettem róla magam is, hogy egy értelmiségi csoportosulás magát "véleményformáló értelmiségnek" nevezte ki és meg van arról győződve, hogy csak az számit, amit ők gondolnak és írnak. A nagy mellény látszólag jól áll rajtuk, hisz a "művelt nyugat" valósággal tojtatja és elismerésének minden jelével elhalmozza őket.

Ez a kör nagyjából egybeesik azokkal, akik mindenki mást gojim állatnak tartanak, akinek nem ér a neve és a véleménye sem számít. Ha nem így lenne, egy újságiró nem fogalmazna oly módon, amelyből nyilvánvaló, hogy csupa ügyefogyott, kritikai analizisre és gondolati asszociációkra képtelen olvasónak ír. Amitől Révész úr a "gárdákkal" kapcsolatban tart, már megtörtént!

Olyan "gárda" bevetése - amely azáltal veszélyeztette az ország biztonságát, hogy fedett célokat, politikai részérdekeket szolgált és [magyar rendőrruhában] párthadseregként lépett fel - Gyurcsány Ferenc nevéhez és cselekményéhez kapcsolódik! Gyurcsány ezzel a Büntető Törvénykönyvben foglalt legsúlyosabb büncselekményt követte el.

E tettével egyúttal törvényen kivűl helyezte magát és nem számíthat bírósági eljárásra, még olyan "tisztességesre" sem, amilyen a nürnbergi hóhérolás volt.

(3) "Kik azok, akiknek fegyver után viszket a tenyerük?"

Nem hinném, hogy az író annyira hülye lenne, hogy ezt a "kérdést" kérdésként fogalmazza meg. Ettől függetlenűl fel kell világositanom erről, hogy ez a nemzeti "viszketés" jobban terjed, mint a parlagfű virágzása nyomán az allergia és, miként az allergiánál is, a tünetek intenzitása úgy fokozódik, mint a nemzetközi helyzet Virág elvtárs helyzetértékelése szerint.

(4) Az akkori belügyminiszter határőr sorkatonákat vezényelt ki 1992. október 23-án a Kossuth térre, hogy hazafias nevelésük keretében ismerkedjenek a köztársasági elnököt gyalázó csőcselékkel."

Az akkori Belügyminiszter az a Boross Péter volt, aki most Horn Gyulával pettingezik [egymás seggét nyalják] a haza bölcseit alakitván. De a (4) mondatban nem ez a feltünő. Árpi bácsit az öreg '56-osok fütyölték ki. A szerző "csőcseléknek" meri nevezni őket. Tehát még jól érzi magát a bőrében. Reméljük e pimasz magabiztosság múló epizód lesz csupán a "szerző" életében.

Horn Gyula is ki merte jelenteni - isten tudja hány féldeci után - hogy ők csak a rendet védelmezték a bünöző elemekkel szemben - a Nyugatinál.

A firkászok azt hiszik, őket nem érheti bántódás, hisz "csak" írnak. Ezt hitte Julius Streicher [a náci Der Stührmer szerkesztője] is. Aztán kiderült, hogy a szellemiségében echte zsidó "igazságszolgáltatás" megkinzott, megalázott ugyan minden foglyot de egyiket sem olyan dühös szadizmussal, mint éppen Streichert. [Honlapomon írtam erről "A Streicher affér" cimmel.]

Nem győzöm hangoztatni: Nürnberg új lapot nyitott az emberiség történetében. Árnya fölöttünk imbolyog és jaj annak akire rávetül.

Révész úr! Megérheti, hogy irodalmi babérjainak leveleire ültetik és azok szúrni fogják a seggét - egykoron.

Sz. Gy.

Lövések...

Fogát csattogtatja a liberális média. Bírófejet követel. Ugyan mi történt? A Legfelsőbb Bíróság, büncselekmény hiányában, felmentette - az egyébként kivégzett - Krtistóf László csendőrfő-
törzsőrmestert, "Ságvári gyilkosát".

Az itéletből az derül ki, hogy a csendőr a szolgálati szabályzatnak megfelelően járt el. Hát nem egészen...

A Magyar Királyi Csendőrség Szolgálati Szabályzata [amelyet a Bíróság idéz] a következő eljárást írja elő.

"A 49. §. 330. pontja értelmében a szolgálatban álló csendőr a fegyverét jogosult mindenki ellen használni, aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti."

