A szívlövés nem a fenevadat, hanem az orosz népet érte. Nem is lövés volt, hanem lopás! Putyin örökre belopta magát minden oroszok szivébe.Nincs még egy olyan nép a világon, amely annyit szenvedett volna mint az orosz. Szenvedett amikor legyőzték. Szenvedett amikor győzött. Legtöbbet azonban akkor szenvedett, amikor a "tavistock stratégia" módszereivel, a madárszaros-fejű Gorbacsov árulása révén, "bársonyosan" hátba döfték. Persze a Szovjetúnió szétzúzása csak az első húzás volt a játszmában. A cél Oroszország volt! Be akarták fejezni, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal elkezdtek: Oroszországot, a "bűnös" orosz népet a cionizmus igája alá kényszeríteni.
"Bársonyos forradalmak" rőzselángjai vetnek "játékos" árnyékokat az orosz falakra most is.
Mára evidenciává lett, hogy a kommunizmus és a cionizmus az emberiség elleni támadás két hadoszlopa, amelyek egy cél felé törnek, egy vezérkar irányításával. Oroszországban is úgyszólván minden készen állt egy "bársonyos forradalomra"! Arra, hogy az orosz - zsidó pénzügyi, ill. olaj maffia a newyorki tőzsdére pöccintse Oroszország nemzeti vagyonának meghatározó részét: a gáz és az olajvagyont. A hideg szemű kágébés azonban idejében meghúzta a ravaszt. Az ismert Hodorkovszkij a sitten, a kevésbé ismert sameszek pedig a túlvilágon "ébredtek fel".
Emiatt aztán elindult a hajsza. A kapitalizmus által mozgósítható minden hiéna Oroszország körül csahol. Hát persze ez "csak" a lényeg. A látszat egészen más. Most legutóbb [a sztálinista] Grúzia fedezte fel a liberalizmus "szépségeit", a függetlenség édes ízét. És Amerika máris segít. Hadihajókkal szállit tápszert a [nem éhező] grúz gyermekeknek. [Ötszázezer iraki kisgyermeket, a blokáddal, ugyanennek a flottának a segítségével gyilkolt meg a jóságos tápszerfuvaros: Uncle Samu bácsi.]
Oroszországot azonban már nem lehet zsarolni. Az orosz szivek egy ütemre dobbanak. Van már cár atyuskájuk! Ezen mindenki röhöghet akinek jólesik és aki nem ismeri, helyesebben nem akarja megérteni az orosz lelket.
De most voltaképp nem lelkendezni akarok. Csupán arról elmélkedem - néhány mondat erejéig - mit tesz az, ha egy vezető jó lövő.
Hitler a Mein Kampfban valami furcsát írt. Azt írta, hogy eszmerendszere a lövészárkokból (!?) nőtt ki, hogy Németországot mégegyszer ne döfhessék hátba [dolchstoss].
Még pontosan nem tudjuk, de már sejtjük, hogy néz ki az a szellem, amely a látszólag elhagyott, betemetődött, orosz lövészárkok fölött ölt egyre fenyegetőbb alakot. Nincs feledés! A bűnökért a bűnös és minden pereputtya hetedíziglen bünhődik. A szellemkezek Newyork keleti fertálya irányába mutatnak. Az orosz nép holocaustját ott tervezték meg. Az ötven - százmillió halott, úgy látszik, nem elég a héber bosszúvágy csillapítására.
Az emberiség "kultúrtörténete" a kegyetlenebbnél kegyetlenebb háborúskodások története. Naggyá az a nép válhatott, amelynek "nagy" volt a hadserege. Naggyá pedig az a hadsereg lehetett, amelynek nagy hadvezért adományozott az isten - vagy az ördög...
Néhányezer makedón aligha hódíthatta volna az akkor ismert világ nagyrészét, ha nem Nagy Sándor a vezérük. Bizánc szörnyű pusztulása sem szórna dicsfényt napjainkig e volt birodalomra, ha az utolsó császár Konstantin, közkatonaként harcolva, nem temetkezik a romok alá?
Romantikus? Hát persze! És kik az igazi nagy romantikusok? Hát az oroszok! Én nem feledkeznék meg erről az elfogó háló kötözgetése közben.
És ne feledjük, az U.S. Army utolsó "nagy győzelmét" Hirosima és Nagaszaki fölött aratta. Azóta nem igazán jó a lapjárás. Dehát náluk a haderőnek egy dislexiás parancsol. Egy hülyére militarizált, computerizált rablóállam karizmatikus vezető nélkül agyagfejű óriás.
Szóval: aki nem kifedjezetten hülye, csinján bánik a "romantikusokkal".
Sz. Gy.
