A "hálás utókor", szoktuk mondogatni. Csakhogy ilyen nincs. Az utókor, miként a nemzet, nem egységes. Nem egységes a halottak iránti tiszteletadásban sem. E blog írására az a hir motivált, hogy nyakonöntötték Antall József köztéri szobrát. Várható volt. Eleve ostobaság Antallt köztéren [köztereken] "kiállitani".Nemrég történt egy kis malőr Kádár sirjával és földi maradványaival is, de ezuttal Antall hányattatását nem a Kádáréval, hanem a Rákosiéval vetem egybe, akinek hamvai [a 'széles nyomtávu' nagy szovjet urnába rejtve] sem nyugodhatnak "hazája" földjében.
Rákosiról azt írják, hogy "volt itt egy különös, és igencsak szűk körben rendezett temetés is, melyen a magyar történelem egyik 'szégyenteljes alakját', Rákosi Mátyást temették. Rákosi saját kívánságára került Farkasrétre, szovjet mintára készült urnája először nem fért be a helyére, vésővel kellett megnagyobbítani a helyet. A sírt többször is megrongálták, így ma már sokadik helyén van, fedőlapján - az atrocitásokat elkerülendő - csak az elhunyt monogramja olvasható."
Szégyen, nem szégyen, politikust szerintem nem lehet általános etikai normák alapján megitélni. Minden politikus - többé kevésvé - kényszerek által határolt ösvényen bandukol, és nem is mindíg a saját célja felé.
Rákosi életútját is a kényszerek determinálták. Hihető, hogy meggyőződéses kommunistának indult. Az ezzel kapcsolatos illúziókat tükrözi Rákosi viselkedése a bíróság előtt. Két pere volt. Pimasz bátorsággal viselkedett a vádlóival és bíráival szemben. Ez először se' lehetett könnyű, amikor a "társadalom rendjének erőszakos felforgatására irányuló" büncselekmények miatt nyolc és fél évet kapott, amit azzal nyugtázott, hogy "éljen a Kommunisták magyarországi Pártja"!
A Horthy rendszer, finoman szólva, nem volt hozzá korrekt. Ahogy lenyomta a büntetését, újból pörbefogták - ezúttal a '19-es forradalomban vitt szerepe miatt - és életfogytiglani fegyházbüntetésre itélték. Ebből joggal következtethetett arra, hogy az életére törnek ...
Az újabb eljárásban tanusitott magatartását Vas Zoltán ["Tizenhat év fegyházban" c. könyvé ben] így jellemzi: "töretlenül úgy vezette a tárgyalást, hogy ismét a Horthy rendszer került a vádlottak padjára."
A fegyőrök is úgy vélekedtek, "fasza gyerek!" Fogolycsere, ill. államközi egyezmény alapján "szabadult" - a Szovjetúnióba! Ha valaki olvasta Sík Endre és más magyar emigránsok könyveit és tudja, milyen volt a "Lux Szálló", tisztában lehetett vele, hogy Rákosi eben gubát cserélt, már ami a szabadságot illeti ...
Magyarországra már mint Sztálin helytartója érkezett, aki mellesleg utálta, mert zsidó volt. Még az ágyban sem lehetett egyedül. A GPU ügynöke feküdt mellette [olykor alatta].
Ha egy ilyen ember gonosz, nem menthető, de érthető. Tény viszont, hogy Rákosi elsősorban okos volt. Egyre több adat válik ismertté arról, hogy a szocializmus felépitését, különös tekintettel a mezőgazdaság átszervezésére, egy történelmi korszakként képzelte el. Igenám, de közben Sztálin beletaposott a gázpedálba, hogy a "Béketábort" rekordidő alatt felkészítse a harmadik világháború megvívására. "Felgyorsultak" az események. Felemelték az Ötéves Terv előirányzatait, a begyüjtési kvótákat, stb. A kolhozositás "sürgős" jelzést kapott. Gatyába kellett rázni az eljövendőú háború hátországát is. Ezt gyakorlatilag minden hadviselő egyformán csinálja - többezer éve.
Rákosi, Sztálin legjobb magyar tanítványa, hozzáfogott a béke frontján dudorodó erős magyar bástya felépitéséhez, kerül amibe kerül. [Sokba került. Neki is. Rákóczinak biztos jobb dolga volt Rodostóban, mint neki a Szovjetunióban kijelölt kényszerlakhelyein ...]
Kétségtelenül gátlástalan gazember, másszóval politikus, volt. Arról viszont nem tudunk, hogy, bármilyen vonatkozásban, áruló lett volna.
Viszont Antall keresztény úriembernek született és azt is játszotta. [Mondják, hogy gyermek ill. fiatal korában csak olyan játékot játszott, ahol ő miniszterelnkököt alakithatott.]
Némi forradalmi kacérkodás után, ahogy előre bejelentette, "alámerült és kibekkelte őket".
Ott 'alant' folymatosan olyan vezetői állásokat töltött be, amelyek a "hatásköri lista" hatálya alá tartoztak. Nyugati utakra is inkább őt küldték, mint a párttag igazgatókat.
Aztán tényleg miniszterelnök lett. Majd a "paktummal" elárulta (!), elkúrta az egész rendszerváltást. Ő nem volt semmilyen "párt foglya" [mint Rákosi]. Saját nagyravágyása volt a rossz szelleme, nem a Nagy Testvér. Nagyobb szabadságfok = nagyobb felelősség!
A Medián, vagy más közvéleménykutató, könnyen kimutathatná, hogy legalább annyian utálják, mint Rákosit. Egyiküknek sem lehet nyugalma a haza földjében.
A megoldás kézenfekvő [a szelektív hulladékgyüjtés mintájára]. "Szakositott" panteonokat kell létesiteni, hogy pl. a zsidó komcsik és a keresztény úriemberek hamvai - csontjai véletlenül se keveredhessenek. Ezeket őrizni kell a sírgyalázóktól, és persze a fémgyüjtőktől. Gondosan ki kell jelölni a megközelitési [levonulási] utvonalakat is, nehogy a gyászolók véletlenül összekeve redhessenek, összeverekedhessenek.
A különböző okok miatt "szégyenteljes alakok" számára így lehet "könnyű a föld", hazájuk földje. Bűneikről és erényeikről pedig - haláluk után - döntsön az egy igaz isten, ha már az emberek elmulasztották őket időben felkötni, vagy lelőni.
Sz. Gy.