A citált rész hosszabb, de ennyi tökéletesen elegendő! A veszélyes elemnek minősitett Ságvári Endre fegyvert rántott. Ezzel maradéktalanúl megvalósitotta a fentieket. A nyomozónak ebben a pillanatban agyon kellett volna lőnie!

[Emlitem, a közlekedési bíráskodásban a gépkocsivezetők reakció-idejét 1.0, illetve 0.7 másodpercre teszik. Amikor ejtőernyős voltam a rövid reakcióidő fontos volt. Több mérésnél sikerült 0.3 másodpercet teljesitenem...]

A nyomozó nem lőtt. Ezzel lehetővé tette, hogy Ságvári belelőjön és harcképtelenné tegye. A csendőrnek nem volt joga úgy eljárni, hogy ezt lehetővé tegye. Lehetővé tette továbbá, hogy Ságvári az erő, ill. létszámfölény ellenére kimeneküljön a helyiségből. Lehetővé tette, hogy az utcán még tűzharcot vívjon és halálra sebezze egy bajtársát. Ehhez sem volt "joga". A csendőrt emiatt akár katonai biróság elé is lehetett volna állítani.

A csndőrmúlasztások időnként sokba kerültek, másoknak...

Tisza Istvánt, aki nem volt sem 'csóvás ember', sem 'gyujtogató', sem 'geszti bolond', sem 'úrnak magyarnak egyformán rongy', dezertőr katonák részben azért gyilkolhatták meg, mert a gyilkosok az őrzésére kirendelt csendőröket, erőszak nélkül, lefegyverezték (?).

Másrészt azért kellett halállal lakolnia, elnemkövetett bűn miatt, mert keresztény úriember volt.

Tisza, a bátor huszártiszt, lemondott a miniszterelnökségről és visszament alakulatához a Hazáért harcolni. Csőre töltött fegyverrel fogadta gyilkosait. Aztán azok "felszólitására" néhány lépést hátrált és letette a fegyvert. A pisztoly egy hozzáértő kézben sokkal veszélyesebb fegyver, mint a frontlógósok mannlicherei. Vajon miért nem lőtte agyon a támadóit, vagy közülük annyit, amennyire ideje futotta volna? Rejtély! Közelében álló szeretteit féltette egy tűzpárbajtól? Lehet.

Amerika évekig zengett a Goertz affér miatti vitáktól. Röviden az történt, hogy a becsületes, többgyermekes fehér családapát a newyorki metrón körbefogta egy négerekből álló rablóbanda és mielőtt földre teperték, összerugdosták és kirabolták volna egy kicsit "mórikáltak" vele. A rendőrség persze nem találta meg a támadókat. Goertz nem háborgott. Vásárolt egy pisztolyt és gyakorolt. Megtanult pontosan és gyorsan (!) lőni. Azután békésen járt tovább a metrón munkahelyére meg vissza.

És mit tesz isten! Néhány év telt el csupán, amikor 'déjá vu' érzése támadt. Felszállt egy néger banda és "mórikálni" kezdtek vele. Goertz ekkor elővette a pisztolyát és lőtt, fordult - lőtt, fordult - lőtt. Belelőtt az őt körbevevő öt vagy hat támadó mindegyikébe. Kurva szerencséjük volt, mind túlélte a haslövéseket. Csak egy bénult le közülük, mert a gerincébe ment a lövedék.

Öt - hat évig rángatták az eset miatt Goertz-öt. Végül felmentették. Ki tetszenek találni, mi volt a legérdekesebb az itélet indokolásában? Hát az, hogy ha a támadás közvetlen veszélye fenyeget, a megtámadott jogos védelmi helyzetbe kerül, azaz nem köteles megvárni amig a támadás olyan stádiumba jut, hogy ellene eredményesen védekezni már nem lehet.

Ságvári Endre támadása ellen a csendőrök védekezése nem volt "eredményes", mert nem akadályozta meg a támadó magatartás kifejlődését, sérelembe fordúlását.

Rosszúl teszi, akinek a volt legfőbb ügyész "intelme" [együtt kell éni a bűnözéssel] jut eszébe, ha támadással fenyegetik. A legfontosabb a gyors reflex! Ez lesz a "trendi" hamarosan.

Sz. Gy.